Sokat gondolkodtam a megbotránkozás kifejezés jelentésén. Elég sokszor szerepel a bibliában ez a szó ahhoz, hogy tudni akarjam mit is jelent. Ám azt tapasztaltam, hogy ennek a kifejezésnek a jelentése eléggé nehezen meghatározható. A bibliában gyakran szerepel együtt a botránkozás, a botlás és a botláskő kifejezés, és legtöbb esetben valamilyen eseménnyel, vagy szemléletmóddal van kapcsolatban. A Biblia mind a megbotránkoztatást, mind a megbotránkozást elítéli. (Máté 18:7) A megbotránkoztatót a tettei, vagy szavai miatt, a megbotránkozót pedig a gyenge hite miatt.(Róma 14:23)

De vajon mit is jelent ez a szó? Ezeket a szinonimákat találtam, amelyek segíthetnek a megértésében: méltatlankodás, felháborodás, megbotránkozás, neheztelés, harag, bosszúság. Milyen az ha valami megbotránkoztató? A szinonima szótár szerint: vérlázító, botrányos, felháborító, polgárpukkasztó. Tehát a kérdés a következő: Hogyan kell kezelni egy olyan helyzetet, amikor egy vérlázító, botrányos, felháborító dolog történik egy keresztény gyülekezetben? Mit tegyünk ha egy ilyen helyzet miatt, méltatlankodást, felháborodást, megbotránkozást, neheztelést, haragot, bosszúságot érzünk? Ugye aki előidéz egy ilyen súlyos helyzetet, és sok embert megbotránkoztat, akkor tudjuk, hogy az ezt előidéző személy megkapja érte méltó büntetését? De mi van azokkal, akik ennek ártatlan szemlélői, de egy rendkívüli érzelmi vihart okozott a lelkükben a megtörtént esemény. Nézzünk erre egy példát. Egyszer egy felemás igában élő testvérnő házasságtörést követett el egy testvérrel a gyülekezetben. mindkettőjüket kiközösítették. A két kiközösített részt vett Jehova Tanúi összejövetelén a királyságteremben. Az összejövetel alatt a testvérnő férje fegyverrel a kezében berontott, és mindkettőt lelőtte. Vajon a gyülekezet tagjai akiknek semmi köze nem volt az ügyhöz, elmentek a következő összejövetelre? Vajon hogy érezték magukat Jehova Tanúi abban a városban? Hát azt hiszem a prédikáló munka, és az összejövetel látogatottsága csökkenhetett akkoriban abban a gyülekezetben. De ez egy helyi jellegű probléma. De az látszik belőle, hogy ártatlan emberek akaratukon kívül élhetnek át olyan helyzetet, amit nehezen kezelnek, és hatással lehet a hitükre.

