Nagyon sokan foglalkoztak már azzal, hogy Jehova Tanúi fegyelmezési módszerei nem túl emberbarátiak. Sokszor olvasni, hogy egy kiközösítés családokat, barátokat tépett szét évekre, évtizedekre. Sokan elítélik ezért ezt az eljárásmódot, és sok történetet lehet olvasni, amelyben kiközösítettek, elkülönültek leírják, hogy mekkora trauma ez. De olyat még nem olvastam, hogy valaki megmagyarázná pontosan, hogy miért is így oldják meg Jehova Tanúi, a megbánás nélküli bűnösök büntetését.

A Legtöbb kiközösítésről szóló cikkben megemlítik azt a két-három bibliaverset, amire Jehova Tanúi alapozzák ezt az eljárást. Az egyik a Máté 18: 17, ahol azokról az emberekről van szó, akik nem hallgatnak a fegyelmezésre. „Ha még a gyülekezetre sem hallgat, éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való, és mint egy adószedő” A következő idézet az 1 Kor 5:9-13. Ennek a lényege, hogy „ne keveredjetek többé egy társaságba” illetve „Az ilyennel még csak együtt se egyetek” Pál apostol szerint ez a két felhívás határozza meg, hogy miként lehet viszonyulni, egy bűnt elkövetett, de azt meg nem bánó emberhez. A harmadik a 2 János 10, 11 : „Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha. Mert aki köszön neki, az részes annak gonosz cselekedeteiben” (hogy ezeket hogyan is kell érteni, arról itt egy jó cikk: http://www.bibliaexaminer.org.uk/koszones1.html )

Ez az a három bibliavers amit összegyúrnak, és minden, bűnét meg nem bánó emberre alkalmaznak. Hogy ez mennyire felel meg a valóságnak, és egész pontosan mit is jelent, azt nem ez a post hivatott megmagyarázni. Ugyanis a kiközösítettekkel való bánásmód gyökerei nem ezek a versek, hanem jó néhány parancsolat a Mózes törvényeiből. Ugyanis, mivel a „teljes Írás Istentől ihletett” és „mert mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg”, ezért a bűnösökkel, és hitehagyókkal való bánásmód meghatározásában nagy szerepet játszottak azok az idézetek, amelyek az ószövetségben is ezekkel a témákkal foglalkoztak.

A házasságtörés, vérfertőzés, homoszexualitás, szodómia, hitehagyás gyakorlása már akkor is meg volt említve. És az is hogy mi jár érte. Érdemes a most idézett verseket mind kikeresni, én csak a végeredményt idézem.

3Mózes 18:1-30 : „Ha valaki megtesz bármit is mindezekből az utálatosságokból, azokat a lelkeket, akik ilyeneket tesznek, ki kell irtani népük közül”

3Mózes 20: 1-27 : „halállal lakoljon. A föld népe kövezze halálra. Én pedig az ilyen ember ellen fordítom arcomat, s kiirtom népe közül”, „és ki fogom irtani népe közül őt és mindazokat vele együtt, akik erkölcstelenkednek”, „ki fogom irtani népe közül”, „halállal lakoljon” , „Halállal lakoljon a házasságtörő férfi és a házasságtörő nő is”, „mindkettőjüknek halállal kell lakolniuk”, „Halállal kell lakolniuk. Vérük rajtuk.”, „Égessék el őt és azokat is tűzben”, „halállal kell lakolnia”, „Halállal kell lakolniuk. Vérük rajtuk”, „Ki kell őket irtani népük fiainak szeme elől”, „mindkettőt ki kell irtani népe közül”, „halállal kell lakolnia. Halálra kell őket kövezni. Vérük rajtuk”

5Mózes 18:20-22 : „De ha a próféta olyan szót mer mondani az én nevemben, melyet nem parancsoltam, hogy mondjon, vagy más istenek nevében beszél, annak a prófétának meg kell halnia”

Láthatjuk, hogy a mózesi törvények értelmében, ezen bűnök elkövetői semmi jóra nem számíthattak. Nem volt védekezési lehetőség sem. Nem nézték a körülményeket sem, amik a bűnhöz vezettek. A törvény lesújtott, méghozzá általában kövezés általi halállal, de látjuk hogy egy esetben tűzhalál volt megemlítve. Ezek a törvények Jehovától származnak, és az ő akaratát érvényesítették. Ha viszont ezeket a verseket figyelembe vesszük, akkor érthető, hogy Jehova Tanúi miért bánnak a kiközösítettekkel úgy mint ha ők nem is léteznének. Ha összefutnak vele az utcán, vagy bárhol akkor úgy tesznek mintha nem is létezne a kiközösített. Nem köszönnek neki, nem fognak vele kezet, rá se néznek. Miért? Mert a Biblia azt mondja hogy „akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát.” ( Galácia 5: 19-21) Tehát Isten szemében halottak. A mózesi törvény értelmében már rég ki kellett volna végezni őket. De szerencséjükre már nem vagyunk a mózesi törvény alatt, épp ezért bár még fizikailag élnek, szellemileg már halottak, nem léteznek. Hogy ez miért szakítja szét a családokat?

A válasz szintén a mózesi törvényben keresendő.

5Mózes 21: 18-21: „Ha valakinek makacs és lázadó fia van, aki nem hallgat apjának a szavára vagy anyjának a szavára, és helyreigazítják, de nem hallgat rájuk, akkor az apja és anyja fogják meg, és vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, és mondják ezt a város véneinek: »Ez a fiunk makacs és lázadó. Nem hallgat a szavunkra, falánk és részeges.« Akkor a város minden férfia kövezze azt meg, és meg kell halnia. Így gyomláld ki magad közül, ami gonosz; és egész Izrael meghallja majd, és félni fog.” Ebből az idézetből látható, hogy az engedetlen, makacs, lázadó gyermeket a saját szüleinek kellett a vének elé vinni, aminek kövezés lett a vége. vagy nézzünk egy másikat.

5Mózes 13: 6-11: „ Ha fivéred, anyádnak a fia, vagy fiad, vagy lányod, vagy dédelgetett feleséged, vagy társad, aki olyan neked, mint a saját lelked, próbál titkon csábítani, ezt mondva: »Menjünk, és szolgáljunk más isteneket«, akiket nem ismertél sem te, sem ősatyáid, azoknak a népeknek az istenei közül valókat, amelyek körülvesznek titeket, melyek közel vannak hozzád vagy távol vannak tőled, a föld egyik végétől a másik végéig, ne teljesítsd óhaját, ne hallgass rá, ne szánja szemed, ne érezz iránta könyörületet, és ne is leplezd védelmezve őt, hanem öld meg mindenképpen. Te emelj rá először kezet, hogy megöld, utána pedig az egész nép emeljen rá kezet. Kövezd meg, és haljon meg, mert el akart fordítani Jehovától, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgák házából. Akkor ezt meghallja egész Izrael, és megijed, nem tesznek többé ilyen gonoszságot közötted.”

Akármilyen durván hangzik, Jehova elvárta mindenkitől, hogy ha bűnt tapasztal a saját családjában, még akkor is ha olyanról van szó „aki olyan neked, mint a saját lelked” , akkor is könyörület nélkül jelenteni kellett. Sőt! „Te emelj rá először kezet, hogy megöld, utána pedig az egész nép emeljen rá kezet.” Ezeket a verseket figyelembe véve azt hiszem aki így jár el, az írás szerint jár el, hiszen maga Jehova Isten volt az aki ezt megkövetelte népétől. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy Jehova Tanúi, hogyan bánnak a kiközösítettekkel, még akkor is, ha a saját gyermekeikről, szüleikről, jó barátaikról van szó.

Ahhoz hogy a kiközösítettekhez való hozzáállást megértsük ezeket a bibliaverseket, és az ezekben egyértelműen lefektetett alapelveket is ismernünk kell. A kérdés már csak az: a mózesi törvényben lefektetett szabályok alkalmazhatóak-e a mai keresztény gyülekezetben? Tényleg figyelembe kell venni az ókori halálos ítéleteket, a mai ítéleteknél, és a végrehajtásnál?

Galácia 3:11-13 : „Ezenfelül, hogy törvény által senki nem nyilváníttatik igazságossá az Isten előtt, az nyilvánvaló, mert „az igazságos a hite miatt fog élni”. A Törvény pedig nem ragaszkodik a hithez, hanem „aki cselekszi azokat, élni fog általuk”. Krisztus megvásárlás által megszabadított minket a Törvény átkától azzal, hogy átokká lett helyettünk”

Galácia 3: 24,25 : „ A Törvény következésképpen Krisztushoz vezető nevelőnk lett, hogy hit folytán nyilváníttassunk igazságossá. Most azonban, hogy a hit elérkezett, nem vagyunk már nevelő alatt”

Galácia 2: 16 : „tudva azt, hogy az embert nem törvény szerinti cselekedetek folytán nyilvánítják igazságossá, hanem csakis a Krisztus Jézus iránti hit által, mi is Krisztus Jézusba vetettük hitünket, hogy a Krisztus iránti hit folytán nyilváníttassunk igazságossá, nem pedig törvény szerinti cselekedetek folytán, mert törvény szerinti cselekedetek folytán egy test sem lesz igazságossá nyilvánítva”

Sorolhatnám még az idézeteket, de felesleges, hiszen valószínűleg minden olvasó ismeri Pál érveléseit azok ellen, akik rá akarták kényszeríteni a mózesi törvényt a keresztényekre. Az ószövetséget felváltotta az újszövetség, amely a bűnbocsánatra helyezi a hangsúlyt, és nem a büntetésre. Hogy ez mit is foglal magában, ezt majd legközelebb.