Igen én vagyok. Kovács István. Vagy Kokó ahogy mindannyian hívtatok. Bár már jobban hozzászoktam a Sefához. Immár másfél éve annak, hogy nem beszélgettünk. De megtudtam, hogy sokan olvassátok a blogomat, és ezért gondoltam leírom nektek, hogy mi van velem.

Hogy kik is a hitehagyottak? Az elmúlt hetekben nagyon foglalkoztatott ez a kérdés. Elsősorban azért, mert Jehova Tanúinak helyi gyülekezete most már hivatalosan is hitehagyottnak tekint engem, pedig még egyszer sem beszéltek velem a hitnézeteimről, tehát fogalmuk sincs, hogy miben hiszek. Az előző postomban világosan látható, hogy Jehova Tanúinak igen sajátságos, mondhatni írásellenes véleménye van a hitehagyásról. És azt is elmondhatjuk, hogy az egyházak közül talán nekik a legfontosabb ez a kérdés. De vajon miért? És miért tartják olyan fontosnak, hogy a gyülekezet tagjait távol tartsák a saját szabályaik szerint, hitehagyottnak minősíthető személyektől? Nézzük sorba ezeket a kérdéseket.

Megszületett az első olyan ítélet, amelyben az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat (Jehova Tanúi) elmarasztalva lett, mivel a belső szabályzatait, a világi törvények fölé helyezte, áthágva ezzel az idevágó állami törvényeket, és ennek köszönhetően egy pedofil férfi a hatóságoktól való félelem nélkül, nyugodtan kiélhette beteges hajlamait 8-9 éves lányokon. Illetve csak egy lányon, mivel az ítélet egyetlen bátor fiatal nő kiállásának köszönhető.

Az ember mindig hoz döntéseket. Egyes döntések életre szólóak, mások nem. Sok döntésünk kihat az életünk minden részére és jelentős következményei vannak. vajon mi alapján tudjuk eldönteni, hogy az éppen meghozott döntésünket meg fogjuk-e bánni vagy nem? A döntésekkel kapcsolatban általában utólag szokott mindez kiderülni. A következmények bizonyítják, hogy a döntés jó volt-e vagy sem. De vajon mi segít a döntésünk meghozatala előtt elbírálni, hogy jó-e az a döntés vagy sem?

Hét szempont, ami alapján felismerhető a szellemi hamisság:

Jehova Tanúi közül sokan szembesültek az életükben egyszer azzal, hogy választaniuk kellett a szervezet, illetve a saját meggyőződésük között. Ez gyakran nagyon nehéz döntés volt. Sokan hitbeli meggyőződésük ellenére hűségesek maradtak a szervezethez, és türelemmel ’vártak Jehovára’. Mások úgy érezték, hogy a személyes meggyőződésük, a saját lelkiismeretükre hallgatás fontosabb, mint a szervezet iránti hűség.

Volt Jehova Tanúi Magyarországon

Jehova Tanúi magyarországi szervezetén belül amolyan hétpecsétes titokként terjednek "apáról-fiúra" a volt Tanúk alkotta csoportosulásokról szóló hírek. Jelenleg még nem készült átfogó elemzés, bemutatás a kilépettek által alkotott csoportosulásokról és a tevékenységeikről, de minden bizonnyal nem várat magára sokáig egy ilyen munka. Ezen a lapon azt a néhány tudomásunkra jutott információt osztjuk most meg, mely segít eligazodni a jelenleg élő híresztelések és hírek között.

Kicsit átveszem Infaustus szerepét, úgyis mostanában kevés ideje van az Őrtorony-figyelőre. A ma napon átvett Őrtorony (2012.04.15. 3. főcikk) 11-13 bekezdésére hívnám fel a figyelmet. Olvassátok el ezt a három bekezdést, ami a Lukács 9: 62 versét elemzi:

„Ragaszkodunk a jóhoz?

Szabályokra szükségünk van. Biztonságossá, élhetővé teszik az életünket. A szabályok megmondják, mit lehet, és mit nem. Bizonyos esetekben akár az életünket is nekik köszönhetjük. Rábízhatjuk magunkat nálunk képesítettebb, hozzáértőbb emberekre, akik helyettünk gondolkodva, az élet különböző területeire alkotnak szabályokat. Sőt gyakran már szinte kérjük, hogy szabályozzanak minket. Minden könnyebb, ha nem nekünk kell kitalálni, hogy mikor mi a helyes, mikor mit kell tenni.

Néhány nappal ezelőtt egy postban leirtam azt, hogy mire jutottam a szent szellem voltával kapcsolatban. Ez a véleményem nem változott meg, viszont a birtokomban van egy könyv, amely Jehova Tanúi közül is nagyon keveseknek van meg, ráadásul az Őrtorony könyvtárból is kihagyták valamiért. A címe: SZENT SZELLEM - az eljövendő új rend mögötti erő! Bár az egész könyv a szent szellemmel foglalkozik, az erő melletti bizonyítékok csupán ennyit alkotnak a könyvben.

A cikk Drábik János könyvéből egy részlet. Valójában tévedésen alapul

A Russel dinasztia

A Russel család aktívan részt vett a 18. század kezdetétől az ópiumkereskedelemben. Ugyancsak fontos szerepük volt a mormon egyház létrehozásában, valamint az igen nagy befolyású “Skull and Bones” nevű titkos rend megalapításában, és a Jehova tanúi néven ismert vallási mozgalom beindításában, és folyamatos támogatásában.

