Szóval akkor mi is a házasságtörés? Ahogy arról az előző posztokban írtam, szerintem a házasság fogalmát kell tisztázni. Mert csakis akkor tudjuk meg, hogy mi kell a házasságtöréshez. Arról írtam, hogy sok keresztényt a házasságkötésnél egy dolog irányít, méghozzá a nemi vágy. Ez pedig eléggé vakká teszi az embert, és a párválasztásnál bizony sok más dolgot figyelmen kívül hagy.  Hogy mi is a házasság? Az előző posztomban ezt írtam: "A házasság olyan kapcsolat, ami arról szól, hogy két ember szereti, tiszteli egymást. Támogatják egymást a bajban, és a jóban is. Barátai egymásnak, együtt dolgoznak, és együtt szórakoznak. Egy házas ember igényt tarthat a házastársára."

Az előző posztomban nem sikerült odáig sem eljutnom, amivel igazából elkezdhettem volna azt a témát, amiről írni szeretnék. És ahogy kavarognak bennem a gondolatok, lehet, hogy most sem érek a végére. Ott fejeztem be, hogy ma az egyházak rendkívül ki vannak hegyezve a szexualitásra, és bár valamilyen álságos oknál fogva mélyen elítélik, mégis akörül forog az egész életük. (már most érzem, hogy ma se jutok a végére, és, hogy egy kicsit kesze kusza leszek). Tehát adott egy fiatal, akinek teli van hangyával a gatyája. Nem feltétlenül fiú, hiszen a nők sem maradnak le a férfiakhoz képest a szexuális vágyukkal

Mint keresztény, nagyon fontosnak tartom, hogy Isten erkölcsi törvényei érvényesek legyenek az életemben.  A Biblia olvasása sokat segít abban, hogy felismerjem, mely szokások, tettek azok, amelyek Isten nemtetszését válthatják ki, és amelyeket kerülni kell. Ám azt látom, hogy a társadalmi változások komoly kihívások elé állítják azokat, akik szeretnének erkölcsileg tiszták maradni. Mivel több, mint húsz éve vagyok rendszeresen Bibliaolvasó ember, ezért van némi rálátásom arra, hogy mit kíván meg tőlünk Isten.  E húsz év alatt egy közösség tagjaként fogalmaztam meg magamnak azokat az erkölcsi törvényeket, amelyeket a Bibliában találtam.

Házat építeni nem könnyű dolog. Amellett, hogy sokba kerül, még egy csomó dolog van, ami megnehezíti. Erről a nagy építész, Mekk Elek tudna mesélni, aki szintén megpróbálkozott a házépítéssel, de forradalmi újítást vezetett be. Először a tetőt rakta fel, és csak utána kezdett (volna) a falakhoz. Az eljárása teljesen logikus volt. Az érvei meggyőzőek. Ha a tető van fent hamarabb, akkor utána már nem kell félni az esőtől. Ám vannak az életben törvényszerűségek, amelyeket kár kikerülni. Érdemes szép sorban haladni, és az életünk fontos alkotó elemeit csak akkor lerakni, ha az, amire az egész épül, már készen van. Tehát akkor falazzunk, ha már az alap megkötött, akkor csináljuk a tetőt, ha a falak már állnak, és kész a koszorú stb.

„Ember uralkodik emberen, a maga kárára” Mondja a bölcs prédikátor.

Ó, hányszor sóhajtunk fel, igazat adva a bölcsnek, mikor látjuk a világ nyomorúságát. Amikor látjuk, hogy az emberi vezetés - akár globálisan, akár egy szűk közösségben- micsoda károkat okoz, akkor arra gondolunk, hogy bárcsak Isten uralkodna ezen a világon, mert mi emberek ’képtelenek vagyunk arra, hogy irányítsuk a lépteinket’ (Jeremiás 10:23).  Ám a napokban elgondolkodtam azon, hogy a prédikátor mit is akart ezzel mondani. Biztos, hogy csak Bill Clintonra és hasonszőrű barátaira gondolt akkor, amikor azt mondta hogy: ember uralkodik emberen a maga kárára? Nem lehet, hogy az író nem globálisan értette ezt, vagy nem CSAK globálisan?

Van egy oldal a Facebook-on, ahol rendszeresen megosztják a posztjainkat. Ha van rá lehetőséged, akkor lájkold, hogy minél több emberhez eljussanak a posztok, és ajánld az oldalt más ismerőseidnek is. Minél szélesebb kőrben terjesztik az írásainkat, annál több emberhez jut el. Ez az oldal sokat segíthet ebben.

