Az elmúlt napokban több, még a gyülekezetben lévő testvér hívta fel a figyelmemet a februári Ébredjetek!-re, amely egy cikket tartalmaz Platónról. A cikk elítélően beszél a keresztény és zsidó vallásokról, mivel engedték, hogy a platóni filozófia beépüljön a hitnézeteik közé. Ha a társulat honlapjára mész, és megkeresed ezt a cikket, akkor ott ezzel a kérdéssel hívják fel a figyelmet a cikkre: „Hogyan olvadtak be Platón elképzelései a kereszténység tanításaiba?”

Legtöbbünkre nagy hatással volt az, hogy amikor megismerkedtünk "az egyedüli igaz" vallással ott olyan közösségre leltünk, akik igyekeztek a bibliai erkölcsöket alkalmazni az életükben. Szimpatikus volt az, hogy nem tűrték meg maguk között a bűnt gyakorló embereket. Előző posztomban már írtam arról, hogy ez nem feltétlenül jó. De most inkább arról írnék, hogy minek köszönhető az, hogy a kisegyházak tagjai általában tisztességesebbek, erkölcsösebbek, mint a nagy, történelmi egyházakéi. 20 év után elmondhatom, hogy az az erkölcs ami Jehova tanúit jellemzi nem feltétlenül jó. Egyrészt azért, mert jobban megvizsgálva a gyülekezetek életét,  olyan adatokra bukkanhatunk, amelyek teljesen ellentmondanak annak a képnek, amely először alakul ki bennünk Jehova tanúiról, vagy más kisegyházakról. Először is elég nagy a rotáció a tagságban. A bűnt gyakorló emberek vagy maguktól hagyják el az egyházat, vagy pedig ki lesznek közösítve. Ennek köszönhetően ki is esnek a statisztikából. Tehát bár a gyülekezetben valóban nincs erkölcstelenség (legalább is nem tudunk róla) ám mégis kb kétszázezer esetben történik parázna cselekedet évente a világ mintegy 100000 gyülekezetében. És akkor még nem beszéltünk a lopásokról, adócsalásokról, és más tisztességtelen, sokszor törvénybeütköző tettekről.

Régen büszke voltam arra, hogy olyan egyház tagja voltam, amely kivetette a gonoszt a soraiból. (1Kor 5:13). Amikor valakit kiközösítettek, vagy elkülönült néhányan ugyan szomorúak voltak, de hallani lehetet olyan hangokat is, hogy „had hulljon a férgese”. Egy-két esetben én is így gondolkodtam. „Aki nem közénk való, az ne is legyen itt”- gondoltam sokszor. (1János 2:19) Boldog voltam, hogy egy olyan szervezethez tartozom, amely igyekszik megőrizni a szentségét. Persze ekkor 19-20 éves lehettem, és még nem igazán láttam a gyülekezet igazi arcát. Később rájöttem, hogy vannak vének, akik a legalapvetőbb keresztényi feltételeknek sem felelnek meg, nem hogy a véneknek támasztott követelményeknek. Ám őket senki sem zargatta a hibáikért. Közel húsz év után teljesen megváltozott a véleményem a kiközösítésről, és a kiközösítettekről. Rájöttem, hogy aki bűnt követ el az nem biztos, hogy gonosz, és egy bűnös kiközösítése néha többet árt, mint használ. Pont akkor vetjük ki a közösségből, amikor a legnagyobb szüksége lenne arra. (Máté 12: 15-21)

Az ember mindíg kiváncsi arra, hogy hol helyezkedik el Isten szándékában. Szeretné tudni mi Isten akarata vele, és szeretné hinni, hogy a vele történt dolgok Isten szándékával, és áldásával történnek meg. Szeretnénk hinni abban, hogy a mindennapi kenyerünket megadja, szeretnénk hinni abban, hogy lesz mit felvennünk, és lesz hol laknunk, mert az Isten a maga idejében mindezekről gondoskodni fog. Jó érzéssel tölt el az, ha azt hisszük, hogy amink van az az Isten áldásának köszönhető. vagy ha kigyógyulunk egy betegségből, az Istentől van. A gond akkor alakul ki, mikor a folyamat abba marad. Hirtelen elveszítjük a munkánkat, nehézkessé válik a szükségleteink előteremtése, vagy épp úgy néz ki, hogy nem fogunk kigyógyulni egy halálos kórból. Ekkor a korábbi nyugalom, kényelem, amiről azt hittük, hogy Isten áldása, megszűnik és keserű kérdéseket vet fel az elménkben.

