Hát igen. A hiterősítő, buzdító történetek. Azok, amelyek pontos iránymutatást nyújtanak nekünk, amikor döntenünk kell. Azok a történetek, amelyek pont olyan emberekről szólnak, mint mi, akik pont olyan helyzetbe kerültek, mint mi, és akik termésetesen ugyanúgy megküzdöttek, a helyzet okozta problémákkal. mint mi, és akik már túl vannak a nehezen meghozott döntésen, aminek természetesen heppiend lett a vége. Ezek a történetek sok haszonnal járnak, hiszen precedensértéküknek köszönhetően leveszik a vállunkról a döntés terhét, biztosítják számunkra a legjobb végkimenetelt, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint várni Isten áldását, ami biztos, hogy jönni fog, hiszen a példaként elénk állított történetben is jött.
Rengeteg ilyen történet van. Az élet minden területéről. A hívő keresztények pedig levelező listákon, fészbukon, istentiszteleten, és ahol lehet próbálják őket felhasználni egymás buzdítására, illetve egy bizonyos irányvonal megtartására. Természetesen soha senki nem tudja, hogy ez a történet kivel, hol, mikor, milyen körülmények között történt meg. Lényeg, hogy a szereplők kitartottak a bibliai alapelvek mellett, és ennek meglett az eredményeisteni áldás formájában.
De ezeket a történeteket a lelkipásztorok is felhasználják. Néha akár intő jelleggel, hogy határozott irányt mutassanak az egyik juhnak, vagy épp az egész nyájnak. A pásztor szájából hallva, egy ilyen történet majdnem törvényerőre is emelkedik, hiszen, a történet kifejezetten azért lett megemlítve, hogy lemásolják.
Ám a hívő ember valójában akkor követi el a legnagyobb hibát, ha egy ilyen történet alapján hoz meg egy döntést. A lelkész pedig akkor, ha egy történetet akar felhasználni a gyülekezet egyik tagjának befolyásolására. Mert bár lehet, hogy a történet valóban megtörtént, ám semmit nem tudunk a részletekről. A hasonló nehézségről szóló történet teljesen más szinezetet kaphat, ha annak minden részletét ismerjük. Ez viszont lehetetlen. De ha ismernénk is, a történet szereplői más emberek, mint mi, más körülményekkel, más sajátosságokkal. Éppen ezért lehetetlen összehasonlítani, illetve egy az egyben lemásolni, csakhogy ne kelljen nekünk meghoznunk a saját döntésünket.
Ugyanis ezek a történetek semmilyen más célt nem szolgálnak, mint homogenizálni a keresztény közösséget,és egy kaptafára szabni a hasonló esetekben hozott döntéseket. Ha valaki le szeretne másolni egy ilyen közszájon forgó történetet, akkor valójában nem tesz mást, mint kibújik a felelősség alól, amivel a döntése járna. A lelkész pedig, átveszi a döntés felelősségét egy magán ügyben. Ám ebben az esetben ha tetszik, ha nem, minden felelősség a döntéshozót terheli.még akkor is, ha a döntést étengedi másnak. Ugyanis nincs két egyforma helyzet, nincs két egyforma probléma, ezért nem lehet minden történetet ugyanazzal a döntéssel zárni. Ráadásul a döntések következményei nem azonnal jelentkeznek. Lehet, hogy az általunk hallot történet heppienddel végződött, de valójában az igazi szereplők, a döntésük után évekkel szembesültek azzal, hogy rossz döntést hoztak, aminek sokára született meg a negatív következménye. De az már nem szerepel az elterjedt történetben.
Szóval, bármilyen helyzetben is legyünk, bármilyen kérdésben is kelljen döntést hoznunk, ne meneküljünk el a döntés meghozatalának felelőssége alól. A döntés következményeivel mindenféleképpen nekünk kell szembenéznünk. Akkor is, ha egy ismeretlen eredetű sztori a döntésünk alapja.
A keresztények körében mindig is divat volt az, hogy ismeretlen eredetű történetekre bízták az életüket. Már Pál is sokat foglalkozott az ebből eredő problémákkal. Pál felhívta Timotheus figyelmét arra, hogy nagyon elterjedt az ilyen valótlan történetekkel való példálózás a gyülekezetekben.
" kértelek téged, hogy megmondjad némelyeknek, ne tanítsanak más tudományt Se mesékkel és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, amelyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által." (1Tim 1:4)
"A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd." (1Tim 4:7)
Ezekre akemény tanácsokra azért volt szükség,mert már akkor is sokan " az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak." (2Tim 4:4)
A gyülekezet pásztorlásában nincs szükség ellenőrizhetetlen eredetű történetekre ahhoz, hogy a keresztényeket bizonyos döntésekre kényszerítsük. Péter büszkén mondhatta el magáról hogy "nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét" (2Péter 1:16) Krisztus életének ismerete, a megfelelően képzett lelkiismeret, a józan emberiesség segíteni fog mindenkinek abban, hogy önálló, és jó döntéseket hozzon. Nincs szükség sok esetben idióta történetekre ahhoz, hogy irányt mutassunk a keresztényeknek.
Az utolsó 100 komment: