"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Amit jónak tartok... (1. rész)

2015/04/20. - írta: sefatias

Arra gondoltam, hogy arról fogok írni, ami a volt egyházamnál, Jehova Tanúinál kifejezetten jó volt. Amit jónak tartok náluk. Bár a blogom elsősorban azért jött létre, hogy a tévedéseikre, hibáikra világítsak rá, nem lenne becsületes, ha csak ezeket hangsúlyoznám ki. Internetes tevékenységem egy fontos része az, hogy megvédem Jehova Tanúit abban, amiben védhetőek. Mivel aktív résztvevője voltam a gyülekezeti életnek, ezért van rálátásom arra, hogy mik azok a dolgok Jehova Tanúinál, amelyek jobbak, mint más egyházaknál. Meglátásom szerint érdemes lenne megfontolni más egyházak vezetőinek is azt, hogy néhány dolgot miként vehetnének át Jehova Tanúitól.

Több területre fogok kitérni, és valószínűleg nem fogok beleférni egy posztba. Attól függetlenül, hogy most arról írok, hogy mi volt jó, ez nem jelenti azt, hogy valóban jól is működik. Bizonyos tényezők nem teszik lehetővé a megfelelő működést. Azóta sokszor átgondoltam, hogy hol csúszik el a dolog, meg is van az elméletem erre. De most egyelőre csak arról írok, hogy maga az ötlet, a gyakorlat, ami a gyülekezeteikben jelen van, miért jó. El is kezdem.

A GYÜLEKEZET VEZETÉSE, TANÍTÁS

Jehova Tanúinak gyülekezeteit egy vénekből (presbiterekből) álló testület vezeti. Jehova Tanúinak nincs olyan főiskolája, mint amit a legtöbb egyház működtet, hogy lelkipásztorokat képezzen ki. Éppen ezért ahhoz, hogy valaki vén lehessen egy gyülekezetben, nincs is szükség semmilyen képesítésre. A gyülekezet bármelyik férfi tagja előtt nyitva áll a lehetőség, hogy elérje ezt a pozíciót. A legtöbb esetben a helyi gyülekezet vénei a gyülekezet tagjai közül kerülnek ki. Nagyon ritka, hogy egy gyülekezetbe úgy küldenek valakit, aki az egyház alkalmazásában áll, de ha előfordul, ez számára semmilyen előjoggal nem jár, és a fizetését nem a véni tisztségéért kapja, hanem azért, mert egy előre meghatározott időt kell eltöltenie a gyülekezet területén történő evangéliumhirdetésben.

Mivel a gyülekezetekre egyáltalán nem jellemző, hogy egyszemélyes vezetés lenne, ezért a gyülekezet tagjai az összejöveteleken igen változatos programokban részesülnek. Egy gyülekezetben néha 10-15 férfi is alkalmas arra, hogy hosszabb-rövidebb előadásokban tanítsa a közösséget. Ennek több előnye is van. Egyrészt a gyülekezet számára változatosságot jelent, hogy nem mindig ugyanazt az embert hallgatják, másrészt pedig a gyülekezet férfitagjainak lehetősége van arra, hogy szerepeljenek, és úgy érezzék, hozzá járulhatnak a gyülekezet szellemi jólétéhez. Egy katolikus, református, vagy evangélikus gyülekezetben (néhány kivételtől eltekintve) elképzelhetetlen, hogy az egyetemet végzett lelkipásztoron kívül bárki is tanítsa a közösséget. Pedig az igazság az, hogy nagyon sok, mások tanítására alkalmas tagja is lehet a gyülekezetnek. Ha a gyülekezet tagjai lehetőséget kapnak arra, hogy kisebb nagyobb mértékben részt vegyenek a közösség tanításában, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy magáénak érezze a közösséget, és nagyobb felelősséget érezzen a gyülekezet iránt.

