"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Tudás? Érzés? Hit?

2013/09/02. - írta: sefatias

„A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása…Hit által fogjuk fel, hogy a világrendszerek Isten szavára szerveződtek rendbe, úgyhogy amit látunk, az azokból lett, amik nem válnak láthatóvá.”

Hinni, érezni vagy tudni? Mi a hit? Mi alapján hiszünk valamiben? És mi a tudás? Mitől tudunk valamit? Miből erednek az érzéseink? Mi az okuk?

A tudásunkat elég könnyű megmagyarázni. Főleg ha hétköznapi dolgokról van szó. Tudok biciklizni, mert megtanultam. Tudok beszélni, mert megtanultam. Tudok főzni, mert megtanultam. Tudom, hogy Magyarország fővárosa Budapest. Tudom, hogy a Föld a naprendszerben található. Tudom, hogy ha erősen megszorítom valakinek a kezét, akkor fájni fog neki. Tudom, hogy ha bankot rabolok, és elkapnak, akkor börtönbe kerülök. A tudás megmagyarázása nagyon könnyű, és a legtöbb esetben mindenkinek kézenfekvő. Ha esetleg valaki mégis kétségbe vonja a tudásunkat, akkor lehetőségünk van annak bizonyítására, és a másik fél máris elismerően bólogat. Ha valaki kétségbe vonja, hogy tudok valamit, akkor megcsinálom, és a kétségbevonó személynek máris be kell látnia, hogy igazam volt, és valóban tudom azt a dolgot.

Az érzéseinket már nehezebb megmagyarázni, de azt hiszem, hogy a legtöbb esetben bármilyen magyarázatot is adjunk az érzéseinkre, a hallgató el fogja azt fogadni, max hülyének néz. Például itt a szerelem. Hogy ki miért szerelmes valakibe, az teljesen szubjektív. Bármilyen magyarázat adható, hiszen az érzés a személyből jön, és azt senki nem kutatja. Lehet, hogy azért szerelmes, mert a csaj (vagy fickó) eszméletlenül jól néz ki. Vagy azért, mert a személyisége megfogta őt. Általában mindenki tiszteletben tartja a másik érzelmeit, mégha meg is van róla a véleménye. Szeretem a töltött káposztát, mert… Szeretek hegyet mászni, mert… Szeretem a feleségemet, mert… Az érzelmeinkre adott magyarázatot az érdeklődő ember csak tudni szeretné, de nem érteni. Persze rokon lelkek, vagy azonos érdeklődési körű emberek megértik a másik érzéseit.

És a hit? Meg tudjuk magyarázni, hogy mi a hit? Mikor számít hitnek valami, és nem tudásnak, vagy érzelemnek? Hogyha úgy kezdek egy mondatot, hogy „én azt hiszem…”, akkor miről fogok beszélni? Arról, amit tudok? Vagy arról, amit érzek? Vagy valami teljesen másról? Ha valamit tudok, akkor abban hiszek is? Vagy ha valamit tudok, akkor az már nem hit? Az ember azt hinné, hogy ez a kérdés olyan egyszerű. De valójában nem is az. Pál megfogalmazása szerint: „A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása” (zsidók 11:1) Tehát a hit bizonyítékokon alapuló reménység, illetve egy olyan képesség, hogy amit nem lát senki, de mégis létezik, azt be lehet bizonyítani. Számomra mindkét megfogalmazás furcsa. Egyrészt azért, mert azt látom, hogy a legtöbb keresztény nem biztosítékokon alapuló reménnyel rendelkezik, másrészt, pedig ha valamit nem látunk, akkor annak a létezését nem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani addig, míg valahogy láthatóvá nem tesszük. Addig ugyanis azt nem bizonyításnak, hanem következtetésnek nevezném.

