Nemrég írtam egy posztot arról, hogy miért is nem tartom Európát kereszténynek. Sőt nemcsak , hogy nem tartom, de személyes tanulmányaim alapján merem állítani, hogy a történelem során Európa soha nem is volt keresztény. Az a posztom elég nagy port kavart. Rengetegen olvasták és osztották meg, illetve lájkolták. De nálam képzettebb teológusokat (ilyet nem nehéz találni, lévén, hogy csak egy szénbányász vagyok) is írásra sarkallt, hogy állításaimat megcáfolják. Nem szeretnék nagyképűnek látszani, de a posztom egyetlen állítását sem cáfolták meg, csupán nagy általánosságban keltek ki az ellen az állítás ellen, hogy szerintem Európa sosem volt keresztény.

Ebben a posztban, és még jó néhány ezt követőben, folytatni szeretném annak boncolgatását, hogy mi is valójában a kereszténység, mert azt hiszem ez egy olyan kérdés, ami ezerfélekép van meghatározva. Most csinálok egy ezeregyediket is, ami az én szubjektív definícióm lesz.

Kezdeném a legfontosabbal. A kereszténység megalapítója ezt mondta a tanítványainak: „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 23: 8) Vajon mire gondolt Jézus mikor azt mondta, hogy a követői testvérek? Nekem öt öcsém van. Az utánam következőnél hat évvel vagyok idősebb. És mint felelősségtudó báty, rendszeresen vertem a kisebbeket, kihasználva a testi erőfölényemet. Ha a szüleink nem voltak ott, akkor én voltam a főnök, és azt kellett csinálniuk, amit én mondtam. Mi tagadás elég sokszor visszaéltem a helyzettel. Nem hiszem, hogy más átlag családban másképp mentek a dolgok. De visszatérve Jézusra, és a mondatára: Vajon amikor azt mondta, hogy mi pedig mindnyájan testvérek vagyunk, akkor arra gondolt, hogy mindig lesznek nagyobbak, és erősebbek, akik az erőfölényüket kihasználva megalázzák, dolgoztatják a gyengébbet, és elveszik tőlük azt, ami nekik kell? Vajon Jézus arra gondolt, hogy a nagyobbak verni fogják a kisebbet, kihasználják, és dolgoztatják maguk helyett állandó fenyegetésben tartva őket?

Ha Jézus erre gondolt, akkor azt hiszem igaza volt a posztom ellenzőinek, hiszen Európára mindig is a gyengébbek, a hatalom nélküliek kegyetlen kizsákmányolása volt jellemző. A nagyobb hatalommal, több pénzzel rendelkező keresztények, mindig kihasználták, kizsigerelték, fenyegették, büntették a kisebb, szegényebb keresztény testvéreiket. Európában, a feudalizmusban a jobbágyrendszer sok esetben csak nevében különbözött a rabszolgatartó társadalomtól. A jobbágyok jogainak nyírbálása egész Európában időnként elkeseredett jobbágyfelkelésekhez vezetett. Nem kívánok részleteiben foglalkozni a jobbágyság helyzetével, hiszen azt hiszem mindannyian tanultunk róla. A keresztény Európa keresztény arisztokratái, amely csoporthoz a katolikus vallási vezetők is tartoztak, a saját jómódjukat, gazdagságukat, a szegénységben tartott, sok esetben végtelenségig kihasznált, emberi jogaikban megtiport alsóbb néprétegek kizsákmányolásának köszönhették. Míg a magyar nemes nem volt adóköteles, addig a jobbágytól, mind a földesúr, mind az állam, mind az egyház könyörtelenül elvette a jussát. Emiatt a jobbágyok végső elkeseredésükben gyakran egyenesítették ki a kaszájukat, és fordultak kizsákmányolóik ellen.

Tehát ha a középkor feudális rendszere, melynek a katolikus egyház az egyik legnagyobb haszonélvezője volt, megfelelt Krisztus megállapításának (ti pedig mindnyájan testvérek vagytok), akkor, nyugodtan mondhatjuk, hogy Európa keresztény volt.