Az, hogy az istentiszteleteket hétről hétre ugyanaz az egyetemi végzettségű személy vezeti le, és ezt kötelezővé is teszik, elveszi a lehetőséget az arra alkalmas személyektől, hogy kipróbálhassák magukat. Valljuk be őszintén, hogy (főleg a történelmi egyházak) nem bővölködnek végzett teológusokban, ami eléggé leszűkíti a lehetőségeket. Így az istentiszteleteik inkább monoton formaságokká válnak, mint építő összejövetelekké. Ha a gyülekezet tagjai lehetőséget kapnának arra, hogy saját készítésű előadásokat tartsanak az istentiszteleten, az valószínűleg felpezsdítené a közösséget. A gyülekezetnek is és a lelkésznek is új, izgalmas kihívásokkal kellene szembenéznie. A lelkipásztornak bizonyos területen csökkennének a terhei, és a felszabadult energiát más, elhanyagolt területekre koncentrálhatná. A gyülekezet tagjainak pedig - ha éreznek magukban ambíciót erre – a tanításban való részvétel új kihívásokat hozna, melyekre örömmel és izgalommal készülnének fel és tennének eleget neki. Hasznosabbnak éreznék magukat, mint olyan személyek, akik szolgálják a testvéreiket, és Istent. Azzal, hogy több időt fordítanak a biblia megismerésére rövid időn belül átértékelődhetnek bennük a dolgok, aminek a gyülekezet is hasznát látná, és ő maga is előnyét élvezné.

De nem csak a gyülekezet véneiről szeretnék írni. Ugyanis Jehova Tanúi összejövetelein nemcsak a vezetők kapnak lehetőséget arra, hogy tanítsanak. A húsz év körüli fiúkat, ha megfelelnek néhány feltételnek, kinevezhetik kisegítőszolgának (diakonus). Az ilyen fiatalemberek különböző feladatokat látnak el a gyülekezetben, és megkérik őket arra, hogy időközönként tartsanak előadásokat a közösség számára. (hozzátenném, hogy a 20év körüliek, már átlagon felüli képzést kaptak retorikából, amire később még kitérek egy másik posztban) Így a fiatalok nem csupán tagjai a közösségnek, hanem tevékeny részesei is,akiket több ponton összeköt a gyülekezettel a személyes előrehaladás utáni vágy, az ambíció, a közösség elismerése, és szeretete.

Természetesen, ahogy ezt a bevezetőben említettem, ennek a rendszernek is megvannak a hibái, amelyek egy kis odafigyeléssel, és más megközelítéssel kiküszöbölhetők, vagy csökkenthetők. De mindenféleképp megfontolandók, hiszen ez az elrendezés sokkal több ponton köti össze a közösséget, és a kapcsolódási pontok sokkal mélyebbek. Ennek köszönhető Jehova Tanúinak sok sikere, és az pedig, hogy a hibák kiküszöbölése érdekében nem képesek változtatni néhány rossz szabályon bizony elég sok hátrányt is okoz.

De úgy gondolom, hogy nemcsak Jehova Tanúira jellemző, hogy a rossz beidegződéseken, szokásokon nem képesek változtatni. A protestáns közösségek azért szakadnak újabb és újabb kis közösségekre, mert mindig vannak, akik nem tudnak, nem akarnak valamin változtatni, és kiválnak közülük azok, akik viszont igénylik a változást, aztán ők is belecsontosodnak a saját változtathatatlan ötleteikbe, és így tovább.

Én úgy gondolom, hogy a közösségnek folyamatosan formálódnia, fejlődnie kell. Méghozzá olyan irányba, ami a közösség érdekeit szolgálja. A tanítás privilégiumának megszüntetése, illetve minél több arra alkalmas személyre történő kiterjesztése egy ilyen lehetőség. Olyan közeget, kapcsolatokat teremt, amely szorosabbá fonja a közösség tagjai közötti köteléket. Míg a hagyományos rendszerek inkább rideg, laza kapcsolatokat, kötelékeket hoznak létre a közösségben. Emiatt is van az, hogy sokan nem tekintik létfontosságúnak a közösség életében történő részvételt. Ugyanis nincs élet, nincs miben részt venni.