Itt van például isten létezése. Milyen bizonyítékaim vannak arra, hogy van Isten? Hiába írja Pál a Róma 1:20-ban, hogy: „ Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége” Mert ugyan a teremtett világ, a hívő ember számára valóban segít abban, hogy megismerje benne Isten tulajdonságait, De önmagában nem szolgáltat mindent elsöprő bizonyítékot Isten létezésére. Ugyanis ha szolgáltatna, akkor minden ember számára teljesen világos lenne, hogy van Isten, és az is, hogy milyen ő. Tehát a „kell lennie” még nem jelenti azt, hogy van is. Azért mert kell lennie egy csavarhúzónak valahol a fiókban, még nem jelenti azt, hogy tényleg ott is van. Isten létezésének nincsenek konkrét bizonyítékai. Hiába fáj a hívő embereknek ez, de az igazság az, hogy Isten létezésére legjobb esetben is csak következtetni lehet. A következtetések elfogadása pedig minden esetben szubjektív. Ugyanis bizonyítva az van, ami a bizonyítás után mindenki számára egyértelmű. Tehát csak akkor tudom bebizonyítani, hogy van-e a nappalimban könyvespolc, ha beviszem oda a kételkedőket, és megmutatom nekik. Hiába küldenék fényképet, mert az önmagában semmit sem bizonyít, ugyanis azt a fotót bárhol készíthettem volna. A világegyetem működése sok embert késztetett már annak elismerésére, hogy kell lennie egy intelligens tervezőnek, aki mindezt létrehozta. Ám azt is el kell ismerni, hogy ugyanígy rengeteg emberben fel sem merült isten létezése, hiába van tisztában a világegyetem bonyolult működésével. Mindaz, amivel az ember kapcsolatba kerül, csupán közvetett bizonyíték lehet Isten létesésére, és csupán következtetéseket von le, ami alapján úgy dönt, hogy kell lennie Istennek. De ahogy azt az előbb írtam, az hogy kell lennie, az még nem jelenti azt, hogy van is.

A tudás az kézzel fogható. Tudom, hogy van laptopom, mert itt írok rajta egy posztot. Érzem, hogy a kisfiam a legjobb gyerek a világon, mert az én fiam. De miben hiszek? Ha a hitem tudáson alapul, akkor az még hit? Vagy az már tudás? Ha már bizonyítékaim vannak valamire, ami nem látható ugyan, de létezik, akkor az még hit? Pál ezt mondta: „mert hit által járunk, nem látás által”.(2kor 5:7). Azaz a hit olyan dolog, amit nem feltétlenül tudunk bizonyítani. Mert ha már bizonyítani tudjuk, akkor az már nem hit, hanem látás. Ez ugyan némileg mintha ellentmondana a Zsidók 11:1-nek, de hát annyi baj legyen.

Szóval én azt látom, hogy bizonyos dolgokat nem tudnunk, hanem hinnünk kell. A Biblia sem feltétlenül a tudásra hívja fel a figyelmet, hanem a hitre: „Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt.” Tehát hitre van szükségünk, de a hit az nem látás. Mert ha már látunk valamit, akkor azt tudjuk, és nem hisszük.

Akárhonnan nézem a hit az egy teljesen szubjektív dolog. Az „én azt hiszem…” az „én úgy érzem…” és a „nekem az a véleményem…” kifejezések teljesen szinonimái egymásnak. Ami azt jelenti, hogy amiben hiszek, azt nem tudom, hanem csak úgy érzem, sejtem, gondolom. Az hogy én hiszek Isten létezésében, az nem külső forrásokból táplálkozik, hanem belülről. Valahol van bennem egy kapcsoló, ami kitudja minek a hatására a „hiszek” állásban van. Hogy mitől van ott, azt nem tudom, de mivel abban az állásban van, ezért minden dolgot Isten létezésének tudatában látok. Nem tudom, hogy miért vagyok hívő, és azt sem tudom, hogy hogyan lettem az. Én mióta az eszemet tudom, hiszek Istenben, és számomra teljesen természetes ez. Ám egyértelműen látom, hogy ez a hit csak az enyém. Semmilyen istentapasztalásom nincs, Semmilyen logikai úton nem tudom bizonyítani, hogy van Isten. De nekem sem tudják mások bebizonyítani, hogy nincs. „Nem mindenkié a hit” mondta Pál. Úgy néz ki, hogy az enyém igen.

Ám a hitet sok szempontból lehet még nézni. Nézzünk egy egyszerű példát. Jézus Krisztus a megváltó. Ha két keresztény vallású ember beszélget, akkor könnyen tudják bizonyítani, hogy ez a megállapítás igaz, ugyanis csak felcsapják a Bibliájukat, és onnan egyértelműen ki lehet olvasni sok helyen, hogy Jézus Krisztus a megváltó. Igen ám, de ez tudás vagy hit? Ha két keresztény beszélget, akkor a Biblia, mint Istentől származó kinyilatkoztatás egyértelműen bizonyítja ezt a tényt. Tehát ebben az esetben ezt lehetne tudásnak nevezni. Ám ha egy keresztény egy buddhistával, vagy egy ateistával beszélne arról, hogy Jézus Krisztus a megváltó, akkor hiába alapozná a kijelentését egy vallásos könyv szavaira, akkor sem lenne több egy megalapozatlan kijelentésnél, amiben a keresztény mégis hisz, de a beszélgető partnerét nem győzte meg semmiről.

