A sok dolog közül, amit nem értek, az egyik, hogy a kereszténység és a keresztények története az elmúlt kb. 100 évben, miért fonódik össze a jobboldali gondolkodással? Az aktívan politizáló egyházak, és teológusaik, illetve híveik, mindig a jobb és szélsőjobb oldalán találhatóak meg. A konzervatívizmus magában foglalja a vallásos hagyományok tiszteletét, miközben erősen elitista és hierarchikus, és általában nacionalista. A jobboldali gondolkodók szeretik két táborra osztani az emberiséget. Vezetőkre és vezetettekre. Nem értenek egyet az egyenlőségre törekvésekkel, és általában a tradicionális egyházakat részesítik előnyben.

Ma a parlamentben több teológus végzettségű politikus van. A katolikusok a Fideszben, a reformátusok a Jobbikban. A baloldalon szerintem egyetlen teológust sem találunk a parlamentben. A parlamenten kívül viszont újdonságnak számít Iványi Gábor, metodista lelkész szerepvállalása a Demokratikus Kerekasztal nevezetű formációban. Őt leszámítva nem igazán emlékszem, hogy az elmúlt évtizedekben egy kereszténységét felvállaló politikus lett volna a baloldalon. A kereszténység jobboldali vallás. Magyarországon most már több mint száz éves múltja van annak, hogy a kereszténység beáll a jobb vagy a szélső jobb mögé. Az első magyar keresztényszocialista párt 1894-ben alakult, Prohászka Ottokár, katolikus teológus(később székesfehérvári püspök) vezetésével. A huszas évektől az addig jobbközépes párt radikalizálódott, és a püspük vezetésével egyre inkább megindult a szélsőjobb felé. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a nemzetiszocializmus és a keresztényszocializmus kéz a kézben járva, szinte szinonímái egymásnak. Akit érdekel, az jobban utánaolvashat ennek, mert nem erről szeretnék írni.

A lényeg az, hogy a kereszténység politikai és vallási képviselői a politikai paletta jobboldalán foglalnak helyet, középtől, a szélig. Céljuk a hagyományőrzés. Nemkívánatosnak tartják az egyenjogúságot, mégha jogilag ezt fenn is tartják. Inkább a hierarchia szükségességében hisznek. Abban, hogy a nép nem képes az önrendelkezésre, szüksége van egy társadalmi, egyházi elitre, arisztokráciára, mely vezetést nyújt számára. És ami igazán érdekes, viszont pont ebből ered az, hogy a szociális érzékenységük nem túl nagy. Általában a jobboldalról hallani azt, hogy "meg lehet élni 47 ezerből", vagy "mindenki annyit ér, amenyije van" stb. A jelenlegi jobboldali, teológus végzettségű politikusok egyáltalán nem számítanak szociálisan érzékenynek. Sőt, az elmúlt hónapokban egyre több kritika éri őket pont azért, mert teológus létükre érzéketlenül bánnak a szegényréteg problémáival.

És hogy miért nem értem a kereszténység jobbratolódását? Ennek egyetlen oka van: a négy evangélium. Jézus életét, és tanításait olvasva, egyetlen járható utat látok a kereszténységnek. Ez pedig nem más, mint Jézus tanításainak követése, alkalmazása.

SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG

Jézus a halála előtt ezt mondta: "Szegények mindig lesznek veletek". Ezzel azt akarta mondani, hogy a szegényekkel való törődés egy olyan feladat, amely a kereszténységnek MINDIG célként kell, hogy lebegjen a szeme előtt. Egy tanításaival szimpatizáló fiatalembernek ezt mondta: „Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” Mikor ez a fiatalember otthagyta Jézust, mert felismerte, hogy képtelen megszabadulni a gazdagságától, elhangzott Jézus szájából az egyik legismertebb gondolata: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Máté 19: 16-24)

Néhányan azt mondják, hogy Jézus itt egy túlzást alkalmazott, amit nem kell szó szerint értelmezni. Ennek ellentmond, hogy máskor, más körülmények között is megismételte ezt: "Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is. " (Lukács 12: 32, 33) A vámszedő Zákeus története pedig kifejezetten Jézus fenti tanításainak gyakorlati alkalmazására hívja fel a figyelmet. "Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra" (Lukács 19: 1-10)

