Van több téma, ami régóta érlelődik bennem. Ezek egyikét fogom most - azt hiszem közfelháborodásra - kiírni magamból. Közel húsz évig háromságtagadó voltam, aztán ahogy jobban megismertem a mellette szóló érveket, kénytelen voltam beadni a derekam, és elfogadni azt, hogy Isten valóban olyan létmódban létezik, ami lehetővé teszi ennek a keresztény tanításnak (szívem szerint elméletet írtam volna) a létjogosultságát. Az elmúlt két évben sok mindent olvastam a háromságról. Olvastam olyat, ami mindent a szentháromságból eredeztetett le, hallottam imát a szentháromság Istenhez, olvastam egymásnak ellentmondó, ám szentháromság mellett szóló érveket. És közben persze súlyos ítéleteket is olvastam, melyek azokat sújtják, akik nem hiszik a háromságot, illetve olyat, amely a háromság elfogadását, pogány bálványimádásnak tekinti.
Az Athanáziuszi hitvallás így kezdődik: „Aki üdvözülni akar, annak mindenek előtt, az egyetemes-keresztyén hitet kell megtartania… Az egyetemes-keresztény hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük”
És miután anélkül, hogy egyetlen bibliaverset is felhasználna, kifejti a háromság lényegét, így fejezi be: „Ez az egyetemes-keresztyén hit; aki ezt nem hiszi bizodalmas és tántoríthatatlan hittel, az nem üdvözülhet.”
Szóval fel van adva a lecke. A legtöbb keresztény szerint az Athanáziusznak tulajdonított szavak ma is érvényesek, és kizárják a kereszténységből azokat, akik nem fogadják el a háromságot. Az üdvösség feltételévé vált ez a tanítás. Ez elég élesen meg van fogalmazva a fent idézett hitvallásban is. A kérdés már csak az, hogy tanítja-e a Biblia a háromságot, és ha igen, akkor feltételévé teszi-e az üdvösségnek?
Az hogy az Isteni létmód háromsághívő elmélete igazolható az kétségtelen. Azok, akik elutasítják ezt a tanítást, elsősorban azért teszik, mert mereven ragaszkodnak olyan elképzelésekhez, amelynek nincs alapja, illetve elutasítanak olyan gondolatokat, amelyeknek elfogadása kitárná az elmét, és segítene felismerni, hogy a háromság nem elképzelhetetlen. Ám ennek ellenére én kétségbe vonom azt az állítást, hogy a Biblia tanítaná a háromságot. Miért? Azért, mert egyetlen olyan hely sincs a Bibliában, ahol valamelyik író részletesen foglalkozna ezzel a kérdéssel. A háromságot egyféleképp lehet igazolni. Az évszázadokon keresztül íródott Biblia, sok írójának egy-egy kiragadott versével. Tehát a háromság igazolásához nagyon sok Bibliavers kell, és azok is össze vissza minden részéből a Bibliának. Egyetlen Bibliaíró sem ecseteli a háromságot, nem részletezi, még csak nem is sugallja. Azok a versek, melyeket a háromság alátámasztására használnak fel, egymástól teljesen függetlenül, a háromság témáját teljesen figyelmen kívül hagyva íródtak. Csupán a második század végétől kezdődő viták hatására fűzték őket egy csokorba. De nem az írók, hanem a vitatkozók. Az íróknak eszükbe sem jutott. És valószínűleg Istennek sem, mert akkor szánt volna egy kis helyet a könyvében arra, hogy megfogalmazza pár szóban azt a tanítást, amely nélkül nem lehet üdvözülni.
Tehát a Szentháromság tanítása, annak fogalma sehol nem szerepel a Bibliában. Az íróknak eszükbe sem jutott, hogy erről írjanak valami konkrétumot. Ebből adódóan nem találom helytállónak, hogy valaki az üdvösség feltételének állítson be egy olyan tanítást, amelynek megalkotásához évszázadokra volt szükség. A szentháromságról szóló vita olyan görög (és később magyar) szavakat kívánt meg, amelyek korábban nem is léteztek. Csakis e tanítás kedvéért hozták létre őket. Tehát a háromság nem más, mint egy mesterségesen létrehozott szavakkal leírt, mesterségesen megalkotott keresztény tanítás, amit a teológusokon kívül senki sem ért, csupán felsőbb utasításra hisz. Érdekes, hogy az üdvösség érdekében sokan hisznek a háromságban, de ha megkérik őket, hogy próbálják elmagyarázni a hitüket, akkor szégyenkezve széttárják a karjukat. Vajon jobb egy ilyen értelmetlen hit, mint az, hogy valaki nem tudja elfogadni a háromságot, csupán azért mert ugyanúgy nem érti, mint az, aki parancsra hisz benne?
Persze a háromságtagadók füle mögött is vaj van. Elvakultságukban, felsőbbrendű racionalizmusukba vetett hitükbe beleszorulva, nem veszik észre azokat az érveket, amelyek a háromság mellett szólnak. Sőt vakságukban azt sem veszik észre, hogy olyan háromság ellen érvelnek, amit maguk a háromsághívők is eretnekségnek tartanak. (mint ahogy tettem ezt én is)
Én magam hiszek a háromságban. Ha nem is úgy, ahogy azt mondjuk az Athanáziuszi hitvallásban olvassuk, és még üdvösségi feltételnek sem tartom a fenti okokra hivatkozva. A háromság tanítása szerintem nem több egy bibliából megismerhető különös tanításnál, ami betekintést enged abba, hogy Isten miként létezik. De csupán betekintést. Valódi megértést ugyanis, korlátozott képességeinknél fogva nem kaphatunk Istenről, Krisztusról és a Szent Szellemről.
Teljes hibának tartom, ha valaki az emberi értelem számára felfoghatatlan isteni létmódot szeretné emberi szavakkal, az emberi értelem számára leírhatóvá tenni, majd üdvkérdést kreálni belőle.
Az utolsó 100 komment: