Évente százezrek hagyják el Jehova Tanúi egyházát. Persze ebből ők nem vesznek észre semmit, hiszen a növekedési statisztika nincs túlhangsúlyozva. Csak az, hogy hányan keresztelkedtek meg. De ha megnézzük példaként a magyar statisztikát, akkor a növekedés 0 %-os volt. Azaz pontosan annyian hagyták el az egyházat, mint ahányan újonnan csatlakoztak. De vajon mi a különbség a két csoport között? Azok között, akik jönnek, és azok között, akik mennek? Csupán annyi, hogy akik mennek, azok tudják, mit hagynak el, akik pedig jönnek, még nincsenek tisztában azzal, hogy pontosan mit vállalnak.

Persze az egyházat elhagyókat három részre kell osztani. Vannak, akik lelkiismereti okokból elkülönülnek, mivel rájönnek arra, hogy sok tanítás, és eljárásmód nem egyezik azzal, ami a Bibliában van. A másik két csoport pedig azok, akik valamilyen bűn miatt ki lesznek közösítve, vagy pedig egyszerűen eltűnnek, és nem látogatják többet az összejöveteleket, illetve nem vesznek részt a házról házra végzett munkában. De ha ezt a két csoportot nézzük, akkor is érdemes megvizsgálni azokat az indítékokat, melyek arra ösztönzik az egyház tagjait, hogy egy bűnt elkövetve szakítsanak az egyházzal, illetve azoknak is, akik egyszerűen csak eltűnnek. Ez a két csoport is legtöbb esetben azért jut el erre a pontra, mert elege van valamiből. Nem kíván többet azon értékrendek szerint élni, amelyek a gyülekezetet jellemzik. Vagy pedig túl soknak tartja az elvárásokat, és képtelen megfelelni nekik. Ezért inkább más akkor fontosabbnak tűnő dologra fordítja az energiáit. Mint pl. munka, család, szórakozás. Persze van némi visszaszivárgás is. egy jelentéktelen mennyiségű csoport egy idő után újra elkezd járni az összejövetelekre, illetve kéri visszafogadását, miután megbánta bűnét. Az internet segítségével viszont egyre több ember nyer információt arról, hogy mi is folyik valójában a gyülekezetekben. Éppen ezért nem véletlen, hogy rendkívül óvják a tanúkat attól, hogy olyan oldalakat olvasgassanak, amelyekben korábban már évekig, évtizedekig Jehova Tanúiként szolgáló emberek osztják meg a gondolataikat. De miért? Miért veszélyesebb egy ’hitehagyott’ oldal, mint egy akármilyen más vallás honlapja? A válasz nagyon egyszerű. Míg más vallások csak a saját tanításaikat publikálják, addig az extanúk oldalain speciálisan tanuknak szóló cikkeket, érveket olvashat az ember. Érdekes tényező az is, hogy ezen oldalak olvasói tábora nagyrészt olyan emberekből áll, akik még a gyülekezet tagjai, és innen szednek sok információt. Persze titokban, hiszen ezen blogok olvasása, önmagában is kiközösítési ok. Ez is bizonyítja, hogy az egyháznak nagyon kevés hatása van a tagok belső magánéletére. Bár az őrtoronyban büszkén hivatkoznak arra, hogy a tanúk a legbecsületesebb állampolgárok közé tartoznak, akik komoly erőfeszítést tesznek az erkölcs megőrzésére, az igazság nagyon messze áll ettől. Jehova Tanúi gyülekezeteinek tagjai sem mentesek a feketemunkától, az adó csalástól, a számla nélkül végzett munkától. És nem csupán az egyszerű tagokról van szó. A gyülekezeti vezetők is megkérdőjelezhető módon kezelik az ilyen pénzügyeket. Az erkölcsi kérdésekben pedig büszkén mutatják azt, hogy mennyire fontos a gyülekezet tisztántartása, és hogy ennek köszönhetően nincs illetve nem jellemző a paráznaság és a házasságtörés. Ám ezek sem felelnek meg a valóságnak. Mert ugyan tényleg igyekeznek tisztán tartani a gyülekezetet, de ezt gyakran érzéketlen eljárások utáni kiközösítésekkel érik el. És miután a bűnös már nem tagja a gyülekezetnek, büszkén mondhatják, hogy mi kivetettük magunk közül a gonoszt. Ám érdekes lenne egy olyan kimutatásnak az eredménye, amelyben megtudnánk, hogy hány titokban tartott paráznaság, házasságtörés illetve köztörvényes bűn van súlyos bélyegként rányomva az egyes tagok lelkiismeretére. Én magam két vént is ismerek, akik az udvarlásuk alatt paráznaságot követtek el, de ezt titokban tartották. Később kinevezték őket kisegítőszolgának, és vénnek. Majd véni szolgálatuk alatt vallották be bűnüket. Az egyik ilyen ügyet én kezeltem. A vén és a felesége elmondta, hogy azért tartották titokban bűnüket, illetve azért tagadták le kétszer is, amikor erre a férj kinevezésekor rákérdeztek, mert úgy érezték, hogy őszinte bocsánatkérő imájuk meghallgatásra talált, és nem érezték szükségét annak, hogy bevallják a gyülekezet véneinek. Persze az eljárás alatt kiderült, hogy ettől függetlenül a feleségnek tizenöt éven keresztül lelkiismertfurdalása volt. Amikor bevallották akkor is miatta történt. A férjnek, aki akkor vénként szolgált, esze ágában sem volt bevallani, csupán a felesége hatására történt ez meg. Később ez a vén lelkiismeret furdalás nélkül ítélt el olyan bűnösöket, akik nála sokkal kisebb bűnöket követtek el, illetve azonnal bevallották azt a véneknek. De beszélhetnék olyanokról, akik százezreket, milliókat loptak, Számla nélkül dolgoztak, illetve megkérdőjelezhető tevékenységeket folytattak. Vajon hányan lehetnek még ilyenek?