Talán már egy éve is van annak, hogy a János 17:3-ról olvastam egy posztot valahol. Ez az idézet Jézus főpapi imájából fontos részét képezi Jehova Tanúi teológiájának. Magyarázatuk szerint ahhoz, hogy elnyerjük az örökké tartó életet, meg kell ismerni Istent. Ha valaki nem kellő lelkiismeretességgel végzi ezt az „ismeretszerző tevékenységet”, az az Istentől jövő áldások megvonásával játszik. Ezért a kiadványaikban erőteljesen hangsúlyozzák a Bibliaolvasást, és a kiadványok családi és személyes tanulmányozását. Ez természetesen önmagában nem rossz. Sőt, nagyon jó. Ám érdemes megvizsgálni, hogy valójában milyen gondolatot is tartalmaz ez az oly fontos Bibliavers. Kigyűjtöttem a számomra hozzáférhető fordításokból ezt a verset, hogy össze lehessen hasonlítani.

A Bibliát megismerni akaró emberek gyakran kerülnek nehéz helyzetbe. Bár sok dolog van, ami teljesen nyilvánvaló, ám rengeteg kérdésben nehéz a döntés. Ilyekor mit tegyünk? Ugyanis néha úgy érezzük,, hogy az Istennel ápolt kapcsolatunk függ attól, hogy jól döntünk-e, és a megfelelő választ választjuk-e egy bizonyos kérdésre. Sokszor azért vagyunk nehéz helyzetben, mert nincs lehetőségünk visszamenni az időben, hogy magunk nézzünk utána néhány dolognak, és ezért kénytelenek vagyunk mások beszámolóira, vagy éppen mások beszámolóinak értelmezésére hallgatni.

Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is van szükség ezekre a blogokra. Most már látom, hogy igazából nem az a fontos, hogy az igazságot mutassuk meg, vagy hamis tanításokat leplezzünk le. Ezek csupán másodlagos dolgok. Szerintem elsősorban azért kell ilyen blogokat fentartani, mert azok az emberek, akik Jehova Tanúi között elkezdenek gondolkodni, és megfogalmazni magukban némi kritikát a felkínált szellemi táplálék, vagy éppen a gyülekezetben uralkodó állapotok miatt, legtöbb esetben egyedül vannak az érzéseikkel. A gyülekezetekben egyre jobban elharapodzó hitehagyás miatt, és az emiatt fellépő egyre nagyobb fenyegetés miatt, a testvérek félnek őszintén beszélni az érzéseikről, gondolataikról. Félnek, hogy az akinek ezt elmondanák, az megvetné őket,és ezért a legtöbben nem beszélnek róla. Eljárnak a gyülekezetbe, talán még feladatokat is ellátnak, de belül meg emészti őket a kétség.Az a legrosszabb ebben, hogy mivel nem oszthatja meg az érzéseit, ezért azt hiszi, hogy egyedül van, és a kiadványok, valamint az előadások igyekeznek el is hitetni velük, hogy a hiba BENNÜK van és nem a rendszerben. És mivel nem tudnak senkit aki hozzájuk hasonlóan gondolkodna, ezért ezt el is hiszik.

Már egy ideje (kb 3 hónapja) gondolkodom azon, hogy abbahagyom az írást. Néhány hete kitettem erről egy posztot, és leírtam, hogy kérdéses a folytatás, vagy ha igen, akkor teljesen más irányban. Nagyon sok üzenetet kaptam, Mind kommentben, mind privátban. Néhányat beidézek ide:

Egy kis olvasnivaló erős idegzetűeknek ITT

Ahogy azt tegnapi posztomban írtam, pénteken meglátogattam a királyság-termet. Beültem a könyvtanulmányozásra, és meghallgattam a Köf előadását. A program alatt néhány értelmezési hibára lettem figyelmes, amiről úgy gondoltam, hogy érdemes egy posztot írni. Nézzük először az elsőt, ami a könyvtanulmányozáson hangzott el.

