"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Képmutató a kereszténység?

2019/10/13. - írta: sefatias

A kereszténység egyre nagyobb lendülettel próbál fellépni, mint erkölcsi iránymutató. A magyar kormány támogatásával egyre nagyobb teret nyernek a református és katolikus egyházak az emberek hétköznapjaiban. Ezzel egyenes arányosságban egyre gyakrabban hallani a keresztény értékekről, mint mindent meghatározó értékekről. Néhány keresztény aktivista harcosan kiáll azon értékek mellett, melyek szerinte a Bibliából kikövetkeztethetők.

erturzrz.jpeg

Ami érdekes számomra ebben, hogy azok a pontosan megfogalmazott értékek, melyek konkrétan benne vannak az ó-és újszövetségben, melyek értelmezése semmilyen komolyabb képességet, magyarázatot nem kíván szinte soha nem jelennek meg az aktivisták jelszavaiban. Ezzel szemben, más értékek, amelyek évszázadok óta vitát okoznak amiatt, hogy nem egyértelműen olvashatók ki a bibliából, illetve ha igen, akkor is sokféle értelmezésben, viszont komoly konfliktusokat okoznak.

Gondolok itt az abortuszra, vagy a homoszexualitásra. Mindkettő olyan téma, hogy a támogatók és az ellenzők is megtalálják a megfelelő magyarázatot arra, hogy alátámasszák az egymásnak ellentmondó nézeteiket. Ráadásul az ezeket ellenzők jobbára olyanokra szeretnék rákényszeríteni a nézeteiket, akik nem is vallják magukat kereszténynek. Ezzel szemben nem nagyon látjuk az abortusz és homoszexualitás ellen küzdő keresztény aktivistákat a szimónia, vagy a nepotizmus ellen harcolni. Nem látunk tüntetéseket a lopás, a hazugság, a korrupció vagy a magukat kereszténynek valló politikai és egyházi vezetők  erkölcstelensége ellen. Sőt! Úgy tűnik, hogy a konzervatív kereszténység megbocsátóbb a saját körében elkövetett bűnösök felé, akik verik a mellüket a kereszténységgel, mint azok felé, akik sosem vallották magukat kereszténynek, és így nem is kötelező rájuk nézve semmilyen keresztény alapelv. 

A most kirobbant Borkai botránnyal kapcsolatban nem hallottunk semmilyen egyházi, vagy kereszténydemokrata kritikát. Jobbára azok emelték fel a szavukat, akik  a magát kereszténynek vallók következetlenségét tartják súlyos hibának, képmutatásnak.

Mindez azt mutatja, hogy a kereszténység önmagában nagyon gyenge, és nincs rá komolyabb igény.  A magukat kereszténynek vallók sem veszik komolyan a kereszténységet, és annak értékeit. Valójában nem is ismerik. Csak az alapján döntenek, hogy önmagát kereszténynek vallani, ebben a rendszerben előnyt jelent.  A történelem során máskor is volt már ilyen. Általában mindig a kereszténység itta meg a levét, mert ha a kereszténység túlzott hatalomhoz jutott, a túlkapásai miatt elfordultak tőle az emberek.  Ezért is mondom mindig, hogy  a kereszténységnek a kereszténység a legnagyobb ellensége.

Ez szerintem annak a bizonyítéka, hogy a kereszténység tisztában van azzal, hogy nincs joga fellépni erkölcsi iránymutatóként, ám a saját hatalma érdekében megteszi. Úgy tűnik (és ez már évezredes tapasztalat), hogy a kereszténység számára a saját elveinek betartatása mindig azon embercsoportok számára fontos, akik nem tartják magukat kereszténynek. Ezzel szemben, ugyanazokat a bűnöket a saját, magát kereszténynek valló követőinek elnézi. A homoszexualitás akkor bűn, ha ezt egy nem keresztény ember gyakorolja. A homoszexuális papok bűneitől nem harsog az egyházi sajtó. 

Így a címben feltett kérdésre a válasz a következő: a kereszténység és a képmutatás évszázadok óta elválaszthatatlan társai egymásnak.

Ám ez nem azt jelenti, hogy nincsenek őszinte keresztény csoportosulások, egyének. Sok kis keresztény közösség és keresztény hívő küzd hangtalanul azzal, hogy keresztényként elítéli azt a kereszténynek nevezett rendszert, amelyben valójában ő is ellenségnek számít. Mindig voltak keresztény hősök, akik a saját egyházukkal szembemenve is kitartottak a keresztény értékek mellett. A második világháborúban, miközben a keresztény egyházak nem győztek a náci és fasiszta politikai rendszerekhez dörgölődni, néhány lelkész és pap fellépett a saját egyháza által is támogatott rendszer ellen. Persze ezek az emberek ma jól jönnek az egyházaknak, mert rájuk mutogatva próbálják bizonyítani, hogy még se olyan rosszak.

Mindez azt mutatja, hogy a kereszténység erkölcsi elvárásai nem Isten érdekében, hanem a fennálló politika hatalmaknak fontosak. És nekik sem azért, mert ezek az értékek jók, hanem azért, mert könnyű velük befolyásolni a szavazókat.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr2615220516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Igazság Kereső 2019.10.13. 16:59:51

"A magukat kereszténynek vallók sem veszik komolyan a kereszténységet, és annak értékeit. "
Én is azt figyeltem meg,hogy pl. az Iszlám hívők sokkal komolyabban kiállnak a saját hitük, erkölcsi értékeik és világnézetük mellett-itt természetesen nem a terroristákat értem. Én nem vallom az ő világnézetüket. Ettől függetlenül, látni köztük a hitvilágukhoz való szívbéli odakötődést, persze ott is vannak kivételek. Egy Iszlám hívő általánosságban jobban hívő, és követi kultúrálisan örökölt vallási értékeit és szokásait,mint egy átlagos európai keresztény.
süti beállítások módosítása