"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Életben hagyták, pedig nem kellett volna...

2016/10/21. - írta: sefatias

A poszt megírására az egyik kedvenc blogom új sorozata ösztönzött. A Szemlélek blog sok olyan számomra szimpatikus írást tartalmaz, ami miatt az elsők között lettem olvasója, követője. Nemrég indult egy sorozat, amely olyan híressé vált embereket mutat be, akiket majdnem megöltek, mielőtt megszülettek volna. A sorozat nem titkolja írói abortusz ellenességét, és ezeket a példákat azért mutatják be, hogy bizonyítsák az orvosok tévedése értékessé vált emberek életébe kerülhet. természetesen ezt nem lehet cáfolni.

Ám mérsékelni igen. Az elmúlt ötven-hatvan évben emberek milliárdjai születtek meg. Ez természetesen  magában hordozza az orvosi terhesvizsgálatok tévedéseinek nagy számát is. És a nagy számok törvénye alapján bizony valóban megtörténhet, hogy olyan gyermekek születnek meg, akik az orvos abortuszra buzdító tanácsa ellenére egészségesen, teljes életet élve híressé válva lesznek részévé a társadalomnak.

Ezzel nincs is gondom. Én magam sem vagyok híve az abortusznak. Az egyik kedvenc számom kamaszkorom óta Deák Bill Gyula: Kérlek anyám című száma. A szám elég keményen szól az abortusz ellen. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy senkit nem buzdíthatok arra, hogy egy estleges  betegség esetén ne abortáljon. Ugyanis a szülők döntésének következményével nem nekem, a tanácsadónak kell együtt élnem, hanem a szülőknek.

Nemrég pont egy abortuszról szóló vallásos összejövetelen vettem részt, ahol mélységesen felháborodtam egy egyházi vezető könyörtelen, rideg, és elítélő álláspontja miatt. Ez szülte ezt a posztomat:  >> ITT<< Az előadó pozitívnak szánt történetekkel próbálta alátámasztani a nézőpontját. Teljesen figyelmenkívűl hagyva azt, hogy negatív példák is léteznek. Nem kívánok abba belemenni, hogy mennyire lehet megbízni egy nőgyógyász magzatra vonatkozó állításaiban. nem értek hozzá. Ám tudom milyen az, amikor egy születésétől fogva súlyos betegségben szenvedő gyermekkel foglalkoznak a szülei. Egyrészt a családomban is volt ilyen, másrészt az ismerőseim között is. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor az idős anyuka őszintén beszél az évtizedek óta ápolt, pelenkázott, fürdetett, etetett gyermekéről. Azok a történetek, amelyek megpróbálnak pozitiv példát állítani az abortuszon gondolkodó szülők elé, nem mutatják be, hogy miként fognak mások számára teljesen természetes dolgokról lemaradni. Nem mutatják be azokat az anyákat, akiket a beteg gyermekük okozta problémák miatt elhagy a férje.

4f59285f40507ab3a7725c4d83f46bb0-550x436.jpg

Nem mutatják be azt, hogy mekkora erőfeszités napról napra, évről évre, és évtizedről évtizedre olyan dolgokkal foglalkozni, mint a felnőtt gyermekük vécéztetése, fürdetése.Nem mutatják be azt, amikor ezek az anyák súlyos depresszióval küszködnek helyzetük miatt. Nem mutatják be a haldokló anyuka szőrnyű érzését, aki tudja, hogy halála után az évtizedekig gondozott gyermekre egy intézet vár, ahová bedugják, mert nem lesz aki gondozza majd. Nem mutatják be azt sem, hogy míg a barátok, barátnők az unokákat pelenkázzák, ők még mindig a gyermeküket.

Szóval lehet, hogy vannak Bocellik, II.János Pál pápák, Celine Dionok, de nem tagadhatjuk, hogy vannak egész életükben teljes gondozásra szoruló fogyatékos emberek is. És  az abortusz mellett, vagy ellen, hozott döntés következményeivel sosem a befolyásolónak kell együtt élnie. Ő talánsoha nem is fog találkozni a következménnyel. És így bizony nagyon könnyű osztogatni a bölcsességet. Mert lehet, hogy a magzatot nem ölték meg, de ettől függetlenül értelmes életek érhetnek véget.

