„Istent soha senki sem látta” Jelentette ki János apostol. Ez természetesen mindenki számára könnyen elfogadható tény. Isten a mennyekben él, mi pedig a földön. Ráadásul egyből bevillan egy vers az ószövetségből: „nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” 2Mózes 33:20. Istent meglátni egyenlő a halállal. Néhányan ezeket a verseket a háromság megcáfolására használják, hiszen ha Jézus Isten lenne, akkor mindenki meghalt volna, aki látta őt. Ám vannak a Bibliában olyan versek, amelyek néhány Bibliaolvasó ember számára emiatt nehezen érthetőkké válnak. Nézzünk néhányat.

Az első idézet rögtön az édenkerti történetből származik:

„Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között.” (1Mózes 3:8)

Ádámék, még mielőtt találkoztak volna Istennel, meghallották, hogy jön. Az ÚVF. szerint ez így hangzik: „meghallották Jehova Isten hangját, amikor a nap szellős időszakában a kertben járt”.

Más fordítások szerint „meghallották az Úristen lépteit, ahogy a kertben járkált” Tehát a különböző fordításokat figyelembe véve, úgy tűnik, mintha az Isten ember formában lépkedett volna a kertben, és a lépteinek zajára felfigyelt volna Ádám. Persze mondhatnák sokan, hogy ez nem így történt. Ez csupán valamilyen fizikai jelzése volt annak, hogy Isten láthatatlanul jelen van az Édenben. Igen ám, de akkor Ádám és Éva miért bújtak el a kert fái között? Hogyan tudtak volna elbújni a fák mögé, egy láthatatlanul mindenütt jelenlévő, mindent látó, mindenható Isten elöl? Miből gondolták, hogy ez lehetséges? De most őszintén! Ha ezt a verset csak így önmagában olvassuk, akkor milyen kép van előttünk?

De nézzünk egy másik sztorit. Olvassuk el az 1Mózes 18. fejezetét. Ha minden vallásos magyarázkodás nélkül olvassuk ezt a történetet, akkor milyen következtetést vonunk le a szereplőkről?

MBT                                                                                                  ÚVF

„Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgyesében”              „megjelent neki Jehova”

„De az Úr megkérdezte Ábrahámot”                                        „Jehova ekkor ezt kérdezte Ábrahámtól” 

„Az Úr azonban így szólt”                                                          „Jehova pedig ezt mondta 

Aztán a 17-19-es versben Jehova elkezd magában gondolkodni: „Az Úr ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok? Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe. Mert őt választottam ki” Tehát amit itt olvastunk az egy monológ az Istentől, aki menet közben gondolkodott. 

Így folytatódik: „Azért ezt mondta az Úr: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom. Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az Úr előtt. Hozzálépett Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt?”

Na, most összegezzünk. Az Úr (Jehova) megjelent, megkérdezte, így szólt, ezt mondta, lemegyek, megnézem, Ábrahám ott állt az Úr (Jehova) előtt, Ábrahám hozzálépett, és megkérdezte tőle. Miközben ezt a történetet olvassuk, milyen képet látunk magunk előtt? Mire utal a ragozás? Úgy tűnik, mintha az Isten csupán egy angyali közvetítőn keresztül szólna Ábrahámhoz? De most őszintén! Ha ezt a sztorit csak így önmagában olvassuk, akkor milyen kép van előttünk? Az Úr és Ábrahám beszélgetése így fejeződött be:

„Amint az Úr bevégezte beszélgetését Ábrahámmal, eltávozott”

Na de menjünk tovább, nézzünk egy másik történetet. 2Mózes 33: 17-23

„ Erre ő ezt kérte: „Kérlek, hadd lássam dicsőségedet.” 19 De ő így felelt: „Megteszem, hogy elhaladjon arcod előtt egész jóságom, és kijelentem előtted Jehova nevét; és kegyben részesítem, akit kegyben részesítek, és irgalmas leszek, akihez irgalmas leszek.” 20 És még hozzátette: „Nem láthatod arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” 21 Jehova még ezt mondta: „Van itt egy hely mellettem, állj a sziklára. 22 Míg elhalad a dicsőségem, a kőszikla mélyedésébe foglak helyezni, és védelmezőn be foglak takarni tenyeremmel, míg elhaladok. 23 Utána elveszem tenyeremet, és látni fogod hátamat. De arcomat nem láthatod.”

Bár itt már komoly változás van, hiszen az Isten nem mutatja meg neki az arcát, ám a hátát igen, miután a tenyerét elvette Mózes elöl. Bár egy későbbi történetben ezt olvassuk, mikor Miriam és Áron fellázadt Mózes ellen:

„Jehova azután leszállt a felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, szólította Áront meg Mirjamot, mire ők mindketten kimentek. 6 Ezt mondta: „Kérlek titeket, hallgassátok meg szavaimat. Ha valaki köztetek Jehova prófétája, látomásban ismertetem meg magam vele, álomban szólok hozzá. 7 De nem így teszek az én szolgámmal, Mózessel! Egész házamat rábíztam. 8 Szemtől szemben beszélek vele, így mutatkozva meg neki, nem talányok által; és ő Jehovának a megjelenését látja. Miért nem féltetek hát az én szolgám, Mózes ellen beszélni?”

Itt azt mondja Jehova Miriamnak: Szemtől szemben beszélek vele, és ő Jehovának a megjelenését látja

És akkor most nézzük még egyszer mit is mondott János? „Istent soha senki sem látta” Vajon akkor hogyan tudnánk összehozni ezt a két egymásnak ellentmondó állítást? Az igazság, hogy pontosan nem tudom, de hogy még jobban csavarjunk a dolgon, olvassuk el, mint mondott János közvetlen ezután:

„Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.”

János azt mondja, hogy Jézus Krisztus volt az, aki Istent kijelentette az embereknek. Na de ki volt Jézus? A válasz ez: „Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése és magának a lényének pontos mása,”(Zsidók 1: 3)

Húúúhaaa! Micsoda? Jézus pontos mása Istennek? Minden tekintetben visszatükrözi Istent? Micsodaaaa? Belegondoltál már, hogy ez mit jelent?

Kolossé 2: 9: „mert őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg”

Na, bumm. Tehát Jézus Krisztus olyan valaki, aki Istennek pontos mása, tökéletesen visszatükrözi Isten dicsőségét és az isteni jelleg egész teljessége benne lakik!!! Vajon mit mondhatunk „Krisztusról, az Isten képmásáról”?(2Kor 4:4) Ha teljesen visszatükrözte Isten minden hatalmát, dicsőségét, ha neki pontos mása, akkor vajon miért nem haltak meg a vele kapcsolatba lévő emberek? Vajon ha Krisztus ott élt, evett, aludt az emberekkel anélkül, hogy bármi baj történt volna velük, akkor vajon az Isten ne tudott volna Ádámmal, Ábrahámmal, vagy Mózessel személyesen találkozni, sétálgatni, beszélgetni? És most őszintén! Szerinted, aki mindenható, az nem tud megjelenni egy embernek? Vagy akkor nem is mindenható?