Akkor folytatom, az előző posztban elkezdett témát. Azok a hívők, akik meg vannak győződve arról, hogy birtokában vannak az igazságnak, általában ezt azért merik kijelenteni, mert a tudásuk korlátolt, ám ők azt hiszik, hogy amit tudnak az magasan fölötte áll a más vallású, vagy másként gondolkodó emberekének. Ez azok számára megmosolyogtató, akik tökéletesen átlátják a magabiztos, igazságot magáénak érző embert korlátait. (itt hozzá kell tennem, hogy bár én nem érzem magaménak az igazságot, a blogon írt próbálkozásaim ugyanúgy megmosolyogtatóak annak, aki átlátja és nálam sokkal jobban érti ezeket a témákat) A korlátolt tudású, ám magabiztos hívő felelősségének érzi, hogy hitéről tanúbizonyságot tegyen, illetve megvédje azt, a másik oldal pedig felelősségének érezheti, hogy rávilágítson annak tévedéseire.

Hogy lássuk miként lehet segíteni a tudás hiányában, önmagát igazság birtokosaként elképzelő embernek, jó ha néhány ténnyel tisztában vagyunk. Ezek az emberek őszintén hiszik azt, hogy amiben hisznek, az a valóság. Teljesen biztosak abban, hogy Isten az ő elképzeléseiket, tetteiket áldja meg, hiszen ők képviselik a tiszta imádatot a földön. Ám ez nem merül ki ennyiben. Vannak a háttérben olyan dolgok, amikre elsőre nem is gondolnánk, ám ezek nélkül nem értjük meg sem az egyént, sem a módszert amivel segíteni lehetne rajta.

Először is: A vallásos, hitét igazságnak tartó keresztény, az egész életét e köré építi fel. Kezdve attól, hogy kit vesz el feleségül, milyen módon neveli gyermekeit, milyen munkát vállal, milyen képzettséget szerez,egészen odáig, hogy mivel tölti a szabad idejét, mit olvas, mire költi a pénzét. A hite hatással van a környezetében élő emberekkel ápolt kapcsolatára. Ez alapján viszonyul a munkatársaihoz, iskolatársaihoz, szomszédaihoz, rokonaihoz. Ez így egy bekezdésben leírva is elgondolkodtató, de gondoljunk bele abba, hogy valaki évtizedeken keresztül hoz döntéseket az életében, a tévesen igazságnak hitt elmélet alapján, ami hatással van a környezetében élő személyekre, a szokásaira. Olyan döntések ezek, amelyek sok esetben visszafordíthatatlanok, megmásíthatatlanok, és bármi történjék is a következményeivel mindig együtt kell élni. Ami önmagában nem probléma addig, amíg az illető nyugodtan éli az életét abban a biztos tudatban, hogy ahogyan él, amit hisz, ahogyan dönt, az Isten tetszése szerint való és összhangban van az igazsággal.

Tehát amikor egy ilyen emberrel beszélgetünk, figyelembe kell venni, hogy ha elérjük a célunkat, és rávilágítunk a tévedéseire, akkor az illető egész életét romba dönthetjük. Egy ilyen felismerés családokat szakíthat szét, kapcsolatokat tehet tönkre, és ami a legfélelmetesebb, az illető egész addigi életének jelentős része feleslegessé válik. Szemétté, aminek semmi haszna nincs. Az évtizedes döntései, erőfeszítései, munkája szerte foszlik, eltűnik, és értéktelenné válik.

Persze a legtöbben nem is gondolnánk, hogy van ilyen. Talán sosem találkoztál ilyen esettel. De ez a blog is pont egy ilyennek köszönheti a születését, és a blog az első néhány évében, ilyen törésen átesett személyek "találkahelye" volt. Különböző vallásokban eltöltött évtizedek után itt, és más hasonló blogokon emberek százai, vagy akár ezrei keresték a válaszokat, hogy miként lehet átélni egy olyan traumát, ami bizony néhány esetben rosszabb a halálnál. Olyan trauma ez, ami sajnos Magyarországon is már sok öngyilkossághoz vezetett. Az addig igazságnak hitt életpálya hazugsággá válása súlyos családi tragédiákhoz, éveken át tartó depresszióhoz, elviselhetetlen traumához, és ahogy írtam, akár öngyilkossághoz is vezethet. És nem beszéltem még azokról a pszichoszomatikus betegségekről, amelyek tartós egészségkárosodáshoz, vagy akár halálhoz is vezettek. Sajnos több olyan esetről is tudok, amikor a vallásos igazságban  történő csalódás olyan betegséghez vezetett, amit az illető nem élt túl. Rádöbbenni arra, hogy az életének nagy részében, kihasználták, átverték, és elvették tőle azt, amit kaphatott volna olyan trauma, ami nehezen feldolgozható.

Szóval amikor szeretnénk segíteni valakinek, hogy felismerje tévedését, nem árt ha mindezeket figyelembe vesszük. De van itt még valami, ami feleslegessé teheti a segítségünket. Ahhoz, hogy az ember megértsen valamit, kell némi alapismeret. A számunkra evidens gondolatok nem feltétlenül azok mások számára. Lehet, hogy mi értünk valamit, de ez csak annak köszönhető, hogy végigmentünk a megértéshez vezető folyamaton. És szerintem erre a folyamatra mindenkinek szüksége van. Ezt azért nem tárgyalnám ki bővebben, mert már írtam róla ITT . kattints ide és olvasd el.

Jézus egyszer hasonló helyzetben volt. Olyan emberekkel beszélgetett, akik a saját korlátaik miatt képtelenek voltak megérteni amit mondott. Később ezt mondta róluk a tanítványainak: "Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői!" Bár itt a farizeusokról volt szó, és semmiféleképpen nem szeretném összemosni a valláskárosultakat a farizeusokkal (még ha olykor elég komoly is a hasonlóság), úgy gondolom, hogy a Jézus által alkalmazott módszer az ő esetükben is megfelelő. Bizony néha hagyni kell őket a saját tévedéseikben. Hagyni kell, hogy a felismerés belülről induljon el. Persze nem arról van szó, hogy ne segítsünk nekik, ne beszélgessünk velük, de a célunk ne az legyen, hogy leromboljuk azt a hitüket, ami köré az egész életük felépült, mert bizony akkor az egész életüket rombolhatjuk le.

És ha mégis belekerülsz egy ilyen helyzetbe, akkor számíts arra, hogy egy teljesen talajvesztett, összeomlott embert kel segítened hónapokon, vagy éveken át. Én is átestem ezen, és az elmúlt években rengeteg emberrel foglalkoztam akár személyesen, akár az interneten. Kommentek, ímélek ezrei, órákig tartó telefonálás, az ország minden részéből érkező tanácstalan, összeomlott emberek vendéglátása, illetve meglátogatása. Illetve sokaknak kísértem figyelemmel a vergődését. Sajnos vannak, akiknél ez a folyat hosszú évekig eltart. És az is előfordul, hogy soha nem heveri ki a következményeket. 

Tehát érdemes beszélgetni a saját hitét abszolút igazságnak tekintő emberrel, lehet neki segíteni, de óvatosan!