 

 

Címkék: abortusz
34 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr5311828019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sitites 2016.10.21. 21:52:37

Hűha! Gondolod, hogy lesz erre őszinte, nyílt vélemény?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.21. 22:05:43

@Sitites: :) erre nem gondoltam. A lényeg számomra az, hogy az én véleményem már le van írva

l.gabi 2016.10.21. 22:43:03

Nagyon egyetértek veled.
Akaratom ellenére is látom egy abortuszellenes, magát keresztény abortuszellenes aktivistának nevező csoport üzeneteit és nagyon irritálnak mind a személyek, mind pedig az, amit és ahogy képviselnek. Hasonlókat mondogattam nekik én is és minden válaszuk nagyon megbotránkoztatott.
A velük folytatott beszélgetésekből számomra kiderült, hogy nem ismerik az abortuszok tilalmának a hatásait. Létezik arról statisztika, hogy a tilalom hatására nem csökken az abortuszok száma, azonban megnő az illegális beavatkozások miatt elhunyt nők száma. Sokuknak fogalma sincs az ezzel kapcsolatos adatokról és szakértői jelentésekről.
Mivel sikerült ennek a csoportnak a tagjait személyesen is megismernem, megbotránkoztat az is, hogy milyen életkörülmények között élve próbálják mások életét irányítani. Mindig felvetem nekik azt, hogy amennyiben isteni parancsot követve avatkoznak be mások életébe, nem kellene-e benne maradniuk akkor is, amikor a terhek elhordozásáról van szó? Nem egy hónapra, nem egy évre, hanem egy egész életre! Olyan félrebeszélés erre a reakció, amit szívem szerint ott helyben egy fejlövéssel büntetnék, csak sajnos azt nem lehet megtenni.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.22. 11:47:13

@l.gabi: az abortusz ellenes gondolkodás nagyon érdekes. A magzat jogaiért harcolnak, miközben a szülő jogait figyelmenkívül hagyják. Harcolnak egy életért, ami sok másikat tesz tönkre, de ők egy újjal se segítenének a terhek elviselésében. A BETEG GYERMEKET NEVELŐ SZÜLŐK, FŐLEG ANYÁK PEDIG EGYEDÜL MARADNAK A PROBLÉMÁJUKKAL.
Az is érdekes, hogy a magzat életéértt küzdők, szó nélkül kivégeznék a z abortuszpárti szülőt. Van itt ellentmondás dögivel

Sitites 2016.10.22. 23:52:46

@sefatias: Bocsánat :)
Nem gondoltam végig, csak a magam szemszögéből indultam ki:)
Azért van a blogod, hogy megoszd a gondolataid, az utad.
Valóban, gyakran nagyon jó segítség, ha le tudjuk írni, ami bennünk van, segít a gondolataink rendszerezésében, továbbgondolásában. Számomra azonban legalább ennyire fontos, amit Te magad is több posztban is hozzátettél ehhez: hogy másoknak is segíthet ez a blog, ne érezzék magukat egyedül, amikor a gondolataikkal, kérdéseikkel szembesülnek. Ez viszont akkor teljesül a legjobban, ha beszélgetések alakulnak... s erre is utalsz a Bemutatkozás-ban, amikor azt írod, a beszélgetés előbbre visz.

Az abortusz valódi tabu. (Magukat )Keresztények(nek vallók) között ebben a témában nem létezik, ahogyan fogalmazol: "Én magam sem vagyok híve az abortusznak.(...) Ennek ellenére úgy gondolom..."
Igazatok van, amikor azt mondjátok, hogy az elsődleges problémát és következményeit egyszerűen figyelmen kívül hagyják az abortuszt ellenzők, tiltók. De addig, amíg:
Nem lehet róla beszélni, mert ha valaki megnyílik és felfedi a sebeit, akkor további késeket forgatnak meg azokban, rosszabb esetben újabb sebeket is szereznek mellé...
Sokat elmond a kereszténységről, az egyházakról és a hívő, valamint mindenféle vallásos közösségekről, hogy képtelenek a megbocsátásra, ha abortuszról van szó. Talán semmi másban nem olyan érzéketlenek, mint ebben.
... addig nem is születhetnek valódi megoldások.
És itt derül ki a valódi, igazi életszemlélet.
Ha azt a törvényt hozom, hogy az abortusz tiltott... majd később nem segítek a szülőnek abban, hogy az egész életére életképtelen, számolhatatlan költségeket felemésztő beteg gyermeknek emberhez méltó (?) élete legyen, lehetőleg két szülővel és normális családdal, hanem azt közvetítem felé: minek szülted, oldd meg... Akkor valójában az igazi szemléletem az, hogy nem minden emberi élet egyformán értékes. Csak nem mondom ki, hanem ennek felelősségét úgy tolom át a szülőre, hogy ha ha ő meri vállalni ezt a felelősséget (abortálja a magzatát), akkor óriási bűntudatot keltek benne, rossznak és bűnösnek nevezem és kiközösítem.