Ezek az információk nem jelennek meg az őrtorony hasábjain, csupán a gyülekezeti tagok elméjében vet fel komoly kérdéseket. Hogy ez hogyan is működik arról korábban a „megbotránkozás” című postjaimban írtam. A lényeg, hogy rengeteg ember van a tanúk között, aki a titkos, másoktól elzárt életében helytelen dolgokat gyakorol. Mint például a hitehagyott oldalak olvasása. És az egyháza a fenyegetésen kívül nem tud semmit tenni. Ám ez a fenyegetés rendkívül ijesztő. Az Isten nevében szólva fenyegetik a tagokat, és keltenek félelmet bennük. Azt mondják, hogy Jehova Isten az, aki mélységesen megveti azokat, akik rá mernek kattintani egy hitehagyott oldalra. De vajon tényleg így van? Vajon Jehova halállal büntetné azokat az embereket, akik csupán a kérdéseikre szeretnének választ kapni? Vajon tényleg bűn, halálos bűn az, ha valaki elolvas egy olyan cikket, ami azt bizonyítja, hogy Krisztus Királysága nem kezdődhetett el 1914-ben? Vajon gyehennára kerül az az ember, aki logikus, szentírási érvekkel szembesül? Az a tény hogy az extanúk által létrehozott internetes oldalak komoly népszerűségnek örvendenek, a tanúk körében azt jelenti, hogy nagyon magas azok száma, akik nem értenek egyet a szervezet irányításával, eljárásmódjaival, ám nem mernek lépni, mert félnek az egyház által foganatosított megtorlásoktól. Ez pedig azt jelenti, hogy sokak számára csupán a kényszer az, ami benntartja őket. De vajon meddig? És vajon egészséges az, hogy valaki kényszerből tesz önkéntesnek tűnő dolgokat? Az hogy az egész világon megtorpant növekedés, az hogy egyre többen különülnek el, hagyják abba a szolgálatot, az sokat jelent. De azon hírnökök hatékonysága is, akik végzik a munkát igencsak megkérdőjelezhető. Kedvetlen az emberekkel kapcsolatot alig kereső céltalanul sétálgató egymással beszélgető hírnökök nem fognak sok tanulmányozást bevezetni. Sok esetben már csak annyiban merül ki a prédikálás, hogy bedobálják a postaládába a folyóiratot, vagy az épp aktuális lapot. Tehát a magyarországi növekedésre nagyon kíváncsi vagyok. Vajon jövőre hány százalékkal fog nőni a magyarországi tanúk száma? Az én kis blogomat a megindulása óta Jehova tanúinak jelentős száma olvasta el. Vajon milyen hatással van ez az ő szolgálatukra? Vajon mennyire biztosak abban, hogy valóban náluk van az igazság? A tények egyre jobban bizonyítják, hogy a gyülekezetek tagjai egyre bátrabban merik maguknak megfogalmazni, hogy a visszásságok mögött, amit tapasztalnak, nem lehet Isten. Egyre többen merik felülbírálni a szervezet döntéseit, és az életükbe való beleszólás létjogosultságát. Ezért van az, hogy a testvérek egyre jobban hidegülnek egymástól. És egyre kevésbé keresik egymás társaságát. Az összejövetelek előtt a legtöbben az utolsó öt percben érnek oda, mivel nem kívánják a többiek társaságát. Úgy érzik, hogy bár az összejövetelek látogatása az imádat része, ám a magánéletükhöz senkinek semmi köze. Hová fog ez vezetni?