 

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr557383144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bjanek 2015.04.20. 20:31:20

nekem nagyon tetszik ez a kezdeményezés.
várom a folytatást

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.20. 20:43:43

@bjanek: Még legalább két részt szentelek a témának :)

Csaba Tarró 2015.04.21. 08:36:20

@sefatias: Egyetértek, valóban vannak a Tanúknál olyan megoldások, ötletek, amelyek jobban idézik számomra a bibliai idők gyülekezeteinek életét, mint a protestáns gyakorlat.
Ha nem lenne egy szigorú központi kontroll az ''előadásokat'' illetőleg, talán az egyik legbiblikusabb alkalom lehetne a Tanúké.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.21. 08:39:07

@Csaba Tarró: Valóban. Elég sok gyülekezetben voltam már az elmúlt években. Nagyon sok jó dolgot tapasztaltam. Főleg a dicsőítések tetszettek. Egy Tanúkéhoz hasonló összejövetel, megspékelve egy nem túlhangsúlyozott, túlharsány dicsőítéssel, szerintem nagyon jó lenne.

Csaba Tarró 2015.04.21. 08:48:53

@sefatias: Lelkűletben protestánsként szomorúan mondom, hogy a meglévő keretek között ez szinte esélytelen. Nem csak a szószék van kisajátítva, de az egyéb szolgálati lehetőségek is le vannak korlátozva.
Egyetlen kivételt ismertem meg a sok felekezet között.
A protestántizmus egy rossz gyülekezeti mintán ''szocializálodott''. A gyülekezet- vezetést csak súrolta a Reformáció szele. :(

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.21. 08:50:53

@Csaba Tarró: Ezért is írtam ezt a posztot. Én is hiányolom a színes, változatos istentiszteleteket. És egyáltalán nem tartom írásszerintinek az egyszemélyes, egyetemhez kötött gyülekezeti vezetést/tanítást

Csaba Tarró 2015.04.21. 09:09:11

@sefatias: Hát nem is az.
Sok helyen a presbitérium ís csak egy ''bábszervezet'' a lelkész mellett, gyakran az ige szerint alkalmatlan emberek alkotják...

Várkonyi Gábor 2015.04.21. 09:12:28

A történelmi egyházak tagsága pontosan ezért csökken. Lehet itt Református Jövőkép bizottságokat létrehozni ha ténylegesen ki van sajátítva a szószék!

Említeném még a testvérgyülekezetet is ahol éppen ellenkezőleg szintén nem kell egyetemi papír, viszont élő hitű és átadott hívőnek kell lenni a szolgálatban! :)

Ez a minta amúgy jellemző az őskeresztyén gyülire is, hogy akinek van Szellemtől vett Igéje bátran szolgálhat vele! :)

Csaba Tarró 2015.04.21. 09:20:09

@Várkonyi Gábor:
Jól látod Gabi, szerintem ilyen változtatásokat egy már műkődő egyházszervezetben nem lehet megvalósítani. Sajnos.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.21. 09:27:09

@Várkonyi Gábor: Én is ebben látom a csökkenés egyik okát. Ezért is is írtam, hogy a posztban szereplő rendszer miért jó:

"Így a fiatalok nem csupán tagjai a közösségnek, hanem tevékeny részesei is,akiket több ponton összeköt a gyülekezettel a személyes előrehaladás utáni vágy, az ambíció, a közösség elismerése, és szeretete."

"Ha a gyülekezet tagjai lehetőséget kapnak arra, hogy kisebb nagyobb mértékben részt vegyenek a közösség tanításában, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy magáénak érezze a közösséget, és nagyobb felelősséget érezzen a gyülekezet iránt."

"Olyan közeget, kapcsolatokat teremt, amely szorosabbá fonja a közösség tagjai közötti köteléket. Míg a hagyományos rendszerek inkább rideg, laza kapcsolatokat, kötelékeket hoznak létre a közösségben. Emiatt is van az, hogy sokan nem tekintik létfontosságúnak a közösség életében történő részvételt. Ugyanis nincs élet, nincs miben részt venni."