Vajon változott valami a kapitalizmus kialakulásakor? A jobbágyok, a földesurak kártalanítása után megkapták a szabadságukat. Szabadon élhettek, költözhettek. De az igazság az, hogy a jobbágyság felszabadításának oka legkevésbé sem az irántuk érzett keresztényi szeretet volt, hanem a munkaerő átcsoportosításának lehetősége, hiszen a jobbágyok a földesuraik tulajdonai voltak, és nem költözhettek el a lakóhelyükről. Miután a jobbágyokat felszabadították, tömegesen költöztek a gyárvárosokba, és váltak munkásokká egy kapitalista rendszerben, ahol is egészségtelen, embertelen körülmények között dolgoztak sok esetben napi 12-14 órát, annyi pénzért, ami a szűkös megélhetéshez is épp, hogy elég volt. Vajon a kapitalista rendszer megfelelt Jézus elvárásainak? Vajon érvényesült az alapelv: „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok”? A kapitalista rendszer továbbra sem vette emberszámba az alsóbb néptömegeket. Nem törődtek a szegényparasztság, és a munkásság jólétével. A gazdag, és most már jobbára protestáns gyárosok, tőkések lelkiismeret furdalás nélkül szipolyozták ki szegényebb keresztény testvéreik vérét. Európa több részében (pl. Magyarországon, Írországban) olyan mértékű éhezés volt, hogy az írásos beszámolók szerint, miközben tömegesen pusztultak éhen az emberek, a szülők, halott gyermekeiket ették meg. A XIX. század történelme tele van megrázó eseményekkel, melynek az oka minden esetben az alsóbb néprétegek lelkiismeretlen kizsákmányolásában található.

A XIX. sz. végére a munkás és paraszt tömegek végső elkeseredésükben már az életükkel sem törődve emelték fel a hangjukat az elnyomás ellen. Európa minden részén tömegesen küldték börtönbe, végezték ki azokat, akik felmerték emelni a hangjukat az elnyomás ellen. Sorra hajtottak végre terrorcselekményeket, melyekben Európa uralkodó osztályának számos tagja életét vesztette (többek között II. Sándor orosz cár, vagy épp Sissy a magyar királyné). Sok kisegyház létrejötte annak köszönhető, hogy a nagyobb egyházak csendes megfigyelőként egy hajszálat sem voltak hajlandók megmozdítani a tömegek érdekében. A protestáns egyházak ugyanolyan haszonélvezői voltak a kapitalista rendszernek, mint korábban a katolikus a feudálisnak. Sőt Max Weber és még sok más neves gondolkodó szerint a protestáns etika (ami magában foglalta a bővölködés evangéliumának elődjét) nagyban hozzájárult a kapitalizmus szellemének kialakulásához.

Napjaink Európája egy szociálisabb Európa, amely nagyrészt annak köszönheti jólétét, hogy a száz évvel ezelőtti terrorcselekmények, forradalmak felhívták az uralkodó osztályok figyelmét arra, hogy a nép, amelyet elnyomnak, és kihasználnak, végső soron erősebb, mint ők, és ezért ha nyugodtan szeretnének élni, akkor többet kell juttatni a népnek a haszonból, hogy nehogy újabb elkeseredési hullám következtében ellenük forduljanak. Persze a jóléti társadalom, amely Európát ma jellemzi, nem más, mint egy hamis álca, mely alatt Európa gazdasági vezetői újabb módszereket találtak ki a haszonszerzésre, és a néptömegek kizsákmányolására, valamit más feltételeket hoztak létre a saját védelmük érdekében. Természetesen a jelenlegi társadalom működése, és annak gazdasági, politikai vezetése számomra áttekinthetetlenül bonyolult, ezért nem is mennék bele, hiszen csak ismerkedek a témával. De egy biztos: Jézus szavai, mely szerint a követőit a testvériség kell, hogy jellemezze, ma sem jellemző Európára.

A történelem során kipróbált különböző társadalmi rendszerek egyike sem felelt meg Krisztus testvériséggel kapcsolatos elvárásainak. Sőt. Mikor Jézus arról beszélt, hogy „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok”, akkor ezt a gondolatot sokmás dologgal is kiegészítette:

„Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ezekkel a szavakkal: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz. Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Amint az Jézus szavaiból kiderül, Ő élesen kritizálta azt a rendszert, amelynek jellemzője az, hogy elviselhetetlenül nehéz terheket raknak az emberek vállára. Az általa kritizált rendszerrel pedig szembeállította a sajátját, amelyben az lesz a jellemző, hogy a testvérek szolgálják egymást.

Ezek alapján mindenki maga döntse el, hogy az elmúlt kb 1600 év Európája melyik modellhez hasonlított. Ahhoz, amelyet Krisztus kritizált, vagy ahhoz, amelyet létre szeretett volna hozni?