Az elmúlt hónapokban több fórumon is védelmembe vettem Jehova Tanúit.  Persze nem a társulatot, és nem is a tanításaikat, hanem a gyülekezet egyszerű tagjait, akiket én a félrevezetés áldozatainak tartok. Ennek ellenére nem tartom jónak azt, hogy valaki az igazság felismerése után bent maradjon a szervezetben. Egy régebbi posztomban már leírtam, hogy miért. (ITT) Én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy az olyan vallásgyakorlat, ami nem őszinte, és amiben nem mondhatod ki azt, amiben valójában hiszel, az káros. Káros az egészségre, és káros a másokkal ápolt kapcsolatra is, hiszen nem az őszinteségen alapul. Természetesen nincs jogom megmondani, hogy ki mihez kezdjen az életével, és hogy kinek merre haladjon az élete az igazság felismerése után. Ha abból indulok ki, amit Jehova Tanúi hisznek, hogy Isten akarata a legelső, és az emberi kapcsolatok nem számítanak, akkor egyértelmű, hogy a saját hitnézetük mondatja ki velem, hogy a hamis vallásból ki kell futni, és aki nem szereti jobban Istent, mint a rokonait, akkor az nem méltó hozzá.

Persze ez a szélsőséges nézet nagyon távol áll tőlem, és szerintem a krisztusi szellemtől is. Bár nem tudom, hogy kiről mi Isten véleménye, de azt tudom, hogy mi a véleménye arról, ha valaki megmásítja az evangéliumot, és azt hirdeti. Sajnos azok, akik az igazság felismerése után továbbra is nevüket adják egy olyan üzenethez, amely emberi életeket nyomorít meg, és hamis, Szentírás ellenes gondolatokon alapul, és ennek hirdetésében aktívan részt vesznek, nem biztos, hogy jól teszik.

Pál sokat küzdött olyan hamis testvérekkel, "akik azért lopakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus Jézussal egységben meglevő szabadságunkat, hogy teljesen rabszolgává tegyenek bennünket" (Galata 2:4) Pál nem hagyta, hogy ezek az emberek, akik a pogány keresztényeket a mózesi törvény rabszolgájává akarták tenni, elérjék céljukat. Ezt mondta: "ezeknek mi nem engedtünk azzal, hogy alávetettük volna magunkat nekik, nem, egy órára sem, azért hogy a jó hír igazsága megmaradjon nálatok." (Galata 2:5) Ezek a hamis tanítók valószínüleg hittek Krisztus áldozatában, de úgy gondolták, hogy a hit önmagában kevés az üdvözüléshez, ezért rá akarták venni a Galáciabeli keresztényeket, hogy önmaguk is próbáljanak tenni valamit a megmentésükért. Ezt mondták: „Szükséges körülmetélni őket, és megparancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.” (Csel 15: 5) Pál ezek miatt az evangéliumot meghamisító, hamis tanítók, hamis testvérek ellen írta a Galáciabelieknek a levelét.

A levél első része igen keményen hangzik: "Csodálkozom, hogy Attól, aki Krisztus ki nem érdemelt kedvességével elhívott benneteket, ilyen gyorsan átpártoltok egy másfajta jó hírhez.  De az nem egy másik; csak vannak egyesek, akik nyugtalanságot okoznak nektek, és ki akarják forgatni a Krisztusról szóló jó hírt" (Galata 1:6,7)  Ezek a hamis testvérek a hamis üzenetükkel nyugtalanságot, zavart okoztak az őszinte testvéreknek. A tekintélyüket felhasználva olyan dolgot követeltek meg a hívőktől, amire korábban senki, még Pál sem kérte őket. Nagyon jellemző az evangéliumot meghamisító hamis testvérekre, hogy a követeléseiket általában a saját tekintélyükre, és nem a Bibliára hivatkozva hozzák fel. Azt hiszik, mert ők valamilyen pozicióban vannak, akkor engedelmességet követelhetnek a testvéreiktől. Ám Pál határozottan kikelt ezek ellen, és ezt mondta: "De még ha mi vagy egy angyal az égből hirdetne is nektek jó hírként valamit azon túl, amit mi jó hírként hirdettünk nektek, átkozott legyen!" (Galata 1:8) Kemény szavak ezek.Ez az "átkozott legyen" (anathéma) kifejezés az ószövetségben az isteni átokra vonatkozik. Tehát az evangéliumot meghamisító hamis tanitóra Pál apostol isteni átkot kért. Hogy üzenetének hangsúlyt adjon mégegyszer megismétli: "Amint a fentiekben mondtuk, most ismét mondom: akárki is az, aki nektek jó hírként hirdet valamit azon túl, amit elfogadtatok, átkozott legyen!" (Galata 1:9)

Ezek után érdemes megfontolni,hogy amikor hirdetünk vagy tanítunk valamit az összhangban van-e az evangéliummal. Ugyanis, ha kiegészítjük, hozzáteszünk, akkor az anathémát, azaz az isteni átkot vonhatjuk a fejünkre. Tedd fel magadnak a kérdést: Amit teszel az egy emberi csoport érdekeit, vagy Krisztusét szolgálja? Amit hirdetsz, az a tiszta evangélium, vagy annak egy megmásított formája? Amit képviselsz, az Krisztus, vagy egy szervezet?

"ezeknek mi nem engedtünk azzal, hogy alávetettük volna magunkat nekik, nem, egy órára sem, azért hogy a jó hír igazsága megmaradjon nálatok." (Galata 2:5)