Viszont van egy érdekes dolog a hittel kapcsolatban. Ha a hitről van szó, akkor mindenki szeretné tudni, érteni a hit miértjeit. Ahogy korábban írtam, az érzelmeknél nem akarja senki sem érteni, hogy miért érzünk úgy ahogy, egyszerűen megelégszik a magyarázattal. Ám a hitnél nem így van. A hitnél mindenki elvárja, hogy bizonyíts. Magyarázd meg a hited miértjeit! Bizonyítsd be, hogy van Isten, bizonyítsd be, hogy a Biblia Isten Szava, bizonyítsd be, hogy amiben hiszel, az benne van a bibliában, bizonyítsd be, hogy igaz hitű vagy, bizonyítsd be, hogy újjászülettél stb. Tehát az a fura helyzet áll elő, hogy azt, ami szubjektív, úgy kell bizonyítani, mintha objektív lenne. És ez szerintem teljesen lehetetlen. Ám mégis évezredek óta vitatkoznak, marják, falják egymást az emberek, hogy bebizonyítsák, hogy nekik van igazuk. Míg egymás érzelmeit úgy, ahogy tiszteletben tudják tartani az emberek, a hitüket már nem. Azt támadják, szétszedik, elemzik, bizonygatják, harcolnak érte.(Galata 5:15)

A vallásos emberek úgy érzik, hogy amiben hisznek, amihez valamilyen belső indíttatásból jutottak hozzá, azt kötelezővé kell tenni mások számára is. Ezért jellemzi a kereszténységet a rengeteg vita. Akár egymással, akár a más nézőpontot vallókkal. Képtelenek vagyunk egymás hitét tiszteletben tartani. Nem tudjuk elfogadni, hogy valaki más következtetésre jusson a hit dolgában, mint mi, mert az olyan, mintha az egónkat érné támadás. Ha valakinek a hitét, hitnézeteit támadják, vagy vonják kétségbe, az olyan, mintha a teljes megsemmisítésére tennének kísérletet. Pedig ha mindenki hagyná, hogy a hite, ami valójában belülről fakad, a sajátja maradjon, és nem erőltetné másokra, illetve nem kötné azt az egójához, akkor valószínűleg nagyobb béke lenne a keresztények között.

 

A Wikipédia ezt írja a hitről:

A hit egyik, ismeretelméleti értelmében kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges [1]. Az elfogadás tehát a teljes „racionális” bizonyítás hiányában, esetleg – de nem feltétlenül – annak ellenére történik.

A hitnek ezen értelmezése a filozófia és a pszichológia számára is problémát, vizsgálati területet jelent. A hit egy másik – a fentitől nem független, de azzal nem is teljesen egybeeső – értelmezésben vallásos hitet jelöl.

A hit egyáltalán nem valamiféle megátalkodott ragaszkodás egyértelműen hamis dolgokhoz: a legtöbb ember megalapozottnak érzi sok hitét, meggyőződését, olyan esetekben is, amikor a szigorú bizonyítás valójában nem történik meg, és eme érzése nemhogy ütközne a társadalmi szokásokkal és elvárásokkal, hanem sokszor éppenséggel találkozik velük. Például egy szimpatikus embertől barátságos fellépést várhatunk a jövőben is, vagy nap mint nap használjuk a liftet, pedig semmi egzakt garancia nincs rá, hogy a felvonófülke nem fog éppen akkor leszakadni; valójában a hit jelensége széles spektrumon mozog a józan ész és a teljes (ön)becsapás mint két véglet között [2]. Ráadásul a közvetlen és azonnali igazolás hiánya nem zárja ki, hogy az, aki hisz, ne rendelkeznék valami részleges, heurisztikus jellegű igazolással, vagy elvárásokkal a szigorú igazolás jövőbeni megtörténtére vonatkozólag. Mindezt azért szükséges kijelenteni, mivel léteznek vagy léteztek olyan gondolati irányzatok – filozófiai tanok, vélekedések – melyek akár a vallásos, akár a tágabb értelemben vett hitet leértékelték, azt károsnak vagy legalábbis fölöslegesnek gondolva. Különösen élen járt ebben a marxista filozófia a tizenkilencedik és huszadik századi Európában. Egyes marxisták élesen szembeállították a hit bármiféle értelmezését az igazsággal, az ésszerűvel, és a tudással [3]; más képviselőik viszont rámutattak a hit(ek) alapvető szerepére nemcsak a mindennapi életben, hanem a tudományban is, és példákkal igazolták, hogy a hit megvalósulása is hordozhat (még ha nem is minden esetben hordoz) – magában racionális elemeket [4][5].