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.21. 09:44:43

@Csaba Tarró: Vasady Béla és Fekete Péter református teológusok már több mint ötven éve megmondták, hogy a református egyház fuldoklása az egyszemélyes vezetésnek, és a hívek szerepeltetésének hiányának köszönhető

Csaba Tarró 2015.04.21. 11:11:49

@sefatias: Valószínűleg igazuk volt, van.

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2015.04.21. 22:32:39

Jó kezdeményezés Sefa (fú, mit fogsz te ezért kapni azoktól, akik az ördögöt látják a JTknél (is)...).

Várom a folytatást, hogy még mikre térsz ki, aztán majd leírom, hogy én miket látok még jónak és utánzásra méltónak.

Vitatkozo 2015.04.22. 10:05:31

@Csaba Tarró:

"Ha nem lenne egy szigorú központi kontroll az ''előadásokat'' illetőleg, talán az egyik legbiblikusabb alkalom lehetne a Tanúké."

Ha nem lenne szigorú kontroll, akkor pillanatok alatt "úgy elszaladna a ló" mindenkivel, hogy megszűnne teljesen az egység. A hiba az "ember" nevű készülékben van. Az elhangzottakból én azt szűröm le, hogy az ember mint olyan annyira megromlott és tökéletlen, hogy nem létezhet számára jó szervezet. Olyan létezik, hogy az egyik kicsit jobb, mint a másik, egy kicsit bibliaibb mint a másik, de lényegében nincs jó megoldás, csak kevésbé rossz. Ha pedig ez így van, akkor lehet, hogy tényleg még JT szervezete a legoptimálisabb. Amúgy szerintem az első századi gyülekezetek is csak azért működhettek (viszonylag jól), mert mindenki azt hitte, hogy még az ő életidejében jön el Krisztus országa. JT szervezete is erre a hitre épült. Eddig mindenki abban hitt, hogy még az ő egyéni életidejében jön el Armageddon. De ezt egyre kevesebben hiszik, főleg a "nem múlik el az 1914-es nemzedék" kijelentés századik újraértelmezése után. De állítólag ebben az évben mégiscsak történik valami nagy csodálatos dolog, amit majd újabb ezer évekig fog lehetni értelmezgetni, hogy tulajdonképpen mi is volt ez :-) A lényeg ugyanis az, hogy semmi se legyen egyértelmű.

Csaba Tarró 2015.04.22. 12:03:44

@ Vitatkozó:
Attól, mert nincs központi agymosás, nem kell, hogy széthulljon egy közösség.
A keresztyének többségével éppen az a gond, hogy nem úgy élnek, hogy az életükben is visszatérhetne Krisztus, hanem, mintha sosem jönne el. Rengeteg világi dolgot helyeznek Krisztus elé. Az átlag keresztén életéből nem szűröd le, hogy más dolgok fontosak számára, mint a világi embereknek általában.
A Biblia a tévhiedelmekkel ellentétben a gyülekezeti autonomiát és nem a központi sarcot, vagy hatalmaskodást támogatja.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.22. 13:47:51

@Vitatkozo: "Ha nem lenne szigorú kontroll, akkor pillanatok alatt "úgy elszaladna a ló" mindenkivel, hogy megszűnne teljesen az egység"

Miből gondolod? A másik érdekes kérdés, hogy kell-e egyáltalán egység?És ha kell, akkor miben?

Olvasd el ezeket:

sefatias.blog.hu/2014/10/17/isten_elvetesenek_egy_modja

És ezeket is:

sefatias.blog.hu/tags/ut%C3%B3pi%C3%A1m

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.22. 13:51:17

@Vitatkozo: "A lényeg ugyanis az, hogy semmi se legyen egyértelmű. "

Ez tetszik. :) Én is erre jutottam, és ez alapján fogalmaztam meg a "bizonytalanság teológiáját"
süti beállítások módosítása