- Ezentúl minden rózsaszínt ki kell radírozni!- mondta Ceruza. Ceruza szerette ha igy hívják. Nem szerette viszont, ha a színére tesznek utalást.
- Ezentúl nem lehet semmi rózsaszínű- mondta mégegyszer nyomatékosan. Fehér furcsán nézett. Ő is ceruza volt, de neki sosem okozott gondot, ha a színe alapján határozták meg. Fehér körbenézett a többieken. Tizenketten voltak. Egyszer valami véletlen folytán egy dobozba kerültek. Azóta kisebb nagyobb összezördülésekkel, de jól meg voltak. Fehér látta a többieken is azt a döbbenetet, amit maga is érzett. Egyedül Kék nézett unottan maga elé, mintha semmit nem vett volna észre. De senki nem szólt. Fehér szerette Ceruzát. Tudta, hogy milyen belső harcoktól szenved. Segíteni akart és tudta, hogy ez az utasítás Ceruzától komoly következményekkel járhat.
- De...Izé.. Te Ceruza! Te vagy a rózsaszín! -mondta mély fájdalommal. Ceruza szikrázó tekintettel nézett rá. Még jobban belebújt fekete köpenyébe. Csak rajta volt köpeny.
Azóta csak tizenegyen vannak. Fehér senkinek sem hiányzik. Úgyis minden lap fehér. Radír pedig örült, hogy több munkája van. És folyamatosan radírozott, bármerre is járt Ceruza.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.