Bántalmazott gyerekként nőttem fel. Szüleim elváltak, és az anyám második férje három éves koromban toppant be az életembe. Furcsa, hogy olyan hét éves koromig szinte semmilyen emlékem nincs a mostohaapámról. Akárhogy gondolkodok, csak két emlék jut eszembe. Az egyik mikor egy bottal véresre verte a kutyánkat, a másik, meg mikor megvert, mert folyton elestem biciklivel, mikor meg akart tanítani biciklizni.
Régen írtam már ide. Elment a kedvem tőle. Azóta sok minden történt velem. Az agyam ugyanúgy jár, gondolkodok, keresem a kérdéseimet, és próbálok választ kapni rájuk, vagy rájönni olyan dolgokra, amikkel szembekerülök. Arról már rég letettem, hogy megértsem a világot. És azt a reményemet is feladtam, hogy jobbá lehet tenni. Csak élek. Más nem is érdekel. Élni szeretnék, nyugodtan, ahogy akarok. csinálom azt, amihez kedvem van. Békében élek istennel, mert leszarom. Ahogy ő is engem. Igy jól elvagyunk.
Úgy döntöttem, hogy a gondolataimat ezentúl nem leírom, hanem elmondom. Egyenlőre csak kísérleti jelleggel, de aztán, ha kedvet kapok hozzá, akkor itt találhattok majd meg. Ha kíváncsiak vagytok az agymenéseimre, iratkozzatok fel, aztán hallgassatok meg. És akár beszélgethetünk is a videó alatt.
Tombol a liberális, konzervatív ellentét. Mindkét oldalon ott vannak a nyáltól fröcsögő gyűlölködők, akik szerint a másik a világ legnagyobb ellensége. Nekem úgy tűnik, hogy a konzervatív értékeket képviselő emberek vannak most a támadó oldalon. Mintha a kormányzati támogatásnak köszönhetően, ők hangosabban szeretnék lámpavasra akasztani a libernyákokat,
Néhány évvel ezelőtt írtam egy posztot, amelyben határozottan kiálltam azon véleményem mellett, hogy a nemi identitás nem megváltoztatható. Azaz, nem döntés és elhatározás kérdése az, hogy valaki melyik nemhez vonzódik. Már közvetlenül a poszt megírása után úgy éreztem, hogy valami nem stimmel a véleményemmel. Azóta is sokat gondolkoztam, hogy mi lehet a baj. Aztán szép lassan rájöttem.
Isten egyre jobban benne van a magyar politikai életben. Egyre többször szólítják meg. Kérik, hogy áldja meg az ő akaratát fontosnak tartó politikai vezetőket. És ennek köszönhetően egyre több a magát vallásosnak tekintő szavazó, aki persze arra szavaz, aki fontosnak tartja a kereszténységet. Épp most olvastam, hogy a "777 csapata arra buzdítja a világon élő valamennyi magyart, hogy történelmi tragédiánk évfordulóján lélekben újra együtt legyünk, imában kérve Isten áldását nemzetünkre. Hiszünk az ima erejében, és habár a fizikai határokat nem tudjuk eltüntetni, de a lelki összetartozás hatalmas erejét megtapasztalhatjuk."
Észre sem vettem, és szép lassan nyolc éves lett a blog. Ez alatt a nyolc év alatt közel félmillió kattintás, több tízezer komment jött össze, és ez a 462. bejegyzés. A nézeteim, a feldolgozott témák jelentős változásokon mentek át. És talán ritkábban is írok. De azért még megy. Nem is emlékszem már hányszor kerültem ki az Index, vagy a blog.hu címlapjára, de kb 30-szor. Szerintem ez nem kis teljesítmény. Főleg tőlem. Van még ezen kívül két blogom, teljesen más témában. Azok is elég jól mennek. Ott is írtam már néhány posztot, ami kikerült az indexre. Némelyik nagyobb nézettséget ért el, mint itt ezen a blogon a legtöbb írásom.
Hát szóval boldog szülinapot nekem.
"Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja." (János 8:44) Ezt mondta Jézus az ördögről. Ezzel mélyen elítélve a hazugságot, és a hazug embereket. A Biblia nem igazán bánik kesztyűs kézzel a hazugságot gyakorló emberekkel. Számtalan elítélő gondolat van benne.Amikor Isten városáról ír, ezt mondja:"Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy hatalmuk lehessen az élet fája fölött, és bemehessenek a kapukon a városba. A kutyák, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és mindazok, akik a hazugságot szeretik és hazug módon élnek, kint maradnak." (Jelenések 22:14)
Vajon az idealizmus vezethet boldogsághoz? Azt hiszem a legtöbb ember valamilyen szinten idealista, és a helyzetétől teljesen független jövőképben hisz. Például a kereszténység reménysége egy csodálatos jövőbe vetett hit. Vallástól függően ez lehet a csodálatos, bajoktól mentes örök lét itt a földön, vagy a mennyben Isten mellett.Egy kommunista hiszi, hogy egyszer eljön egy olyan rendszer, amelyben az emberek közötti egyenlőség egy igazságos világot hoz el. A fiatal lány hiszi, hogy a jövendőbelijével együtt fognak megöregedni, és szerelemben meghalni. A szerencsejátékos hiszi, hogy egyszer be fog jönni, és az ő lapjai, számai lesznek a nyerők.
Az előző posztról gyakran jutott eszembe Gödel nemteljességi tétele. Bár nem vagyok matematikus, valahogy mégis érzek némi párhuzamot. Arra jutottam, hogy azokat az erkölcsi mértékeket, szabályokat, amelyek évszázadokon keresztül irányították az emberek életét, a természettől teljesen elidegenedve, a társadalmat irányító egyének hozták létre a békés egymás mellett élés irányíthatósága érdekében. A magántulajdon, és az azzá váló személyes kapcsolatok mind azt a célt szolgálták, hogy az egyre nagyobb és zártabb közösségekben minél kisebbre redukálják a felmerülő problémák számát.
Évek óta írok kritikai írásokat azokról, akik, miközben valamilyen érték, értékrendszer védelmében lépnek fel, a maguk által védelmezett értékeket semmibe veszik. Az egyszerű állampolgár pedig ezt nem veszi észre. Egyszerűen hálás azért, hogy valaki védelmébe veszi azokat az értékeket, amiket ő is fontosnak tart, de az életében nem játszanak szerepet. Így most egy olyan társadalomban élünk, amelyben fontosak a magasabb rendű értékek, fontos értük kiállni azok ellen, akik ezeket az értékeket nem tartják fontosnak, de közben az sem él azon értékek szerint, aki fontosnak tartja. Így létrejön egy lelkiismeret nyugtató állapot, amelyben az értékek iránti tiszteletemet, kimutatom azzal, hogy gyűlölöm, azt, aki nem tiszteli azt úgy mint én, de közben én ugyanúgy figyelmen kívül hagyom azokat az értékeket, mint az akit gyűlölök.
A kereszténység egyre nagyobb lendülettel próbál fellépni, mint erkölcsi iránymutató. A magyar kormány támogatásával egyre nagyobb teret nyernek a református és katolikus egyházak az emberek hétköznapjaiban. Ezzel egyenes arányosságban egyre gyakrabban hallani a keresztény értékekről, mint mindent meghatározó értékekről. Néhány keresztény aktivista harcosan kiáll azon értékek mellett, melyek szerinte a Bibliából kikövetkeztethetők.
Az elmúlt években felerősödött a keresztény és a nemzeti értékek védelme, illetve ezek hangoztatása. A keresztény értékekről már elég sokszor írtam ITT. Többször keveredtem az interneten olyan csoportok oldalára, ahol ezen értékek miatt hangoskodtak, és mellüket verve védelmezték. Most a legutóbb egy helyi képviselő jelölt fészbuk oldalán találkoztam a nemzeti értékek fontosságával. Bevallom őszintén, hogy amikor ezen értékek hangzatos védelmével, fontosságuk kiemelésével találkozom, mindig előbújik belőlem a kisördög, és megkérdezem, hogy egész pontosan mit értenek a keresztény és nemzeti értékek alatt.