Bravó.

(Ez csak egyetlen példa volt... számtalan másikat is lehet hozni. És még mindig nem arról van szó, hogy ölni helyes lenne. Hanem arról, hogy úgy akarunk jobbá válni, jobb közösséget, jobb társadalmat építeni, hogy másokat halálra kövezünk.)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.23. 06:06:35

@Sitites: Én gyakran le szoktam írni az egyik alapelvemet:

Azért vagyok liberális, hogy szabadon konzervatív lehessek.

Persze nem minden kérdésben vagyok konzervatív, mint ahogy szerintem egyetlen magát konzervatívnak tartó keresztény sem. Az abortusz kérdésében úgy gondolkodom, hogy ha teherbe esne a feleségem, eszembe sem jutna az abortusz. Ez lehetne konzervatív álláspont. De nem gondolom, hogy minden embernek kötelező úgy gondolkodni ebben a kérdésben, mint nekem. És még magamnak is fenntartom a jogot, hogy probléma esetén másként döntsek. Ez pedig liberális. De pont azért gondolom ezt, amit te is írtál: "minden emberi élet egyformán értékes" A fészbukon is megy egy beszélgetés a posztról, ahol a magzat élethez való jogát hangsúlyozzák ki, anélkül, hogy a szülők jogait bárki is védené. És pont egy érintett anya az aki ezt az álláspontot képviseli, aki szőrnyű helyzetben él.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2016.10.23. 09:20:52

Azt hiszem ebben a kérdésben is feljön az a problémakör, ami sok másban is, miszerint 'mindenki maga felelős döntéseiért Isten előtt'. Vagyis a keresztény fundamentalisták hiába kampányolnak az 'isteni törvények' (abortusz, homoszexualitás, paráznaság stb....) betartása és betartatása végett, azt elfelejtik, hogy a másik ember saját maga áll Isten előtt. Ezért pl soha nem értettem, hogy mit vannak úgy oda a homoszexualitástól, ha AZ NEM AZ Ő PROBLÉMÁJUK egyébként. (Aztán nem kevés esetben kiderült, hogy igen az övék, mert azoknak van gondja a másik szexuális orientáltságával, aki nincs tisztában a sajátjával...).
Az abortusz-kérdés is hasonló ehhez: nem az ő életük, ergó semmi közük hozzá, hogy ki mit dönt, mert a következményekkel - legyen az akármi - neki kell együttélnie és nem másnak.

Ezért tetszett, amit @l.gabi írt: "Mindig felvetem nekik azt, hogy amennyiben isteni parancsot követve avatkoznak be mások életébe, nem kellene-e benne maradniuk akkor is, amikor a terhek elhordozásáról van szó? Nem egy hónapra, nem egy évre, hanem egy egész életre!"
Igen, vigyázni kell ezekkel az "isteni parancsokkal" vagy "isteni akaratokkal". Pont nekünk kell ezt magyaráznunk, akik itt blogolunk?

Sitites 2016.10.23. 10:43:46

Csilla, Sefa, egyetértek mindkettőtök gondolataival..., lehet, nem jól fogalmaztam meg, mi is a bajom: annak a keserűségnek akartam hangot adni, ami akkor terít le, ha egy ilyen probléma közepén találom magam (mert valakinek segítségre van szüksége és én szeretnék! segíteni)... és adott szituációban le kell tagadjam ezt keresztény közösségben, vagy azt kell letagadjam, hogy közöm van bármiféle kereszténységhez, ha valóban segíteni akarok, mert különben elveszítem a belém vetett bizalmat (okkal)...

