Ismét egy beküldött poszt. Igaz, hogy csupán kérdésekből áll, de ezek a kérdések elgondolkodtatóak. Isten gondviselésével kapcsolatban jogosan tesszük fel őket.

Néhány hete egy felhívást tettem közzé, hogy akinek van kedve posztok írásához, az tegye meg nyugodtan és küldje el nekem. A napokban két írást is kaptam, amiket most kiteszek. Ennek a posztnak az írója névtelen szeretne maradni. Íme az írás:

__________________________________________________________________________

Nincs a világon talán olyan Jehova Tanúja, aki ne ismerné Kórah, és társai történetét. Időről-időre a társulat foglalkozik ezzel a történettel, párhuzamot vonva a kinevezett vének tiszteletben tartásával. Nézzük röviden a történetet. Kórah és mintegy 250 társa úgymond fellázadt Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: „Elegünk van belőletek, mert az egész közösségből mindenki szent, és Jehova közöttük van. Miért emelitek hát magatokat Jehova gyülekezete fölé?”

A tegnapi posztomat délután még egy kicsit tovább gondoltam. Az utolsó mondat  volt az, ami továbbvitte bennem a gondolatmenetet. Ez így szól: "aki kiközösítésre méltó cselekedettel, szokással rendelkezik, az szolgálhat vénként?" Ha egy vén - aki pásztorként, bíróként van kinevezve egy gyülekezetben- olyan tulajdonságokkal, cselekedetekkel rendelkezik, ami kizárja őt az Isten királyságából, és mégis döntéseket hoz mások élete felett, akkor azok a döntései legitimek? Sok vén van, aki az előző posztban említett ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések mellett, kifejezetten Isten ellenes bűnöket követ el mint lopás, adócsalás, hazugság, képmutatás, esetleg házasságtörés. Vajon az ilyen vének bírói döntései összhangban vannak Isten döntéseivel? A bűnös, és a gyülekezet elfogadja az ilyen vének döntéseit, ami egy egész életre kihathat?

A perfekcionista egyházak, mint Jehova tanúi, az adventisák, vagy akár a pietista vonalat követő protestáns egyházak, nagy hangsúlyt fektetnek a bűnre. Annak érdekében, hogy tisztán tartsák a gyülekezeteket a bűntől, a bűnt elkövető személyeket megfegyelmezik, vagy kiközösítik a gyülekezetekből. Jehova tanúi elismerték egyszer, hogy évente több tízezer embert közösítenek ki elsősorban házasságtörés, és házasság előtti szex  miatt. Bár a következő gondolatok régebben néha felmerűltek bennem, mostanában egyre erőteljesebben foglalkoztatnak.

Végre egy igazi, hitvédő JT blog. Persze a hozzászólások le vannak tíltva, mint ahogy a szervezetben sem lehet jogod elmondani a véleményedet. Mire számithattunk volna? Furcsa, hogy minket szólít meg, de pont nekünk nem ad válaszadási lehetőséget. Ám én szeretnék felületet biztosítani a kommenteknek. tehát az első komolyabb posztot átmásolom ide, és aki akarja elmondhatja a véleményét. Kiváncsi vagyok, hogy meddig fog menni a blog. Jó munkát, és kitartást kívánok a blog üzemeltetőjének. És akkor jöjjön a poszt:

Témák 1. Hitehagyottaknak

2013.05.16. 09:48 | SeriousGamer  |

Több alkalommal jártam már evangéliumi keresztény gyülekezetben. Ezen gyülekezetek egyik jellemzője az élőzenés dicsőítés. Én nem igazán szeretem az ilyen zenéket, de  némelyik megfogott. Íme néhány :

Mily nagy vagy Urunk

Te éltetsz engem

Uram, Tehozzád futok

Áldom szent neved

A mennyben fenn a trónusnál

Uram szent vagy!

Mikor kérdeztem, volt tanúkat, hogy miért szeretik ezeket az énekeket, és miért jobbak, mint a Királyság-melódiák, akkor azt mondták, hogy ezekkel az énekekkel Istennek énekelnek, és nem róla, vagy magukról.

