Ez a blog annak köszönheti a létezését, hogy rájöttem, éveken keresztül olyan dolgokban hittem, amelyeknek köze nincs a valósághoz. Ez a felismerés vezetett oda, hogy kiírjam magamból az ezzel kapcsolatos érzéseimet, felismeréseimet. Akik az elmúlt hat évben végigkövették a fejlődésemet, azok tudják, hogy egy bizonyos pontnál érzéketlenül és szégyentelenül kezdtem hozzányúlni témákhoz. Kiirtottam magamból a tabukat, és bátran belenyúltam olyan témákba, amitől keresztény olvasóim irtózva, megdöbbenve fordultak el. Ez a pofátlan, tiszteletlen hozzáállás segített felismernem, hogy azok a szent dolgok, amelyeket korábban én is tiszteltem, és amelyek ma is sok ember életének részei, valójában nem is léteznek, csupán az ember elméjében mások által felállított felesleges korlátok.

Az elmúlt években egyre gyakrabban hangoztattam, hogy a hitünknek, szoros kapcsolatban kell állnia a valósággal. Ha a hitünket nem tudjuk semmilyen módon ráépíteni valamilyen fix, létező tudásra, akkor valójában a semmire építettünk valamit, ami valójában nem is létezik, csupán a saját elménkben. Ez a fajta gondolkodás vezetett oda, hogy megkérdőjelezek mindent, amit még sose láttam, és amit nem tudok belehelyezni az általam tapasztalt valóságba.Emiatt bizalmatlan lettem azokkal a hozzám eljutó információkkal, amelyeknek semmilyen igazolható eredete nincs. Emiatt kerültem vitába mintegy őt hónapja egy másik blogon valakivel, aki mindenáron védelmezni akart egy szerintem gyanús írást, amelyről kerek perec kijelentettem, hogy hazugság, és azt is megkérdőjeleztem, hogy a blog tulajdonosa egyáltalán létező személy. A blog tartalmának a valóságtól és a tapasztalhatóságtól való elrugaszkodása oly mértékű volt, hogy nem tudtam szó nélkül hagyni. 

Ez vezetett el ahhoz, hogy több mint egy hete egy másik blogon közzé tettem egy bizonyos körökben óriási botrányt okozó írást. Mivel ez az ügy a kívül állók számára nehezen értelmezhető, kicsit körül kell írnom az egészet, hogy emészthető legyen. Ez a blog azért jött létre, hogy segítséget nyújtson azoknak a sokszor végletekig kihasznált embereknek, akik sok évnyi szellemi rabság után kiszabadultak egy vallásos közösség számukra nyomasztó karjaiból. Ez a blog, több másikkal együtt érzelmi, és szellemi támogatást nyújtott azoknak az embereknek, akik sok évnyi, vagy évtizednyi, teljesen feleslegesen feláldozott, elpazarolt életet hagytak ott egy egyházban. Ezek az emberek, hozzám hasonlóan  érzelmileg összetörve léptek ki korábbi életükből, és tanácstalanul, sokszor kétségbe esetten kerestek segítséget az ismeretlenben. Az enyémhez hasonló blogok segítettek/segítenek ezeknek az embereknek, hogy valahogy átvészeljék ezt az időszakot, és képesek legyenek valamiféle önállósággal új életet kezdeni.

Amikor én túl voltam ezen az életszakaszon, a blogom is követte ezt. Elmaradtak az ezzel foglalkozó írások, de ennek ellenére a régi írásaimat még ma is olvassák, vagy veszik át más blogok. Az egyik legolvasottabb blog, amely százaknak, vagy akár ezreknek is segített az elmúlt kb 8 évben olyan történetekkel operált, amelyek bemutatták Jehova Tanúi egyházának mások által nem ismert hátterét. Ezek a történetek semmilyen módon nem voltak igazolva, nem voltak források megemlítve, nem voltak élő személyek akik tanúsították volna. Csupán néhány azonosíthatatlan nick mögé bújt személy kommentje utalt rá, hogy valóságos történetről lehet szó. A blog ismeretlen személyazonosságú szerkesztője, az évek során nagyon sok valláskárosult bizalmába férkőzött be, akik az életük legintimebb élményeit is megosztották vele.

