Többször került szóba a blogokon, hogy Jehova Tanúi miért olyan szélsőségesek, hogy akár a családtagokat is figyelmen kívül tudják hagyni, ha ő valamilyen oknál fogva elhagyja az egyházat. Ezt a postot azért írom, hogy ezt egy kicsit jobban meg lehessen érteni.
Mert bizony meg lehet valahol érteni azokat, akik így cselekednek!
Fontos megjegyezni, hogy Jehova Tanúi istenfélő emberek, akik igyekszenek betartani a gyülekezetben tanultakat, hogy így elnyerjék Jehova isten helyeslését. Ez egy állandó harc számukra, mivel ezt a helyeslő isteni mosolyt fenn is kell tartani! Ha nem így tennének, akkor ezzel aláírnák a saját halálos ítéletüket. És mik a tanultak ezen a téren? Lássuk .
2013. Január 15.-i Őrtorony második tanulmányozási cikke, „Ne engedd, hogy bármi is eltávolítson Jehovától!” a CSALÁDI KAPCSOLATOK alcím alatt a kiközösített gyermekről ír, és tárgyalja ki ezt a témát.
A 18-as bekezdésben arra buzdít, hogy Ne hibáztasd magad a történtekért. Minden önátadott és megkeresztelt családtagnak a „saját felelőssége terhét” kell hordoznia, és választania kell, hogy Jehovát akarja-e szolgálni (Gal 6:5). Végtére is Jehova nem téged, hanem a vétkest tartja felelősnek a döntéséért (Ez 18:20).
Itt már kezdhet a szülő neheztelni a gyermekére, hisz ő volt az, aki felhagyott Jehova szolgálatával, és ha már Istenünk is felelősnek tartja az illetőt, akkor bizony nekem is így kell éreznem!
A 19-es bekezdésben van a lényeg: A szeretett családtagodnak inkább azt kell látnia, hogy az a szilárd elhatározásod, hogy Jehovát minden más elé helyezed, még a családi kötelékek elé is. … Ne keress ürügyet arra, hogy kapcsolatot tarts a kiközösített családtaggal, például e-mailben (1Kor 5:11).
Ehhez nem kívánok kommentárt fűzni, de amint látható, azt az érzést keltik az emberben az ehhez hasonló cikkek, hogy ha valaki elhagyja az egyedüli igaz keresztény egyházat, Isten látható szervezetét, akkor magát Jehovát hagyja el, és erről csakis ő tehet!
Nincs elkicsinyelve ez a dolog, hisz megerősítésként a 16. bekezdéstől a 22.-ig, tehát hét bekezdésen át 11-szer van benne, hogy ha elhagyod a szervezetet, akkor Jehovát hagyod el! És akkor a pótkérdésekről, és válaszokról nem is beszéltem! Íme:
16-os bek:
- mély fájdalmat okoz, ha egy szeretett családtagunk elhagyja Jehovát.
- Azon töprengtem, miért hagyta el Jehovát.
17-es bek:
- nem lenne bölcs dolog, ha engednéd, hogy a kiközösített családtagod helytelen viselkedése téged is eltávolítson Jehovától.
- Hogyan tudsz megbirkózni azzal a mély fájdalommal, hogy egy családtagod elhagyta Jehovát?
18-as bek. kérdés:
- Miért ne hibáztassák magukat a szülők, ha a gyermekük elhagyta Jehovát?
19-es bek:
- erősnek kell maradnom, hogy amikor a lányom visszatér majd Jehovához, segíteni tudjak neki.
20-as bek:
- szeretett családtagod egyszer majd visszatér Jehovához.
- sok helytelenül cselekvő tanúsít megbánást, és tér vissza Jehova szervezetéhez.
21-es bek:
- Engedem, hogy a munka, a kikapcsolódás vagy a családi kapcsolatok eltávolítsanak Jehovától?
22-es bek:
- Jehova szeretete, melyet a népe iránt érez, sosem gyengül meg. Csak akkor fogunk eltávolodni Jehovától, ha rossz utat követünk.
- Határozd el, hogy nem engeded, hogy bármi is eltávolítson Jehovától.
18-19-es bekezdésben a pásztorokat Jehovával azonosítja: Az Ördöggel szállj szembe, ne a pásztorokkal, akik a gyülekezet védelmében lépnek fel. Másrészt, ha neheztelsz Jehovára, akkor olyan útra lépsz, amely egyre távolabb visz tőle.
Tehát a központi tanítás az, hogy a szülő borítsa fel kapcsolatát szeretett gyermekével, ha az már nem akar Jehova Tanúja lenni, vagy valami olyat tett, ami nem fér bele a rendszerbe! Hogy miért jutott erre a döntésre, az teljesen mellékes. Bár biztosan fáj a szülőknek ezt megtenni (sokan nem is tudják rávenni magukat erre), de folyamatosan egy Bibliavers jár a fejükben: „aki jobban vonzódik fiához vagy leányához, mint énhozzám, nem méltó hozzám.” (Máté 10.37)
És mivel méltók szeretnének lenni, legyőzik természetes vonzalmukat. Hogy hol siklik el ez a tanítás, az már egy másik történet…
Az utolsó 100 komment: