Hogy hiszek-e Istenben? Határozott igennel tudok válaszolni erre a kérdésre. Hogy miért hiszek benne? Mert hiszem, hogy az életem, és az egész világegyetem létezésének egyetlen oka van. Isten teremtő szándéka. Hiszem, hogy ő az oka annak, hogy mindaz amit látunk tapasztalunk, az létezik. Az elmúlt hetekben, hónapokban többször botlottam olyan posztokba, amelyek Isten létezésének, vagy nem létezésének bizonyítékaival foglalkoztak. A tudományos felfedezések, elméletek egyre erősebben kérdőjelezik meg a teremtés elméletének létjogosulságát. A Bibliát támadó kritikusok sok, őszintén vallásos embert zavarba hozó feltételezést, kérdést írnak le. Ám a teremtés mellett érvelők sem maradnak el a bizonyítékokkal, elméletekkel, és az evolucionistákat zavarba hozó kérdésekkel.

Hogy kinek van igaza? Hogyan jött létre az élet? Isten teremtette az élőlényeket az "ő nemök szerint"? A férfit a föld porából, Évát pedig Ádám oldalából? Vagy valóban evolúció útján jött létre az élet? És ha igen, akkor a vak véletlennek, vagy isten irányított szervezésének köszönhető az emberi lét?

Ha elfogadjuk, hogy napjainkban is látható a mikroevolúciónak nevezett jelenség, akkor az azt jelenti, hogy a makróevolúció is megtörtént? A mikroevolúciónak azt nevezik, amikor bizonyos körülmények miatt (pl éghajlatváltozás) megváltozik egy adott állatfaj színe, vagy más tulajdonságai. Ami számomra ebben komoly figyelmet érdemel az az, hogy ez a változás genetikai változás. Tehát nem csupán arról van szó, hogy egy európai ember afrikában hamarabb lebarnul, hanem arról hogy a gyermeke örökli is ezt a barnaságot. A mikroevolúció a felelős a rasszok közötti különbségekért. Tehát a teremtésben hívő embernek is el kell fogadnia a mikroevolúció létét, hiszen, ha mindannyian Ádámtól, illetve Noétól származunk akkor az egész emberi faj egy tőről származik. Ám mégis genetikai különbségek vannak a rasszok között, hiszen a külső tulajdonságaik genetikailag öröklődnek. Tehát az éghajlat változás ami a költözésnek köszönhető, örökölhető külső tulajdonságokat okozott. Az más kérdés, hogy ehhez mennyi időre volt szükség, és, hogy ahhoz mennyi időre van szükség, hogy a többszáz évvel ezelőtt észak-Amerikába hurcolt afrikai rabszolgák utódai, ismét kifehéredjenek. Tehát ha a mikroevolúciót elismerjük, akkor onnan már nem nagy ugrás magának az evolúciónak az elismerése is. Persze hiába a sok tudományos kutatás, bizonyíték, az evolúció elméletében akkora lukak vannak, amelyeket nem lehet csak úgy betömni. Viszont a teremtés sem magyaráz meg mindent, és a Biblia első néhány oldalán található történetek is sok elgondolkodtató kérdést vetnek fel.

És akkor itt vagyok én. Kétkezi munkából élő szülők, kétkezi munkából élő gyermeke, akinek a tudósok vitája, érvei , bizonyítékai megérthetetlen magasságokban lakoznak. Esélyem sincs, hogy átlássam, megértsem a kutatásaik eredményeit. Képtelenség, hogy ez alapján megbizható információkat szerezzek, és megfelelő döntést hozzak. De akkor mi alapján döntsem el, hogy érdemes-e hinni Istenben?

Sokat gondolkoztam már ezen. Milyen bizonyítékokra van szüksége egy embernek, hogy elfogadja Isten létezését. Azt látom, hogy a tudomány önmagában semmit nem jelent. Ugyanazon tudományág képviselői közül az egyik azt mondja, hogy van Isten, a másik pedig azt, hogy nincs. Mitől függ, hogy egy kémikus, biológus, fizikus hisz-e Istenben? A tudásától? Azt hiszem nem. Valami mástól. Valamitől ami valahol mélyen bennünk van. A biológia tanárom evolucionista. De a fizika tanárom mélyen vallásos. Azt hiszem minden emberben van valami ami eldönti, hogy melyik oldalra tegye le a voksát. És ebben nem játszik szerepet sem a képzettség, sem a tudás. Ez a valami épp úgy megvan az atomfizikusban, mint a falusi négy elemis nénikében.