 

 

 

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr635488727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kölnei Lívia 2013.09.04. 20:45:11

Kedves Sefatias! A Talita keresztény online női magazin szerkesztői vagyunk (talita.hu). Más elérhetőségedet nem tudjuk, így ide írunk: szeretettel hívunk Téged a 2. Keresztény Blogger- és Újságíró-Találkozóra, amelynek "komoly" témája: Keresztény jelenlét, misszió és társadalmi felelősségvállalás az újmédiában. E "hivatalos" cím mögé persze minden minket érintő kérdés belefér... Személyes beszélgetéseinken túl egy ismert média-szakembert is meghívtunk: Aczél Petra, a Corvinus Egyetem docense, intézetvezetője (több folyóirat munkatársa) rövid előadást tart, amely segítséget adhat munkánk hatásosabbá tételéhez. A találkozó ingyenes, időpontja, helye: szeptember 21. szombat, 18 óra, Párbeszéd Háza, Loyola Café (Budapest, 1085 Horánszky u. 20.)
Gyere el, és hozz magaddal minél több blogger vagy újságírás iránt érdeklődő ismerőst! Várjuk a visszajelzéseket, ötleteket! Az első (tavaszi) találkozóról itt olvashatsz összefoglalót: www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1435:kereszteny-bloggerek-es-ujsagirok-talalkozoja&catid=34:ittesmost&Itemid=58
Szeretettel üdvözlünk:
Kóczián Mária, Kölnei Lívia (talita.hu@gmail.com)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.09.04. 22:54:01

@Kölnei Lívia: Köszönöm a meghívást. Azt hiszem élek a lehetőséggel.A többit privátban megbeszéljük. :)

Cogito. 2013.09.26. 11:40:27

"Tudom, hogy a Föld a naprendszerben található. Tudom, hogy ha erősen megszorítom valakinek a kezét, akkor fájni fog neki. Tudom, hogy ha bankot rabolok, és elkapnak, akkor börtönbe kerülök."

Véleményem szerint ezek nem a tudáson, hanem hiten alapulnak, ugyanis felteszem, már ha nem sértelek meg, hogy nem láttad még a földet a naprendszerben, így inkább hiszel valakinek, illetve a többi dolgok még nem történetek meg. Így csak abban tudsz hinni, hogy így fog történni. Nyilván az ebben való hit - erőssége vagy gyengesége - vagy visszatart valakit a rablástól vagy nem.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.09.26. 12:01:38

@Cogito.: Érdekes a felvetésed, de azért gondolom te sem hiszed, hogy a csillagászat a hittudományok közé tartozik? Hidd el, hogy nem hiszem, hanem tudom, hogy ha valakinek megszorítom a kezét, akkor az fájni fog neki. A tudás attól az, hogy tapasztaláson alapul. A hit pedig nem. szerintem ez az egyik különbség a kettő között.

"A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett ismeretek összessége. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. "
Tehát ha jövő időben is beszélek róla, azért még tudás, hiszen azt is tudom, hogy ma este lemegy a nap, pedig még nem történt meg.

Cogito. 2013.09.26. 12:11:26

@sefatias: "Hidd el, hogy nem hiszem, hanem tudom, hogy ha valakinek megszorítom a kezét, akkor az fájni fog neki."

Sajnos ezt kell, hogy mondjam, hogy erős hited van benne. Ugyanis vannak veleszületett rendellenességgel élők, akik egyáltalán nem éreznek fájdalmat. Így nekik vigyázniuk kell nehogy valami nagyon meleghez érjenek, mert nem fáj nekik, csak a szagát fogják érezni.

"azért még tudás, hiszen azt is tudom, hogy ma este lemegy a nap,"

Szerintem nem, hanem olyan erős a hited ebben, hogy szinte fel mernéd tenni az életed rá. Már-már tudás vagy látás.

"gondolom te sem hiszed, hogy a csillagászat a hittudományok közé tartozik?"

Minden egyes tudománynak vannak axiómái, amiben hisznek. Ezekre az axiómákra építik a tudományágat. Mivel logikus a számukra az egész építmény, ezért erősen hisznek abban, hogy az axiómájuk igaz, már-már tényként kezelik.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.09.26. 12:26:04

@Cogito.: :) látszik, hogy jó őrtorony képzést kaptál. A társulat is mindig a szélsőségekkel operál, és azt támadja, közben meg elfelejti, hogy a szélsőség sosem tükrözi a valós állapotot. Gondolom te is elismered, hogy az általad említett betegség elszenvedői nem tükrözik vissza azt az általános állapotot, amely jellemzi az emberiséget.