Amúgy igen, lehet-e megoldás belenyúlni azon a ponton egy ilyen történetben:
A kislány maga is tán úgy született meg, hogy épp csak elkerülte az abortuszt, szülők sehol, csecsemőotthon, aztán annyira lelketlen nevelőszülők, hogy 15 éves korára bárhol szívesebben él, mint "otthon"... és bárkivel szívesen összefekszik, aki két jó szót szól hozzá és akivel szó szerint az élethez nélkülözhetetlen fizikai kontaktust, a "valaki érjen hozzám, érezni szeretném, hogy létezem" valóságát megélheti... szó nincs arról, hogy felelős döntésre képes, hiszen olyan mértékű hiányai vannak, amivel kapcsolatban ott tart ennyi idősen is, hogy megpróbál túlélni... Persze megtartja a babát, mert szerencséje (?) van, és a srác elveszi feleségül. Mert maga is hasonló élettel küzd, boldog, hogy tartozni fog valakihez. Lehet, hogy ő egy-két évvel idősebb, szuper!
A kérdés csak az, hogy mikor fognak elválni, mert az nem kérdés, hogy el fognak... sé sorolhatnám tovább a következmények garmadáját. Mondhatom-e, hogy milyen nagyszerű, mert nem abortálta a gyereket???
Vagy a másik leányzó, aki ugyanennyi idősen, hasonló háttérrel, ugyanilyen kelégítetlen szükségletekkel egy családapa szeretője lett... És minden ígérgetést elhitt, mert el akarta hinni, kinek higgyen, ha nem annak, akiről azt hiszi, hogy szereti őt, mert az illető azt hazudja? Majd mikor szembesül a kedves úriember a ténnyel, hogy a kislány meg akarja tartani közös gyermeküket, azonnal kihátrál... Elítélhetem-e a lányt, amiért félidős magzatát elpusztítja, hiszen nincs kihez, nincs hová forduljon? Attól lesz felelős felnőtt, ha azt mondjuk neki, te választotztad ezt az utat, megérdemelted, ahogyan jártál, most már oldd meg felnőtt módon (amit mi tartunk felnőtt módnak)!

Miért ilyen elutasító a kereszténység? Még egy háborút is elfogadhatónak tart, amibe a "járulékos civil veszteség" is belefér... Akkor honnan és miért ez a kíméletlen, irgalmatlan megbocsátani nem tudás azokkal szemben, akik abortuszt "követtek el"???

Göntér László 2016.10.23. 11:30:52

Mi a véleményem bizonyos tabu témák szabályozásáról? Ilyen vitatott témáknak tartom az abortuszt, eutanáziát és a meleg házasságot is. A szabályozásokat én három csoportba sorolom: lehet tiltó, lehetővé tevő és kötelező. Nekem a lehetővé tevő a szimpatikus, ami nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben nem fogadom el a szélsőségesnek tekintett megoldásokat. A felsoroltakat nem tekintem bizonyos esetnek.
ktkj.blog.hu/2014/05/20/a_fajok_fejlodese

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.23. 14:10:35

@Sitites: Már látom is a választ: Aki paráznaságot követ el, igya meg a levét. Nem méltó a segítségre

Sitites 2016.10.23. 14:18:16

@sefatias: na pontosan itt van a kutya elásva?! Mi a bűn a konkrét szituációban és kié annak felelőssége? Ha más témákban lehet érzékenyebben gondolkodni (nem ugyanaz a megítélés, ha azért lopok, mert hasznot akarok húzni belőle, hanem azért, mert különben éhen halok), akkor az abortusz témájában miért nem?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.23. 14:21:46

@Sitites: A fundamentalista kereszténység általában csak addig lát el, ameddig a legkönnyebb neki. Az általad említett szitukban a fiatal lány paráznaságáig. De azokat a körülményeket már nem veszi figyelembe, amelyek odáig vezettek. Az abortusz a paráznaság következménye. Ennyi, nincs tovább. Nem muszáj fiatalon kefélni. Az a nézőpont, amit te mutatsz be, túl sok munkát kíván, és nem lehet fekete/fehérré tenni, hogy könnyen kezelhető legyen. Ha pedig nem kezelhető könnyen, akkor meg kell tőle szabadulni

Sitites 2016.10.23. 14:36:49

@sefatias: Hát éppen valami ilyesmit próbáltam Disciplinének elmagyarázni. Hogy ha menekülünk a szabadság elől, mert az terhes, az nem előrevivő megoldás, ha visszafelé próbálunk menni, azaz betiltjuk, megszüntetjük a szabadságot, mert akkor azt hisszük, megszüntettük a problémát is.
Ha valamivel nem nézünk szembe, akkor az esélyét is elszalajtjuk annak, hogy megoldást találjunk. Ha úgy akarunk megszabadulni, hogy kikerüljük, hogy az elsőre könnyebbnek tűnő utakat választjuk, az azonnali megoldásoknak tűnő, de valójában rossz lépéseket... akkor éppen hogy nem szabadulunk meg a problémától.

anyadmajma 2016.10.23. 16:00:14

A keresztények elmehetnek a pokolba, megint a zsidóknak van igazuk:
"Az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek elköltöztek, és a kutya is megdöglött."
Majd ha üresen konganak az árvaházak, majd ha nem a szegénységben felnövők adják a bűnözők derékhadát, majd akkor visszatérünk a kérdésre.
Addig meg a cölibátusban szenvedő papok ne akarjanak dönteni egy nő helyett.
Talán pont az istenük próbálja meg az abortusszal megakadályozni hogy valami rossz történjen, és inkább előbb szólítja magához a lelket, amíg tiszta és ártatlan, hiszen ha megszületik, már bűnös lesz a papok szerint. És a bűnös lelkek a pokolra kerülnek, az ördöghöz.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.23. 16:21:37

@anyadmajma: kis híján igazad van. Talán annyiban egészítenélek ki, hogy cölibátus csak a katolikusoknál van, viszont sok más egyház is abortusz ellenes. Ott nem cölibátusban élnek azok, akik döntenek

anyadmajma 2016.10.23. 16:28:33

@sefatias: ja, ez igaz, csak úgy már nem hangzik olyan jól az ideológiám:)
Mondjuk nem véletlen, hogy a férfiak mindig is el akarták nyomni a nőket, mindig próbálták maguk alá helyezni őket. Félnek nagyon, hogy egy nap a nők rájönnek, hogy nem ők a másodrendűek, hanem a férfiak, és akkor jaj lesz nekik, oda az egójuk.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.23. 16:35:42

@anyadmajma: az lenne a jó, ha rájönnénk: nincsenek másodrendűek :)

kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2016.10.23. 17:31:05

@anyadmajma: "...és akkor jaj lesz nekik, oda az egójuk..."
Kevés jobb dolog történhet az emberrel, mint ez ;)

Sitites 2016.10.23. 18:27:40

@kjapp: ... mostanság eléggé tapasztalhatjuk ezt (hogy oda az egójuk), de én nem látom, hogy jó dolognak értékelnék ;)

Sitites 2016.10.23. 18:33:59

@kjapp: komolyra fordítva a szót, nekem - több helyen is tapasztalom - úgy tűnik jobban hasonlítanak a toporzékoló kisgyerekre, mint gödörbe pottyant és helyzetét felmérni akaró felnőttre: Akarom! Nekem jár! Nekem adják meg, mert én vagyok a férfi! stb...

Persze most általánosítok... de gondolom, akinek nem inge... (a jelenlévők különben is kivételek:)

Sitites 2016.10.23. 18:40:34

@anyadmajma: A katolicizmusnak, pontosabban a kereszténységnek volt egy időszaka, amikor ez eléggé lényeges és központi probléma volt... mármint a nőktől, a nőiségtől, a szexualitástól, a szenvedélytől való félelem. És valóban meghatározta az akkori egyház alakulását. Jó fogódzókat lehet ehhez olvasni Elizabeth Abbott könyvében (A cölibátus története), illetve megtalálhatók az általa hivatkozott források, amelyekből erről képet lehet alkotni.

