Az elmúlt években, a társadalom egy nehezen megszerzett vívmánya eltűnésének lehetünk tanúi. Magyarországot mintegy száz éve tekinthetjük szekuláris államnak. A 19. század végén és a 20. század elején sok intézkedés történt, hogy az államot és az egyházat szétválasszák. Ezzel véget ért egy olyan korszak, amelyben a vallás és a politika egymással karöltve egészségtelen módon szólt bele az emberek életébe. Ám az elmúlt években ismét erősödnek a szálak a politika és a vallás között. Egyre több helyen kap nyilvánosságot, hogy bizonyos egyházak, egyházi vezetők leteszik a voksukat politikusok, pártok mellett. Ezzel párhuzamban azt is láthatjuk, hogy ezeket az egyházakat irgalmatlan mennyiségű pénzzel tömik ki hálájuk jeléül, és emellett ellehetetlenítenek olyan egyházakat, amelyek bizonyos okokból kiestek a pixisből az államnál.

Ez a folyamat sokakban generál félelmet. Bennem is. A szekularizáció egy több évszázados küzdelem eredménye, amelyben olyan emberek vettek részt, mint Voltaire. És ezt a több évszázados küzdelmet teszi eredménytelenné a politikusok és egyházak hatalom éhsége, akik tudják, hogy az emberek feletti uralkodás, az emberek irányítása sokkal egyszerűbb a szövetségükkel. Az egyház és az állam összefonódásának következményeitől való félelem egyre több, főleg baloldali embert, újságírót, gondolkodót kényszerít reagálásra. Ők jogosan emelik fel a hangjukat és figyelmeztetnek az egyház és az állam összefonódásának köszönhető történelmi bűnökre, amelyek sok millió ember életébe kerültek, és még több emberét keserítették meg.

Ám ezek a baloldali hangadók súlyos információhiányról tesznek bizonyságot, mikor az európai "keresztény" civilizáció emberiség és emberiesség ellenes bűneit Jézusra és a kereszténységre kenik. Észre sem veszik, hogy azon bűnök között, amiket a kereszténység és Jézus nyakába akarnak varrni, olyan bűnök is szerepelnek, amelyeket keresztények ellen követtek el. Nem törődnek azzal az ellentmondással, amibe a jobboldal is beleesik, mikor elfeledkeznek arról, hogy a "kommunizmus" áldozatainak jelentős része kommunista és anarchista volt. Ha a kereszténység áldozatai keresztények, akkor ez az ellentmondás azt jelenti, hogy aki ezzel a kereszténységet szeretné bemocskolni, az nincs tisztában azzal a fogalommal, amit a kereszténység kifejezés jelent.

Az elmúlt hónapok keresztényellenes baloldali cikkei egytől egyig uszítóak, gyűlöletkeltőek. Pontosan ugyanazt a metodikát követik, mint ami ellen felszólalnak. A cikkek írói szinte minden esetben általánosítanak, és a kereszténység és Jézus nyakába varrnak olyan eseményeket, amelyek homlokegyenest ellentmondanak mindennek, amit a kereszténység jelent. Mindez persze annak köszönhető, hogy ezek az írók, szerkesztők nincsenek birtokában a kereszténységről szóló legalapvetőbb ismeretnek sem. Csupán hangzatos szavakkal próbálják felszítani az indulatot az ellen a folyamat ellen, amiről a bevezetőben beszéltem. Ám a tudatlanságuk miatt rosszul választják meg a célpontot.

Ugyanis  a jelenleg folyó egyház/állam összefonódásnak az égvilágon semmi köze a kereszténységhez. A nyugati civilizáció történelmi bűneinek semmi köze Jézushoz, és azokhoz az értékekhez, amelyeket ő és a követői képviselnek. Éppen ezért, amikor valaki a kereszténységet próbálja befeketíteni, akkor valójában nem azok ellen harcol, akik a valódi bűnösök, hanem az egyszerű emberek ellen, akik szeretik a hitüket, és fontosnak tartják azokat az értékeket, amelyeket a Jézus követésben megszerettek. Amikor egy baloldali író az egyházak és az egyházi vezetők bűneit a kereszténységre keni, akkor célt téveszt, és anélkül, hogy észrevenné, már el is veszítette azt a csatát, amiről ő azt gondolja, hogy megnyerte. És ezzel a tévedéssel nem lehet győzni. És ha nem ismeri fel, hogy hol követte el a hibát, akkor értetlenül fog állni a saját sikertelensége láttán.

Az az író, szerkesztő, aki a keresztény hívőket a számukra legfontosabb érzéseiben megsért, az elveszíti azt a lehetőséget, hogy maga mellé állítson egy amúgy számára is fontos értékeket képviselő embert. Az egyházak bűneiért nem a kisember, nem a krisztusi értékeket valló keresztény a felelős. Ám ha őt kiáltjuk ki annak, akkor olyan emberek tömegeinek szimpátiáját veszítjük el, akik nélkül sosem érjük el azokat a célokat, amelyeket fontosnak tartunk az emberiség és a társadalom szempontjából.

És az elmúlt 100-150 év baloldali retorikájában ez a súlyos hiba mindig jelen volt és van. Nem is tudták sosem megszólítani a tömegeket.