Közel egy hónapja nem írtam semmit. A blog indulása óta tele van a fejem olyan témákkal, amiket folyamatosan megírtam. Gyakran 3-4 poszt is készült egyszerre a fejemben, és alig vártam, hogy leírjam őket. Az ötletek, témák most is megvannak. Csak egyszerűen nincs kedvem írni. Mintha leülepedett, helyére került volna bennem valami, ami miatt megszűnt bennem a írást ihlető nyugtalanság.Kétéves kínlódás után elhagytam az egyházamat, és felborítottam az életemet.Most három éve, hogy nem vagyok tagja Jehova Tanúi egyházának.

Úgy tűnik, három év kellett ahhoz, hogy egyenesbe kerüljön az életem. Nem tudom kinek mennyi időbe tellett ez, de ha tényleg jól gondolom, és most értem a végére, akkor nekem három évembe került, hogy helyreálljak.

Elég csendes életet élek. Kivéve, ha zenét hallgatok, vagy épp gitározok. Azt nem tudom csendben. De nem járok sehova, nem csinálok semmi különöset. Élem a kis világomat, és olvasok. Három négy havonta csináltatok egy tetoválást, kondizni járok és dolgozok.Itthon soha nem látott, és érzett csend és nyugalom van. Minden jó. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen is van. Bár csodálkoznék rajta, ha ez sokáig tartana.

Barátaim nincsenek. Illetve vannak, de nem találkozhatok velük, nem beszélgethetünk. Néha lopunk egy félórát, de akkor is úgy, hogy nehogy lebukjunk. Vagy ímélezgetünk. De ez nem igazán nevezhető barátságnak. Ha valamelyikükkel baj történne, nem látogathatnám meg őket, vagy ha velem történne valami, nem segíthetnének.Én nem ugorhatok fel hozzájuk, ha valamilyen segítségre szorulnak nincs lehetőségem segíteni. Az ilyet hogyan lehetne barátságnak nevezni? :) Ez olyan "plátói" barátság.

Szerencsére minden rendben van, De nem tudom mi lenne, ha valami komoly dolog történne velem. Remélem nem fog. Eléldegélnék így még vagy negyven évig.

Szóval lenyugodtam. Ez kicsit olyan érzés, mintha nihilista lennék. Nem látom semminek értelmét, aminek nem én vagyok a célja. Először azt hittem, hogy ez valami önzés. De ahogy jobban belegondoltam rájöttem, hogy nem az. Egyszerűen csak kedvem szerint élem az életem, és ez megnyugtató, Nem kell megfelelnem, csak saját magamnak. Mindent azért teszek, hogy élvezzem az életemet.

Teológia? Hm...Azt hiszem veszett fejsze nyele. Értelmetlen okoskodás. Szélkergetés. Csak viták, háborúk, emberéletek megnyomorítására szolgál.

Kereszténység? Még a fogalmát sem tudom pontosan meghatározni. De nemcsak én. A magukat kereszténynek vallók is sokféleképp vélekednek arról, hogy mi a kereszténység.

Isten? Az más. Istennel minden rendben van. Csak más alapokra kellett helyeznem az istenkeresésemet, és külső megerősítések, guruk helyett, magamban kellett megkeresnem a megerősítést. Azt hiszem megvan. Ezért nyugodtam le. Nem is érdekel mások véleménye. (Filippi 4: 6,7)

Már régen csináltam ilyet, de szeretnék meghívni mindenkit egy Őrtorony tanulmányozásra. Ebben a posztban két Őrtorony főcikk gondolatát fogjuk megvizsgálni:

"A FÉLREVEZETÉS, megtévesztés és csalás mindennapos a mai világban. Ez nem

meglepő, ugyanis a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy ennek a világnak az ura, vagyis

Sátán, az Ördög a megtévesztés mestere (1Tim 2:14; 1Ján 5:19). Ahogy közeledik

e gonosz világnak a vége, Sátán egyre dühösebb, mert „tudja, hogy rövid ideje van”

(Jel 12:12). Ezért számíthatunk rá, hogy akik a befolyása alatt állnak, még nagyobb

elszántsággal igyekeznek majd félrevezetni másokat, különösen Jehova szolgáit.