Azért nekem ez a fajta dicsőítés jobban bejön: keresztény punk zene

Hittél Istenben? És most? Nem hiszel? Most miért nem hiszel? És régen miért hittél?

Ha belegondolok nagyon komoly kérdések ezek. Sok korábban vallásos, Istenben hívő ember válik ateistává. Legtöbb esetben valamilyen komoly csalódás eredményezi ezt a fordulatot. Én magam nem ítélem el azokat, akik így jártak. Tegnap kaptam egy ímélt amiben egy korábban évekig Istenben hívő ember elmondta, hogy mi okozta a törést az életében: "engem nagyon megviselt pszichológiailag és érzelmileg az a felismerés, h amit addig igazságnak hittem, több sebből is vérzik. hihetetlenül gyanakvó és szkeptikus lettem mindennel szemben, még a Bibliával is"

Egy kis olvasnivalót ajánlok azoknak akiket érdekel, hogy mások hogyan vélekednek a hitről, kereszténységről, vallásról.

Újragondoló

Divinity

Kriptoortodox

literaty-nazo.blogspot.hu

Logofilia

Infaustus

Válaszok bibliai kérdésekre

Kellemes csemegézést! :)

Keresztények százezrei teszik fel maguknak a kérdést, hogy: Mit akar tőlem az Isten? Mik a szándékai velem? Honnan tudhatom meg Isten velem kapcsolatos szándékát? A legtöbben nem mernek önállóan választ keresni, és kapni sem ezekre a kérdésekre. Inkább rábízzák magukat egy vallásra, azok felső vezetőire, vagy pedig egy általuk favorizált guru, pásztor, tanító meglátásaira. Keresztények lévén néhányan igyekeznek a Bibliát olvasva megtalálni a saját útjukat, és az alapján irányítani az életüket. Természetesen ezek a csatornák nem rosszak. Sőt. szükség van arra, hogy egy nálunk érettebb, tapasztaltabb, esetleg nagyobb tudással rendelkező ember, aki kívülről lát bennünket, megmondja, hogy mit lát bennünk, milyen erősségeink, gyengeségeink vannak. Isten Szavának irányítására is szükségünk van. Atyánk ebben a könyvben íratta le számunkra, hogy mi a szándéka, és, hogy mik az elvárásai. Egy közösségre is szükségünk van, hiszen a más gondolkodású emberekkel ápolt kapcsolat sokat segíthet csiszolni az egyéniségünkön, és segíthet megláttatni, hogy egy közösségben élve, dolgozva milyen szerepünk lehet az ő életükben, és ezáltal talán isten szolgálatában is

Az elmúlt években Jehova Tanúinak minden nagyobb összejövetelén bejelentik, hogy az elhangzott programról csakis saját használatra szabad hangfelvételt készíteni. Tehát nem lehet odaadni senkinek, nem lehet terjeszteni, és főképpen nem szabad feltölteni az internetre. Ez az elrendezés igen furcsán hat egy olyan egyháztól, amely amúgy mindennap, emberek százezreit küldi ki, hogy terjesszék a kiadványaikat. Vajon mi oka van az egyháznak arra, hogy a nyomtatott "jóhírt" terjesszék akinek csak tudják, de a szóbeli üzenetet tilos még gyülekezeten belül is terjeszteni. A netre feltölteni, meg kifejezetten bűn.

Kell- e döntenünk? Dönteni mindig kell. Hol lakjunk, hova menjünk dolgozni, mi legyen a vacsora, melyik nadrágot vegyem fel? Nap mint nap hozzuk a döntéseket, amelyek kisebb nagyobb hatással vannak az életünkre. Elképzelhető, hogy egy apró döntés az egész életünkre meghatározó lesz, és lehet, hogy egy nehezen meghozott döntés, amin hetekig rágódtunk, igazából semmit nem fog jelenteni később. Mi akik elhagytuk Jehova Tanúi egyházát, vagy akik éppen erre készülnek szintén szembe nézünk egy fontos döntéssel. Hogyan tovább? Milyen irányba induljak el? Merre keressem Krisztust? Hol imádják az igaz istent?

