A nemek szerepéről. A nő feladata a család, az otthon melegének előteremtése. A feladatukra a testük predestinálja őket. Szüljenek gyerekeket, neveljék, lássák el őket. És persze a férjüket is, akinek pedig a család szükségleteinek előteremtése, illetve a gyermekek nemzése a feladata. Őt erre a feladatra rendeli a teste. Ahogy ezt a  Belga zenekar is megénekelte: "megleszünk remekül, dolgozom, te meg szülsz". Az utóbbi időben egyre többször kerül elő a nemek szerepe. A csúcspont eddig a Kövér László és Kovács Ákos nyilatkozata körül kialakult országos vita és felháborodás volt. Ez a poszt valójában már akkor megszületett bennem, de valamiért nem írtam meg.

Az előző posztomból már sejteni lehet, hogy nem osztom a magukat konzervatív keresztényeknek nevező/tartó közéleti személyiségek véleményét a nemek feladatairól. Ha ugyanis előre meghatározzuk a nemek szerepét, akkor ezt azt követeli, hogy mind a férfit, mind a nőt a saját szerepére kell felkészíteni. A férfit arra, hogy kitanuljon egy szakmát, amivel el tudja tartani a családját, a nőt pedig arra, hogy miképp gondoskodjon a családja, a gyermekei szükségleteiről. A fent említett nyilatkozatok a nő szerepét elsősorban a gyermekszülésre és az azokról való gondoskodásra hegyezi ki. Mintha a nő létezésének értelme és egyetlen célja a gyerekek szülése, és az azokra való főzés, mosás, takarítás lenne. Pedig némi számolással könnyen kikövetkeztethető, hogy ez nem lehet így.

Ma Magyarországon egy nő átlagosan kb. 80 évig él. Ha szül két gyermeket, akkor ez azt jelenti, hogy a gyermekekkel való foglalkozás az életének csupán egynegyedét teszi ki. Ha hármat, vagy négyet szülne, akkor talán kicsit többet. Tegyük fel, hogy a nők az elméleti elvárásoknak megfelelően 19-20 éves korukban szülnék az első gyermeküket, és utána egy-két évente szülnék a többit. Ez azt jelentené, hogy a lányok felkészítése a rájuk váró feladatokra kb. 15 évet venne igénybe, ha azt mondjuk, hogy egy 4-5 éves kislányt már be lehet fogni az otthoni munkákra. Bevallom, fogalmam sincs, hogy miért kell 15 év felkészítés erre. De tegyük fel, hogy kell. A kislányt, az anyukája kitanítja a háztartás csínjára-binjára, aztán kiengedik a nagybetűs életbe, hogy kiteljesedhessen a neki szánt szerepben.

Mivel csupán a neki szánt szerepre, az anyaságra és a feleségeskedésre tanították ki, és ebben végzi a feladatait, a gyermekek kirepülése után az élete céljának szánt feladat megszűnik, és 40 éves kora körül az vár rá, hogy még kb. 40 évet kell úgy élnie, hogy nincs semmi tennivalója, azon kívül, hogy a férjével szexszel, és őt rendben tartja. Ehhez képest a véres valóság teljesen más. A legtöbb negyvenéves nő elválik a férjétől. A házasságok legnagyobb része 20 év után véget ér. Ma Magyarországon 20-25000 válás van évente, melyeknek a 70%-át a nők kezdeményezik, elsősorban azért, mert a férjük más nőkkel hetyeg.

De mit tehet egy negyven éves nő a válás után, aki semmihez sem ért, semmit nem tanult, viszont marha jól főz, és szépen takarít? Mihez kezdjen valaki, akit egész életében eltartottak, élete első felében az apja, a másodikban meg a férje? Negyven évnyi függő viszony után, semmi munka tapasztalattal, nulla képesítéssel, mit csináljon egy nő, aki nem akar olyan férfival élni, aki másokat is kefélget rajta kívül?