Ezt az írást Karalábé készítette, és megkért, hogy tegyem ki. A saját történetét tartalmazza, amit az elmúlt időszakban élt át, miközben a társulattól szerette volna elkérni az adatait. Nekem is volt egy hasonló levelezésem a társulattal, amit ITT OLVASHATSZ

Most pedig jöjjön Karalábé írása:

A 2011. évi CXII törvény 14. és 15. § értelmében kértem a Magyarországi jehova Tanúi Egyházat, hogy tájékoztassanak a nyilvántartásukban szereplő adataimról, és miután megtették ezt, töröljék azokat abból.

Az Egyház válasza szerint:

„Ezeket az adatokat abban az esetben tudja az egyház Önnel közölni, ha erre vonatkozó kérelméhez közjegyző által hitelesített aláírási címpéldányt mellékel vagy személyazonosságát hitelt érdemlő módon igazolja. Mindez lehetővé teszi, hogy személyes adatai harmadik személy birtokába ne kerülhessenek.”

A 2011. évi CCVI tv. 10 § (3) és az Info tv. 6§ (1) bekezdéseire hívatkozva kijelentették, hogy az egyháznak nem áll módjában az adataim törlésére vonatkozó kérésemnek eleget tenni.

Sem a közjegyző által hitelesített aláírási címpéldánynak, sem a személyazonosságomat hitelt érdemlő igazolásnak nem tettem eleget, ellenben az Adatvédelmi Hatósághoz fordultam panasszal. Ahogy a Hatóság elkezdett kutakodni, egy levelet kaptam a Jehova Tanúi Egyháztól, melyben közölték az náluk nyilvántartott adataim egy részét. Ebben a levélben a 2011. évi CCVI tv. 10§(4) bekezdésére hívatkozva kifejtik, hogy a vallásos tevékenységhez kapcsolódó személyes adataimat – melyeket én bocsátottam rendelkezükre - az egyháznak jogában áll a belső szabályai szerint kezelni egyházi anyakönyvezés és az én érdekemben folytatott pásztori tevékenység céljából.

Az Adatvédelmi Hatóság levelében arról tájékoztatott, hogy a Jehova Tanúi Egyházzal több levélváltást igényelt az adatkezeléssel kapcsolatos helyes eljárások tisztázása. Ők a kizárt tagok újrefelvételével indokolják az adatkezelés szükségességét, állításuk szerint ha nem őriznének adatokat a kizárás tényéről, az veszélyeztetné a gyülekezet egységét. Továbbá arra az esetre is felkészülnek, ha esetleg kártérítési pert indítanának ellenük, ezért is szükségesnek tartják a dokumentációk megőrzését. Ezeket a hívatkozásokat azzal igazolják, hogy az egyházi törvény ún. lex specialis, ami annyit jelent, hogy önálló jogalapot biztosít az egyházaknak a belső egyházi szabály szerinti adatkezelésre, így ők eltérhetnek az adatkezelésre vonatkozó általános szabályoktól.

Az egyházi törvény lex specialis mivoltát az Adatvédelmi hatóság elfogadható érvnek tekintette, bár nem fogadta el azt az érvet, hogy az Egyházi törvény felhatalmazást adna az egyházaknak arra, hogy az Infotörvénnyel ellentétes gyakorlatot alakítsanak ki. Ennek érdekében a Hatóság a következő javaslatokat tette, melyeket a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház adatkezelési szokásaiban ki kell igazítani:

• A Hatóság az adatminimum és a célhoz kötött adatkezelést elvének maximális tiszteletben tartásának elve mellett, az adatkezelést akkor tekinti jogszerűnek, ha a kezelt személyes adatok közül az Egyház törli azokat, melyek további kezeléséhez nem fűződik cél, ilyen különösen az érintett telefonszáma. A többi személyes adatot pedig zárolja és addig harmadik fél részére nem továbbítja, amíg az érintett erre vonatkozóan hozzájároló nyilatkozatot nem tesz. Az adatokat zártan kell kezelni. (Az egyház tájékoztatása szerint az adatokat tartalmazó hirnőkkártyát egy zárt borítékban kezelik és a gyülekezet irattárába kerül, melyet csak az erre illetékes bizottság bonthat ki.)

• A Hatóság álláspontja szerint az Infotörvémy 14. §-ban szabályozott tájékoztatáshoz való jog nem köthető feltételhez és az érintett nem kötelezhető ezzel kapcsolatban semmilyen anyagi teher viselésére. Ugyanakkor az adatbiztonsági követelmények biztosítása érdekében az adatkezelő azon gondossága figyelemreméltó, hogy a bejelentést tevő személyazonosságáról meg kíván bizonyosodni. A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III tv. 196 §-a értelmében teljes bizonyító erejű okiratnak kell tekinteni azt, amit az érintett maga ír és aláír, vagy nem ő írja, de két tanú jelenlétében aláírja. Nem fogadható el az a gyakorlat, mely a teljes bizonyító erejű okiratnál szigorúbb formai követelményekhez köti az érintett joggyakorlását, vagyis a közjegyző előtt hitelesített aláírási címpéldány.

• Az érintett tájékoztatásával kapcsolatban a 26.K 32.704/2012/5. ügyszámú döntésben a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy sem az Infotörvény céljával, sem az érintett jogaival nem egyeztethető össze az az értelmezés, amely szerint a tájékoztatásnak az adat tartalmára nem kell kiterjednie. Ennek megfelelően az érintett kérelmére a róla kezelt teljes dokumentációt köteles az adatkezelő a rendelkezésére bocsátani. Amennyiben az iratok más érintettek személyes adatait is tartalazzák, akkor ezeket anonimizálni kell és így kell az érintettnek átadni.

• Az Egyház az adatkérő személyi azonosságának meghatározására az útlevél vagy személyi igazolvány másolatát tartja megfelelőnek. A hatóság azonban a fényképes igazolvány lemásolását és tárolását nem tekinti a személyazonosság igazolásának, és annak jogszerűtlensége miatt kerülendőnek tekinti ezt a gyakorlatot.

Tanulságok azoknak, akik még a gyülekezetben vannak, vagy akik oda szándékoznak csatlakozni:

• Nagyon vigyázni kell, hogy kinek milyen adatot adnak ki. Természetes, hogy a tagok megbíznak a helyi vénekben, így nem gondolják, hogy az adataikkal esetleg visszaélhetnek. De a véneknek nem sok közük van az adatok további sorsával, ugyanis minden a Társulat útmutatása szerint történik, melybe a vének nem feltétélenül látnakbele, illetve nem mindenki és nem a teljes képet. Ezért bátran meg lehet tagadni az adatok kiadását, a gyülekezeti regisztrációnak nem feltétlenül kell személyes részletekre kiterjedniük.

• Semmiféle indokkal ne engedjék lemásoltatni az útlevelüket vagy egyéb személyes fényképes igazolványukat.

• A volt tagoknak az adataik kikéréséhez joguk van. Egy saját kézzel írott kérelem vagy egy géppel írott, és két tanú jelenlétében aláírt kérelem elegendő ehhez. (Személyesen én nem vennék igénybe két tanút, mivel azok adatai is szerepelnek az okíraton, és pont aza cél, hogy az adatokat kikérjük a visszaélések megelőzése céljából.)

• A kérésre MINDEN adatot ki kell adni, beleértve az S-21-es hirnökkártyát és az S-77-es nyomtatványt is. Ebben az utóbbiban lehetnek olyan infók, amiket nem biztos, hogy tudunk magunkról. Erről a terelgessétek Isten nyáját könyv a 110. oldalon a 34. bekezdésben ezt írja: „Az ügy lezárásakor az elnöklőnek egy lezárt borítékban el kell helyeznie a gyülekezet bizalmas irattárába a szükséges feljegyzéseket és dokumentumokat, az ügy részletes összefoglalását és az S-77-es nyomtatványokat. A bizottságban szolgáló vének a lezárt borítékon kívül semmit nem tarthatnak meg (a személyes feljegyzéseket sem). A borítékra rá kell írni a helytelenül cselekvő nevét, azoknak a neveit, akik a bírói bizottságban szolgáltak (megjelölve, hogy ki volt az elnöklő), a meghozott döntést és a bejelentés dátumát."

• Amint a Jehova Tanúi Egyház érveléséből kitűnik, az egyház „lex specialis” mívoltát a törvények kijátszására próbálják használni. Az adatokat nem azért kérik, mert valóban segítséget nyújtanának azoknak, akiknek erre szükségük van, hanem azért, hogy ha valaki felháborodna az eljárásukon, akkor MAGUKAT tudják megvédeni a saját áldozataiktól. Mivel az S-77-es nyomtatványon tárolt információ azt tartalmaz, amit ők gondolnak, a hivatalos kérésre pedig csak az S-21-est küldik el – amit úgyis tudunk -, így egy vallásban károsult személy gyakorlatilag esélytelen lehet velük szemben, ráadásul még az egyházi törvényt is maguk mellett tudhatják.