Az újjászületés Jehova Tanúi számára egy teljesen idegen téma. Igazából soha nem foglalkoznak vele, pedig Jézus ezt mondta:„Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.” Hogy mennyire komolyan kell venni az újjászületést azt kihangsúlyozza a Jézus és Nikodémusz további beszélgetése:

 "Nikodémusz így szólt hozzá: „Hogyan születhet meg az ember, amikor már öreg? Talán bemehet másodszor is az anyja méhébe, és megszülethet?”  Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába.  Ami a testtől született, az test, ami pedig a szellemtől született, az szellem.  Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam neked: újra kell születnetek." (János 3: 1-8)

Talán két éve lehettem keresztény, mikor egy hölggyel beszélgetve a hitről, előkerült a paráznaság téma. Én mélységesen elítéltem ezt a bűnt, hiszen jól ismertem azokat a bibliaverseket, amelyek egyértelműen kifejezték Isten nemtetszését a paráznasággal kapcsolatban. A hölgy, bár egyetértett velem, hogy ez egy súlyos bűn azt kérte tőlem, hogy mutassam meg neki a Bibliából, hogy mi az. Persze én rögtön előkerestem két, három verset, melyekben a paráznaságról volt szó pl. a Galata 5:19-21: „ A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.” Vagy nézzünk egy másikat 1Korintusz 6: 9,10: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”

Nemrégiben megnéztem egy dokumentumfilm sorozatot, amelyet Stephen Hawking professzor készített. Az egyik rész egy érdekes kérdést feszeget. Vajon létezik Isten, aki megteremtette és irányítja a világmindenséget, a csillagoktól kezdve a bolygókon át az emberekig? A sorozat nagyon érdekes. Bár nem vagyok jártas a tudományokban, szeretnék hozzászólni ehhez a kérdéshez. Az hogy milyen módon jött létre a világegyetem, az számomra teljesen megközelíthetetlen téma.

Jehova tanúinak vénjei egyre gyakrabban foglalkoznak olyan ügyekkel, amikor a gyülekezet tagjai főleg az interneten pornográf anyagokat néznek. Én magam nem kívánok állást foglalni ebben a kérdésben.  Éppen ezért ez a poszt nem is arról szól, hogy helyes-e ez a gyakorlat, hanem csupán arról, hogy amikor a vének foglalkoznak egy bűnös emberrel, aki néha, vagy többször pornót nézett a tévében, vagy az interneten, akkor milyen mértékben tartják tiszteletben az illető méltóságát. Ebben az vének testületeinek írt levelek lesznek a segítségemre.( 2012. április 10. MINDEN VÉNEK TESTÜLETÉNEK Tárgy: Pornográfia) Nézzük először, hogy a társulat mit ír a pornográfiáról:

Szeretnék meginvitálni minden kedves olvasómat egy kis Őrtorony tanulmányozásra. Szerintem mindannyiunknak jót fog tenni egy közös felkészülés.  Egy régebbi Őrtornyot választottam 1994-ből.(94.07.01. 8-13. old) A szokásos módon folytatnánk le a közös tanulmányozást. Megnézzük a bekezdést, és utána elmondom a gondolataimat. Végül a kommentekben ti is hozzáfűzhettek amit akartok. Persze arra is gondoltam, hogy ennél a posztnál letíltom a kommentelést, mert még a végén más sül ki belőle, mint amit az író szeretett volna. Na nézzük:

Az előző posztomban arról írtam, hogy az Istenhitem nem igazán külső befolyásnak, vallásos oktatásnak, evolúció ellen szóló bizonyítékoknak köszönhető, és még csak nem is a Bibliának, hanem egyszerűen csak valamilyen számomra is ismeretlen okból, kisgyermek koromban elkezdtem hinni Istenben. Persze felmerül a kérdés, hogy akkor is elkezdtem volna Istenben hinni, ha egy teljesen ateista, vallás nélküli közegbe születtem volna bele, hiszen azért Magyarországon a 70-es években sem volt vallástalanság. Mindenesetre az biztos, hogy semmilyen vallásos kapcsolatom nem volt. De hitem az lett.

Most egy másik dologra térnék rá, ami a vallás választással kapcsolatos. Az hogy valaki hisz Istenben, az még nem jelenti azt,hogy ismeri is az Istent, vagy éppen tisztában van a vele kapcsolatos igazsággal. Ma elég széles skálán mozog a választható vallások száma. Arról szeretnék írni, hogy miközben a földön ezerféle vallás van a kereszténységen kívül, én mégis miért ragaszkodom a kereszténységhez. De hozzá kell tennem, hogy a kereszténység az elmúlt 1000-1500 évben sok olyan dolgot tett, ami miatt ki lehetne húzni a listámról, ám ne felejtsük el, hogy a magukat kereszténynek valló vallásgyakorlók, sok esetben köszönő viszonyban sincsenek a kereszténység alapjával, a Bibliával.

Hogy hiszek-e Istenben? Határozott igennel tudok válaszolni erre a kérdésre. Hogy miért hiszek benne? Mert hiszem, hogy az életem, és az egész világegyetem létezésének egyetlen oka van. Isten teremtő szándéka. Hiszem, hogy ő az oka annak, hogy mindaz amit látunk tapasztalunk, az létezik. Az elmúlt hetekben, hónapokban többször botlottam olyan posztokba, amelyek Isten létezésének, vagy nem létezésének bizonyítékaival foglalkoztak. A tudományos felfedezések, elméletek egyre erősebben kérdőjelezik meg a teremtés elméletének létjogosulságát. A Bibliát támadó kritikusok sok, őszintén vallásos embert zavarba hozó feltételezést, kérdést írnak le. Ám a teremtés mellett érvelők sem maradnak el a bizonyítékokkal, elméletekkel, és az evolucionistákat zavarba hozó kérdésekkel.

Hogy kinek van igaza? Hogyan jött létre az élet? Isten teremtette az élőlényeket az "ő nemök szerint"? A férfit a föld porából, Évát pedig Ádám oldalából? Vagy valóban evolúció útján jött létre az élet? És ha igen, akkor a vak véletlennek, vagy isten irányított szervezésének köszönhető az emberi lét?

Az hogy elhagyom Jehova Tanúi egyházát nem pillanatnyi döntés volt. Kb egy éven át tervezgettem, mire véglegesen eldöntöttem, hogy elkülönülök. Az hogy végül kiközösítés lett belőle az sok, rajtam kivül álló okból történt. De nagy szerepet játszott benne egy nagy adag nihilizmus. Úgy éreztem, hogy ha már úgyis bukik az egész életem, akkor bukjon minden. A bírói meghallgatás már csak egy színjáték volt, hiszen előtte már beadtam az elkülönülő levelemet. Talán pont ezért, vagy inkább az afölött érzett megkönnyebülés miatt, hogy végre nem leszek útjában a véneknek, semmilyen segítséget nem kaptam. A bíróimnak eszükben sem volt segíteni a megbánásban.

Kedves olvasók!

Biztos ti is átéltétek, hogy milyen érzés több évnyi, évtizednyi szolgálat után ráébredni, hogy sok dologban félre voltunk vezetve. Legtöbben óriási csalódást éltünk meg. Néhányan heteken, hónapokon keresztül kínlódtunk, sírtunk, szenvedtünk mire valamelyest ki tudtuk heverni ezt. Jelenleg is sok százan olvassák a blogjainkat olyanok, akik meg vannak terhelve érzelmileg a felismeréstől. Sokan szenvednek lelkiismeretfurdalástól, szégyentől, magánytól. Vannak jó páran, akik zavarukban nem  tudnak érzelmileg stabilak maradni. Néhányan még az Istenbe vetett hitüket is elveszítik.

Arra gondoltam, hogy felületet biztosítanék olyanoknak, akik a Bibliát felhasználva vigasztaló gondolatokat írnának meg a szenvedőknek. Aki pedig úgy érzi, hogy a történetének leírása lenne hasznos, az a JJ blogjára küldheti el azt.

Tehát ha van kedved a poszt íráshoz, felhasználva ezt a felületet arra, hogy segíts a testvéreidnek, akkor írj nekem, küldd el az írásodat a sefatias@gmail.com címre, és egy egyeztetés után kirakom.