A naplemente meg nem hit, hanem tudás. bizonyítékaim vannak rá, amelyek a matematika segítségével felismerhetők.Különböző mérési eredményeket megadva pontosan meg tudnám neked adni azokat a paramétereket, ahol a földünk jelenleg áll, és amilyen sebességgel halad, illetve kering. Ezekből pontosan kiszámolható a mai naplemente percre pontosan, és tuti, hogy úgy lesz, ugyanis nincs a világon olyan tényező, ami ezt megakadályozhatná.

Ha pedig egy komolyabb fórumon azt mondanád, hogy nem vagy biztos abban, hogy a föld a naprendszerben van, hanem erősen sejted, azaz hiszed, akkor lehet, hogy kinevetnének

Cogito. 2013.09.26. 13:04:00

@sefatias: " naplemente meg nem hit, hanem tudás"

Bocsánat, de te nem azt mondtad, hogy mi a naplemente, ami egy definíció, azaz tudás.

Te azt mondtad, hogy tudod - ami nem tudás, hanem hit szerintem -, hogy ma este lemegy a nap. Miért vagy ebben olyan biztos? Mi kell ahhoz, hogy ma este ne menjen le a nap? Milyen esetben történhet ez meg?

Néhányak számára ez tudás, akik látták, mert fent voltak a világűrben. Mi pedig hiszünk nekik, mert nagyon egyértelmű és összhangban van a logikával. Tehát rólunk van szó, nem azokról, akik fent voltak és látták, ezért írtam, hogy feltételezem, hogy te nem voltál fent, de ha igen, úgy valóban nálad is tudás.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.09.26. 13:22:01

@Cogito.: na jól van. szerintem ez meddő szócsata.

"A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett ismeretek összessége. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük. "

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.09.26. 13:51:27

@Cogito.: A hit egyik, ismeretelméleti értelmében kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges [1]. Az elfogadás tehát a teljes „racionális” bizonyítás hiányában, esetleg – de nem feltétlenül – annak ellenére történik.

Cogito. 2013.09.26. 22:56:44

@sefatias: Ezzel egyetértek csak nem tudom, hogy kapcsolódik az előzőekhez.

Cogito. 2013.09.26. 23:00:40

@sefatias:
A hit nem igazolható logikailag ez igaz, de másoknak, vagyis objektive, de nyilván magadnak igazolni fogod a saját logikád alapján, ami szubjektív. Amennyiben erős a meggyőződésed, ezt a logikát elmondod másoknak is, de nem azt jelenti, hogy mindenkit meg tudsz vele győzni, mert ezért hit.

haj_nal_ka (törölt) 2015.05.03. 12:10:33

Nem tudom lesz e válasz a kérdésemre, de azért megkísérlem feltenni elsősorban neked Sefa :)
Mit értünk bizonyítás alatt pontosan?
A példáddal élve, a könyvespolc valódi bizonyítása az, ha megmutatom a kézzel fogható könyvespolcomat ami ténylegesen a nappalimban van, egy vagy több másik személynek.
Ez egy teljesen fizikai, tárgyi bizonyítás.
"hiszem ha látom...de akkor már tudom, mert láttam :)
Mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amelyeket nagyon sokan megtapasztalnak, ezek a tapasztalatok nagyban hasonlítanak egymásra, gyakran azonosak sok száz, akár ezer vagy több ezer emberével...elmondás alapján.
Ámde egy pici bibi van mindezzel, hogy nem a szemmel látható, kézzel fogható fizikai világban, fizikai testtel történő azonos vagy többnyire azonos megtapasztalásról beszélünk.
Ilyen dolgok Nagyjai bőséges magyarázattal szolgáló könyvek tömkelegét teszik elérhetővé, hogy az ilyesfajta tapasztalások érthetővé váljanak azon emberek számára, akik válaszokat várnak minderre.
Mi több próbálják vizsgálni az agyi működést, s mindenféle ekkor(a megtapasztalás alatt ) fellépő kicsiny változást ennek a jelenségnek a javára fordítani bizonyítékul. De ettől az a nem fizikai világ, s az abban megtapasztaltak még nem lesznek valósak és kézzel foghatók. Mert onnan sem lehetséges a fizikai létbe át teleportálni semmit sem, és fordítva sem lehetséges.
Tehát a jelenség valódiságát csak a tömérdek megtapasztalás támasztja alá, ...ám hogy azon nem fizikai tér,vagy sík, vagy bárminek is nevezzük létezik-e...erre mégsincs igazi bizonyíték, annak ellenére sem, hogy tudósok az agyi működésben ilyenkor fellelt némi elváltozást igazolni tudják finom műszereik segítségével, csupán arra ad bizonyítékot, hogy az emberben valami zajlik, valami megváltozik ilyenkor.
Nagyon sokan foglalkoznak a tér/idő meggörbítésével, és bár tudományos kísérletek igazolják az idő relatívságát, vagyis morzsák vannak elszórva ezen a területen, de ettől még csak elméletileg lehetséges mindez.
No és ha már itt tartunk, mindenképpen felvetném a kérdést, hogy mi az ami az emberi agy kicsiny kihasználtságának hátterében megbújhat?
Vajon agyunk nagyobb részét mire vagyunk hivatottak használni?...avagy csak műszerekkel nem mérhető, de valójában használjuk?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.05.03. 12:37:03