De nézzünk inkább olyan példát, ami általánosabb, és szinte minden gyülekezetben van rá példa. Ha az őrtorony könyvtárban beütjük a keresőbe a megbotránkozás kifejezést, és megnézzük azokat a címszavakhoz rendelt őrtornyokat, amelyeket az indexben találunk, akkor kiderül az, hogy a társulat, illetve a vezető testület tisztában van azzal, hogy a botránkozások nagy része a felvigyázókhoz köthető. Az ő helytelen magatartásuk, tetteik, vagy épp egy testület helytelen intézkedései egy bizonyos ügyben lehetnek a legfőbb okai annak, hogy egy személy megbotránkozik., vagy neheztelést, haragot érez. De rögtön utána a megoldást is olvashatjuk: „Tegyük fel például, hogy a gyülekezetben valamit nem úgy rendeznek le, mint ahogy mi szerintünk kellene. A szellemi tisztánlátás segíteni fog megértenünk, hogy ez nem ok arra, hogy ne járjunk össze többé Jehova népével, és hogy ne szolgáljuk többé Istent... A szellemi tisztánlátás által megfelelő nézőpontra tudunk szert tenni, és segít tudatosítani azt, hogy mi Istennek adtuk át magunkat, és a vele való kapcsolatunkat becsben kell tartanunk, függetlenül attól, mit tesznek mások. Ha semmit sem tehetünk teokratikusan a nehézség leküzdésére, türelmesen Jehovára kell várnunk, hogy ő orvosolja a helyzetet. Ne adjuk meg magunkat a kétségbeesésnek, és ne is legyünk erre hajlamosak, hanem inkább várakozunk Istenre.” „Bármilyen nehézséggel nézünk is szembe a dolgok ezen rendszerében, az időleges. Még ha bizonyos megpróbáltatásokat szenvedünk is el a gyülekezetben, miért kellene abbahagynunk Isten szolgálatát? Ha elkeseredünk valami miatt, nem jobb, ha mindent megteszünk, amit tudunk, hogy megoldjuk a helyzetet, és utána Jehovára bízzuk a dolgot?” A fent említett eset mellett van még egy kedvenc történetem a megbotránkozásról: Ez egy misszionáriusról szól, aki azért hagyta el megbízatását, mert misszionáriustársai néha ugratták. Az Írások azonban óva intenek bennünket attól, hogy szükségtelenül megsértődjünk. A vezető testület egyik tagja ezt mondta erre: „Legyen jó a hozzáállásod! Bocsásd meg a körülötted levők hibáit és tökéletlenségeit!” Ennek a szegény Gileádot végzett teljes idejű szolgának vajon mekkora megaláztatást kellett elviselnie misszionárius társai részéről, ugratás címszó alatt, hogy több évtizedes teljes idejű tevékenységet, és valószínűleg egy álmot, életcélt is eldobott, csakhogy megszabaduljon az ugratásoktól? Szóval akkor mit tegyünk, ha olyan helyzettel találjuk szemben magunkat, a vallásunk, vagy vallásunk vezetői miatt, hogy valamin felháborodunk, vagy megbotránkozunk? Mi van akkor ha az egyház helytelen pénzfelhasználásáról tudunk meg valamit? Vagy pedofil botrányok rázzák meg az egyházat? Vagy helytelen tettekkel vádolhatók a gyülekezet vezetői, tagjai egyaránt, és senki nem tesz semmit? (pl szimónia, nepotizmus, csalás, tolvajlás,hatalommal való visszaélés) Nézzük, hogy ilyen esetekben mit tanácsol a hű és értelmes rabszolga, ha más vallásokról van szó: . „Az ’utálatosságokhoz’ tartoznak még a papok által elkövetett pedofil tettek és egyéb szexuális erkölcstelenségek, melyek fölött az egyházi vezetés szemet huny…Az igaz keresztényeknek, akik tisztában vannak ezzel, az a felelősségük, hogy figyelmeztessék mindazokat, akik Nagy Babilonhoz tartoznak…. Amikor az emberek érdeklődést mutatnak a Biblia üzenete iránt, bibliatanulmányozás által kapnak segítséget. Remélhetőleg ők is érzik majd, hogy fontos ’kimenekülniük Babilonból’, mielőtt még túl késő lenne” (Arról hogy hogyan beszél az ébredjetek! a pedofil papokról, itt olvashatsz: g93 4/8 31, Jehova Tanúi pedofiljairól pedig itt:http://www.silentlambs.org/ , vagy épp üsd be az őrtorony könyvtárba a katolikus szót, és keress meg néhány cikket) Lényeg hogy az ilyen tettek a vallás hamisságát, és ezért elitélését jelentik, ami miatt ki kell futni belőle.

De milyen tanácsot kapsz, ha ez a saját egyházadon belül történik? Már pedig történik, és erről sok helyen lehet olvasni: „Ha semmit sem tehetünk teokratikusan a nehézség leküzdésére, türelmesen Jehovára kell várnunk, hogy ő orvosolja a helyzetet. Ne adjuk meg magunkat a kétségbeesésnek, és ne is legyünk erre hajlamosak, hanem inkább várakozunk Istenre.” Tehát mi a megfelelő lépés, ha megbotránkoztató, felháborító dolgot tapasztalsz a gyülekezetedben, és ennek nem látod az orvoslását? Ez nem ok arra, hogy ne járjunk össze többé Jehova népével, és hogy ne szolgáljuk többé Istent. Ám ha más valláshoz tartozol, akkor hagyd azt el.

Tehát a megbotránkozás, ami miatt valaki képtelennek érzi magát egy vallási tevékenység folytatására, vagy egy egyházzal való azonosulásra, az több egy egyszerű emberi tökéletlenségből fakadó nézeteltérésnél. Aki megbotránkozik, az olyat tapasztal, ami nincs összhangban azzal, amiben addig hitt! Valami olyat amit eddig másként tanult, és emiatt becsapva érzi magát. Nem tudja összekapcsolni a tanult információt, az általa tapasztalt gyakorlattal. És legtöbb esetben ez nem egy pillanatnyi próbatétel, hanem a megbotránkozás miatt elkülönülő, egyházat elhagyó személyek sokszor hónapokig, évekig érlelik magukban a gondolatot, mire döntésre jutnak. Azaz ilyen hosszú ideig nem történik semmi az ügy megoldása érdekében. Mindezidő alatt általában igen komoly érzelmi kínokat, depressziót, szörnyű vívódást él át. De vajon azért botránkozik meg mert kicsinyhitű? Nem elég türelmes? Nem elég érett? A kiadványok olvasása közben azt az üzenetet olvastam ki, hogy ha valaki egy felháborító esetet évekig el tud viselni, akkor ez az érettségének a bizonyítéka. Ám ha emiatt elmarad az egyháztól, akkor ez pedig az éretlenségének. Hogy most melyik felel meg a valóságnak, ezt az olvasóra bízom.