Mint keresztény, nagyon fontosnak tartom, hogy Isten erkölcsi törvényei érvényesek legyenek az életemben.  A Biblia olvasása sokat segít abban, hogy felismerjem, mely szokások, tettek azok, amelyek Isten nemtetszését válthatják ki, és amelyeket kerülni kell. Ám azt látom, hogy a társadalmi változások komoly kihívások elé állítják azokat, akik szeretnének erkölcsileg tiszták maradni. Mivel több, mint húsz éve vagyok rendszeresen Bibliaolvasó ember, ezért van némi rálátásom arra, hogy mit kíván meg tőlünk Isten.  E húsz év alatt egy közösség tagjaként fogalmaztam meg magamnak azokat az erkölcsi törvényeket, amelyeket a Bibliában találtam.

 De őszintén be kell vallanom, hogy ezek a megfogalmazások sok esetben nem az enyémek voltak, hanem az egyház vezetői által létrehozott fogalmakat tettem magamévá. És sajnos akkor is, ha a lelkiismeretem, illetve a biblia ismeretem mást mondott.  Mint egy kisebb közösség vezetője, nem mertem megtenni, hogy önállóan értelmezzem a Szentírást, mivel nem tartottam magam képesnek ilyen komoly feladatra. Bár apró dolgokban néha a saját értelmezésem szerint döntöttem, jobbára az egyház ezzel kapcsolatos szabályait, megfogalmazásait követtem. Persze közben merültek fel kérdéseim, de azokat általában elnyomtam magamban, arra hivatkozva, hogy ki vagyok én, hogy saját véleményt formáljak. A keresztényi élet több területén is vetődtek fel bennem komoly kérdések az egyházak jelenlegi működésével, illetve az egyházfegyelmi ügyek intézésével kapcsolatban. Most, hogy nem vagyok tagja semmilyen közösségnek, már merek szabadon gondolkodni, és a kérdéseimet feltenni.Hiszen nem tartozom felelősséggel senkiért, és nem kell megfelelnem  Istenen kívül senkinek. Ezeket a kérdéseimet egyrészt Istennek teszem fel, másrészt pedig azoknak, akikkel kapcsolatban vagyok.

Ez, és az ezt követő posztok nem azt a célt szolgálják, hogy véleményt formáljak, és ezt világgá kürtölve új teológiai látásmódot képviseljek.  Egyszerűen arról van szó, hogy sok kérdés kavarog bennem, és mint egy világot megismerő kisgyermek, felteszem őket a nálam nagyobbnak. Számomra jelenleg két etalon létezik. Az egyik a Szentírás (2Tim 3:16), amelyre Isten Szavaként tekintek, a másik pedig a józan ész vagy józan gondolkodás (1Péter 4:7), amelyre a Szentírás oly sokszor felhívja a figyelmemet.

Hogy miért tartom fontosnak, hogy önmagam számára újra és újra átgondoljam az erkölcsi kérdéseket? Azért, mert azt látom, hogy az egyházak néha egymásnak ellentmondóan, és néha a Bibliából igazolhatatlan módon hoznak erkölcsi szabályokat. Példa erre a néhány héttel ezelőtt megírt önkielégítésről szóló posztom. Ilyen esetekben a vallási hatalom olyan érzést kelt az egyszerű emberben, mintha Isten ellen vétkezne, mert szerencsétlen ember azt hiszi, hogy a felszentelt pap, vagy a kinevezett lelkész, vagy épp az egyház teológusai, Istent képviselik. Közben pedig sok esetben ezek az egyházi vezetők is csak sötétben tapogatóznak, találgatnak, és fogalmuk sincs, hogy mi a helyes. (Máté 23:24) Vagy pedig egyszerűen néhány egyházi vezető lelkiismerete által meghozott döntést ráerőltetnek milliókra, akik csak fogcsikorgatva tudják alkalmazni a sok esetben normális életben járatlan, nőtlen öregemberek alkotta szabályozásokat. Ez oda vezet, hogy az Istent szolgálni szerető, őszinte emberek, nem az örömet találják meg az életükben, amelynek az Istent imádó embereket kellene jellemezni, hanem a szenvedést és a gyötrelmet (Máté 23:4). Ám ilyenkor a gyötrelem nem írható Isten és a hit számlájára, hanem azokéra, akik Isten helyébe lépve, maguk hoznak szabályokat arról, hogy szerintük mi tetszik Istennek. Ezek az emberek persze egyszer majd valamikor számon lesznek kérve azért, mert visszaéltek Isten nevével és hatalmával, de addigra emberek millióinak nehezítették meg az életét felesleges szabályozással. Persze felmerülhet a kérdés, hogy ebben ki milyen mértékben hibás, de ez a poszt most nem arról szól.

Amiről most írni akarok, az a házasságtörés. A Biblia sokszor említi ezt a bűnt. Maga Jézus Krisztus is mélyen elítélte a házasságtörést. Éppen ezért nem mindegy, hogy egy keresztény miként vélekedik arról a bűnről, amivel tönkreteheti a saját, a házastársa, és a gyermekei életét is.  Ám ahhoz, hogy meg tudjuk fogalmazni a házasságtörést, először arra van szükségünk, hogy magát a házasságot fogalmazzuk meg. Hiszen amíg nem tudjuk megfogalmazni a házasságot, addig honnan tudjuk, hogy mit jelent azt megtörni?

