A homoszexualitás és a kereszténység kapcsán sokat gondolkodok mostanában valamin, ami valójában teljesen független a homoszexualitástól. A melegekről szóló posztom alatt Nazo belinkelt néhány cikket, amelyek arról szóltak, hogy néhány homoszexuális szándékosan, kifejezetten provokatív céllal igényelt keresztényektől olyan szolgáltatást, amiről előre tudták, hogy nem fogják elvállalni. Így azonnal perre vitték a dolgot, és a bíróság pedig melléjük állt, súlyos pénzekre büntetve a szolgáltatást lelkiismereti okból megtagadókat.

A kérdéses cikkek ezek:

Bíróság előtt a melegmagazin kinyomtatását visszautasító vállalkozó

A Biblia mint gyűlöletbeszéd

Először is előrebocsátanám, hogy gusztustalannak tartom ezt a szándékos bűnbak keresést, másodszor pedig felháborítónak tartom, hogy az állam partner abban, hogy bűnöket el nem követő, lelkiismereti okból valamit megtagadó embereket bűnözőkként kezelnek, és megbüntetnek. Én álltam bíróság előtt, mint lelkiismereti okokból szolgálatot megtagadó, és hallottam, ahogy az ügyész letöltendő börtönbüntetést kér rám, mint társadalomra veszélyes elemre. Úgyhogy tudom milyen.

Ám van ennek a kérdésnek egy másik vetülete, amit érdemes átgondolni. Még akkor is, ha egyesek nem értenek egyet a szokásos radikális gondolataimmal. A kereszténység most már kb. 1800 éve igyekszik azon, hogy behálózza a társadalmat. Mindig is igyekezett azon, hogy a társadalom különböző pontjain a lehető legnagyobb szerepre, befolyásra tegyen szert. Ez vezetett oda, hogy szinte már nem lehetett "eladni és venni" az egyház tudta és beleegyezése nélkül. Az emberek életének legapróbb pontjai is az egyházon keresztül folytak, ami rendkívül nagy befolyást jelentett a társadalomra. A születéstől a halálig, mindenhol az egyház polipkarjai szorították magukhoz az egyéneket.

Hála néhány felvilágosodás korabeli gondolkodónak, a világ lassan, és gyakran szörnyű áldozatok árán ledobta magáról ezt az igát, ám még mind a mai napig történnek kezdeményezések az egyház befolyásának növelésére. Az egyház nem vonakodik attól, hogy bizonyos társadalmat érintő kérdésekben határozottan állást foglaljon, és attól sem, hogy a lehető legtöbb ponton legyen kapcsolódási pontja a társadalommal. Ez óhatatlanul is azt jelenti, hogy az egyház, ezeken a kapcsolódási pontokon a saját értékrendje szerint kezeli a társadalmat. Ilyen például a házasságok megkötése, vagy az oktatás. Sok országban az egyházi vezetők nem csupán jelképes módon kötnek házasságot, mint nálunk, hanem valóban hivatalos "anyakönyv vezetőkként" működnek, mint a társadalom házasságkötéssel megbízott hivatalos személyei. Ez egy társadalmi szerepvállalás. A másik ilyen kapcsolódási pont az oktatás, hiszen a nagyobb egyházak iskolákat, oktatási intézményeket tartanak fent az óvodától az egyetemig. Ez is társadalmi szerepvállalás. De szerintem az is társadalmi szerepvállalásnak minősül, ha egy keresztény, magánszemélyként olyan kapcsolatban van a társadalom más tagjaival, ami megkívánja, hogy bizonyos szolgáltatásokat nyújtson intézményeknek, magánszemélyeknek.

Ezekben az esetekben, a markáns véleményt megfogalmazó egyház összeütközésbe kerülhet a társadalom azon tagjaival, akik nem osztoznak az egyház véleményével, de kénytelenek igénybe venni az egyház, vagy az egyház befolyása alatt álló egyének szolgáltatásait. Én úgy gondolom, hogy az egyház, mint szolgáltató nem támaszthat olyan igényeket a szolgáltatást igénybe vevővel szemben, amelyek vallási eredetűek, és így a vallással egyet nem értő magánszemélyek nem szeretnék azt alkalmazni, betartani.

Ha az egyház továbbra is szeretne a társadalomban az őt megillető szerepkörnél többet vállalni, akkor ezzel azt is vállalnia kell, hogy konfliktusokat fog előidézni. Hogy miért ő fogja, és nem a szolgáltatást igénybe vevő? Mert Isten sehol sem kéri a keresztényeket, hogy házasságot kössenek, hogy iskolákat tartsanak fenn satöbbi. ezek mind olyan kezdeményezések, ahol az egyházak provokálnak, és lépnek olyan szerepbe, amit az Isten sehol nem kíván meg tőlük. Ám ha mégis megteszik, akkor pedig oly módon kellene ezt megtenniük, ahogy a társadalom óhajtja, és nem ahogy ők gondolják. A homoszexualitás, az abortusz azon sarkalatos kérdések közé tartozik, amelyekben a társadalom és az egyház sosem fog egyetérteni. Éppen ezért az egyházak társadalmi szerepvállalása és ezen kérdésekben történő sarkalatos állásfoglalása, valamint ezen állásfoglalás hatása a a szolgáltatást nyújtó vallásos egyén részéről, mindig is ütközőpont lesz a társadalomban.

Ezért szerintem el kell gondolkodni, hogy szükség van-e az egyházak ilyen szerepvállalására a társadalomban, amit semmilyen módon nem tudnak igazolni a Bibliából, és ami  mindig is konfliktusforrás lesz? Ha az egyház olyan szerepet akar betölteni, amire Isten nem szólította fel, akkor jogos-e a reklamációja, ha a szolgáltatást igénybe vevő nem felel meg az elvárásainak? Ha az én szerepem a társadalomban az, hogy házasságokat kössek meg, akkor nem én vagyok az aki a feltételeket megszabom, hanem a társadalom. Ugyanez vonatkozik az oktatásra is. Ha az én feladatom, hogy a társadalomban oktatást végezzek, akkor nem én szabom meg a társadalom összetételét, hanem csupán azzal gazdálkodhatok, ami van, így el kell fogadnom, hogy az iskola tanulói között homoszexuális, abortuszt támogató, és az egyház véleményétől másban is eltérő gondolkodású embereket kell megtanítanom, írni olvasni, és  más dolgokra. 

Ez vonatkozik minden szolgáltatásra. Én maszek burkoló vagyok. Bármikor felkérhet egy homoszexuális pár, hogy készítsek nekik egy tágas zuhanyzót, amiben ketten is elférnek. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy tudjuk mire kell a nagy zuhanyzó. De vajon mondhatom-e én, mint szolgáltató, hogy nem vállalom el, mert a lelkiismeretem nem engedi egy olyan helység elkészítését, ahol két férfi fog prütykölni zuhanyozás közben?  Szerintem nem! Semmi közöm az általam elkészített, de nem az én kezelésemben, tulajdonomban lévő tárgyak felhasználási módjához. Ha én, mint szolgáltató nem vállalom el bizonyos tárgyak, elkészítését lelkiismereti okokra hivatkozva, akkor először is azon kell elgondolkodnom, hogy akarok-e egyáltalán szolgáltatni. Ugyanis azt hiszem, hogy a mai  sokszínű társadalomban kivédhetetlen, hogy az ember olyanokkal fusson össze, akik más értékrend szerint élnek, mint ő. Ha szolgáltató szeretnék lenni, akkor nem a saját értékeimet kell figyelembe venni, hanem a társadalom összetételét. A szolgáltatásomat pedig nem használhatom fel arra, hogy a társadalom rendőreként rákényszerítsem az értékrendemet olyanokra akik azt nem igénylik, csupán a szolgáltatást szeretnék igénybe venni.

Tehát: Ha a lakosság meghatározott számú tagja homoszexuális, akkor a szolgáltatásom végzésénél figyelembe kell vennem, hogy  kábé abban az arányban kell kiszolgálnom a melegeket, amilyen arányban részét alkotják a társadalomnak. Ha ezt nem vállalom, akkor a szolgáltatás nyújtását be kell fejezni. Főleg abban az esetben, ha az, akit én szerintem képviselek, nem is kért meg rá.