Az ideológiák harcának világában élünk. különböző ideológiák küzdenek az előnyökért, a győzelemért olyan emberek szavazataiért, akik legtöbb esetben semmit nem tudnak ezekről az ideológiákról. Sok esetben azok sem, akik nyilvánosan képviselik azt. 

Ha jobban mélyére nézünk az ideológiák harcának, akkor kiderül, hogy az ideológia valójában nincs is ott. Csupán valami fátyol, ami színt ad az adott tábornak, de különösebb jelentősége nincs. Ám, hogy mégis úgy tűnjön, hogy fontos, kifényesítik, felmagasztalják, idealizálják.

Az egyetlen szerepe az ideológiának ebben a harcban, hogy el lehet mögé bújni. Amikor szavazol nem az emberre szavazol, nem az egyéniségre, nem a jellemre, nem az akaratra, hanem az ideológiára, ami mögé az ember elbújt. És innentől nem számít, hogy milyen az ember. Nem számítanak a tettei. Nem számít a felelősség, csupán az ideológia fátyla, amely jól eltakarja az illetőt.

Mondhatnánk, hogy ez a képmutatás valójában átverése a tömegnek, de nem. Ez egy olyan színjáték, amiben a tömeg is lelkes szereplő. Sőt elvárja a képmutatást és tapsol neki. Nem az számít, hogy a politikus mekkora gazember. Nem az számít, hogy korrupt, nepotista.Nem az számít, hogy hány ember életen gázol át a mögötte megbújó hatalom érdekében.

A krisztust képviselő pap, lelkész boldog, ha látja őt, az istentiszteleten.A szavazó büszke, hogy egy templomba járhat vele. A polgár meg van vele elégedve, mikor öltönyben látja. Megfelel a klisének.És ennyi elég. Hogy mi van mögötte, az nem számít. Az átlag embert nem érdekli az ideológia mögé bújt ember. Nem érdekli a célja, nem érdekli a módszere.nem érdekli a mögötte lévő sokkal erősebb hatalom.

Nem érdekli, hogy az ideológia mögé bújt ember ellentétesen viselkedik az ideológiával.  Igazából őt sem érdekli az ideológia. Mint ahogy a papt, és a hívőt sem érdekli a kereszténység, a konzervatívot, liberálist nem érdekli az izmus. a jobbost, meg a balost nem érdekli a  tárrsadalom.

valójában egyetlen dolog érdekel mindenkit. A színjáték! A szereplők jól játszák el a szerepüket. Aztán hogy a színpad mögött mit csinálnak, az mellékes. Csak legyen kicsit rajta az ideológia halvány és erőtlen fátyla. Csakhogy azt higgyük, hogy úgy van. Miközben az sem érdekel senkit, ha nem úgy van.Mert már nincs ember!