Kétségtelenné vált számomra, hogy a politika és a vallás működése között rengeteg párhuzam van. Nem véletlen, hogy ha akarnak, akkor nagyon jól együtt tudnak működni. Mindkét intézmény, különböző egységekre osztható, amely egységeknek egy, az eszmét, irányzatot jellemző, -izmus főnév képzővel ellátott nevet adnak. Pl. katolicizmus, baptizmus, konzervativizmus, liberalizmus, protestantizmus, stb. Ezeknek a különböző irányzatoknak előre meghatározott dogmáik, elvárásaik vannak, és csak azok csatlakozhatnak hozzájuk, akik ezekkel egyetértenek, illetve alárendelik magukat.
Három hónapja volt két poszt Sytka és Szabados Ádám "tollából", amelyben az istenképekről írtak. Én kicsit megkésve reagálnék rájuk. Lényegében mindkettővel egyetértek, de Ádám elköveti azt a hibát, hogy nem ismeri fel magát a saját maga alkotta elvárási rendszerben. Miközben Ádám írását olvastam, hasonló képpen reagáltam, mint a képen:
A megtérés az egyik legfontosabb mozzanata a keresztény ember életének. A Hit gyülekezete a következőképpen fogalmazza meg a megtérést: "A Szent Szellem által megelevenített Ige teszi képessé a bűnös embert arra, hogy romlott életmódjával szakítson, és az Úr akarata szerint éljen. Ez az átfordulás jelenti a megtérést." Az Emmausz közösség pedig így: "A megtérés hármas lépést jelent: elszakadás a bűntől, a hit útjára lépés, Isten királyi hatalmának (vezetésének) elfogadása." A legjobban ez a megfogalmazás tetszik: "Az a gondolati, hitbeli, valamint ezzel együtt magatartásbeli folyamat, amelynek során az ember Isten iránt engedetlen magatartásával felhagy, és azzal a szándékkal fordul Isten felé, hogy akaratának engedelmeskedjék."
Hogy milyen egy igaz keresztény? Először is, mindig igaza van. Még akkor is, ha korábban abban volt igaza, aminek most az ellenkezőjét vallja igaznak. Az ő tévedése nem tévedés, hanem a Szentlélek vezetése általi fejlődés. Az igaz keresztény, pont azért igaz, mert a Szentlélek vezetése meglátszik az életén. Már csak ezért sem lehet tévedésben. Hogy adná ki magát, ha egy igaz keresztény, a Szentlélek vezetése alatt tévedne? Az istenkáromlás lenne. Másodszor, ahogy ez az elsőből következik, egy igaz keresztény mindig tisztán látó. A Szentlélek vezetésének köszönhetően, mindig jól látja a dolgokat. Még akkor is, ha korábban pont az ellenkezőjét látta jónak, mint amit most lát annak. Az ítélete mindig az adott pillanatban mérvadó. Nem számít, hogy mit vallott korábban. 
"A keresztény kultúra megvédése ügyében nincs kompromisszum" Ezzel a címmel tudósított a kormány.hu Orbán Viktor (Isten kegyelméből magyar miniszterelnök) beszédéről. Ez Soltész Miklós államtitkár szerint magában foglalja azt is, hogy "Őrizzük meg keresztény szigetként térségünket" A keresztény alapelvek és értékek Bayer Zsolt számára is oly fontosak, hogy bejelentette kilép a szerinte ezektől az értékektől már rég elforduló evangélikus egyházból, és "katolizálni fog" Aradszki András államtitkár pedig a parlamentben arra figyelmeztetett, hogy Sátán ellen rózsafüzérrel kell küzdeni.
