A Szentlélek és így a szentháromság körüli viták miatt sokat foglalkoztam ezzel a témával. Három éve fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy Istennel kapcsolatben nem biztos, hogy helyes a személy szó használata. Nem azért,mert ő nem az, hanem azért, mert ő több annál. Természetesen ezt az ötletemet nem igazán tudtam semmivel sem alátámasztani a hiányos ismereteim miatt. Aztán néhány hete elkezdtem olvasni dr. Gál Ferenc dogmatikáját, ahol hosszú oldalakon keresztül érvel amellett, hogy miért nem megfelelő szó a személy Istenre. Így újra előtört belőlem az a kérdés, hogy mi van a Szentlélekkel? Most akkor személy, vagy erő?

Ha ugyanis a 'személy' szó nem megfelelő kifejezés az isteni létmódra, akkor talán teljesen értelmetlen és meddő vitákat folytatnak a háromsághívők a háromságtagadókkal. Mert mi van akkor, ha olyan létmódban léteznek, ami mindkettőt magában foglalja? Mi van, ha valójában nem is kell értenünk ezt a kérdést? Gál Ferenc a következőt írja erről: "Megjegyezzük, hogy mind a természet, mind a személy fogalmát a tapasztalati világból vesszük, ha tehát Istenre alkalmazzuk, nem feledhetjük, hogy legföljebb hasonlósági alapon tehetjük meg, nem azonossági alapon...A személy fogalom alkalmazása az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre egyáltalán nem oldja meg a nehézségeket".

 Miközben ezen gondolkodtam, előkerült néhány olvasmány emlékem a Szentlélekről, amit teológusok fogalmaztak meg. Az ő véleményük sokat jelenthet, bár nem mérvadó. Főleg azért nem, mert a háromsághívő teológusok sem nagyon egyeznek meg abban, hogy most hova is tegyék a Szentlelket.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem én leszek az, aki letisztázza ezt a tanítást. Sem a tudásom, sem a képességem nincs meg ahhoz, hogy érdemben  hozzátegyek valamit a kérdés tisztázásához. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Szentlélek ki vagy miléte nem tisztázott, épp ezért talán értelmetlen dolog ölre menni miatta. Korábban mint áriánus nézeteket valló keresztény én személytelen erőnek tekintettem a Szentlelket. Bevallom, hogy nem alaptalanul. Maga Jézus nevezte égből érkező erőnek a Vigasztalót. (János 16:7, Lukács 24:49)

A Bibliában, főleg az újszövetségben találkozunk a Lélek kifejezéssel, melyet a legtöbbször a szent jelző társaságában. Ám  háromféle módon. Legtöbbször a Szentlélek, aztán az Isten lelke, és végül kétszer a Krisztus lelke kifejezéssel. A teológusok különbséget tesznek a Szentlélek és az Isten lelke között. A Szentlélek az isteni hármasság egyik személye, mig az Istennek lelke, valamint a Krisztus lelke csupán személytelen erő. Dr. Gál Ferenc a dogmatikájában ezt írja: "A Szentlélek istenségének bizonyításánál figyelembe kell vennünk, hogy az "Isten lelke" kifejezés nem azonos minden esetben a harmadik személlyel, hiszen a görög pneuma jelenthet személyes lelket és személytelen lelki erőt egyaránt.

 A legtöbb problémát az okozza, hogy a teológusok gyakran nem értenek egyet abban, hogy az újszövetségben hol van szó a Szentlélekről, és hol a személytelen lélekről. Az előbb idézett Gál Ferenc mondatban is szerepel a következő gondolat: " az "Isten lelke" kifejezés nem azonos minden esetben a harmadik személlyel" Tehát szerinte nem minden esetben azonos, de bizonyos esetekben igen. Tehát van amikor az Isten lelke a háromság harmadik személyére utal, és van amikor személytelen erőre. Például Krisztus keresztelkedésekor Keresztelő János "látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett." Sokan azt mondják, hogy itt a Szentlélek jelenik meg a Szentháromság egységének megmutatása érdekében, hiszen jelen van az Atya, aki szól, a Fiú, aki keresztelkedik, és a Szentlélek.Ezzel szemben a Herbert Haag  féle bibliai lexikon azt írja a a Szentháromság címszó alatt hogy: "A Jézus megkeresztelkedéséről szóló evangéliumi részletet nem úgy kellértelmeznünk, mint ami a Szentháromságról szól. A galambként Jézusra leszálló Isten Lelke nem a Szentháromság 3. személye, hanem a hathatósnak bizonyuló Lélek(=isteni erő)" Márpedig a galamb, pont emiatt a történet miatt vált a Szentlélek jelképévé

Tehát sokan különbséget tesznek az Isten lelke és a Szentlélek között, még ha abban nem is egyeznek meg, hogy mikor melyikről van szó. Ezzel szemben dr. Török István dogmatikájában úgy tűnik, hogy nem tesz különbséget és ez alatt a három fogalom alatt a Szentlelket érti egyaránt. Az egyetértés hiánya ebben a kérdésben felveti annak lehetőségét, hogy igaza van annak is, aki a Szentlelket személytelen erőnek és annak is aki személynek tartja. De annak is igaza lehet, aki ebben a kérdésben nem kíván állást foglalni, és úgy gondolja, hogy nem a mi dolgunk ezt eldönteni, hiszen a kereszténységünkre, annak megélésére semmilyen hatással nincs az, hogy mit gondolunk a Szentlélekről.