Kell- e döntenünk? Dönteni mindig kell. Hol lakjunk, hova menjünk dolgozni, mi legyen a vacsora, melyik nadrágot vegyem fel? Nap mint nap hozzuk a döntéseket, amelyek kisebb nagyobb hatással vannak az életünkre. Elképzelhető, hogy egy apró döntés az egész életünkre meghatározó lesz, és lehet, hogy egy nehezen meghozott döntés, amin hetekig rágódtunk, igazából semmit nem fog jelenteni később. Mi akik elhagytuk Jehova Tanúi egyházát, vagy akik éppen erre készülnek szintén szembe nézünk egy fontos döntéssel. Hogyan tovább? Milyen irányba induljak el? Merre keressem Krisztust? Hol imádják az igaz istent?

Néhányan azonnali választ keresnek. Sőt nem is néhányan, hanem eleinte mindenki.Aztán, ahogy haladunk előre, és ismerjük meg a vallásokat, a kereszténységen belüli változatosságokat, vagy épp a kereszténységen kívüli esetleg ateista nézeteket, akkor elbizonytalanodunk, és nem tudjuk eldönteni, hogy merre is menjünk tovább. Amikor az egyik nézetet vizsgáljuk, akkor úgy tűnik igaza van, aztán mikor egy másikat nézünk meg, akkor kiderül, hogy az előző néhány helyen tévedett, és ez a másik mondja jól, aztán tovább keresgélünk, és azt látjuk, hogy mindenkinek valamiben igaza van, és mindenki valamiben téved. de akkor mi alapján döntsünk, hogy kikkel imádjuk tovább az Istent? Azok akikkel eddig beszélgettem személyesen, vagy ímélben arról, hogy miként tekintenek arra, hogy Jehova Tanúi lettek, legtöbben fejüket csóválva mindták, hogy "engem jól megetettek", "ezt jól bevettem". És pont emiatt az átvertség érzés miatt, kissé gyanakvóak is vagyunk a vallásokkal, nézetekkel kapcsolatban. Ez szerintem nem is baj.

Szerintem nem kell elkapkodni a döntést. Nem feltétlenül kell csatlakoznunk valahova. Kétlem, hogy a mi helyzetünkben Isten elvárná, hogy folyamatosan ugrájunk egyik csöbörből a másik vödörbe, míg végül valamikor teljes szellemi, és idegi végkimerülésben nála kössünk ki. Az hogy nem Jehova Tanúi az igaz vallás ez evidens. Sőt az is egyértelmű, hogy a vallások közül a legkárosabbak közé tartozik. Ám nem ez az egyetlen ilyen, és nem csak nekünk kell megküzdeni hasonló csalódottsággal. Az evangéliumi gyülekezetek között is akad olyan szélsőséges csoport, amelyekből hasonló fájdalmakkal szakadnak ki a tagok, mint mi.

Épp ezért kétlem, hogy Isten elvárná, hogy azonnali döntéseket hozzunk az imádatunkkal kapcsolatban. Legyünk türelmesek. Nem kell mindent elfogadni amit először hallunk. Adjunk időt magunknak, és olvassunk, tájékozódjunk. Keressünk embereket, akikkel tudunk személyes beszélgetéseket folytatni. lehet, hogy a helyi református, evangélikus lelkész, vagy éppen a katolikus plébános is szívesen segít. Ez nem azt jelenti, hogy csatlakoznod kell az egyházukhoz. Egyszerűen csak olyan beszélgetéseket folytathatsz, amikből sokat tanulhatsz.Én körbejártam már itt annyi gyülekezetet, és beszélgettem mindenféle vallás vezetőivel, és nagyon kellemesen csalódtam bennük. A helyi katolikus plébánosban egy szimpatikus, pásztori lelkületü, őszintén istenhívő embert ismertem meg. A Református lelkészben azt hiszem egy jó barátra tettem szert, aki még élvezi is, hogy segíthet nekem, miközben eddig egy pillanatra sem éreztem, hogy elvárásai lennének felém. Beszélgetéseink során két Istenben hívő, a teológiát szerető ember egyenrangú félként közli egymással a gondolatait. Persze azt hozzá tenném, hogy ettől a lelkésztől rengeteget tanultam. Látszik, hogy egyetemet végzett. Körbejártam már ezt a Veszprém, Székesfehérvár, Győr, Tatabánya által határolt területet, és mindenféle vallású emberekkel beszélgettem, illetve látogattam meg az összejöveteleiket. És ezt a tevékenységet nem fejeztem be. Tegnap Veszprémből hazafelé, két faluban is láttam imaházakat. Azt hiszem őket is felkeresem.

Azt is tudom ajánlani mindenkinek, hogy nézzen körül az interneten. Ne ragadj le az exJT blogok olvasásánál.Rengeteg olyan blog van, amelyet képzett teológusok üzemeltetnek, és elgondolkodtató írásaikkal segítenek új területekre merészkedni. Nem kell megijedni senkitől csupán azért mert Hitgyülis, Katolikus, Református, vagy egy evangéliumi keresztény. A gondolataik azért vannak, mert őszintén vallásosak, és hisznek Istenben. Hamarosan ki fogok rakni egy ajánlót az egyik oldaldobozba, ahol keresztény írók blogjait ajánlom.

Ha adsz magadnak elég időt, és türelmes vagy magadhoz, olvasol, tájékozódsz, akkor előbb utóbb kialakul benned az a kép, ami megmutatja, hogy milyen irányba menj tovább.  A lényeg, hogy ne kapkodj. Isten türelmes hozzánk, nekünk is annak kell lenni magunkhoz. A vallás, az imádat az nem olyan kérdés, amiben most azonnal dönteni kell, különben elpusztulsz armageddonkor. Ezt a tanús beidegződést el kell felejteni. Hosszú idő kell ahhoz, hogy az ember átlássa, hogy a Biblia mit tanít. Ma már nevetségesnek tartom azt, hogy néhány hónapos "bibliatanulmányozás" után kell döntést hozni, és megkeresztelkedni. Ma már tudom, hogy az az ismeret amit akkor tanultam, kis hiján a nullával egyenlő, és mégis egy egész életre meghatározó döntésre kényszerítettek rá. Ezt mégegyszer nem játszom el, és mindenkinek ezt ajánlom. Türelem, tanulás, tapasztalatszerzés. Ez a három dolog fog segíteni, hogy jó döntést hozz.