Miben hisznek az emberek? Azt hiszem, hogy erre a kérdésre az a legpontosabb válasz, hogy abban, amire kötelezik őket. Igaz, a ’kötelezik’ kifejezés talán nem a legpontosabb meghatározás, de legyünk őszinték, a hitnézetek, dogmák nem szabadon választhatóak, és nem is magunktól határozzuk meg őket. Legtöbb esetben készen, csomagban kapjuk őket, anélkül, hogy lehetőségünk lenne szabadon dönteni, hogy melyiket válasszuk

.

Minden egyháznak megvan a maga szűk elitje, amely megalkotja az egyház alkotmányának számító hitnézeteket, dogmákat, és csak azoknak engedi az egyházba való belépést, aki a szűk elit által meghatározott dogmatikát úgy, ahogy elkészítették, csomagban elfogadja. Nagyon kevés embernek jut eszébe, hogy a dogmákat alaposan megvizsgálja, arra meg aztán végképp kevés ember tesz erőfeszítést, hogy leásson az egyházi tanítások legmélyére, és azok kialakulásának, történetének részleteivel tisztába jöjjön. Általában mindenki megelégszik azzal, hogy vannak dogmák, elfogadja, hogy azok valóság és igazságtartalmának, az egyház teológus arisztokráciája már utánanézett, és megbízik a döntésükben, mint egy laikus, aki úgy is tudja, hogy ez egy olyan terület, amire jobb, ha nem is merészkedik, mert ez a tudósok dolga.

A kérdés az, hogy beszélhetünk-e személyes meggyőződésről ilyen esetben? Kijelentheti a hívő azt, hogy amiben hisz, az a megfellebbezhetetlen és abszolút igazság? Tekintheti magát úgy, mint Isten személyes követét, akit a Szentlélek hívott el erre a különleges feladatra, hogy képviselje az Istent és az ő igazságát?

Vajon mi kell ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre határozott igenekkel felelhessen egy hívő? Vajon elég az, hogy ha a hitnézeteit alá tudja támasztani olyan idézetekkel, melyek a Bibliából származnak? Meggyőződésem hogy nem! A keresztény felekezetek Bibliára alapozott, egymásnak ellentmondó tanításai óvatosságra intenek mindenkit. A Biblia, mint a Lélek kardja bizony igen gyakran van használva különböző nézetű keresztények között. Az érvként egymásra és egymásnak dobált bibliaidézetek, valódi kardok csattogásként idézik fel bennünk a harcmezőket, ahol elsősorban az ellenség megsemmisítése a cél, és nem a vele való békére törekvés. Harc közben nagyon kevesen gondolkoznak el az ellenség érvein, hiszen Krisztus katonáiként felelősségüknek tartják, hogy a végsőkig kitartsanak a hitnézeteik mellett. Ha egy érv, vagy egy addig abban a helyzetben nem átgondolt igeszakasz mégis egy pillanatra meghökkenti a harcost, akkor menekülésként az Ördög mesterkedésének tekinti a dolgot, aki ezt fegyverként használja: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket meg csodákat tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is”

Ebben az esetben pont a kiválasztottság érzés az, ami megakadályozza az illetőt az érv őszinte megvizsgálásában. Pedig ez a kiválasztottság érzés csak az egyén önbecsüléshiányából táplálkozik, és valójában gőg, büszkeség. Tehát legyünk őszinték: A Biblia önmagában semmilyen módon nem járul hozzá ahhoz, hogy hitünk, vallásunk dogmáit abszolút igazságként fogadjuk el, és hirdessük. Sőt! Maga a Biblia jelenti ki, hogy egy tanúságtétel nem ér semmit. Legalább két forrásból van szükségünk megerősítésre ahhoz, hogy valamit abszolút igazságnak tekintsünk. Jézus ezt mondta még önmagáról is: „Ha én egyedül tanúskodok magamról, nem igaz a tanúságom” (János 5:31). Tehát, ha valaki csupán annyi bizonyítékkal rendelkezik, hogy néhány bibliai szöveg segítségével tud érvelni a nézetei mellett, az nem jelent semmit. Sokkal többre van szükség ennél. Miután Jézus a saját tanúskodását önmagáról érvénytelennek tekintette, ezt mondta: „Más van, aki tanúskodik rólam, és tudom, hogy a tanúság, amelyet tesz rólam, igaz.” (János 5:32)

Tehát ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy az abszolút igazságot, és ezzel a Teremtőt és a véleményét képviseljük, szükségünk lenne egy konkrét megerősítésre Istentől. De legyünk őszinték: Ma senki nem ismer senkit, aki hitelt érdemlően bizonyítani tudná azt, hogy Isten személyesen erősítette meg őt a kiválasztásában, úgy hogy egy hang szólt az égből: „Ez az én szeretett szolgám rá hallgassatok!” Ennek hiányában minden keresztény csupán arról tanúskodhat, amit személyesen ismert meg másoktól Istenről, és ezt is csak úgy teheti, hogy folyamatosan fenntartja a tévedés lehetőségét. Nem csupán apró dolgokban, hanem olyan kikezdhetetlenként kezelt dogmákban is, mint pl. a háromság, vagy más üdvkérdéssé nyilvánított tantételek.

El kell ismernünk, hogy az egyházak által használt dogmák legtöbb esetben sem többek olyan személyes véleményeknél, amelyeket súlyos harcok árán emeltek fel a kötelezően elfogadottá vált tantételek sorába, amelyek ellen felszólalni ma már eretnekségnek számít, míg valljuk be az első századokban a keresztények nem is ismerték ezeket a tanokat.

Azzal, hogy az egyházak kész csomagként tálalják a hívek elé a dogmákat, megfosztják őket attól a szabadságtól, melyet Istentől kaptak. Pont azt veszik el tőlük, ami az igazság abszolút ismérve: a szabadságot. Ugyanis maga Jézus jelentette ki, hogy onnan fogod tudni, hogy az igazság megismerése felé haladsz, hogy egyre szabadabbá válsz. Míg végül az igazság teljesen szabaddá nem tesz. (János 8:31-36) Ám az egyházak, a dogmákat felhasználva azok elfogadását üdvkérdéssé téve nem szabaddá teszik a híveket, hanem inkább béklyóba kötözik, és rabszolgává teszik. A keresztény emberek gyülekezeti és magánéletére egyáltalán nem a szabadság a jellemző, hanem inkább ellenkezőleg: a megkötözöttség. Emiatt sok keresztény szenved. Belül érzik a vágyat a szabadságra, de az egyházi elöljáróik elhitették velük, hogy ez a vágy bűnös, rossz vágy, amit le kell győzni. Így valójában sok keresztény nem is a bűn ellen küzd, hanem az Istentől kapott természetével, aminek egyik fontos jellemzője a szabadság.

És így válik az Istennek tetszeni akaró ember, Isten ellen küzdő emberré, anélkül, hogy tudná.

Ezért fontosnak tartom, hogy a keresztény ember ne másoktól tanulja meg azt, hogy miben kell hinnie, hanem az Istentől. Nem mellékesen ez az újszövetség lényege, amit mi keresztények nem győzünk lábbal tiporni. (Jeremiás 31:31-34)