Tegnap elmentem összejövetelre. Kíváncsi voltam az új körzetfelvigyázóra, és arra, hogy mit fog mondani rólam a gyülekezetnek. Tudja, hogy én vagyok az az ex-vén akinek a blogját Európa, sőt világszerte olvassák a magyarok. Mivel három hete ismét elkülönült két személy, akik oszlopos, meghatározó tagjai voltak a gyülekezetnek, valahogy ezt a gyülekezetet megrázó helyzetet rendezni kell. A négy évvel ezelőtti leváltásom óta a gyülekezetünk mélyzuhanásba kezdett. Az az esemény egy meghatározó pontja a gyülekezetünk életének. Olyan vezetés kezébe került a hatalom, akik számára az egyén nem számít, olyanok lettek a vezetők akik addig sem csináltak semmit a gyülekezetben.

Az utóbbi hetekben megszaporodott az olvasóim száma Komárom, Győr, Fejér, és Veszprém megyéből. Valószinüleg az ebből a körzetből olvasó emberek ismernek is engem. Arra gondoltam, hogy mivel nem egy óriási nagy távolság van közöttünk, hasznos lenne egy személyes találkozó, vagy rendszeres e-mail kapcsolat. Én tudom, hogy mennyire nehéz egyedül megküzdeni a sok kérdéssel, kétellyel ami ilyenkor az ember elméjét és szívét marcangolja. Ha bárkinek kedve lenne egy ilyen találkozóhoz, egy beszélgetéshez az nyugodtan írjon nekem. Nem kell egyedül szenvedni a kérdésekkel. Egy úton járunk, miért ne segítenénk egymásnak?

Ha nem vagy beregisztrálva, akkor írhatsz nekem a sefatias@gmail.com címre, ha pedig be vagy akkor csak kattints a nevemre valamelyik kommentemnél, és utána pedig az üzenetküldés fülre.

Szia!

Ezt a levelet csak neked írom. Kb most van a 21. évfordulója annak, hogy ismerjük egymást. Amikor elkezdtem a gyülekezetbe járni, az elsők között voltál, aki foglalkozni, barátkozni kezdett velem. Azt hiszem a kölcsönös szimpátia egészen a kiközösítésemig tartott. Arra kérlek, hogy ne az alapján ítélj meg, amit hallasz rólam, vagy amit gondolsz. Emlékezz vissza arra az emberre, aki mindig is voltam. Emlékezz vissza arra sok időre amit a közel húsz év alatt,míg tanú voltam együtt töltöttünk. Emlékezz arra az emberre,akit barátodnak tartottál. Akivel jókat beszélgettél. Emlékezz vissza rám. Szerinted gonosz voltam? egy képmutató ember, aki csak eljátszotta az Istenben hívő, vallásos embert? Vagy pedig őszinte, Istent szolgálni akaró embernek tartottál? Mi volt a véleményed az előadásaimról, az igazsághoz való hozzáállásomról? Úgy látod,hogy az csak egy színjáték volt részemről? Szerinted tud egy ember akkorát fordulni, hogy ellensége lesz korábbi önmagának? Szerinted megváltoztam? Gonosz lettem? Tudom hogy haragszol rám. Amikor találkoztunk láttam a szemeden, hogy meg tudnál fojtani. Haragszol rám, mert nem rejtem véka alá azt amit mások nem mernek kimondani. Haragszol rám, pedig tudom, hogy sok mindenben hasonló a véleményed mint nekem. Tudom, hogy ugyanúgy szenvedtetek azok miatt, ami miatt én is. Tudom, mert amikor még vén voltam, próbáltam segíteni ezen, ahogy tudtam. De a dolog úgy esett, hogy bár a ti szenvedésetek hamarabb kezdődött, valahogy mégis én kerültem ki a gyülekezetből.

Szeretném ha tudnád, hogy én nem haragszom azért mert te haragszol rám. Tudom, hogy ez a harag nem is igazi, hanem inkább leplezése annak ami benned is lejátszódik. Hiszen benned is megvannak ezek a gondolatok, amiket én ide, ezen a blogon leírtam. Számomra te mind a mai napig az a kedves barát vagy aki 20 évvel ezelőtt is voltál, És most is ugyan olyan fontosak vagytok nekem, mint bármikor. Hidd el, hogy soha nem ártanák nektek. Sőt mindazt amiért most haragszol rám, azért csinálom,hogy segítsek. hogy a hozzám, és hozzátok hasonló gyülekezetben szenvedő testvér megkapja azt az érzelmi orvosságot, amire szüksége van. A célom nem Jehova Tanúinak támadása, hanem a gyülekezetekben hozzátok hasonlóan évek óta szenvedő emberek érzelmi sebeinek gyógyítása. Már ahogy tőlem telik.

Örülök, hogy olvasod a blogomat. Tudom, hogy elsősorban a támadás, és a hited védelme a cél, és éppen ezért legszivesebben azt tanácsolnám, hogy regisztrálj be, és szállj szembe az érveimmel. Cáfold meg amit írtam. Boldoggá tenne, ha erről beszélgethetnék veled, mert fontosak vagytok nekem. El sem hiszed mennyire!

Kokó

Hetek óta gondolkodom, hogy mi legyen. Néhány hónapja már pedzegettem, hogy abbahagynám a blogolást,mert már akkor éreztem, hogy fordulóponthoz érkezett az életem. Ma már teljesen biztos vagyok abban, hogy az életem új szakaszba lépett. Már nem elégíti ki a szellemi éhségemet az hogy Jehova Tanúi hamis tanításait cáfoljam meg magamnak, és másoknak. Érzem, hogy ez már csak egy helyben toporgás. Szeretnék tovább lépni.  Sokat gondolkoztam azon, hogy mi legyen ezzel a bloggal. Egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy abbahagyom, mert már nem látom értelmét újabb posztok írásának. Az elmúlt közel egy évben 100 posztot raktam ki, amelyek egy része Jehova Tanúi hamis tanításaival, a gyülkezetekben található egészségtelen szellemi, érzelmi állapotokkal foglalkozott. Valamint jó néhány olyan poszt is van, ami önálló bibliatanulmányozásomból, illetve a teológiával való ismerkedésemből született.

5Mózes 15:6

„Az Úr a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad.”

Olvassátok el az egész fejezetet.   Szerintetek milyen kapcsolat van e prófécia, és a zsidó nép jelenlegi helyzete között?

És vajon mit akar Pál mondani a Róma 11:25-36-ban? Különösen a 26-os versben?

"Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen.  És így az egész Izráel megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:  És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.  Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.  Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása. Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségök miatt:  Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek"

Jehova Tanúi kiadványai gyakran idézik a Cselekedetek könyvéből azokat a bibliaverseket, mely szerint az isteni támogatás bizonyítéka a létszámbeli növekedés. A 2000.-es szolgálati év jelentéseit vizsgálva azonban szembetűnő, hogy egyes országokban már nincs növekedés. Mégis csak 1999. szeptember 1. és 2000. augusztus 31. között 288 907 ember keresztelkedett meg Jehova Tanújának és 4,5 milliónál is több ember folytat velük úgynevezett bibliatanulmányozást. Miért van az, hogy emberek tömegeinek még mindig vonzóak Jehova Tanúi, és miért van még 5,5 millió ember számára hitele ennek a sokszor leleplezett szervezetnek?

Az elmúlt napokban érdekes élményekben volt részem. Egyrészről azt mondták nekem, hogy
elkeseredett harcot folytatok az általam gyűlölt szekta, a korábbi egyházam, Jehova tanúi ellen,
másrészről pedig meg lettem vádolva, mint olyan képmutató ember, aki őrtorony bérencként azt a
célt tűztem ki célul, hogy összezavarom a blogjainkat látogató tanúkat, illetve volt tanúkat annak
érdekében, hogy az Őrtorony malmára hajtsam a vizet. Hogy őszinte legyek ez a két vád egyszerre
nagy örömmel töltött el, mivel ez azt jelenti, hogy elértem azt a célt, amit hónapokkal ezelőtt tűztem ki magam elé.Én ugyanis nem kívánok egyetlen egyház ellen, sem mellett, küzdeni.