Láthatjuk, hogy gazdagság, a vagyon, a szegények problémáival kapcsolatos szociális érzékenység és az "üdvösség" szoros kapcsolatban állnak egymással. Az apostolok igyekeztek is ennek eleget tenni. Mikor Jézus apostolai elismerték Pál és társai tevékenységét akkor Pál beszámolója szerint a következő történt: "az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni." (Galata 2: 9,10)

Valamivel később Jakab apostol ezt írta figyelmeztetésül a gazdagságra törekvő keresztényeknek: "Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt! Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat gyarapítottátok még az utolsó napokban is. Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe. Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok szíveteket a leölés napjára. Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást. " (Jakab 5:1-5)

Külön kihangsúlyoznám Jakab szavaiból a következő gondolatot: "Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe."  Gazdagsághoz általában két módon lehet jutni. Bűnözéssel, és a dolgozók kizsákmányolásával. Jakab szavai egyértelműen az utóbbi csoportnak szólnak. Azoknak a vállalkozóknak, akik a munkásaiknak épphogy a megélhetésre valót fizetik ki, míg saját maguknak a vagyonszerzés és a gazdagság gyarapítása volt a céljuk. Ebből egyértelműen látszik, hogy a napjainkban uralkodó gazdasági módszerek teljesen ellentmondanak annak, amit az újszövetségben olvasunk. Zákeus története és Jakab dörgedelme egyértelmű figyelmeztetés minden gazdagnak számító keresztény számára, hogy a megszerzett vagyon nemcsak a jólétet szolgálja, hanem bizonyíték a becstelenségre és a kizsákmányolásra. "Jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! " (Lukács 6:24)

Az eddig megvizsgált újszövetségi példák egyértelműen azt igazolják, hogy egy kereszténynek - bármilyen pozicióban is legyen - az az egyik fő tulajdonsága, hogy szociálisan érzékenyebb a társadalomnál. A szociális érzékenység mértéke pedig egyenesen arányos a balratolódás mértékével.

EGYENLŐSÉG

Mint fentebb említettem, a jobboldali gondolkodás egyik fontos momentuma a hierarchikus gondolkodás, az egyenlőség elvetése. A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően nem egyenlőek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben. A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre. Ám az evangéliumokban Jézus, és a levelekben az apostolok teljesen más gondolkodásról tettek bizonyságot.

Jézus a következőt mondta: "Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz. Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják. " (Máté 23: 8-11) A gyülekezetben alkalmazott vezetési módszereknek teljesen más alapokon kell nyugodnia, mint amit a világban tapasztalhatunk: "Legeltessétek Istennek rátok bízott nyáját, viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, Isten (szándéka) szerint ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei" (1Péter 5: 1-4) Tehát sem Jézus, sem az apostolok nem gondolkodtak egy hierarchikus rendszerben, ami ma az egyházakat jellemzi, hanem az egyenlőség és a testvériség alapján, egy hatalmaskodás nélküli, önkéntességen és ingyenességen alapuló rendszert favorizáltak. A fizetett papi/lelkészi osztálynak nyomát sem látjuk. Ha mégis szükség van rá, akkor is csupán szolgák lehetnek. (erről ITT  és ITT)

Tehát Jézus és az apostolai a testvéri egyenlőség mellett tették le a voksukat, melyben nincs szükség elitre, arisztokráciára.

Az egyenlőségre való törekvés mértéke, egyenesen arányos a balratolódás mértékével.

NACIONALIZMUS

Az előbb már idéztem Jézus szavait arról, hogy a követői "mindnyájan testvérek". A mindnyájan alatt nem egy bizonyos nemzet testvériségét, hanem egy nemzetközi testvériséget értette. Ezt erősítette meg Péter is: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is." (Apcsel 10: 34) Az újszövetség kizárja, hogy az egyik nemzetet különbnek tartsuk a másiknál. Nincs olyan, hogy az egyik faj felette áll a másiknak. Nincs olyan, hogy az egyik nép szolgája a másiknak. Isten számára minden ember, minden nép egyenlő. Ezért elképzelhetetlen, hogy egy keresztény egyben soviniszta is legyen.

Az internacionalizmusra való törekvés, egyenesen arányos a balratolódás mértékével.

Ezért nem értem, hogy mit keres a kereszténység egy szociálisan érzéketlen, elitista, és soviniszta táborban. Nekem a kereszténység pont azért tetszett meg, mert ennek az ellenkezőjét olvastam ki a Bibliából.

Mindettől függetlenül nem tartom jó dolognak, ha a kereszténység tevékeny részese a politikának.