@haj_nal_ka: Elég nehezet kérdeztél. Tehát tekinthetünk-e igazoltnak egy olyan eseményt, amit semmilyen módon nem lehet láttatni, vagy bizonyítani, de főleg vizsgálható körülmények között megismételni, ám nagyon sok beszámoló van róla, ami elgondolkodtató?

A véleményem a következő: vegyük például a nyelveken szólás adományát. Ne firtassuk, hogy mi az, csupán vegyük. Karizmatikus keresztények százezrei számolnak be arról, hogy mekkora csoda ez az adomány, és bizonyítéknak tekintik arra, hogy Isten erejének köszönhető. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a világ összes országából érkező beszámolók százezrei jelentenek akkora nyomást, hogy foglalkozzunk a témával. Sőt arra is van lehetőségünk, hogy a saját szemünkkel lássunk hétről hétre ilyen eseményeket. De lássuk be, hogy bármennyi beszámolót is olvassunk, bármennyi eseményt lássunk a saját szemünkkel, vagy épp készítsünk róla videofelvételt a későbbi elemzés végett, egyetlen dolgot sosem tudunk bizonyítani: azt, hogy a jelenség oka Isten. Természetesen nem csupán ezt a jelenséget nézhetjük, hanem bármit, ami a kereszténységben transzcendens élménynek tekinthető.(pl újjászületés) Az ilyen istenélmények valóban mérhetőek műszerekkel. már olvastam erről. Az agy működése jelzi, hogy az adott pillanatban az agy dolgozik, méghozzá azt is meg lehet nézni, hogy mely területen.
De van egy bökkenő. A kereszténység teológusainak jelentős része magának az eseménynek a teológiai alapját is tagadják, és igazolhatatlannak tekintik. Ez persze az ég világon semmit nem jelent, hiszen tévedhetnek.
A másik bökkenő, hogy azok, akik ezt Isten munkájának tekintik, azok azt állítják, hogy Isten csak azokban munkálkodik ily módon, akiket ewlhívott, kiválasztott. Ebben az esetben egy lehetősége van a vizsgálódó személynek:
- imádkozik Istenhez, hogy kéri ezt az ajándékot.
Ebből viszont két megoldás születhet:
1, megkapja a nyelveken szólás ajándékát, és személyesen részesül a bizonyítékban
2, nem kapja meg, mert Isten őt nem hívta el, ebből adódóan nem fog igazolni számára semmit.
Magyarán: az igazolás csak olyan személyeknek jár, akik méltók rá, és így minden nem nyelveken szóló, magát kereszténynek nevező egyén kiesik a kereszténység halmazából.
Viszont van egy csavar a dologban. A karizmatikus gyülekezeteket elhagyó emberek beszámolói, akik beismerik, hogy csupán az elfogadás iránti vágy volt az oka, hogy nyelveken szóltak. Ez nem jelent ugyan semmit, de a gyülekezet tagjai azt nem tudják eldönteni, hogy valaki színből, vagy istentől szól nyelveken, és ezért a nyelveken szólás ténye alapján itélik meg az illetőt, és ez alapján bízzák meg gyülekezeti feladatokkal. Így egy színből nyelveken szóló ember ugyanúgy haladhat a ranglétrán, mint az istentől kapott ajándékkal rendelkező.
Tehát: Az Isten képes arra, hogy a nyelveken szólás adományát megadja neked, de arra nem képes, hogy egy olyan embert megakadályozzon a ranglétrán feljutásban, aki színből szól nyelveken.
Ebből arra lehet következtetni, hogy hiába próbálsz meg igazolni egy bizonyos transzcendens élményt, mégha igazolod is valamilyen módon, újabb és újabb igazolások elé fogsz kerülni, amelyek meghaladják a képességeidet. Viszont a kérdéseid számát növelik, anélkül, hogy valódi választ kapnál rájuk az adott közegben.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.05.03. 12:50:31