Egy testvér hívta fel a figyelmemet egy őrtorony bekezdésre. Érdemes egy kis időt szánni a gondolkodásra és megvizsgálni, hogy mit is akar mondani számunkra a „hű és értelmes”.

w10 9/15 8.o 7.bek:

"Jézus Krisztus lett Ábrahám „magvának” az elsődleges része. Ennek a megjövendölt ’magnak’ a másodlagos részét a felkent keresztények alkotják. Ők azt a megbízatást kapták, hogy ’mindenfelé hirdessék annak kitűnő tulajdonságait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívta el őket’ (Gal 3:7–9, 14, 16, 26–29; 1Pét 2:9). Nem remélhetjük, hogy jó kapcsolatunk lesz Jehovával, ha nem figyelünk azokra, akiket Jézus mindene fölé kinevezett. A „hű és értelmes rabszolga” nélkül nem értenénk meg teljesen, hogy mit jelent mindaz, amit Isten Szavában olvasunk, és azt sem tudnánk, hogy hogyan alkalmazzuk az olvasottakat (Máté 24:45–47). Ha átültetjük a gyakorlatba, amit a Szentírásból tanulunk, biztosak lehetünk abban, hogy Isten megáld minket."

„Istent soha senki sem látta” Jelentette ki János apostol. Ez természetesen mindenki számára könnyen elfogadható tény. Isten a mennyekben él, mi pedig a földön. Ráadásul egyből bevillan egy vers az ószövetségből: „nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” 2Mózes 33:20. Istent meglátni egyenlő a halállal. Néhányan ezeket a verseket a háromság megcáfolására használják, hiszen ha Jézus Isten lenne, akkor mindenki meghalt volna, aki látta őt. Ám vannak a Bibliában olyan versek, amelyek néhány Bibliaolvasó ember számára emiatt nehezen érthetőkké válnak. Nézzünk néhányat.

Ez a poszt elsősorban azoknak készült, akik a itt a környékemen élnek, és ismernek engem, illetve a gyülekezetemet. Néhány héttel ezelőtt írtam egy posztot ’Az én Diotrefeszem’ címmel. A benne szereplő házaspárnak hónapokon keresztül el kellett tűrnie, hogy az elnöklő felvigyázó semmibe veszi őket. Nem adott nekik kiadványt, nem beszélgetett, és nem is köszönt nekik. Bár a vének a posztom után megpróbálták megoldani a helyzetet, ez csupán annyiban merült ki, hogy mivel a vén továbbra sem volt hajlandó változtatni a hozzáállásán, ezért át tették őket egy másik csoportba, és erről egy száraz hangvételű telefonhívásban értesítették őket. Semmilyen más keresztényi, szentírási megoldás nem jött elő. Persze ez már akkor nem sokat segített volna, de hát egy jó pásztor arról ismerhető fel, hogy megpróbálja megmenteni a bárányokat. Ők ezt nem tették. Csupán messziről nézték a vergődésüket, mint ahogy az enyémet is négy évvel ezelőtt.

Húsz éven keresztül érveltem a lélek halhatatlansága ellen. Küzdöttem azon ’hamis’ vallások tanításai ellen, akik azt állították, hogy a lélek a testtől különálló rész, ami az ember fizikai életétől független. A Biblia verseket felhasználva mutattam rá, hogy Ádám, a teremtéskor nem lelket kapott, hanem mikor elkezdett élni, akkor maga lett a lélek. Nem értettem, hogy a sok ’béna’ teológus erre, hogy nem jött rá. Nem kellett volna mást csinálniuk, mint egyszerűen csak olvasni a Bibliát, és nem a görög filozófusokra hallgatni.

Elkezdem ezt a posztot írni. Nem tudom, mikor fogom befejezni. Elég nehéz téma, és sajnos az interneten szinte semmilyen segítséget nem találtam. Csupán a saját érzéseimre, véleményemre, és az elmúlt húsz év innen-onnan összeszedett, és csak az emlékeimben meglévő információkra tudok hagyatkozni. Ezért előre is elnézést kérek azoktól, akik jártasak a témában és többet tudnak róla, mint én. tehát a poszt témája a

ZENE