A keresztény értékek ellen indított  támadás miatti, egyre gyakrabban olvasott siránkozások beindították a fantáziámat, ami amúgy nem jellemző rám. Mivel sehol nem tapasztaltam még ilyet, ezért kénytelen voltam én kispekulálni, hogy milyen is lehet az, mikor a keresztény értékek ellen támadást indítanak. Pál apostol felsorol néhány dolgot, amit ő és a követői is értéknek tartanak.

A civilizációnk haldoklik. Ott áll elcsüggedve a szakadék szélén, és utolsó erejével, még megpróbál beleugrani. És miért? több oka is van. Sok az abortusz, sok a buzi, és sok a muszlim. E három csoport miatt a civilizációnk ideje a végéhez ért.

Az utóbbi két-három évben gyakran elhangzik politikusaink, főleg Orbán Viktor szájából a keresztény értékek védelmének fontossága. Hogy pontosan mit gondol keresztény értéknek, az nem nagyon derül ki, de az általa vezetett kormánynak és annak embereinek hozzáállásából látszik, hogy amúgy is tojnak rá. A református Reposzt című online lap is rendszeresen felhívja a figyelmet arra, hogy micsoda támadások érik a keresztény értékeket, és hogy azokat meg kell védeni.

                                                      Gedeon bíró lerombolja Baál oltárát

Akkor folytatom, az előző posztban elkezdett témát. Azok a hívők, akik meg vannak győződve arról, hogy birtokában vannak az igazságnak, általában ezt azért merik kijelenteni, mert a tudásuk korlátolt, ám ők azt hiszik, hogy amit tudnak az magasan fölötte áll a más vallású, vagy másként gondolkodó emberekének. Ez azok számára megmosolyogtató, akik tökéletesen átlátják a magabiztos, igazságot magáénak érző embert korlátait. (itt hozzá kell tennem, hogy bár én nem érzem magaménak az igazságot, a blogon írt próbálkozásaim ugyanúgy megmosolyogtatóak annak, aki átlátja és nálam sokkal jobban érti ezeket a témákat) A korlátolt tudású, ám magabiztos hívő felelősségének érzi, hogy hitéről tanúbizonyságot tegyen, illetve megvédje azt, a másik oldal pedig felelősségének érezheti, hogy rávilágítson annak tévedéseire.

Az egyik kedvenc idézetem Jézustól az, hogy "Az igazság szabaddá tesz". Arról az igazságról beszélt, amit ma sok egymásnak ellentmondó hitnézetben hívő keresztény is magáénak érez. Ez az az igazság, amit sok keresztény az élete legfontosabb részének tart. A baj már csak az, hogy az, amit a keresztények igazságnak tartanak, az sokszor tévedés, hazugság, és minden esetben képlékeny. Márpedig az igazság nem lehet sem tévedés, sem hazugság, és főleg nem lehet képlékeny.

Ha már Sytka is a valóságot hiányolja, akkor én is belefogok. Az elmúlt kb egy évben nekem is gyakrabban csúszott ki az ujjaim közül ez a szó, miközben a posztjaimat vagy a kommenteket írtam. A keresztények hite, tanítása sokszor a valóságtól eltérő dimenzióban dolgozik. És talán ez az oka, hogy a kereszténység nem tud tartósan gyökeret verni az emberekben és a társadalomban. Sok keresztény semmivel sem különb, mint az a munkatársam, aki egyszer a lukas gatyáját megvarrta, de alighogy végzett vele, az ismét ki volt lukadva. Azt a magyarázatot találta, hogy a varrás közben átesett egy másik dimenzióba, aztán mikor végzett, akkor meg vissza, de a varrás ott maradt. És ezért maradt lukas a gatyája.