Szóval itt tartunk. A nagy nemzeti keresztényesedés kellős közepén, a keresztény kultúra védőbástyájában, Magyarországon erősödik a kereszténység. Vagy legalább is valami, amit most így hívnak. Ezt a posztot Bangóné az MSZP képviselőjének patkányozása ihlette, akire most aztán kiakadt a Fidesz és annak minden szavazója, mert le (mások szerint fel) patkányozta őket. A nagy felháborodásban a keresztény kultúra védelmére felesküdött mélyen vallásos, és a keresztény értékekért, akár élete árán is harcoló keresztény konzervatív kormány és annak holdudvara teljesen elfelejtette, hogy eddig ők voltak azok, akik minősíthetetlen jelzőkkel illették képviselőtársaikat a parlamentben, és a másként gondolkodó állampolgárokat az országban.
Pál apostol ezt mondja Istenről: "Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk." (Róma 1:20) Ez az idézet ösztönöz sok vallásos embert, hogy Istent dicsőítse, mikor valami fantasztikus dolgot lát a természetben. Isten hatalmát látja az óriási hegyekben, a világegyetem nagyságában. Bölcsességét a bonyolult ökoszisztémában. Szeretetét abban, hogy mindent megadott nekünk, ami a jó és megelégedett élethez szükséges. A legismertebb személy, aki a természetben kereste Istent, és lett emiatt a természet védőszentje, Assisi Ferenc volt.
Egyre hangosabbak azok a hangok, amelyek a közöttünk élő homoszexuális emberek jogaiért szólalnak fel. A héten utolsó vészcsengőként szólalt meg az a francia kezdeményezés, hogy az iskolát irattáraiban lefűzött, soha senki által nem látott és használt papírokon le szeretnék cserélni az apa és anya kifejezéseket. Erre a kormánypropaganda által eltorzított és felerősített vészcsengőre reagáltak a kereszténység magyar védelmezői kissé túlzóan és szerintem keresztényietlen módon. Közben teljesen figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy Magyarországon már évtizedek óta ez a gyakorlat.
A Jóisten megint alkotott.
Nem elég, hogy az ő kegyelméből egy hitvalló keresztény kormány áll Magyarország élén, most kiderült, hogy Mészáros Lőrincet is ő tette Magyarország és ezzel a világ egyik leggazdagabb emberévé.
Én nem tudom, hogy ezeknek az embereknek milyen istenképük lehet, de valószínűleg hihetetlenül torz. Szóval a mai magyarországi elit elméjében egy olyan istenkép van, amit önmagukból hoztak létre. A legrosszabb ebben, hogy ettől a kereszténynek nevezett istenképtől, amelyet arra használnak fel, hogy a hatalom elvárásait könnyebben elfogadtassák a magát szintén kereszténynek nevező néppel, a keresztény egyházak egyáltalán nem határolódnak el. Sőt azzal, hogy az egyház kokettál az állammal, még valamiféle elismeréséről is biztosítja. Kivétel ez alól természetesen például Iványi Gábor és az egyháza.
Lehet vitatkozni azzal aki csak hisz? Az elmúlt jó pár év alatt az interneten több felületen futottam bele vitákba olyanokkal, akik hisznek valamiben. Istenben, a kegyelemben, Orbán Viktorban, a pirézekben vagy az ateizmusban. Sokan kérdezték már tőlem, hogy miféle mazochizmus hajt engem, hogy belemegyek ezekbe az általában értelmetlen vitákba. Az igazság az, hogy én általában élvezem ezeket a vitákat, és a legkevésbé sem érdekel annak kimenetele. Az ember érdekel, akivel vitatkozom. Jobban mondva az embertípus.
Hol tart már ez a mai világ? Régen minden jobb volt. Az emberek tisztelettudóbbak, erkölcsösebbek voltak. Sokkal kevesebb volt a bűnözés és jobban odafigyeltek egymásra. Ha kellett sokkal jobban összefogtak a bajban, mint a maiak, akik egy lépcsőházban sem ismerik egymást. A hitnek, vallásnak sokkal nagyobb szerepe volt, az Isten jobban benne volt az emberek életében. Hűségesebbek voltak egymáshoz és az alapelvekhez, mint a mai fiatalok, akik már nem tisztelnek se Istent se embert. Régen még a fű is zöldebb, a töltöttkáposzta pedig finomabb volt.
