Régen írtam már ide. Elment a kedvem tőle. Azóta sok minden történt velem. Az agyam ugyanúgy jár, gondolkodok, keresem a kérdéseimet, és próbálok választ kapni rájuk, vagy rájönni olyan dolgokra, amikkel szembekerülök. Arról már rég letettem, hogy megértsem a világot. És azt a reményemet is feladtam, hogy jobbá lehet tenni. Csak élek. Más nem is érdekel. Élni szeretnék, nyugodtan, ahogy akarok. csinálom azt, amihez kedvem van. Békében élek istennel, mert leszarom. Ahogy ő is engem. Igy jól elvagyunk.

Tíz évvel ezelőtt még hittem abban, hogy a dolgok megváltoztathatók.De azóta rájöttem, hogy minden rossz, minden negatívum újratermeli önmagát. Minden küzdelem a rossz ellen, érhet el eredményt, lehet hogy néhány embernek lehet segíteni, de ez egy folytonos küzdelem, ami rengeteg energiát emészt fel, és csak a felszínt lehet vele karcolgatni. Adhatsz egy pizzát a hajléktalannak, de attól még az utcán fog aludni, és holnap megint éhes lesz. Éhen halni sosem fog, de a problémái sosem fognak megoldódni. És természetesen az egész jelenség újra termeli önmagát. 

Érdemes küzdeni? Van haszna a tenniakarásnak? Jó lenne egy forradalmat kirobbantani, ami gyökeres változást hoz? Nem hiszem, hogy érdemes. Minden küzdelem csak szélmalom harc. Emberi erőforrások eltékozlása egy olyan ügy érdekében, ami sosem fog győzni. A forradalmak sosem győznek. És isten? Isten szabira ment. Valahol egy nagyon kényelmes felhőn lógatja a lábát és éppen nekünk hátat fordítva horgászik valahol egy másik galaxis felé dobva a horgot. arra figyel, hogy van e kapása.Ott. 

Mi pedig küzdünk évszázadok óta, bizonyos problémákat megszünteteve, de újakat létrehozva. Nem akarok már küzdeni. csak tenni a dolgom, ha épp kedvem van hozzá. Élni akarok. Ahogy nekem tetszik. Nem akarok küzdeni, nem akarok elérni semmit, csak élvezni azt ami van. Mert lehet, hogy a holnap már nem lesz. de ha lesz is, majd akkor foglalkozok vele