@haj_nal_ka: összefoglalva: szerintem csak szubjektív bizonyítási lehetőség van, amelyben az egyén hoz döntést arról, hogy a szóban forgó bizonyítékot elfogadja-e, tartja-e akkora erejűnek, hogy ráépítse az életét. Ez a saját döntése, és utána minden felelősséget vállalnia kell a döntéséért.
"a tapasztalatlan hisz minden szónak". A tudatlan, tanulatlan(ebben az esetben teológiailag képzetlen embert) nagyon könnyen rá lehet venni, hogy becsapja magát

haj_nal_ka (törölt) 2015.05.03. 13:23:00

@sefatias:
Hú ha Sefa...!
Nem tudom ezzel a gondolattal mennyire maradunk meg az eredeti témánál, s a blog "kapacitását sem szeretném a végletekig húzni.
Kissé más jellegű megtapasztalás az amiről próbáltam írni, de rendkívüli módon alkalmazható az általad leírott gondolat ezekre is. Ezek nem mondanám hogy különösebben egyedi transzcendens élmények ...mégpedig ha szabad nevén nevezni a gyermeket, akkor ezt most megtenném. Ezek a testen kívüli élmények, kivetülések, avagy asztrál projekciók, az ebben megélt csodálatos, vagy éppen legkevésbé sem kellemes élmények.
Vajon egyszerű hétköznapi emberként, mi az a séma, miszerint valamit meghatározhatunk a jó, igaz s az Istentől való...és a gonosz által vezetett...között.
S még számos más olyan kifinomult érzékelésről beszélhetnék amelyekkel a ma élők egyre inkább szembesülnek...nevezhetjük "képességnek is.
Ezek a dolgok egyeltalán nem férnek bele a Bibliában írottak alapján az Igazba, s végképp nem az Isteni...-be.
És hát ha nagyon őszinte akarok lenni, magammal különösképp, azért mélységesen gyötör a bűntudat amiatt, hogy bár időszakosan elfogadom a Szentírás szerinti, keresztény látásmódot, miszerint mindezek a gonosztól valók, de ez csak fejben működik, átmenetileg, és újra nekiállok keresni a magyarázatokat, bizonyítékokat olyasvalamire, amire maximum közvetett bizonyítékok szolgálnak.
Szóval bármilyen jól esik most erről szót váltani veled...mert ez az egész az életem levakarhatatlan rész, mégsincs igazából meg a fonal két vége...
Mindig szerettem volna hinni, hogy ezek a tapasztalatok, amelyek oly igazak voltak, és olyan mélyek, és oly annyira nem "evilágiak...fizikaiak, hogy ezek Istentől valók...de mégis újra és újra szembe találtam magam azzal, hogy mi van, ha mégis csak a gonosz, kegyetlen játéka mindez...hogy nagyon messze vigyen a Bibliától, a kereszténységtől.
Ha az érzéseimre hagyatkoznék ma is, akkor mindezek a kérdések felvetésre sem kerültek volna most általam. Ha a hitemre, akkor kétesélyes....Ha a meggyőződésemre a megtapasztaltak alapján, akkor a kontó nyilván visszaérkezik az érzelmekhez. Tehát ha valami jó és Igaz,és Isten, valamint a szeretet szellemében történik, miért veti fel az ember elméjében azokat a megfogant gondolatokat, hogy esetleg mégsem Igaz jó és Istentől fakadó?...anélkül hogy ide-oda csapódna nézetek és sémák között...melyek mindegyike egy idő után nagyon megterhelővé válik, és ilyenkor elfogy az ember szépen lassan...

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.05.03. 13:27:17

@haj_nal_ka: Most nem tudok válaszolni, mert épp lépek le itthonról. De ennek a blognak a keretei elég tágak, és csak a normálatlan hangnem az, ami nem elfogadható. Úgyhogy ne zavarjon, az, hogy én keresztény vagyok. Nyugodtan átlépheted ezeket a határokat. Engem jobban érdekel az ember, akivel jót beszélgethetek, mint a téma, mivel úgy gondolom, hogy egy jó beszélgetés egy gondolkodó emberrel, minden témában hasznos

A Menhely Gondnoknője · http://metafizikaimenhely.wordpress.com/ 2015.05.03. 17:49:27

Elolvastam a kommenteket... nem teljesen ilyesmikre gondoltam, de azért haj_nal_ka-t megkérdezném, ha itt van, hogy pontosan milyen élményekre gondol, amikor azt írja, ez az élete levakarhatatlan része.