Az utóbbi időben rácuppantam Tolsztojra. Íme egy elgondolkodtató idézet tőle:

"A lelkiismeret a legjobb és legszükségesebb útmutatónk, de hol vannak azok az ismertetőjelek, amelyek ezt a hangot megkülönböztetik a többitől? (...) Az az ember, akinek célja saját boldogsága, rossz; az, akinek célja a mások véleménye, gyenge; az, akinek célja a mások boldogsága, erényes; az akinek célja az Isten - nagy. De vajon az, akinek célja az Isten, megleli ebben a boldogságot?"

 Mi tagadás, tényleg érdekelne, hogy az Istenkeresés és a boldogság között milyen kapcsolat van. A kereszténység már közel 2000 éve keresi Istent. Mindig azt hiszi, hogy megtalálta, da az idő múlásával az újabb teológusok mindig felfedeznek valami hibát a korábbiak nézeteiben, ami azt jelenti, hogy valójában nem is ismerték meg Istent. Tehát van olyan, hogy pontos istenismeret?  Van olyan aki megtalálta már az IGAZSÁGOT? Azt hiszem akkor lepődnék meg a legjobban, ha ezt valaki elérné.

"Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? " (Róma 11: 33,34)

"Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál. " (Ésaiás 55: 8,9)

Viszont, ha Isten gondolatait nem lehet elérni, ha kifürkészhetetlenek, megfoghatatlanok, akkor vajon mihez vezet azok kutatása, elérése? Egy elérhetetlen célkitűzés volna? Egy olyan önmagunk elé állított csali, amit soha nem érünk el, csak megyünk utána felesleges terheket cipelve?

Rengeteg időt töltünk azzal, hogy Istenről olvasunk, majd beszélünk róla. De vezet ez valahová? Közelebb visz ez minket a kifürkészhetetlenhez, az elérhetetlenhez, a megfoghatatlanhoz?

Tolsztoj ezt is mondta: "Beszélni róla annyi, mint fontosságot tulajdonítani annak, aminek nincs."

Lehet, hogy olyanra szánunk iszonyú erőfeszítést, amire nem is kell, és közben meg a körülöttünk lévő fontos dolgokat elhanyagoljuk?

Azt hiszem, hogy eljött az ideje annak, hogy a teremtési beszámolóval kapcsolatos kérdéseimet megfogalmazzam egy posztban. Máig sem értem, hogy mi volt az oka annak, hogy nagyon hosszú ideig fel sem merültek bennem ezek a kérdések, miközben ki tudja hányszor olvastam el ezt a részt a Bibliából. Mikor rádöbbentem, hogy az 1Mózes első két fejezetekét egymástól teljesen eltérő, és nagyon sok pontban egymásnak ellentmondó beszámolót tartalmaz, akkor őszintén bevallom, hogy hetekig nem kaptam levegőt, az engem ért sokk miatt. Sőt, miután letisztultak bennem a gondolatok, elkezdtem a teremtési beszámolót úgy értelmezni, ahogy le van írva, anélkül, hogy bármilyen magyarázó szöveget figyelembe vennék.

Korábbi írásaimban már megpróbáltam érvelni az antropomorf istenkép ellen. Nem mintha zavarna, ha valaki úgy gondolja, hogy Isten valóban trónon ül, a fején egy koronával, de én speciel nem így gondolom, és mivel ez az én blogom, azt írok, amit akarok. :P  A hétvégén volt egy rövid beszélgetésem erről az egyik barátommal. A beszélgetés hatására újra gondoltam a nézőpontomat. két napig rágódtam a témán, és arra gondoltam, hogy folytatom egy korábbi írásomat ebben a témában. Ez a poszt nem a beszélgetésre történő reagálás, hanem a saját gondolataimra.  Mivel nem térek ki a korábbi írásomra, hanem folytatásként írom ezt meg, ezért érdemes a továbbolvasás előtt elolvasni a korábbi posztot (ITT)