Ez a blogger hozta be ebbe a valláskárosult közegbe, a második bekezdésben említett másik bloggert, akit Laurának nevezett. Sokat gondolkoztam ezen a két bloggeren. A múlt év októberében, Laura blogján olvasott történetek, és a létezése felett folytatott vitám, elindította bennem azt a kételkedést, amiről a saját blogomon már évek óta írok. Semmilyen módon nem tudtam összekötni a két blogger tevékenységét, történetét, létezését a valós élettel. Kialakult bennem egy kép, amit megfogalmaztam, és egy másik blogon közzétettem. A poszt egy lavinát indított el. Több ezren olvasták, és az az alatta lévő több mint ötszáz kommentben látható, hogy óriási indulatokat keltett. Akit érdekel és van rá sok ideje, az elolvashatja a kommenteket. Azt hiszem nagyon tanulságos.

A poszt címe: AZ ÉN FIKCIÓM (ide kattintva el is olvashatod)

A kommentekben látható, hogy ez a blogközösség mennyire erősen ragaszkodott egy olyan személyhez, akit soha nem látott, as akiről csupán annyi információja volt, amit a blogger kiadott magáról. Hihetetlen, hogy micsoda indulatokat kavart fel ez a poszt. a létezésében kétségbe vont bloggerek mögötti személy összeomlott, semmilyen módon nem védekezett, mivel egy kitalált, nem létező identitásról van szó. Egy szélhámosról, aki évekig ámította azokat az embereket, akik megbíztak benne.

A posztomra ezzel az írással reagált (ide kattintva elolvashatod)

A botrány során sokan felismerték, hogy a fikcióm valójában nem más, mint a valóság.

Megjelent erről egy írás is (ide kattintva elolvashatod)

Sokan összezavarodtak. Akiket felkészületlenül ért a botrány, érzelmileg nehéz napokat éltek át.

Egy másik blogger meg is fogalmazta ezt: ide kattintva elolvashatod

Aztán egyre többen bújtak elő, akiknek ez a blogger képeket küldött magáról. Kiderült, hogy nem volt elég elővigyázatos ezekkel a képekkel. Így ezek már konkrét bizonyítékokkal szolgáltak arra, hogy egy mesterségesen létrehozott, személyiséget kölcsönző nickkel van dolgunk

Erről is készítettem egy posztot. (ide kattintva elolvashatod)

Közben a kétségbe vont identitású nick mögötti személy, kétségbe esetten próbált a háttérben küzdeni, és magánbeszélgetésekben hatást gyakorolni azokra, akikről úgy gondolta, hogy befolyásolni tudja őket.

Az egyik ilyen beszélgetést elolvashatod, ha ide kattintasz.

Ez a történet igazolásul szolgál arra, hogy ne higgyünk el semmit csupán azért, mert valahol olvassuk. Vessünk számot a hitünkről. Kérdezzük meg magunktól, hogy van bármiféle kapcsolat a valóság és a hitünk között? Mert ha nincs, és ez ellen nem teszünk semmit, akkor mindig lesznek szélhámosok, hatalomra vágyók, akik kihasználják a naivságunkat és befészkelik magukat abba a trónba, amit mi készítünk nekik a saját elménkben, hogy uralkodjanak rajtunk.

Legyen benned igény a valóságra és a bizonyíthatóságra. És csak ott fogadj el valamit bizonyíték nélkül, ahol már nincs semmi lehetőség erre. De ott se felejtsd el sosem, hogy arra nincs bizonyíték. Különben mindig kihasználnak, átvernek, befolyásolnak.

Fontos tanulsága ez, ennek a sztorinak. Az emberek sebezhetőek. Keresik a védelmet, de gyakran olyanokba botlanak, akik kihasználják őket. Aztán mikor onnan elmenekülnének, találnak mást akinek ismét önként a hatalma alá hajtják a fejüket. És erre a feladatra mindig lesz egy hatalom éhes jelentkező.