"Nem mindenkié a hit". Mondja Pál a Thesszalonikaiaknak.(2Thessz 3:2) Ez a mondat is azt jelenti, hogy akié a hit, az belülről hisz. Valami belülről indítja őt a hitre. Nem pedig kivülről. Bár bizonyos tudományos bizonyítékok befolyásolhatják az Istenbe vetett hitet, de ha azt a bizonyítékot később megcáfolják, akkor hova lesz a hit?

Én vajon miért hiszek Istenben? Az igazság az, hogy fogalmam sincs. Nem emlékszem olyan időszakra, hogy valaha is ne hittem volna benne. Nekem sem az apám, sem az anyám nem volt vallásos. Soha semmilyen vallásos nevelést, tanítást nem kaptam. Mégis emlékszem, hogy már egészen kicsi gyermekként imádkoztam, és szerettem volna többet tudni Istenről. Hogy vannak-e bizonyítékaim Isten létezésére? Egyetlen bizonyítékom sincs. Be tudnám-e bizonyítani valakinek, hogy van Isten? Biztos, hogy nem. Fogalmam sincs, hogyan lehetne bizonyítékokat keresni, és azokkal érvelni Isten létezése mellett. De, hogy őszinte legyek, nem is igazán van szándékomban. Azt hiszem nem az én dolgom ezt bizonyítani. Bizonyítsa be a saját létezését Isten. Mutassa meg magát Ő. Aztán esetleg utána tudok beszélgetni azzal, akinek Isten megmutatta magát.

Hogy nekem milyen tényezők igazolják, hogy van Isten? Ez nagyon érdekes. A testem, és a szükségleteim teljesen összhangban vannak a természettel. Amit igénylek, az mind létezik. A szervezetem jelzi, hogy ha valamire szüksége van, és bennem automatikusan beindul egy folyamat, aminek köszönhetően ezt a szükséget kielégítem. Ha éhes vagy szomjas vagyok akkor ezt jelzi a testem, és megyek a hűtőhoz, a csaphoz. Ha álmos vagyok, akkor keresek egy ágyat. De nemcsak a fizikai szükségleteim, hanem az érzelmi szükségleteim is jelzik, hogy kielégítésre van szükségük.  A szeretet a környezetem részéről, szintén egy igény, amire szükségem van. Igénylem a szeretetet a barátaim, a szerelmem, a kisfiam és a testvéreim részéről. Ezek az igények nem azért vannak bennem, mert én találtam ki őket. Az egész rendszer úgy van felépítve, hogy legyen bennünk igény, és hogy megtaláljuk a módját, lehetőségét  ezen igények kielégítésének. A világ tele van olyan dolgokkal, amelyek a fizikai igényeinket elégítik ki. Ezek nem azért léteznek, mert én igénylem őket. Hanem ez valamilyen kölcsönös dolog. Az életem lett úgy felépítve, hogy olyan dolgokat igényeljek amit meg is kaphatok, és azok léteznek. Vajon ha nincs lehetőségem, és nem is volt soha, hogy kielégítsek egy bennem lévő igényt, akkor az azt jelenti, hogy nincs is rá szükség? Hogy lehet nélküle élni? Ha egy pici babát a születése után intézetbe adnak, és a szülői szeretet nélkül kell felnőnie, úgy hogy azt soha nem is tapasztalta meg, akkor az azt jelenti, hogy soha nem is fogja igényelni? Szerintem nem. A szülői szeretet hiányával felnövő gyermekek súlyos mentális problémákkal küszködnek. Az hogy egy ilyen szükségletük soha nem elégült ki, az nem jelenti azt, hogy az igény is megszűnik rá. Sőt. Később komoly szenvedést okozhatnak szegény embernek. Tehát az igény belülről fakad. És nem a körülmények hozzák.

És szerintem így van ez Istennel is. Az emberiségnek igénye van Istenre. Ez az igény belülről fakad. Azért hiszek Istenben mert a szervezetem igényli mindazt, ami az Istenhittel eggyütt jár. Igénylem azt, hogy imádjam azt a természetfeletti Valakit, akiben ennek az igényemnek a kielégítőjét látom. Azért hiszek Istenben, mert bár tudományos bizonyítékaim nincsenek rá, de mégis minden porcikám azt kiabálja, hogy van Isten. Ezt az igényt nem én találtam ki. Soha nem is kértem. Ez az igényem Istenre, egyszerűen VAN.