Van több téma, ami régóta érlelődik bennem. Ezek egyikét fogom most - azt hiszem közfelháborodásra - kiírni magamból. Közel húsz évig háromságtagadó voltam, aztán ahogy jobban megismertem a mellette szóló érveket, kénytelen voltam beadni a derekam, és elfogadni azt, hogy Isten valóban olyan létmódban létezik, ami lehetővé teszi ennek a keresztény tanításnak (szívem szerint elméletet írtam volna) a létjogosultságát. Az elmúlt két évben sok mindent olvastam a háromságról. Olvastam olyat, ami mindent a szentháromságból eredeztetett le, hallottam imát a szentháromság Istenhez, olvastam egymásnak ellentmondó, ám szentháromság mellett szóló érveket.  És közben persze súlyos ítéleteket is olvastam, melyek azokat sújtják, akik nem hiszik a háromságot, illetve olyat, amely a háromság elfogadását, pogány bálványimádásnak tekinti.

Hát a hullámot, ha jön, meg kell lovagolni. Most pedig igen nagy hullám van, Az elmúlt három napban közel kétszer annyi az oldalletöltéseim száma, mint szokott. A személyem körüli nyomozás híre egyre szélesebb kőrben terjed, és a környéken élő tanúk kíváncsian jönnek a blogomra, hogy mi is az oka ennek a ramazúrinak.  Mivel sokan ismernek, és azt hiszem, elmondhatom, hogy korábban sokan is szerettek, ezért a kíváncsiság, és a vénekbe vetett bizalom hiánya felhozza az embereket ide.

Hát azt hiszem tegnap felbolygattam az állóvizet a posztommal. Látványosan többen jöttek fel olvasni, mint szoktak. Azt is lehetett látni, hogy a poszt kirakása után Oroszlányból sokan jöttek fel, de Mór sem maradt el. Ez azt jelenti, hogy gyorsan terjedt a hír a posztomról. Ezt a posztot most azért írom, hogy kicsit lehűtsem a kedélyeket. Egyrészt tegnap, és ma is mindenkit figyelmeztettem aki veszélyben van, másrészt jelezném, hogy a kapcsolataim nem egy-két gyülekezetre terjednek ki, hanem MINDEN szomszédos gyülekezetre a négy égtáj felé. Ez azért fontos, mert előfordul, hogy egy információt nem az adott gyülekezet tagjaitól tudok meg.

Az elmúlt hetekben több forrásból is eljutott hozzám, hogy a környező gyülekezetek vénei, valamint néhány "önkéntes" megpróbálja feltérképezni a kapcsolataimat. Ehhez természetesen arra van szükség, hogy olvassák a blogomat, valamit összehangolják a tevékenységüket. A cél természetesen az olyan személyek felderítése, akik információval látnak el.

Szeretném figyelmeztetni a környező gyülekezetek véneit, hogy veszélyes vállalkozásba fogtak, mivel a vének megbeszéléseiről kiszivárgó információk nem jöhetnek hozzám egyszerű hirnököktől. Számításaim szerint a gyülekezetekben lévő hitehagyottak száma eléri a 25-30 %-ot. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik ember. Ebbe beletartoznak a vének, és a családtagjaik is. Magyarán, hogy jól értsétek, egy négytagú család egyik tagja, vagy négy vén közül az egyik hitehagyott. A Mórra költöző felvigyázó átjelentését hamarabb megkaptam, mint maga a gyülekezet vénei. Ráadásul jóval részletesebben, és őszintébben.

Tehát megvan a veszélye annak, hogy az ellenem nyomozó  személyek, a saját családtagjaik, és véntársaik ellen fognak bizonyítékokat kideríteni. Persze ennek kicsi az esélye, hiszen senkinek sem érdeke, hogy lebukjon, én pedig nem fogom kiadni a velem kapcsolatban lévő személyeket. Mivel tudom, hogy több vén is olvassa a blogomat, ezért ezt az üzenetet itt adom át. Valamint arra is szeretném őket figyelmeztetni, hogy mivel csak félinformációkkal, sejtésekkel tudnak operálni, megvan a veszélye annak, hogy ártatlan embereket vádolnak meg, illetve készítenek ki érzelmileg.