Ez a poszt arról fog szólni, hogy mi is a házasság, és hogy mit kell házasságnak tekintenünk. Azt hiszem, hogy ez már önmagában egy olyan kérdés, amivel darázsfészekbe fogok nyúlni.  A legtöbb keresztény felekezet a római levél 13. fejezetére apellálva csakis azt a kapcsolatot tekinti házasságnak, amelyet a magyar államot képviselő anyakönyvvezető előtt, két tanú jelenlétében kötöttek meg. Ezzel szemben a Katolikus egyház csakis azt a házasságot tekinti Isten előtt elfogadhatónak, amelyet egyházi szertartás szerint a templomban, Isten előtt kötöttek meg. Viszont olyan véleményt is hallottam már, hogy mivel a házasságok az égben Isten előtt köttetnek, nincs szükség semmilyen szertartásra, hanem egyszerűen a Biblia erkölcsi törvényeire odafigyelve, azokat betartva kell a házas életet élni.  Hogy miért fontos megfogalmazni azt, hogy mi a házasság? Ennek egyetlen oka van. A szex. Ez az egyetlen oka annak, hogy a házasságnak hivatalosnak kell lennie, hogy végre a szerelmes pár átadhassa magát a testi élvezetnek, és kedvükre hancúrozhassanak. Ugyanis ha a szexet nem megfelelő keretek között űzik, akkor az paráznaságnak számít, és az bizony halálos bűn. Tehát nem mindegy, hogy mi a házasság fogalma, mert ha rosszul fogalmazzuk meg, akkor vagy paráznaságba küldjük a fiatalokat, vagy pedig feleslegesen tesszük ki őket a kielégítetlen nemi vágy okozta keserűségeknek. Ezért én fontosnak tartom, hogy ne azt fogadjuk el a házasság megfogalmazásának, ami valami oknál fogva most érvényben van, hanem azt, amit Isten tekint annak. A világi, emberi rendeletek változhatnak, és amely rendeletre egyszer apellált egy egyház, később megváltozhat, és olyan elemeket is tartalmazhat, amelyek bizony már messze állnak az Isteni megfogalmazástól. Példa erre, a világ országaiban egyre nagyobb tért hódító, homoszexuális házasság. Azok a keresztények, akik eddig a világi törvényeket tartották etalonnak a házasság fogalmának megállapításához, mit tesznek akkor, ha ezek a törvények kibővülnek Szentírás ellenes gondolatokkal? Meddig engedhetjük, hogy az életünket, a hitéletünket egy adott ország törvénye irányítsa?

Ha pedig a szabályozások változása miatt többé nem tartjuk etalonnak az állam törvényét, akkor mi a biztosíték arra, hogy korábban jól tettük, hogy aszerint jártunk el? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a világi törvények házasságról szóló megfogalmazása országonként változhat, és bizonyos esetekben egymásnak is ellentmondhatnak, de a Bibliának is.

Még mielőtt megvizsgálnánk a házasság fogalmát, elmondanám, hogy nekem mi erről az egészről a véleményem. Én úgy látom, hogy az elmúlt néhány évszázadban a bibliában felsorolt bűnök közül, a szexuális bűncselekmények valahogy jobban kiemelkedtek a többi bűn közül. Az hogy valaki tisztességtelen, hazug, becstelen, irigy, vagy fösvény ma már senkit nem érdekel. Bizonyos esetekben ezekből a negatív tulajdonságokból még hasznot is húznak az egyházak. Ám ha valaki szexuális bűnt követ el, az hatalmas botrány, amit azonnal rendezni kell.  A szexuális bűnöket elkövetőket azonnal szankcionálni kell, és ha lehet, minél nyilvánosabban megalázni. Míg mondjuk egy önző, vagy irigy ember nyugodtan részét képezheti a keresztény közösségnek, esetleg kevesebb barátja lesz. Mi az oka, hogy a vallásos emberek ennyire a szexualitásra vannak kihegyezve? A kisegyházak vezetői azonnal harapnak, ha szexuális bűnt követ el valaki, ám az ezzel egy súlycsoportban lévő más bűnöket, maguk is elkövetik. Nem értem, hogy egy önző, vagy irigy embert miért nem közösítenek ki, miközben semmivel sem kisebb bűn, mint a paráznaság, vagy a házasságtörés (Galácia 5:19-21) Miközben az egyházak nagy hangsúlyt fektetnek a paráznaság megfogalmazására, ugyanezt nem nagyon forszírozzák a lopás, a hazugság és az adócsalás esetében. A szex-szel kapcsolatos egyházfegyelmi szabályokat, és a Biblia erkölcsi törvényeit pedig úgy tekergetik, hogy minél nagyobb hangsúlyt kapjon a szexuális bűn.

Ahogy az az önkielégítéses posztomból kiderült, a vallások már gyermekkorban megpróbálják elültetni az emberben, hogy a szex egy nagyon veszélyes dolog, ami könnyen elvihet az Isten felé vezető keskeny útról. Magyarán egy keresztényként felnövő ember, gyermekkora óta retteg attól, amire a teste a legjobban vágyik. És akkor eljön az idő, mikor a vágyak egyre jobban tombolnak, és azt csak házasságban lehet kielégíteni.

Most nézem, hogy elég hosszú lett a poszt, és a lényegbe bele sem kezdtem. Azt hiszem az eddig írtakat kirakom, aztán majd folytatom.