Most nem rád gondolok, haj_nal_ka, de egy megjegyzést fűzök ehhez az egészhez. Van az "ezoterikus" tapasztalatoknak az a része, mely szerintem a modern ember Istentől való elszakítottságának eredménye, egyfajta mohó csodakeresés, éhség a transzcendencia iránt, ide tartoznak a ma divatos ezoterikus jelenségek, például kártyajóslás, ingázás, "boszorkányok" és léleklátók, stb. munkája. Én ezt nem tudom komolyan venni. Szóval amire én gondoltam, az egészen más, annak nincs köze sem pénzhez, sem "villogáshoz", sem varázsláshoz, sem valamiféle olcsó mágiához.

haj_nal_ka (törölt) 2015.05.03. 20:39:03

@A Menhely Gondnoknője:
Nem...nem ilyenek ezek, s az alább írt soraiddal lelkem mélyén egyet értek...mondhatom, Egész lényemmel.
És mélységesen bánt az ami mégis van, mert ugyan nem akaratlagos dolgok, s már csak töredéke van annak ami volt, mégis éppen ez az akadály számomra annak hogy Igaz Isten kereső legyek, hiszen az Isten Igéje számomra sokat jelent...mégis vannak napok, amikor előfordulnak kisebb normálisnak semmiképp sem mondható tapasztalások...-nem komolyak és semmiképp sem ártók- ilyenkor felülkerekednek bizonyos emlékek...
Ezekkel semmiképp nem férek bele a keresztény testvériségbe, bármennyire is szeretném, és vágyom azt. Nem telik el nap Imádság nélkül, de bizonyosan túl nagy az emberi gyengeségem...

Discipline 2015.05.04. 11:26:25

@haj_nal_ka:
Tudatos asztrálprojekcióról van szó, vagy nem tudatos (álomban történő) jelenségről?

haj_nal_ka (törölt) 2015.05.04. 16:58:08

@Discipline: Spontain /nem tudatos...így kezdődött ... :(

Discipline 2015.05.04. 19:26:17

@haj_nal_ka:
Nos, nem kell e mögött feltétlenül Istent vagy Sátánt látni. Vannak ilyen ritka tapasztalatok, aminek nem ismerjük a hátterét, de lehet, hogy simán beleférnek a világ dolgaiba, csak még nem tudjuk megmagyarázni, hogyan. Pont emiatt az ismerethiány miatt ítéli a kereszténység az ilyen dolgokat veszélyesnek. És emiatt gondolunk mindjárt arra, hogy a gonosz műve, pedig hát nem tudjuk, mi van a háttérben. Mindenesetre nem árt az óvatosság az ilyen tapasztalatok esetében és minden lehetséges magyarázatot meg kell fontolni, de nem hiszem, hogy ennek el kellene távolítania a kereszténységtől, még akkor sem, ha a keresztények hajlamosak az ilyen dolgokat a gonosz művének elkönyvelni. Ha bízol Istenben, akkor szerintem emiatt nem kellene, hogy bűntudatod legyen. Más a helyzet, ha valaki tudatosan foglalkozik "okkult" dolgokkal és így él át ilyen tapasztalatokat. Én még ezt sem nevezném feltétlenül a Sátánnal való cimborálásnak, de azért itt már nagyobb a veszély és az egyéni felelősség.
(Persze ez csak személyes véleményem, mert egyébként nem vagyok illetékes ilyen kérdésekben észt osztani...)

haj_nal_ka (törölt) 2015.05.04. 19:47:11

@Discipline: Igen...de ez a személyes vélemény most talán kicsit helyére teszi a dolgokat!
Köszönöm neked/

Egy_nick 2020.05.15. 22:50:00

Igazi hit csak a matematika világában lehetséges, ugyanis csak ebben a világban van igazi bizonyítás. Amit a hétköznapi nyelv "bizonyításnak" nevez, az egyáltalán nem bizonyítás, hanem csak nagy valószínűségű állítás. Tehát hiszek abban pl., hogy NINCS LEGNAGYOBB PRíMSZÁM. Ez a hitem szilárd és megingathatatlan. Akkor is hinni fogom, ha száz olyan könyvet fogok olvasni, melyek azt állítják, hogy van legnagyobb prímszám. Ezek a könyvek rám nem lehetnek rossz hatással, legfeljebb az időmet pazarolnám. Ez a vallásokról nem mondható el. Ha valaki egy vallás tételeiben hisz, akkor óvják őt attól, hogy ellentétes nézeteket olvasgasson, mert félnek, hogy elveszíti a hitét. Akinek igazi hite van, az soha nem veszítheti azt el!
süti beállítások módosítása