Ha elfogadtok egy tanácsot, akkor első lépésként a következő vének megbeszélésén az egyik napirendi pont az legyen, hogy a vének közül ki olvassa a blogomat. Szerintem ez lenne a leghatékonyabb lépés. Valamint azt is érdemes lenne eldöntenetek, hogy a gyülekezetekben uralkodó nyomasztó állapotok az én "hitehagyott" tevékenységemnek köszönhetőek, vagy a ti nem megfelelő pásztorlásotok az oka? Néhányan a móri gyülekezet agonizálását az én számlámra szeretnék írni, ám érdemes lenne elgondolkodni, hogy mi a különbség az én elnöklésem alatti móri gyülekezet, és mostani móri gyülekezet között? Nem szeretném magamat fényezni, de ha jól tudom a gyülekezetben néha megszólalnak azok a hangok, amelyek szerint a gondok akkor kezdődtek, mikor leváltottak. Tehát nem az én felelősségem a gyülekezet szétesése, hanem az új vezetésé.

Én azt tanácsolnám nektek, hogy az én tevékenységem felderítése helyett, a saját pásztori feladataitokra helyezzétek a hangsúlyt, mert sosem az a hibás aki kiteregeti a szennyest, hanem az, aki összekoszolja, és mosatlanul hagyja.

Mi is az elitizmus? A társadalomnak (politikai, egyházi) egy olyan jellemző tulajdonsága, amely a kiválasztottakra, az elit vezető szerepére helyezi a hangsúlyt. Mivel ez a blog keresztény blog (még akkor is, ha vannak, akik engem nem tartanak annak  :P), ezért én elsősorban a keresztény elitizmusról szeretnék írni.

Napok óta kavarognak bennem a gondolatok. Össze vissza csaponganak bennem anélkül, hogy szokásukhoz híven összeállnának egy rendezett formába, hogy leírhassam őket. Ahhoz szoktam hozzá az elmúlt két évben, hogy a gondolataim napról napra rendezettebben keresik a helyüket, míg végül leírva őket, egy posztban válnak konkréttá. De ez elmúlt hetekben ez kissé másképp van.  Úgy érzem, valami vihar van idebenn, mintha küzdene egymással bennem valami, és ez a küzdelem gátolja meg a gondolataimat abban, hogy rendszereződjenek. Valami lehet, hogy változni fog.

Amikor a kereszténység létrejött, az nem egy vallás volt, hanem egy kapcsolat, egy barátság Istennel Jézusnak köszönhetően. A mai kereszténység sok esetben azonban felvett az évszázadok alatt egy hagyományos, vallási formát, amiben az embereknek megmondják, hogyan kell élniük, mit tehetnek, és mit nem. Egy barátság azonban nem így működik. Pláne, ha évszázados emberi találmányokat akarnak ráerőltetni emberekre, ami sokaknak működik és tetszik, másoknak viszont nem. A vezérigém az Istennel való kapcsolatban (kereszténységben, vallásosságban stb.) ez:

“De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4:23-24, MBT).

Az utóbbi évtizedekben egyre több mentális betegséggel szembenéző ember próbál keresztény maradni. Sajnos ez nem olyan egyszerű, mint azt sokan hiszik. Ha a lelkileg sérült ember, vagy a "föléje" kinevezett lelkipásztor nincs tisztában azzal, hogy miként kell beszélni egy depressziós, alexithymiás, öngyilkossági hajlamokkal rendelkező emberrel, akkor a pásztorlásában akár végzetes hibát is elkövethet. Egy rossz hozzáállás, a szenvedő lélek  Bibliával való helytelen kezelése végleg eltávolíthatja a beteg hívőt Istentől. Pedig egyszerűen csak arra lenne szükség, hogy ne csupán bibliaversekkel bombázzuk az illetőt, hanem segítsünk neki felismerni azokat a helytelen gondolkodási módokat, amelyek megmérgezik az Istenképét, miközben Istennek semmi baja vele.

Nagyon sok vita van.  És ezekben a vitákban nem az igazság harcol a hamisság ellen, hanem az igazság az igazság ellen. Fel sem tudnám sorolni azokat a témákat, amelyekben keresztények esnek keresztényeknek a saját” igazukat” védve a másik „igazát” meg támadva. Ahány egyház, annyi dogmatika. A dogmatika teológusokat követel, akik a saját egyházuk dogmatikája védelmében még az életüket is készek lennének feláldozni. Hogy a dogmatika minél jobb minőségű védelemben részesüljön, és minél jobb minőségben oktassák, teológiai főiskolákon, egyetemeken képzik a teológus arisztokráciát, akik elkülönülve a laikus vallásosságtól, önálló nyelvezettel, és ennek megfelelő elit tudattal végzik a munkájukat.

