Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is van szükség ezekre a blogokra. Most már látom, hogy igazából nem az a fontos, hogy az igazságot mutassuk meg, vagy hamis tanításokat leplezzünk le. Ezek csupán másodlagos dolgok. Szerintem elsősorban azért kell ilyen blogokat fentartani, mert azok az emberek, akik Jehova Tanúi között elkezdenek gondolkodni, és megfogalmazni magukban némi kritikát a felkínált szellemi táplálék, vagy éppen a gyülekezetben uralkodó állapotok miatt, legtöbb esetben egyedül vannak az érzéseikkel. A gyülekezetekben egyre jobban elharapodzó hitehagyás miatt, és az emiatt fellépő egyre nagyobb fenyegetés miatt, a testvérek félnek őszintén beszélni az érzéseikről, gondolataikról. Félnek, hogy az akinek ezt elmondanák, az megvetné őket,és ezért a legtöbben nem beszélnek róla. Eljárnak a gyülekezetbe, talán még feladatokat is ellátnak, de belül meg emészti őket a kétség.Az a legrosszabb ebben, hogy mivel nem oszthatja meg az érzéseit, ezért azt hiszi, hogy egyedül van, és a kiadványok, valamint az előadások igyekeznek el is hitetni velük, hogy a hiba BENNÜK van és nem a rendszerben. És mivel nem tudnak senkit aki hozzájuk hasonlóan gondolkodna, ezért ezt el is hiszik.

Ám ezek az oldalak egyre több olyan információt tartalmaznak, amely segít meglátni, hogy a véleménnyel az érzésekkel, a kritikával nem egyedül van, és ez nagyon felszabadító érzés. Látni azt, hogy nem csak egyedül vagyok, hanem az ország minden részéből emberek százai, vagy éppen ezrei gondolkoznak hozzám hasonlóan, az nagyon megnyugtató. Még a Biblia is azt mondja, hogy nagy terhet vesz le a vállunkról annak tudata, hogy a világban élő testvéreink hasonló megpróbáltatásokon mennek keresztül.

Szerintem a legtöbben, akik elhagytuk az egyházat, vagy akik ezt mostanában tervezik, nem a hamis Biblia magyarázat, vagy más tanítás körüli vita miatt teszik ezt, hanem elsősorban a gyülekezetben uralkodó állapotok miatt. Az amit a vének csinálnak a gyülekezetekkel, vagy testvérekkel, nyitja fel a szemüket, hogy itt valami nem stimmel. Jézus azt mondta, hogy a tanítványait a köztük lévő szeretetről lehet megismerni. Most őszintén! Nézz körül a gyülekezetben! Valóban szeretet van? Nagyon sokan panaszkodnak arról, hogy az amit látnak, az nincs öszhangban azzal aminek lennie kéne. Természetesen ez egy szubjektív vélemény. Hiszen a körülöttünk lévő helyzetről mi is tehetünk. Azaz a helyzetet nem csak a saját szemünkkel kellene látnunk, de ez nem tompitja azokat a súlyos hibákat, amikhez például semmi közünk. De az, hogy egyre többen hagyják el a gyülekezetet pont egy igen fontos bizonyítéka annak, hogy nincs szeretet a gyülekezetekben. Miért? Mert a szeretetnek megtartó ereje van. Tehát ha valaki érzi, hogy szeretik, az nem akar onnan elmenni. Miért menne?

A "Szeretet és a Hitető" című posztomban pont erről a témáról írtam. A 2János 5:7 verse ezt mondja: "szeressük egymást... mert sok hitető jött el a világba". Tehát a hitető elleni harc kulcsa a szeretet. Az, hogy Jehova Tanúi nem tudnak megküzdeni az általuk hitetőnek tartott hitehagyottakkal, az csupán annak köszönhető, hogy nincsen közöttük szeretet. Mert ha lenne, akkor a hitető nem tudna eredményt elérni, vagy legalább is nem ekkorát. Ám itt fordul is egyet a csavar, ugyanis ha nincs közöttük szeretet, akkor nem is lehetnek Krisztus népe, valamint az emberek a szeretet és a megértés felé fordulnak ami azt jelenti, hogy a szervezeten kívül nagyobb a szeretet, mint belül. És így egyből felcserélődtek a szerepek, és valójában az Őrtorony szervezet válik hitetővé, és az idejük, képességük nagy részét a testvéreikre önként áldozó "hitehagyottak" pedig a megértő, szerető testvérekké.

Ahogy azt az előbb írtam a legtöbben nem azért fordulnak ilyen oldalakhoz, és hagyják el a szervezetet, mert felnyílt a szemük a hamis tanításokat illetően, hanem először érzik, hogy nincs rendben a gyülekezet, és amikor elkezdenek kifelé kacsintgatni, akkor ismerik meg a hamis tanításokat. tehát a szervezet elhagyása szerintem elsősorban érzelmi, és csak másodsorban tanításbeli kérdés. És éppen ezért az ilyen blogok érzelmileg nyújtanak támogatást azok számára, akik elhagyni készülnek az egyházat. Én magam nem olvastam "hitehagyott" irodalmat, hanem a gyülekezetben tapasztalt állapotok miatt döntöttem az elkülönülés mellett. Ezért tisztában vagyok azzal, hogy mekkora szenvedést jelent az, amikor az ember szinte kettéreped, és egy megmagyarázthatatlan űr tátong a lelkében, amit nem tölt be semmi. Ám amikor elkezdtem olvasni ezeket az oldalakat, akkor ez az űr kezdett feltöltődni információval, az elsősorban érzelmileg rakott helyre, aztán csak később kezdtem az igazságot kutatni. Akik figyelemmel kisérték a blogon zajló kálváriámat, azok tudják micsoda harcot folytattam önmagammal is meg másokkal is, mire helyes mederbe került az életem. Már rég működött ez a blog, mikor még nem is igazán értettem, hogy merre vezet az utam, de már biztos voltam abban, hogy jó helyen vagyok, és Istennek megfelelek itt is.

Tehát ezért tartom fontosnak az ilyen blogok működését. Érzelmi támaszt nyújtanak az összezavart testvéreinknek.