„Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek.”

Ezt mondja Péter a második levelében az első rész végén. E verseket a keresztények mindig is arra használták fel, hogy a hívekben minél nagyobb elkötelezettség fejlődjön ki a Biblia iránt, és hogy úgy tekintsenek a benne lévő üzenetre, mint ami közvetlenül Istentől származik. Péter egyértelműen kihangsúlyozza, hogy a jövendölések, próféciák SOSEM önkényes emberi magyarázatok, hanem CSAKIS „Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek.”

Ebben a posztban e Péteri alapelvet figyelembe véve fogok megvizsgálni két részt a Júdás leveléből.

Az egyik a 14, 15. vers: Ezekről jövendölt Hénoch, Ádám után a hetedik pátriárka: „Nézzétek, közeleg az Úr szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek.”

Az idézett szakaszban Júdás Hénoch, vagy Énok egyik próféciáját idézi, hogy alátámassza, Istennek a bűnösökkel, lázadókkal való eljárásának helyességét, és hogy figyelmeztesse keresztény testvéreit ezek elkerülésére. Júdás ezt az idézetet Énok könyvéből másolta ki.(Énok könyve 7: 14) Ez a könyv teljes terjedelmében ma is a rendelkezésünkre áll. Ám ezt a könyvet semelyik egyház nem tekinti ihletettnek. Sőt! A benne lévő tartalom miatt (a vízözön előtti állapotokról szól) olvasásra sem nagyon ajánlják. Mivel én olvastam ezt a könyvet, nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem véletlenül.

Énok könyve körül sok kérdés merül fel. Először is az író kiléte. Énok a vízözön előtt élt. Ahhoz, hogy egy általa írt könyv ma a kezünkben lehessen, arra volt szükség, hogy Noé magával vigye a bárkára. Tehát ez alapján, ha ez így történt, akkor Énok könyve a legrégebbi kézzel írt irat, amely kereszténység és a zsidóság történelmével foglalkozik. Ám ennek igen kicsi a valószínűsége. A benne lévő történetek nincsenek összhangban a kereszténység mai hitnézeteivel, és ellentmond sok keresztény tanításnak. A kutatók szerint Énok könyve valamikor az i.e. 7. 8. században készülhetett, azaz a könyvnek semmi köze Énokhoz, és a benne lévő történetek legjobb esetben is csak szájhagyomány útján maradhattak fenn addig, míg valaki le nem írta. Ez viszont megkérdőjelezi a történelmi pontosságát. Tehát Énok szerzőségét kizárhatjuk. Csupán azért kapta a nevét a könyv, mert a vízözön előtti korban játszódik.

Ám azzal, hogy Júdás idézett belőle felemelte a könyvet az ihletett írások közé. Miért is? Emlékezzünk csak Péter szavaira a bevezetőben! „Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek.”

Júdás egyértelműen azért idéz Énok könyvéből, mert a próféciáját a zsidó történelem Isten ellen lázadó emberei mellett a saját korára is alkalmazza. A Péter levelében lefektetett alapelv szerint, ez csak abban az esetben kivitelezhető, ha az Énok könyvében szereplő próféciát Isten ihlette. Viszont ha Énok könyvét Isten ihlette, akkor ma miért nem olvashatjuk? És ha Énok könyve ihletett, akkor az milyen hatással legyen azokra a nézeteinkre, amelyeknek ellentmondanak a benne lévő információk? Ha pedig nem ihletett, akkor mit keres a Bibliában próféciaként értelmezve, és a keresztények számára kötelező érvényűként bemutatva? Úgy tűnik, hogy ez évszázadokig sem a zsidóknak, sem a keresztényeknek nem okozott gondot, mert a bizonyítékok azt mutatják, hogy a zsidók, és az újszövetség kanonizálásáig a keresztények is rendszeresen olvasták ezt a könyvet. Ezért is hivatkozhatott Júdás a benne lévő próféciára. És talán pont ez az oka, hogy az Etióp kereszténység belevette a saját kánonjába ezt a könyvet.

A másik rész, amit ki szeretnék tárgyalni az a 9. vers: „jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt az ördöggel, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!”

Itt egy olyan történetet olvashatunk, ami a Bibliában sehol nem szerepel. Mihály, az ördöggel vitatkozott Mózes teste felett. Persze mondhatnánk, hogy Júdás isteni ihletés alatt jutott hozzá az információhoz, de az igazság az, hogy ez a történet már évszázadok óta megtalálható volt egy régi könyvben, amely a Mózes mennybevétele címet viseli. Ez a könyv elég vitatott. A keletkezését is nehéz meghatározni, viszont tartalmazza a Mózes teste fölötti vitáról szóló legendát. Júdás ezt a vitát mellékesen jegyzi meg, ami számomra azt jelenti, hogy az olvasói számára ez nem új információ volt, hanem olvastak, vagy hallottak már róla. Ismét kérdések merülnek fel bennem. Ha az időszámításunk előtti időszakban volt a zsidóknak információjuk Mihály és az ördög vitájáról, akkor az honnan került hozzájuk? Hiszen ennek a vitának emberi szemtanúja nem lehetett. Azaz az egyetlen értelmes, és a péteri alapelvvel összhangban lévő magyarázat az, hogy Isteni ihletés alatt készült az az irat, amely ezt a történetet tartalmazza. Az hogy Júdás felhasználja a történetet, és ezzel oktatja a keresztényeket, azt az érzést kelti bennem, hogy érdemes odafigyelni arra a könyvre, amely Mózes mennybemeneteléről szól.

A bevezetőben idézett Péteri alapelv komoly zavart okoz ezzel a két könyvvel kapcsolatban. Mert az igazság az, hogy ezeket nem tartották sosem kanonikusnak. Sőt egy idő után már az olvasásukat sem ajánlották. Ez az oka annak, hogy Júdás levelének kanonizálása komoly nehézségekbe ütközött. Sokan nem tekintették ihletettnek a levelet a két idézet miatt, és nem akarták felvenni a kánonba. Amit a könyveket ismerve nem is csodálok. Ám azzal, hogy mégis felvették, olyan kérdéseket hagytak nyitva, ami miatt még ma is sokan kétségbe vonják Júdás levelének helyét a Bibliában.

Hogy mégis a kanonizálás mellett döntöttek, talán annak köszönhető, hogy Júdás levele keményen elítéli a vezetők elleni zúgolódásokat, és az ókori történeteket felhasználva rettentéssel próbálja engedelmességre inteni a hívőket. Az eddig átgondolt információk alapján több kérdésem is felmerült Júdás levelével kapcsolatban:

-vagy el kell fogadnom a levélhez tartozó forrásanyagok ihletettségét, és ezzel a bennük lévő tanításokat

-vagy Júdás levele tévedésből került bele a kánonba