anyadmajma 2016.10.23. 20:23:20

@Sitites: azért a kereszténység előtt is, és azon kívül is elég jellemző ez a társadalmi felépítés, hogy a nők másodrangúak.
És az, hogy hatalmi szóval kényszerítjük őket a szülésre (Pl. Ratko-korszak), vagy hatalmi szóval tiltjuk az abortuszt (pl Lengyelország), az a nők elnyomásának az egyik jele.
Pedig egy nő két dologért képes bármire és mindenre: azért hogy legyen gyereke, és azért, hogy ne legyen.
Sok barom elfelejti, hogy nem megerőszakolni kell a nőket, hanem olyan helyzetet kell teremteni, hogy a nő akarja a dolgot.

anyadmajma 2016.10.23. 20:52:29

@sefatias: pedig nem is vagyok nő:)

Sitites 2016.10.23. 21:09:26

@anyadmajma: Nekem mondod? :))
(Én is szoktam itt hasonló megnyilvánulásokat írni... de azért be kell lásd, nem olyan nagy az a szám, aki a patriarchátusból fakadó hímsovinizmust elismeri és elfogadja alaphelyzetnek, amiből számos mai következmény fakad.)

Virágvirág 2016.10.23. 21:26:12

@sefatias: "A magzat jogaiért harcolnak, miközben a szülő jogait figyelmenkívül hagyják"
Nehéz ebben dönteni. Minden eset teljesen más, nem lehet általánositani. De ha egy terhes asszony élete veszélyben van, az orvosok mindig az anyát mentik, soha nem a gyereket. Pedig tudtommal nincs erre irott törvény.
Senkinek nem lenne joga egy másik ember lelkiismeretének lenni. Különösen úgy nem, hogy csak az észt osztják, a következmények pedig nem érdeklik őket. De ezt már szépen leirták mások előttem.
De azért tele van az ember ambivalens érzelmekkel ilyenkor, sok fogyatékos gyermeknek jobb lett volna meg sem születni, - mondja az eszem, de vajon nem szültem -e volna meg őket én magam is- mondja a szivem.
Tabukat feszegetsz István.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.23. 21:39:59

@Alvirág: Ezek olyan élethelyzetek, amelyekben valóban nehéz dönteni. És tényleg minden eset más. Ezért a fundamentalista keresztények általánosítanak, minden helyzetet leegyszerűsítenek egyformára, és döntenek az illetékesek helyett. Márpedig ezt nem lehet. Van aki képes arra, hogy megszülje beteg gyermekét, és csodássá tudja tenni az életét. Bár kétlem, hogy ez ugyanannyi erőfeszítésbe kerülne, mint egy egészséges gyermek esetében. És vannak akik nem képesek erre, vagy ezer más körülmény játszik közre. Pont a helyzet bonyolultsága nem engedi, hogy egy kaptafára írjuk az összes lehetőséget, és egy döntéssel oldjuk azokat meg mások helyett.
Szeretek tabukat feszegetni. De csak azért, mert rájöttem, hogy olyan nincs is :)

Discipline 2016.10.26. 12:11:14

@Sitites:
"Hogy ha menekülünk a szabadság elől, mert az terhes, az nem előrevivő megoldás, ha visszafelé próbálunk menni, azaz betiltjuk, megszüntetjük a szabadságot, mert akkor azt hisszük, megszüntettük a problémát is."

Oké, ez világos, ezt én is így gondolom. Nem vagyok én a szabadság ellen, ha az valódi szabadság. Ha ez nem jött le a korábbi beszélgetéseinkből az nyilván az én hibám, nem voltam elég egyértelmű. A valódi szabadság (és az ezzel járó felelősség) az egyik legfontosabb érték.
Amire próbáltam volna felhívni a figyelmet a magam (ezek szerint elégtelen) módszerével, az éppen az, hogy a szabadság terén ma sem állunk jobban, sőt...
Az embereket a szabadság illúziójába ringatják, szinte minden problémára a szabadság kiterjesztését, a liberalizációt ajánlják üdvözítő megoldásként, miközben az emberi személyiséget korábban soha nem tapasztalt módokon befolyásolják, irányítják. A szabadság kétségtelenül kiteljesedik: a régi rend lebontásának irányában. De próbálja meg valaki megkérdőjelezni az új erkölcsi szabályokat, és megtudja, mennyire is szabad valójában.
A teljes szabadság mit eredményezne egyébként a társadalomban: azt, hogy az erősek korlátlanul el tudnák nyomni a gyengéket. De lehet ezt szebben is mondani: mindenkinek egyenlő esélye lenne az önmegvalósításra.
A birtoklási vágy és a hatalomvágy olyan mélyen az emberi természetben rejlő dolog, hogy rózsaszín álom azt képzelni, hogy kiirtható vagy visszaszorítható. A vallásoknak sem sikerült, akkor hogy gondolhatja valaki, hogy szép szóra menni fog?
Régebbi korokban az uralkodó osztály egyértelműen és kimondottan uralkodó osztály volt. Ma a hatalom a szabadság és egyenlőség ködébe rejtőzik, és ez undorító. Azért az őszinteség is fontos érték.
A korlátok nem a szabadság, hanem az elnyomás ellen kellenek (kellenének).

Discipline 2016.10.26. 13:02:08

A poszttal egyébként egyetértek.

Szerintem így is túlságosan beavatkozunk a természet rendjébe. Az orvostudománynak köszönhetően olyanok is életben maradnak, akik a természetre bízva vagy meg sem születtek, vagy igen korán meghaltak volna. Sokan ezt előrelépésként értékelik, én egyértelmű hátránynak tartom.
És ha már elnézzük, sőt üdvözöljük az egyik oldalon az ilyen mérvű beavatkozást, akkor a másik oldalon nem ítélhetjük el az élet elvételével járó beavatkozást sem (természetesen a körülmények alapos mérlegelése mellett).

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.26. 19:29:57

@Discipline: "A teljes szabadság mit eredményezne egyébként a társadalomban: azt, hogy az erősek korlátlanul el tudnák nyomni a gyengéket."

Hát sajnos egyre erősebb ez a lobbi

"A korlátok nem a szabadság, hanem az elnyomás ellen kellenek (kellenének)."

hát én se a minimálbérre szavazok, hanem a bérmaximalizálásra

Discipline 2016.10.27. 13:39:31

@sefatias:
Akkor hát... Szabadság, elvtársak!

:P

Catharine 2016.10.29. 13:42:21

Ez megint egy olyan téma, amiben a magukat hithű kereszténynek és a magukat mindenáron abortusz-ellenesnek mondó emberekkel nem tudok egyetérteni. Igazuk van, az az élet is élet, ami az anyában cseperedik, ám nem vehetjük ki az érintett kezéből a döntést, mert ő fogja viselni a következményeket. Nem arról van szó, hogy elfordítjuk a fejünket, ha történik valami rossz, hanem ha Isten szabad akaratot adott, hogy meghozhassuk a saját döntéseinket, akkor mi mégis honnan vehetnénk a bátorságot, hogy beleszóljunk olyan dologba, ami tényleg csak két emberre tartozik: az anyára és az apára....

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.30. 05:57:29

@Catharine: szia! Én még azt is komoly problémának tartom, hogy miután beleszólnak egyolyan dologba,amihez semmi közük, magukra hagyják az érintetteket, és nem segítenek. Pontosan úgy mint a farizeusok

"Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. "

2017.09.15. 21:50:02

Ugyérzem hogy engem is majdnem abortáltak...A szervezet álláspontja és Deák Bill Gyula és még pár Dolognak köszönhetem az életem.Bár a szüleim sosem mindták valószínűleg nem is fogják bár ahogy ismetem a szüleimet ha nagyobb leszek elmondják ha így volt...Én nagyon azt érzem hogy majdnem és így sokkal másabb olvasni erről meg gondolkodni róla.Szóval már mintha akarták volna mondani de nem mégsem merik.Én aztgondolom hogy a gyerek mindenképp szülesen meg és uttána döljön el a sorsa (mert így is meg úgy is meghal) csak az emberek nem elég tökösek ahhoz hogy úgy öljenek meg valakit hogy a szemükbe néz meg ilyesmi szóval mind a szülő mind az orvos töketlen megölni egy csecsemőt.Én mindenképp az ölést választanám mert ha csak "elengeded" ahogxan a Spártaiak vsinálták még szenved is.Ja és az egészségeseket mindenképp életben hagynám,a szellemi betegségűek már keményebb dió.Betegségtől is függ de ott már dönthene úgy a szülő hogy nem szeretné elvállani.Bár ez úgyanúgy gyilkosság és nem tudom higy mi lenne a helyes a Biblia nézőpontja szerint.
süti beállítások módosítása