Sokat gondolkoztam az elmúlt években a demokrácia létjogosulságáról.
Bár én demokratának tartom magam, és mindig ebben gondolkodom, már jó húszonöt éve észrevettem, hogy van a társadalomnak egy rétege, amely nem képes demokráciában élni. A demokrácia egy kicsit az emberi önállóságról, felelősségteljes döntéshozásról, a döntéshez szükséges megfelelő ismeretek megszerzéséről szól.
Mivel gyakorlatilag egész életemben embereket irányítottam, mind a munkahelyemen, mind a civil életemben, észrevettem, hogy az emberek egy számottevő része képtelen a saját életével, a munkával kapcsolatos önálló döntésekre, nem hajlandó a megfelelő érettség megszerzésére, és kétségbeesetten kért valamiféle irányítást, amit aztán megkérdőjelezés nélkül elfogadott.
Tehát sokszor kerültem abba a helyzetbe, hogy bár nem szerettem volna, mégis elvárták, hogy én határozzam meg az életük egy bizonyos elvárását. Magyarán, az ilyen embereknek szüksége van egy vezetőre, akire akár az élete legintimebb pillanataiban is hallgat, sőt elvárja, igényli a beavatkozást, irányítást.
Ez megkérdőjelezte bennem azt hogy létre lehet-e hozni e olyan társadalmat, amelyben a résztvevők képesek önálló, felelősségteljes döntéseket hozni.
Ugyanezt vettem észre az ország irányításában is, össztársadalmi szinten. A magyar társadalom jelentős része nem rendelkezik azzal a megfelelő tudással, érettséggel, amely lehetővé tenné számára, hogy átlássa a politikai helyzetet, és nem tudja eldönteni, hogy számára, vagy az ő társadalmi osztálya számára melyik lenne a megfelelő politkai választás.
A politikai palettán elhelyezkedő politikai pártok közötti választás sok esetben érzelmeken, vagy az egyén életére egyébként semmilyen hatással nem lévő eszmék, nézetek mentén történik.
Mindez azért, mert az egyén nem a saját személyes szempontjai, hanem a másoktól hallott sok esetben téves propaganda hatásai alapján dönt. A választások során az elsődleges szempont a képviselő jelölt anyagi háttere. Szinte biztos, hogy az az ember fog győzni, aki a legtöbb pénzt tudja a kampányra költeni. Sok esetben az sem számít, hogy mennyire tisztességtelen ember, vagy milyen vaj van a füle mögött. Az emberek rá adják a voksukat, mert mögötte (alatta) érzik biztonságban magukat. Éppen ezért mivel a társadalom amúgy is egy apára vágyik, a demokrata vezetők igazából csakis úgy tudják irányítani a társadalmat, mint egy puha diktátor. Ugyanis erre van igény, és a demokráciánk így épül fel.
De ez nem demokrácia. És mivel a befolyásolható, önállóságra képtelen, kiszolgáltatott emberek emberek tábora egyre nő, esélytelennek látom azt, hogy a demokráciának van jövője Magyarországon, vagy épp a világ nagy részén.
Nálunk a szolgalelkűségnek amúgy is évszázados hagyománya van.
És amin én gondolkodom az az, hogy érdemes-e egy demokrata kisebbségnek ráerőltetni a szabadságot, egyenlőséget egy olyan társadalomra, amely ezt nem igényli, és nem is tud vele mit kezdeni?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.