Mi az amit megérdemlünk, és mi az ami jár? Tavaly már írtam arról a dilemmáról, hogy az országunkba beözönlő külföldiek megérdemlik-e azt az erőfeszítést, amit az önkéntesek tesznek az érdekükben, mivel az állam nem tett értük semmit. Az önkéntesek szerint az embernek jár az, ami az élete fenntartásához szükséges. Az állam, illetve sok honfitársunk szerint a menekültek semmit nem tettek azért, hogy kiérdemeljék a törődésünket. De nem csak a menekültek esetében merülhet fel ez a kérdés. Ott vannak a társadalom perifériáján élő emberek, pl az alkoholisták, kábítószeresek, munkanélküliek, vagy azok a szegények, akik úgy tűnik a saját hibájukból kerültek a helyzetükbe. Vajon megérdemlik azt a segítséget, amiért nem tettek semmit?

A konzervatív gondolkodás egyik jellegzetessége, hogy önmaga igazolását valahol a történelemben keresi.ezt tapasztalhatjuk a magyar jobboldali gondolkodók, és a keresztény vallások között is. szükségét érzik annak, hogy jelenben történő létjogosultságukat visszavezessék valahova a múltba, és különböző módon párhuzamokat vonjanak, kapcsolódási pontokat keressenek önmaguk, és az elődeiknek tekintettek között. Egy keresztény vallás például azzal próbálja igazolni a kereszténységét, illetve az isten rajta lévő áldását, hogy valamilyen módon összekapcsolja magát az őskereszténységgel. Az apostoli utódlás, az egyházatyák hagyománya, és a jelenések próféciáiban történő önmagukra találás, mind egy módszere ennek.

Éneás egy kis magányra vágyott. Ki kellett szellőztetnie a fejét, mert az elmúlt hetek-hónapok kimerítették. Miközben a Kidron völgyében sétálgatott, azok a házak jutottak eszébe, amelyeket az elmúlt hónapokban építettek az ő vezetése alatt. Éneás építőmester volt. Az egyik legjobb Jeruzsálemben. Hosszú évek alatt, szakértelmének köszönhetően hírnévre tett szert, és a város leggazdagabb polgárai kérték fel palotáik építésére. Még Salamon királynak is épített egy házat a Jordán partjára, ahová a király néha elvonult pihenni.

Promiszkuitás, lopás, házasságtörés, gyilkosság, tiszteletlenség, alkoholizmus, kapzsiság, önzés. Olyan bűnök ezek, amelyekről Pál azt mondta, gyakorlói "nem fogják örökölni Isten országát." (1Kor 6: 9,10) A kereszténység ezért mindig is elítélte ezeket a bűnöket, illetve ezek gyakorlóit. Ám akármilyen eszközökkel is küzdött ellenük, ezek a tettek végig kísérték az egyházak és a keresztény társadalmak történelmét. Egyházi vezetőktől az egyszerű hívekig találunk tömegeket, akik ezen bűnökben felelősségre vonhatóak. Bármit is  próbáltak meg ellenük, az sikertelen volt.

                                    Miközben a zsidók már köveznének, Jézus a porba írogat

A poszt megírására az egyik kedvenc blogom új sorozata ösztönzött. A Szemlélek blog sok olyan számomra szimpatikus írást tartalmaz, ami miatt az elsők között lettem olvasója, követője. Nemrég indult egy sorozat, amely olyan híressé vált embereket mutat be, akiket majdnem megöltek, mielőtt megszülettek volna. A sorozat nem titkolja írói abortusz ellenességét, és ezeket a példákat azért mutatják be, hogy bizonyítsák az orvosok tévedése értékessé vált emberek életébe kerülhet. természetesen ezt nem lehet cáfolni.

Korábban már foglalkoztam azzal, hogy ha a bibliai teremtési beszámolót és ezzel a bűnbeesés történetét nem tekintjük valós eseménynek, akkor azzal bizony alaposan áthúzzuk és megkérdőjelezzük a mai megváltástant >> ITT << A belinkelt posztban idézett Rózsa Huba pontosan megfogalmazza azt, ami bennem is már régen felmerült, és azt hiszem sok más keresztényben is:  "Az elbeszélés több tekintetben is kérdéseket vet fel a mai emberben.  A bibliai történet valószerűségével kapcsolatban kétségeket támaszt a kísértés leírása. Az asszonyt egy kígyó megszólítja, ő pedig minden meglepetés nélkül, magától értetődően beszélni kezd vele. Mindez a meseszerűség benyomását kelti. A jogérzést pedig sérti, hogy az elkövetett bűn nincs arányban a büntetéssel." (Rózsa Huba: Őstörténet, 55.old) 

Ha valamiről, két egymásnak ellentmondó állítással találkozol, és semmilyen módon nem tudod ellenőrizni, hogy melyik az igaz, mire következtetsz? Kétféle következtetést is le lehet vonni:

                 - Az egyik állítás nem igaz

                 - Egyik állítás sem igaz

A poszt címét a Rózsaszín Pitbull zenekartól loptam. Tavaly írtak egy nagy botrányt kavart számot ezzel a címmel, mely arról szól, hogy mekkora vész fenyegeti Magyarországot és Európát a keletről idemenekülő muszlimok miatt. A szám gyakorlatilag egy fasiszta szellemiségű, gyűlöletkeltő nóta, és mint minden ilyen, hazugságokon alapszik. 

Az előző posztban arról írtam, hogy szerintem ha valaki tudatosan mások jogaiba gázol, az nem érdemli meg, hogy az ő jogait is tiszteletben tartsák. A mai téma jól mutatja a bennem lévő ellentmondásokat, mert keresztényként úgy gondolom, hogy a jót nem lehet, és nem is kell kiérdemelni. Azaz valakivel akkor is jót kell tennünk, ha ő ezzel nem foglalkozik, illetve nem is érdemli meg. Ha Isten is az érdemeink szerint bánna velünk, és pontosan kimatekolná, hogy mennyit érdemlünk, akkor lehet, hogy félre állna a szánk.

Az emberi jogok területére merészkedek. Az emberi jogok számomra olyannyira fontosak, hogy az egyiket magamra is tetováltattam. Ám az a helyzet, hogy sokan úgy gondolják, valakinek az emberi jogait minden esetben tiszteletben kell tartani. Emiatt kezelhetetlen konfliktus helyzetek alakulnak ki, megyek a demokrácia alapelveivel, és az emberi jogok tiszteletben tartásával megoldhatatlanok.

Az elmúlt egy év egyik leggyakrabban használt idézete a Bibliából a János evangéliuma 10:1. Olyanok is boldog önelégültséggel lobogtatták Jézus szavait, akik amúgy addig azt se tudták, hogy Jézus szavai fel vannak jegyezve valahol. A határokon átmenekülő, átszökő menekültekre alkalmazva úgy gondolták, hogy hála Jézusnak, van egy megfelelő ítéletüzenet, amivel jogosan lehet a kereszténység nevében gyalázni azokat, akik a Közel-Keletről menekültek ide. Az üzenet pedig így szól: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló."

Az emberek félnek a bizonytalanságtól. Ezért igyekeznek, hogy az életük be legyen biztosítva. Ez megnyugtatja őket. Amikor Istenről van szó, akkor is fontos nekik az a biztos tudat, hogy Isten helyesen tekint le rájuk. Ehhez szükségük van kapaszkodókra, amelyek elérése megerősíti bennük azt a tudatot, hogy helyesen jártam el, Isten biztos szeret. A vallások pedig biztosítják a hívek számára ezeket a kapaszkodókat. Ez nekik is jó, hiszen a híveket magukhoz kötik, ugyanis ők akaratlanul is az Istenhez vezető kapaszkodóknak hiszik azokat a feltételeket, amelyeket az egyházak kitalálnak. Így a vallások két legyet ütnek egy csapásra: biztonságérzetet nyújtanak az egyénnek, és magukhoz láncolják őt.

A homoszexualitásról már írtam több posztot. A Prájdról még nem. Nem volt kedvem még itt megszólalni. Két éve megütköztem azon az olasz srácon, aki a katolikus egyház csuhájába bújva gyalázta a kereszténységet és a magyarokat. Képtelen vagyok elfogadni azt, hogy valamiért úgy harcoljunk, hogy közben az ellenfelet, vagy a másképp gondolkodókat sértegetjük, gyalázzuk.

Az utóbbi időben egyre többször hallunk a keresztény értékek védelméről. Szervezetek jönnek létre emiatt, politikusok hangoztatják, és civilek emelik fel a hangjukat. Ám arról soha nem esik szó, hogy mik is azok a keresztény értékek. Néha az az érzésem, hogy a keresztény értékek védelmezőinek fogalmuk sincs, hogy mi is az, amit védelmezni szeretnének. Valójában az a helyzet, hogy míg az egyik általa bűnösnek tekintett cselekedet ellen fellép, addig a másik bűnt rendszeresen elköveti. Kétlem, hogy a LMBTQ emberek ellen fellépő értékvédelmezők az esküvő után veszítették el a szüzességüket. Pedig a kereszténység nem nagyon tesz különbséget a promiszkuitás és a homoszexualitás között. A legtöbb védelmező valójában nem vallásos. Számára a keresztény érték valamilyen megfoghatatlan, hamisítatlan, felsőbbrendű, színtiszta európai valami. Valami, ami mások fölé emel bennünket, de pontos fogalmat nem tudnak neki adni. De jól hangzik ezt csata kiáltásba fogni, és ettől olyan jónak, kulturális örökségünket védelmezőnek tűnnek.

Egy új jelenségre lettem figyelmes. Megjelent a színen a Konzervatív Hallgatók Szövetsége. Attól lettek híresek, hogy a leszbikusok egyik provokatív flesmobján megjelentek és hangos kiabálással jelezték a véleményüket. Egyáltalán nem érdekel sem a leszbikusok demonstrálása, sem a konzervatív hallgatók véleménye a leszbikusokról.

                                                              Fotó: Nagy Balázs

Szóval a család... A családnak már pontos meghatározása is van. Persze csakis keresztény mércével mérve. Mert ugye a keresztény Európában csakis az számít családnak, ami biblikus. És az egyetlen minta, az európai ember számára a keresztény családmodell lehet. Ám, hogy mi is az a biblikus és keresztény családmodell, illetve, hogy mi segít ennek meghatározásában, az komoly kérdéseket vet fel.

A nemek szerepéről. A nő feladata a család, az otthon melegének előteremtése. A feladatukra a testük predestinálja őket. Szüljenek gyerekeket, neveljék, lássák el őket. És persze a férjüket is, akinek pedig a család szükségleteinek előteremtése, illetve a gyermekek nemzése a feladata. Őt erre a feladatra rendeli a teste. Ahogy ezt a  Belga zenekar is megénekelte: "megleszünk remekül, dolgozom, te meg szülsz". Az utóbbi időben egyre többször kerül elő a nemek szerepe. A csúcspont eddig a Kövér László és Kovács Ákos nyilatkozata körül kialakult országos vita és felháborodás volt. Ez a poszt valójában már akkor megszületett bennem, de valamiért nem írtam meg.

Hétfőn részt vettem a progresszív teológiai fórum második előadásán. A teológusnők gondolatait hallgatva előjött bennem egy gondolat, ami évek óta motoszkál a fejemben, és teljesen más nézőpontban helyezi a férfi/női viszonyt. Kb négy éve, egy másik blogon folytatott vita hozta fel bennem ezt a gondolatot, és már akkor eldöntöttem, hogy fogok írni róla. De valamiért sosem volt aktuális, illetve nem kerekedett ki a gondolat bennem