2kor 1:3-7

Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene,  aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban, hogy képesek legyünk megvigasztalni mindenféle nyomorúságban levőket azon vigasztalás által, amellyel minket vigasztal az Isten.  Mert mint ahogy a Krisztusért való szenvedések bőségesek bennünk, úgy a vigasztalás is, amelyet kapunk, bőséges a Krisztus által.  Mármost ha nyomorúságban vagyunk, az a ti vigasztalásotokért és megmentésetekért van; vagy ha vigasztalnak bennünket, az a ti vigasztalásotokért van, amely úgy munkálkodik, hogy kitartással tűrjétek ugyanazokat a szenvedéseket, amelyeket mi is szenvedünk.  Így aztán a veletek kapcsolatos reménységünk megingathatatlan, hiszen tudjuk azt, hogy amint a szenvedésekben részestársak vagytok, ugyanúgy a vigasztalásban is részesedni fogtok.

Néhány hete írtam egy posztot a gondviselésről, melyben felhasználtam Prof. Dr. Török István református teológus, egyetemi tanár könyvét a Dogmatikát. Folytatnám ezt a témát, mivel úgy látom, hogy a vallásos emberek gyakran Isten, illetve az Ördög kezét látják a történtekben. Az hogy éppen melyikét az szinte minden esetben egyéni megítélés kérdése. Én sosem éreztem magam olyan fontos embernek, hogy az életemben Isten, vagy az Ördög kezét lássam, és nem is magyaráztam bele igazából sosem a velem történtekbe, azt hogy most valami biztos azért van, mert az Isten megáldott, vagy éppen azért, mert az Ördög megpróbált.

Magyarországon kb. 30 évvel ezelőtt jelentek meg orrpirszingget viselő fiatalok. Emlékszem, hogy akkoriban mekkora feltűnést keltettek, akik fülbevalókkal, orrpirszinggel rendelkeztek. Az egyik haveromnak egy fogaskerék volt az orrában, és a két fülbevalójába láncokat tett, amelyeknek a vége az orrában lévő fogaskerékbe volt fűzve. Ez a 80-as években igencsak nagy megütközést keltett. Én sem voltam lemaradva, bár ennyire nem voltam extrém. 1986-ban még általános iskolába jártam, mikor belövettem a fülem. Ekkoriban még ebben a dunántúli kisvárosban ez megdöbbentő volt. Még a fiatal felnőttek közül is kevesen hordtak fülbevalót, nem hogy általános iskolások. Lett is belőle ramazuri. Sokan mondták rólam, hogy homokos vagyok.

Kik is a hitehagyottak? Miért lettek azok? Nagyon nehéz kérdés. A Johnny blogján olvasott, beküldött élettörténetekben nem csupán a hitnézetekben, és a testvérekben való csalódásról , megbotránkozásról olvasunk. Bizony a gyülekezetet elhagyók jelentős része valódi bűnnel terhelt személy. A beküldött cikkek jelentős részében van szó rossz házasságról, házasságtörésről, fiatalok esetében paráznaságról. Minap beszéltem egy testvérrel, aki azt mondta, hogy a hitehagyottak valójában csak mentséget keresnek a bűneikre. Másokra akarják fogni a bűneiket, és csupán áldozatként szeretnének tetszelegni a nyilvánosság előtt.

Hogy mi is a lélek? Elég sok elképzelést, vitát olvastam erről. Előző posztomban szembe állítottam a platoni és origenészi lélek halhatatlanságának tanát a katolikus és református tanításokkal. Teljesen egyértelmű, hogy ez a két egyház, és ez mellett a többi keresztény egyház is tagadja a lélek halhatatlanságának tanát. Az egy másik kérdés, hogy az egyszeri hívek közül ezt sokan nem tudják. A katolikus dogmatikában is megtaláltam a lélek fogalmát, valamint a református dogmatikában is. Most pedig bemásoltam Dr. Török István református teológus Dogmatika című könyvéből egy részletet a lélekről. Török István a rendszeres teológia professzora volt, aki több református egyetemen is tanított.