Már régóta vékony jégen sétálok. Persze általában nem magamtól. legtöbb esetben más körülmények kényszerítenek arra, hogy az eddig biztonságosnak hitt bibliai tudásomat megkérdőjelezzem. A gyülekezeti kinevezések szent szellemre fogása. Jeruzsálem bukásának időpontja, meg még néhány ennél apróbb dolog szinte magától dőlt össze bennem.

A szentháromság témájának viszont magamtól ugrottam neki.

Még egy cikk a Bikbakról:

Egység és konformitás: Miért csak a szekták érik el? Vajon mi közös dolog lehet Jehova Tanúiban, a Mormon Egyházban, a Moon Egyházban és több más szektában? Mit ajánlanak fel ezek a szervezetek amit még a legjobban működő egyházak sem tudnak felajánlani? Miért nehéz elhagyni ezeket a szervezeteket? A megoldás kulcsa az egységben van.

Nem egészen két hónappal ezelőtt indítottam útjára ezt a blogot. Hogy akkor pontosan mik voltak a céljaim vele, azt én sem igazán tudom megfogalmazni, hiszen a megírt postjaimat jj is kirakta volna, és valószínűleg nagyobb olvasótábor elé kerül. Talán az egyik indokom az, hogy nem vagyok annyira radikális,

Rutherford harca a hatalomért

Jehova Tanúi közül kevesen tudják, hogy Rutherford hogyan került az Őrtorony Társulat élére és milyen kemény küzdelmet kellett vívnia a hatalomért.

Évente százezrek hagyják el Jehova Tanúi egyházát. Persze ebből ők nem vesznek észre semmit, hiszen a növekedési statisztika nincs túlhangsúlyozva. Csak az, hogy hányan keresztelkedtek meg. De ha megnézzük példaként a magyar statisztikát, akkor a növekedés 0 %-os volt. Azaz pontosan annyian hagyták el az egyházat, mint ahányan újonnan csatlakoztak.

Az elmúlt napokban írt postjaim némi indulatot kevertek. Hogy őszinte legyek, néhány évvel ezelőtti magamat láttam néhány hozzászólóban. Az, hogy ki hogyan tekint a másikra, mi a véleménye róla, az csakis a saját dolga. Én őszinte ember vagyok. Vállalni szoktam önmagam, és a felelősséget is. Talán ezért is van az, hogy mindig vezető pozícióban dolgoztam.

Hogyan tekintsük azokat, akik súlyos bűnt követnek el? Sokan úgy érzik, hogy az ilyen emberek gonosz szívűek, akiket nem érdekel Isten törvénye, és önző vágyaiktól indíttatva szívtelenül figyelmen kívül hagyják azokat. Vannak, akik úgy érzik, hogy az ilyen ember semmilyen irgalmat nem érdemel, és azért amiért sárba taposta Isten elvárását, megérdemli, hogy akár nyilvánosan is meg legyen alázva.

A legtöbben, akik olvassák a blogomat, vagy beszélgettem velük, tudják, hogy házasságtörésért lettem kiközösítve. Ezt az általam is mélyen elítélt tettet akkor hajtottam végre, amikor már nem láttam más kiutat az engem ért nehézségekből. Az előző részben olvashattátok, hogy súlyos depresszióval küzdöttem. A gyülekezetben tapasztalt állapotok miatt is komoly zavar volt bennem.

Késő este volt. Már lefeküdtünk. Már kishiján aludtam, amikor csörgött a telefonom, és egy véntársam hívott, hogy sürgősen beszélnie kell velem, és azonnal jön hozzám. Én voltam az elnöklő és már napok óta nagyon beteg voltam, ami miatt nem voltam összejövetelen. Így hát arra gondoltam, hogy történt valami, ami nem tűr halasztást. Néhány perc múlva meg is érkezett két vén. Én pizsamában, és fürdőköpenyben vártam őket. Leültünk, és egyszer csak elkezdtek faggatni. Nem akarok valamit bevallani?

Úgy gondoltam feldolgozom a ’Jöjjön el a te Királyságod’ című könyv függelékében található adatokat. Érdemes elolvasni az eredetit is a könyvből. Ez a függelék arra szolgál, hogy biztosítsa az olvasót az i.e. 607-es dátum helyességéről, és stabilitásáról. Vegyük sorra ezeket a bizonyítékokat:

Az előző postomban az elfogadásról írtam. Azóta sokat gondolkoztam a témán, és találtam egy érdekes bibliaverset, ami ugyan nem ezért van benne a Bibliában, ám tökéletesen ide illik. A JJ blogján olvastam Ray Franz egyik írásának friss fordítását, és ott került a látókörömbe a hű és értelmes rabszolgáról szóló példázat.

Az elmúlt jó néhány hónapban kicsit szélesítettem a látókörömet. Rám fért. Észre sem vettem, és teljesen beszűkült a gondolkodásmódom. A „mindenki rossz csak mi nem” vagy a "senki sem érti csak mi” jellemezte a gondolkodásmódomat. Gyakorlatilag mások elitélése, megítélése a mindennapjaim részévé vált.

Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy mi lesz velem? Mi áll előttem? Mit akar velem az Isten? Persze nem vagyok én akkora talentum, akkora hal, hogy velem kapcsolatban Istennek külön szándéka lenne, de hiszek abban, hogy mindenkinek vannak ajándékai Istentől, és ezeket az ajándékokat vétek lenne nem felhasználni. Nem tudom mennyi talentumot kaptam Jehovától, lehet, hogy csak egyet, de semmiképpen nem szeretném elásni, akármennyit is kaptam. Szeretném hasznosítani magam abban a munkában, amit ma Isten elvár mindenkitől.

Persze egyelőre fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből. Nem tudom, hogy az utam hova vezet, csak azt tudom, hogy el kell rajta indulnom.