A konzervatív nézőpont szerint egyetlen választása van. A rá váró kilátástalanság miatt benne marad a házasságban, elviselve, hogy a férje félrekufircol, és szép lassan beleőrül abba, hogy még negyven évig kell olyan házasságban élnie, amihez már semmi nem köti, de a kényszer ott tartja.
Természetesen jöhetnek az ellenvetések, hogy a kereszténységben a férj nem lép félre, és szereti a feleségét, de valljuk be Isten áldása ide, Krisztus ereje oda, amióta világ a világ ez mindig is így működött. Szentté avatott István királyunk a megmondhatója, hogy egy férfi nem bírja ki egy nő mellett, és néha kell egy kis kiruccanás, ha máshogy nem, hát képzeletben. Sok pápáról, püspökről nem is beszélve. A konzervatív családmodell sosem működött, és nem volt olyan időszaka a történelemnek, amely sikereket ért volna el abban, hogy a családokat olyannak alkotja meg, amilyennek elméletben elképzeli.

Ez viszont azt jelenti, hogy súlyos hiba lenne az, hogy egy embert, jelen esetben egy nőt, eleve arra nevelünk, hogy egész életében kiszolgáltatott, függőségi viszonyban éljen egy olyan kapcsolatban, amely végül kiüresedik, és elveszti minden célját. Ezzel a nő élete szintén kiüresedik, és értelmét veszti. Emberélettel való felelőtlen játék egy eszmény miatt előre belekényszeríteni valakit egy olyan életbe, amit nem ő választott, és ami valójában nem is működik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem léteznek olyan családok, amelyek teljesen megfelelnek a konzervatív családeszménynek. Szerintem léteznek. De ezeknek jelentős része erőltetett, és önmaguknak is hazudó férjek, feleségek alkotják, akik csak titokban álmodoznak egy másik, számukra megfelelőbb kapcsolatról, és csak elenyésző számú házasság lehet olyan, amelyben mindkét fél megelégedetten éli le az életét. De ezekben az esetekben, szerintem a siker oka nem a kereszténységben, hanem attól teljesen független tényezőkben keresendő.

Persze más lenne a helyzet, ha a kereszténység fel tudna mutatni bizonyítékot arra, hogy az általa biblikusnak tartott családmodell működőképes, de valljuk be, hogy még a Bibliában sem találunk olyat. Nem rémlik egyetlen házasság sem, amely a Bibliában szerepel, és ide lehetne citálni, mint meggyőző bizonyítékot arra, hogy van olyan, hogy sikeres biblikus/keresztény családmodell. És amíg ilyen nincs, addig kár lenne egy soha meg nem valósult eszményre emberéleteket feláldozni. Ebben egyébként az a legnagyobb képmutatás, hogy pont azok tesznek a legtöbbet az általuk helyesnek vélt családmodell ellen, akik a leginkább propagálják azt. Az elmúlt években a kormány részéről többször elhangzott a keresztény értékek védelmére felszólító harci riadó, de közben az ő regnálásuk idején szakadt szét sok család, mert a férjek kénytelenek külföldön, vagy az ország más részében dolgozni, ami ugye sok esetben azzal jár, hogy mind a férj, mind a feleség ott elégíti ki a nemi vágyát, ahol van. (1kor 7:5)

A fentieket figyelembe véve, az egyetlen helyes megoldásnak azt tartom, hogy mind a nő, mind a férfi önmaga kiteljesedésére törekedjen. A család és a gyermeknevelés ugyan fontos része az életnek, de nem célja annak, illetve nem az adja meg az értelmét. A Biblia sehol nem állít ilyet. Sőt Jézus és Pál apostol is felhívta a keresztények figyelmét, hogy ha lehet, akkor inkább kerüljék el a házasságot, hogy más dolgoknak szentelhessék az életüket. (1kor 7: 25-27, 32-35, 39,40; Máté 19:12)