Néhány hete írtam egy posztot arról, hogy milyen társadalmi berendezkedés mellett szállnék síkra a mai viszonyok közt, ha nem tartanám megvalósíthatatlannak. Nézeteim szerint az anarchia a legigazságosabb, és legélvezhetőbb társadalmi forma. De mivel az anarchia, a hatalom gyakorlásáról és megvédéséről való önkéntes lemondáson alapul, ezért sosem lesz olyan, hogy ezt megvalósítsa az emberiség ebben a világban. Sokan csodálkoznak azon, hogy keresztényként miért nem a teokrácia mellett szállok síkra, ami az Isten általi uralmat jelenti. A válaszom ugyanaz, mint az anarchia esetében. A teokrácia ebben a világban is csupán egy idea, ami a jelenlegi körülmények között megvalósíthatatlan. A teokráciánál nincs jobb! De a teokráciát CSAK  Isten valósíthatja meg. Attól teokrácia.

Jehova Tanúi nagy hálával tekintenek mozgalmuk megalapítójára Charles Taze Russellre. A kiadványaikban gyakran méltatják önfeláldozásáért, mivel lemondott egy jól jövedelmező állásról, azért, hogy az evangéliumhirdetésre tudjon koncentrálni. Russel apjának ruhaüzleteiben voltak érdekeltségei, melyben társtulajdonos volt. A cégből ráeső részt eladta, és a befolyt pénzből, létrehozta a Watchtower Bible and Tract Societyt. Jehova Tanúi ennek az anyagi önfeláldozásnak köszönhetik azt, hogy mára egy világméretű modern kiadóhivatal  szolgálja ki őket szellemi táplálékkal. ez a táplálék könyvek, füzetek, traktátusok, és Bibliák millióinak formájában jut el hozzájuk.

A Római Katolikus egyház mindig is elismerte, hogy az ihletett Szent Iratok mellett szükség van még, a hívek, és az egyház érdekében, másra is. Ők a hagyományt tekintik fontosnak, és emellett érvelnek. Hogy milyen érveik vannak a protestáns Sola Scriptura ellen, azt  most megosztom veletek. Érdemes elgondolkodni ezeken az érveken. A cikket egy az egyben másoltam át a Depositum katolikus hitvédelmi oldalról. Érdemes ott körülnézni.

Ez a kis írás elsősorban azoknak szól, akik itt laknak a környékemen, a szomszéd városokban. Sok olvasóm van a környező gyülekezetekből. Mivel én már végigmentem mindazon a nehézségen, fájdalmon, ami azzal jár, hogy az ember rádöbben, hogy átverték, minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ezt a folyamatot megkönnyítsem az olvasóimnak.

Jónéhány személlyel vagyok személyes kapcsolatban minden gyülekezetből itt a környéken. Az elmúlt egy évben több személynek tudtam segíteni, hogy találkozzon , és őszintén beszélgetni tudjon olyan testvérekkel, akik ugyan még az egyház tagjai, de már nem tartják jónak ezt a vallást. Létre is jött egy baráti társaság, amellyel időközönként kirándulásokat, és más jó programokat szervezünk. Tudok olyan egymástól független egy városban lévő csoportosulásokról, akik időközönként összejönnek, hogy beszélgessenek a bibliáról, és a társulat tanításairól.

Érdekes az én helyzetemből látni, hogy egymást ismerő személyek nem tudják egymásról, hogy hitehagyott nézeteket vallanak. :) Sok esetben előfordul, hogy ott ülsz az összejövetelen, és a hallgatóságból valaki ugyanúgy gondolkodik mint te, vagy ha már unja a programot, akkor a mobiltelefonján az exjt oldalakat olvassa. Sőt olyan is van, aki programokat tart vénként, kisegítőszolgaként, közben pedig már rég hamis tanításoknak tekinti a társulat teológiáját.

Szóval az a lényeg, hogy sokan vagytok itt a környezetemben akik rendszeresen olvasgatjátok a blogomat, és gondolom a többi blogot is. Ne szenvedj egyedül. Nyugodtan írj nekem a sefatias@gmail.com címre és beszélgessünk, Ha akarod találkozhatunk is. Sokan voltak már nálam, vagy sokakkal találkoztam a Vértesben, de jártam már az országban máshol is egy kis titkos beszélgetésre. A diszkréciómra számíthatsz. Az engedélyed nélkül soha senkinek nem fedem fel, hogy ki vagy.  De ne hordozd egyedül a terhedet. A tapasztalataim azt bizonyítják, hogy egy beszélgetés rengeteg érzelmi terhet le tud venni az emberről. Azok akik itt laknak a környékemen ismernek is. Nem hiszem, hogy túl rossz hírnevem volt. :) Sőt. Szóval ne félj, ne féljetek! Szívesen segítek. Mivel tudok olyan csoportosulásokról, akik kritikus beszélgetéseket folytatnak a társulatról, és a tanításairól, ha van hozzá kedvük, akkor szívesen részt veszek egy egy ilyen beszélgetésen.

Elhiheted, hogy néha nekem is kikerekedett a szemem, mikor valaki bemutatkozott egy ímélben. Az ember nem is gondolná, hogy kikkel fut össze. Egyre többen vannak a kritikus gondolkodók. Ezért is csökken rohamosan az összejöveteleket látogatók, és a hirnökök száma.

Nyugodtan írjatok. Akár névvel, akár név nélkül. :)

Milyennek kell lennie egy igazán jó kereszténynek? Húúú de nehéz kérdés. Ha erre válaszolni lehetne, akkor azt hiszem, a kereszténység problémáinak nagy része megoldódna. Én sem szeretnék erre válaszolni. Viszont a saját meglátásaimat most leírom. Az igazán keresztény ember elsősorban mindenben engedelmes.(1kor 2:9, 1Péter 1:2, 14) Engedelmeskedik gyülekezeti elöljáróinak, és aláveti magát nekik (Zsidók 13:17). Engedelmeskedik a világi hatalmaknak (Róma 13:1) Ha pofon csapják, akkor kér még egyet, Ha jogtalanul elveszik valamijét, még ad is hozzá ráadást (Máté 5:38-42). Az igaz keresztény bűnös. És mint ilyen, a bűne miatt még az Istenhez is alig mer imádkozni, ha imádkozik, akkor is a bűnbocsánat a legfontosabb számára. (Lukács 18:13) Méltatlan arra, hogy Krisztus betérjen hozzá (Máté:8: 8), ha csinál is valamit, akkor is csupán egy semmirekellő, méltatlan szolga, aki csak azt tette meg, amit tennie kellett. (Lukács 17:10) Az igaz keresztény nem gondolkodik, mert az önálló gondolkodás Isten elleni lázadás (Példabeszédek 3:5) És mivel nem gondolkodik, viszont engedelmes, ezért a Zsidók 13:17 szellemében, engedi, hogy vallási elöljárói irányítsák az életét.

A Biblia nem elég. A Biblia senkinek sem elég. Az egy más kérdés, hogy van, aki ezt beismeri, és van, aki nem. Például a római katolikus egyház nyíltan vallja, hogy bár a Biblia Isten Szava, ám mégis kell hozzá valami, ami segít eligazodni néhány nagyon fontos kérdésben. Ezért a képzeletbeli fontossági sorrend polcán a szent hagyományokat egy sorba helyezi a Bibliával, és élesen kritizálja azokat, akik ezt nem tartják helyesnek. És joggal. Mert miközben az római katolikus egyházat kritizálják a hagyományok miatti túlzottnak tűnő tiszteletért, mára az őt kritizáló egyházak – például a református - szinte már fuldokolnak a saját hagyományaikban, amelyekhez oly mértékben ragaszkodnak (azt el nem ismerve), hogy egyre többen rebesgetik a református egyház végét.

A Jelenések könyve 1900 éve borzolja a kedélyeket. Minden korban voltak olyanok, akik a saját korukra alkalmazták a jelképek beteljesedését, félelemre intve a hitetlen kereszténységet. (erről itt írtam) Mindenféle magyarázatokat olvashatunk, hogy miként teljesedett, be, vagy fog beteljesedni az a sok jelképes dolog, amit a Jelenések könyvében olvashatunk. A beteljesedések magyarázatához szükséges egy nagyon fontos dolog. Méghozzá a Jelenések  megírásának időpontja. Ugyanis általában kétféle lehetőséget tartanak számon. Egy korait ami i.sz. 50-60 körül lehetett, és egy késeit amit i.sz 96-98 körülre datálnak.