Kattints ide, lájkold, és ajánld.

https://www.facebook.com/pages/%C5%90rtorony%C5%90r%C3%B6k/180289202017077?fref=ts

Lesznek akik megköszönik. :)

Sefa

Egyre jobban érdekel a társadalom, a kultúra, és a kereszténység kapcsolata.  Vajon el kell- egymástól ezeket különíteni? Isten törvényei szerint élni, lehetséges úgy, hogy kizárjuk a társadalmat, a kultúrát és a hagyományokat?  Hogy mire is gondolok? Egy keresztény mindig egy időben, egy helyen próbál meg keresztényként élni. Ám egy másik keresztény, egy másik időben, egy másik helyen ugyanúgy kereszténynek számít? Mi befolyásolja az ember Isten előtti állapotát? Számít az, hogy hol, és hogy mikor élünk?

Egy újabb beküldött cikk. Továbbra is buzdítok mindenki, hogy ha van kedve írjon nyugodtan. Ezek az írások sok apró lépcsőfokot jelentenek a mi fajtánknak az előrehaladásban

___________________________________________________________________________

Jehova Tanúi világszerte a héten vették át könyvtanulmányozás keretében az Isten üzenete Jeremiás által című könyv 12. fejezet, 8-13-ig terjedő bekezdéseit. (142. oldal)

Itt az „IDŐTLEN IDŐKIG TART AZ Ő SZERETŐ-KEDVESSÉGE!” alcím alatt taglalja a SZERETŐ-KEDVESSÉG fogalmát. 8-as, 9-es bekezdés:

Ha már úgy is nyitott könyv az életem, megosztom egy eddig nem nyilvános oldalamat. Ne tessék röhögni!!! :P

Előzmények: ITT

Az önkielégítés erkölcsi megítélésében nagyon sok olyan szempont van, amit nem vizsgáltam meg az előző posztban. De nemcsak én, hanem azok sem, akik emberek millióinak  életére vannak hatással véleményükkel. Most ezeket a szempontokat fogom megvizsgálni, majd pedig megnézem, hogy az egyházak szerint hogyan kell kezelni az önkielégítés bűnében vétkes, eltévelyedett személyeket, és hogy ez a kezelési mód mennyiben egészséges, és tartja tiszteletben az ember méltóságát, önbecsülését.

Először is kezdjük azzal, hogy mi vezet oda, hogy valaki önkielégítést folytat. Általában a serdülőkor az életnek az a szakasza, amikor egy fiatal elkezdi ezt a tevékenységet. Ilyenkor indul be a fiatalban a nemi érés, ami felerősíti a vágyat. A barátokkal folytatott beszélgetések a másik nemről ,  vagy erotikus töltetű fantáziálások, esetleg filmek, könyvek olvasása szintén felerősíti a nemi vágyat, amit aztán a serdülő (vagy egyedülálló felnőtt) a saját kezével elégít ki. Mondhatnánk, hogy kellő önuralommal lehet uralkodni ezen a helytelennek tűnő vágyon, és Isten segítségével rendszeres imával legyűrhetjük ezeket a vágyakat. De van itt valami, ami miatt az egészet más szemszögből kell tekinteni.  Ugyanis a nemi vágy, és az önkielégítés sok esetben nem serdülőkorban kezdődik, és semmi köze nincs a másik nemhez, vagy épp erotikus fantáziálásokhoz, filmekhez.

Előre szeretnék figyelmeztetni minden olvasót, hogy ez a poszt nem egy szokványos keresztény szemérmetességgel megírt poszt. Ezért a jobb érzésű szégyenlős keresztények inkább el se olvassák. Elég kendőzetlenül írok a témáról, és még így is önuralmat gyakoroltam :)

Pál apostol a Galata 5: 19-21-ben konkrétan megfogalmazza azokat a bűnöket, amelyek gyakorlása kizárhatja az egyént Isten országából. Nemrég  három posztot is írtam egymás után arról, hogy gyakorlatilag egyetlen ember sincs a földön, aki ne követné el ezen bűnök valamelyikét. Ám ami miatt most idézem ezt a verset, az az egyetlen, apró szavacska, vagy fordítástól függően szókapcsolat, ami a bűnök felsorolása után közvetlenül következik: "és effélék" vagy "ezekhez hasonlók" Számomra úgy tűnik, mintha Pál szabad kezet adna a gyülekezet vezetőinek abban, hogy a felsorolt bűnök mellett, maguk is meghatározzanak olyan viselkedésformát, cselekedetet, gondolkodásmódot, amelynek gyakorlása szerintük kizáró ok lehet Isten országából. De hogy milyen szempontok alapján döntsék el, hogy mi tartozik még az "efféle" bűnök közé, azt nem írja.

Néhány hónapja elhatároztam, hogy a személyes kutatásaimat újabb területekre fogom kiterjeszteni. Az elmúlt másfél évben, kb. 30-40 olyan könyvet olvastam el, melyet katolikus, és protestáns teológusok írtak. A Szentírás tanításainak vizsgálata számomra rendkívül izgalmas tevékenység. Mind a katolikus, mind a református dogmatika, valamint más teológiai írások olyan izgalmasak voltak számomra, hogy bizony sokszor kellett magam kényszeríteni késő éjjel, hogy már feküdjek le, vagy éppen nappal, hogy már menjek dolgozni. Nálam képzettebb teológusok blogjait, honlapjait olvasni, látni, hogy mekkora mélysége van Isten dolgainak, számomra nagy gyönyörűséget okozott. A pénztárcámnak már nem annyira, hiszen ha jól belegondolok egy jó kis nyaralás árát feltettem a könyvespolcomra papír formában. (1kor 2:9,10)  Sokan elcsodálkoztak, néhányan el sem hiszik, hogy mennyit olvastam. Mindez mire volt jó, mit értem el vele? Igazából semmit. Bár a tudásom nőtt, a rálátásom élesedett, mégis csupán addig jutottam el, hogy belépést nyertem egy hatalmas „könyvesboltba”, ahol már látom, hogy miként van osztályozva a sok ezer könyv, ami még a megismerésre vár. A sok olvasásnak amellett, hogy meg volt az a haszna, hogy sok kérdésemre választ kaptam, sajnos meglett az a hátránya is, hogy a kérdéseim száma a sokszorosára duzzadt.

Tehát újabb területekre szeretnék merészkedni. Eddig is volt aki azt mondta, hogy mazochista vagyok, de most ezt kicsit megfejelem azzal, hogy erkölcsteológiát, keresztény etikát, és vallásfilozófiát fogok olvasni. No nem azért , mert én ilyen hihetetlenül nagy koponya vagyok, hiszen gyakran tíz mondatból, amit olvasok alig birok összerakni egy értelmes gondolatot, de hát azért van ez a blog, és azért vannak a kommentek, hogy sok vélemény segítségével hozzunk össze valami közöset, és értékelhetőt. Én a szívlapátot cseréltem le a könyvekre, és bizony ez magában hordozza a tévedés lehetőségét is. Nem a legegyszerűbb váltás ez. Negyven évesen gimibe járni, és húsz éves kislányokkal felvenni a harcot az iskolapadban, már nem egyszerű dolog. De azért megy. Ha nem is én vagyok a legjobb tanuló az osztályban, de az elsők között vagyok, és azok közül, akik előrehozott érettségit csináltunk földrajzból, nekem lett a legjobb. Szóval bár jó húszéves hátránnyal indulok, igyekszem behozni a lemaradást.

 Már meg is vettem az első adag könyvet,ami erkölcsteológiával, etikával foglalkozik, egy egri könyvesboltban, ahol legszívesebben otthagytam volna még legalább százötvenezer forintot, mert annyi érdekességet találtam. Ha valakit érdekelnek az ilyen könyvek, azoknak ajánlom az egri bazilikától alig 100 méterre lévő katolikus könyvesboltot, mert még ennyire jól ellátott keresztény könyvesboltban nem jártam. Általában minden ilyen boltban, amiben jártam, több volt a rózsafüzér, mint a könyv. Itt viszont olyan könyveket láttam, hogy nagyon nehezen tudtam kiválogatni azt a négyet, amit elhoztam, és rózsafüzér alig volt.

Szóval arra lehet számítani, ahogy olvasom ezeket a könyveket, hogy a posztjaim témái is inkább ilyenek lesznek. Bár már próbálkoztam korábban hasonlóval, például amikor a paráznaság fogalmát próbáltam körül írni, most azonban lehet, hogy meredekebb témákba is bele fogok menni. Szerencsére elég vastag bőr van a képemen, és a szégyenérzet sok esetben távol áll tőlem, ezért bizony valószínűleg sikamlós témákba is belekóstolok. Ezért előre is elnézést kérek azoktól, akiknek ez nem tetszik, és arra kérnék mindenkit, hogy segítsen. Ha valamit rosszul látok, vagy rossz következtetéseket vonok le, egy jól összerakott kommenttel nagyban hozzá lehet
járulni akár az én gondolkodásom kiigazításához, akár a  többi olvasó megsegítéséhez.

A szombaton megvásárolt könyveket már el is kezdtem olvasni. Nagyon sok mindennel nem értek egyet az olvasottakból, de ez nem is baj. Azt hiszem nem csupán olyan írásokat kell olvasnunk, amelyek teljes mértékben megfelelnek a saját véleményünknek, hanem olyanokat is, amelyekkel nem tudunk egyetérteni. Ez egyrészt segíthet más megvilágításból látni a dolgokat, és rájönni, hogy hol siklott félre a gondolkodásunk, másrészt pedig élesíti az elménket, hiszen érvelésre késztet a saját álláspontunk megvédése érdekében, és újabb és újabb oldalról közelíthetjük meg a témát, védhetjük meg a hitünket, véleményünket.

Erről jutott eszembe egy gondolat, a katolikus dogmatikából, amikor arról volt szó, hogy milyen hatással volt az ateizmus, és az ateista filozófia a teológiára. Ma már a katolikus teológusok hálásak az ateista filozófusoknak, mivel a támadásaik olyan területeken kényszerítették védekezésre őket, ahol még nem jártak. Ezzel kiszélesítve a teológia területeit, és új, izgalmas kutatásokra kényszerítették rá őket. Tehát nem kell félni az újtól, az ismeretlentől, hanem bátran bele kell vágni, és majd csak lesz valami.

Az első téma, amit ki fogok dolgozni a napokban, az az önkielégítés lesz.  Én is voltam fiatal, és úgy látom, ma is sok fiatal van, akik keresztények szeretnének lenni, de bizony az a fránya nemi vágy állandóan útjában van a szentté válásnak. Érdekes dolgokat olvastam erről egy erkölcsteológiai tanulmányban, a Jehova Tanúi által kiadott könyvekben, és világi szexológusok írásaiban.  Jó kis téma. Még ma elkezdem.

Jó szerencsét!

Hát ma nősülök.

Úgyhogy sok olvasnivalót, meg kommentet ne várjatok tőlem az elkövetkező két hétben. Holnaptól pedig az acélvárosban boldogítom az embereket egy hétig a Trifivel.

"Miskolc mindig várni fog"

Sefa

Valahol Európában… Egész pontosan itt a szomszédban, és csak pár napja történt. Olyan mélységesen felháborított az eset, hogy nem bírtam, ki, hogy azonnal klaviatúrát ne ragadjak, és szét ne kürtöljem. Ezt a cikksorozatot már rég abbahagytam, de ez az eset olyan felháborító, olyan kegyetlen, olyan embertelen, olyan Istenkáromló, hogy csak nagy erőfeszítések árán tudom megállni, hogy ne átkozódjak. Talán azért is érint ilyen érzékenyen a történet, mert minden szereplője korábban személyes barátom volt, a főszereplőket pedig pici gyermekkoruk óta ismerem

Több mint egy év telt el azóta, hogy írtam a Biblia kanonizálásáról egy posztot. Már évek óta foglalkoztatott a kérdés, hogy a Biblia hogyan került a kezünkbe.Akkor éreztem elég bátorságot, és szabadságot, hogy utána kutassak. Sok érdekes dolgot tudtam meg akkor. (Az akkori poszt ITT található)  Ám az elmúlt évben sokat olvastam, sokat tanultam és újabb dolgokra jöttem rá, valamint újabb kérdéseim merültek fel. Rájöttem, hogy az ószövetség kanonizálása sem ment olyan egyszerűen, mint azt én akkoriban képzeltem. Az elmúlt hetekben  több elméletet is olvastam, amelyek egymásnak ellentmondanak, és természetesen mindegyik teljesen logikus, bizonyítható.

A görög evangélium szó (ευαγγέλιον), jelentése jó hír, örömhír. Jézus egy evangéliumot hirdetett az embereknek, amit a követői, a halála után tovább hirdettek. Az előző posztomban arról írtam, hogy bár az evangélium hirdetése minden Krisztusban hívő keresztény kötelessége, mégis vigyáznunk kell, hogy az evangélium amit hirdetünk, összhangban legyen azzal, amit Jézus, vagy az apostolok hirdettek. Nem tehetünk hozzá, nem egészíthetjük ki, különben isteni átkot vonunk magunkra. Az első században A Jézus és az apostolok által hirdetett evangéliumot a mózesi törvény betartatásával egészítették ki. Ma is lehet, hogy egy egyház ugyanúgy bizonyos cselekedetekhez, tevékenységekhez köti a megmentést, mint akkoriban a zsidókból lett keresztények, akik ezt mondták: „Szükséges körülmetélni őket, és megparancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.” (Csel 15: 5) Ezzel ellentmondtak annak a jóhírnek ami Pál szerint ez volt: "Tudjuk azonban, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá, nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá." (Galata 2:16) De mi is valójában az az evangélium, amit Jézus és az apostolok hirdettek?

Az elmúlt hónapokban több fórumon is védelmembe vettem Jehova Tanúit.  Persze nem a társulatot, és nem is a tanításaikat, hanem a gyülekezet egyszerű tagjait, akiket én a félrevezetés áldozatainak tartok. Ennek ellenére nem tartom jónak azt, hogy valaki az igazság felismerése után bent maradjon a szervezetben. Egy régebbi posztomban már leírtam, hogy miért. (ITT) Én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy az olyan vallásgyakorlat, ami nem őszinte, és amiben nem mondhatod ki azt, amiben valójában hiszel, az káros. Káros az egészségre, és káros a másokkal ápolt kapcsolatra is, hiszen nem az őszinteségen alapul. Természetesen nincs jogom megmondani, hogy ki mihez kezdjen az életével, és hogy kinek merre haladjon az élete az igazság felismerése után. Ha abból indulok ki, amit Jehova Tanúi hisznek, hogy Isten akarata a legelső, és az emberi kapcsolatok nem számítanak, akkor egyértelmű, hogy a saját hitnézetük mondatja ki velem, hogy a hamis vallásból ki kell futni, és aki nem szereti jobban Istent, mint a rokonait, akkor az nem méltó hozzá.

Szerkesztő, műsorvezető Szabados György

A Civil Rádió internetes elérhetőségei:

http://www.civilradio.hu/

http://www.civilradio.hu:9000/stream.mp3

http://www.popularis.hu/radio/civil/

(A Hétpecsét honlapja: http://www.nyiltlevelek.mindenkilapja.hu)

A http://www.civilradio.hu/címen, a „Műsor archívum”-ban  minden, a Civil Rádióban elhangzott műsor két hétig meghallgatható, letölthető.

Néhány hete írtam két posztot, amit még mindig továbbgondoltam, és újabb ötletek jöttek létre belőle. Kik nem öröklik Isten országát? Egy minden keresztényt foglalkoztató kérdés. Hiszen ki ne szeretné örökölni?  Persze ha feltesszük ezt a kérdést valakinek, akkor kapásból mond kettő három olyan tulajdonságot, gyakorlatot, ami kizár Isten országából. Talán a legegyértelműbbek a paráznaság, lopás, hazugság. Kicsit vettem a fáradtságot, leültem a könyvespolcom elé a fotelbe, és végignéztem az összes bibliafordításomban a Galata 5:19-21 verseit. Kigyűjtöttem, hogy melyik milyen szavakkal fordítja azokat a tetteket, amelyek itt szerepelnek. Nézzük sorban:

Folytatnám a Krisztus és a kultúra című könyv leírását.

Mindannyian igyekszünk keresztények lenni ebben a világban. Állandó dilemma az, hogy mi 'világias', és mi nem.A perfekcionista egyházak mélyen elítélik a lazább viselkedést, a szlenget, az ékszereket, a divatot, a tetoválást, a zenét és a modern technikát. Vajon igazuk van? Lehet Krisztust követni, ha a mai világ normáinak megfelelően élsz? Vagy inkább előnyösebb, ha 20-30 vagy éppen 200-300 évvel lemaradsz a világ tempója mögött? A 60-as években a modern zene hallgatása sok keresztény számára tilos volt. Egy kereszténynek gyűlölnie kellett azt a világias gonoszságot, ami azokból a zenékből áradt. Mára egy Beatles, vagy épp Abba szám meghallgatása nem ütközik semmilyen korlátba.  Ezekben a kérdésekben egy keresztény, főleg egy fiatal, komoly harcokat vív meg a saját vágyaival, a lelkiismeretével, és a szüleivel. Vajon egészséges egy fiatal esetében, ha miközben a nemi vágyaival küszködik, és néha maszturbál, de utána tisztátalannak érzi magát? Bár ez a példa kissé merev ide, mégis pontosan érzékelteti, hogy a vágyaink, a vallásunk, és a lelkiismeretünk harca micsoda problémákat okoz. De ezer hasonló kérdést tudnék feltenni, ami folyamatosan gondot jelen egy kereszténynek, miközben a világ (kultúra) és a Krisztus között próbál lavírozni. De vajon kell lavírozni? Tényleg bűn, ha beleolvadunk a helyi kultúrába, és a kereszténységünket lazábban éljük meg?  Vagy inkább erősen "kapaszkodjunk a hitünkbe" (amiről azt hisszük, hogy helyes) és távolodjunk el a világtól szerény keresztényi életet élve? Mi ennek, és mi annak az előnye és a hátránya?

Vasárnap Jehova Tanúinak előadást tartott a zónafelvigyázó. Ez a Tanúk életében mindig jelentős esemény. Legalább is úgy csinálnak. De vajon ki is a zónafelvigyázó? És miért jön ide?

A zónafelvigyázó általában olyan ember, aki a vezető testület környezetében tevékenykedik a főhivatalban, és valamilyen irodai munkát végez. Nem azért jön, hogy tanítson, vagy előadást tartson, hanem azért, hogy ellenőrizze a fiókhivatal működését. Tehát nem más, mint egy auditor. Idejön és leellenőrzi, hogy minden rendben megy-e a fiókhivatalban, A hibákat segít kiküszöbölni, és talán néhány instrukcióval látja el a fiókhivatal vezetőit. Tehát a zónafelvigyázó nem más, mint egy hivatalnok. Bár véni kinevezéssel bír valamelyik gyülekezetben, teológiai képzettsége a feladatának ellátásánál nem számít, hiszen a munkáját a Watchtower Inc.  belső szabályozása szerint végzi el.

Évek óta foglalkoztat az eredendő bűn. Keresztény lévén hiszek az Ádám bűne miatt világba jövő bűnben. Ha nem hinnék már nem is lennék keresztény, hiszen Krisztus azért jött, hogy bűneinktől megváltson bennünket. Tehát a kereszténységem alapja a Krisztus bűneltörlő áldozatába vetett hit. Enélkül kár lenne bármiben hinnem, ami Krisztussal kapcsolatos. Ám bevallom, hogy számomra a a bűn világba jöttével, ránk gyakorolt hatásával kapcsolatban mindig komoly kérdéseim merültek fel. Persze ezek a kérdések lehet, hogy a hozzá nem értésemnek köszönhetőek, ám mostanában többet is olvastam erről, és a kérdéseim megmaradtak. Illetve olyan választ adtam rájuk, ami nem feltétlenül van összhangban néhány hivatalos keresztény tanítással.

Minden keresztény számára komoly dilemmát jelent, hogy miként álljon hozzá a világhoz. Jézus azt mondta, hogy: „Az én királyságom nem része e világnak" Később János apostol ezt írta: "az egész világ a gonosz hatalmában van." vagy: "Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete" Ám Jézus ezt is mondta: "És én nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrködj felettük ...Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak" Jézus attól a világtól óvta követőit, amelyben élniük kellett. Arra a világra mondta, hogy nem része az ő királysága, amelyért meghalt, mert annyira szerette. "És ő engesztelő áldozat a bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is"

Műsorajánló

Szerkesztő, műsorvezető Szabados György

A Civil Rádió internetes elérhetőségei:

http://www.civilradio.hu/

http://www.civilradio.hu:9000/stream.mp3

http://www.popularis.hu/radio/civil/

(A Hétpecsét honlapja: http://www.nyiltlevelek.mindenkilapja.hu)

A http://www.civilradio.hu/címen, a „Műsor archívum”-ban  minden, a Civil Rádióban elhangzott műsor két hétig meghallgatható, letölthető.

Többször került szóba a blogokon, hogy Jehova Tanúi miért olyan szélsőségesek, hogy akár a családtagokat is figyelmen kívül tudják hagyni, ha ő valamilyen oknál fogva elhagyja az egyházat. Ezt a postot azért írom, hogy ezt egy kicsit jobban meg lehessen érteni.

Mert bizony meg lehet valahol érteni azokat, akik így cselekednek!

Fontos megjegyezni, hogy Jehova Tanúi istenfélő emberek, akik igyekszenek betartani a gyülekezetben tanultakat, hogy így elnyerjék Jehova isten helyeslését. Ez egy állandó harc számukra, mivel ezt a helyeslő isteni mosolyt fenn is kell tartani! Ha nem így tennének, akkor ezzel aláírnák a saját halálos ítéletüket. És mik a tanultak ezen a téren? Lássuk