Az elmúlt napokban több, még a gyülekezetben lévő testvér hívta fel a figyelmemet a februári Ébredjetek!-re, amely egy cikket tartalmaz Platónról. A cikk elítélően beszél a keresztény és zsidó vallásokról, mivel engedték, hogy a platóni filozófia beépüljön a hitnézeteik közé. Ha a társulat honlapjára mész, és megkeresed ezt a cikket, akkor ott ezzel a kérdéssel hívják fel a figyelmet a cikkre: „Hogyan olvadtak be Platón elképzelései a kereszténység tanításaiba?”

Miután a cikk röviden leírja Platón életét, így folytatja: „Platón tanításai óriási hatással voltak emberek millióinak a hitnézeteire, beleértve magukat kereszténynek vallókat is. Közülük sokan tévesen úgy gondolják, hogy a hitnézeteik a Biblián alapulnak.(…) Platón egyik legkiemelkedőbb tanítása az a feltevés, hogy az embernek halhatatlan lelke van, mely tovább él a test halála után. Platónt nagyon foglalkoztatta a halál utáni élet. Egy könyv szerint „Platón egyik legkedveltebb témája a lélek halhatatlansága” (Body and Soul in Ancient Philosophy). Szilárd meggyőződése volt, hogy „a lélek túléli a jelenlegi inkarnációját, és megkapja méltó jutalmát vagy büntetését” a túlvilágon, attól függően, hogy az illető milyen életet élt a földön.”

Külön felhívnám a figyelmet a szöveg közepén, zárójelben lévő pontokra, amit én tettem oda. Egyrészt azért, mert a kiadványban is külön szerepel a két bekezdés, másrészt azért mert itt két különböző gondolatot választ el egymástól a cikk írója egy betéttel, amit az oda nem figyelő olvasó észre sem vesz. Az első bekezdésben azt állítja az író, hogy a magukat kereszténynek valló emberek millióinak hitnézetére van hatással Platón tanítása, a másodikban pedig ettől függetlenül azt állítja, hogy Platón kedvelt tanítása a halhatatlan lélek folyamatos inkarnációja. A cikk felépítése azt az érzést kelti a gyanútlan olvasóban, hogy a kereszténység átvette Platóntól a halhatatlan lélek tanítását, amiért is megkérdőjelezi a többi keresztény egyház bibliához való ragaszkodását. Ezek után szembe állítja a Platóni lélekről szóló tanítást néhány bibliaverssel, ezzel is igazolva önmagát, hogy nála az igazság. Majd egy provokatív kérdést tesz fel: „Jól tesszük hát, ha megkérdezzük magunktól: „A Biblián alapul az, amiben hiszek, vagy Platón filozófiáján?”

A gyanútlan olvasó, aki szeretné a hitnézeteit tisztán a Bibliára alapozni, és máris meghozza a döntést: „Én bizony inkább a Bibliára alapozok, mint a platóni filozófiát átvett, és ezáltal megtévesztett hamis kereszténységre”.

Igen, ám de van itt egy bökkenő! Méghozzá nem is kicsi. Ugyanis valóban igaz az, hogy a kereszténység néhány tanítása a Platóni filozófián alapul. Az egyikről írtam is. (ITT) De a lélek halhatatlanságáról szóló tanítását nem vette át!!! Sőt nemhogy nem vette át, hanem még kiközösítésre méltó eretnekségnek is tartotta, és tartja ma is! Az egyik ókori egyházatya Origenész volt az, aki próbálkozott azzal, hogy a Platóni lélekről szóló tanítást bele építse a kereszténységbe, de mivel ezt nem volt hajlandó abbahagyni, kiátkozták az egyházból. (erről itt) Platón olyan korban élt, amikor a görögök abban hittek, hogy az istenek az Olümposz hegyén élnek, Zeusz vezetése alatt. Platón ebben a korban fogalmazott meg egy olyan istenképet, ami némileg hasonlít a mai keresztények istenképéhez. Platón már akkor azt mondta, hogy a világ létezése egyetlen ős okra vezethető vissza, ami nem más, mint egy fizikai világegyetemtől független, téren, és időn kívül álló Isten. Erről a témáról Hippói Szt. Ágoston Vallomások című művében olvashatsz többet. Én magam nem igazán foglalkoztam Platón munkásságával, és azzal, hogy Ágoston miként vonta be a filozófiáját a keresztény teológiába. De az biztos, hogy ennek köszönhetően ma sok dolgot könnyebb megérteni. Platón filozófiája nagy hatással volt az elmúlt évezredek nagy gondolkodóinak munkásságára. Egy Alfred North Whiteheadtől származó szállóige szerint az egész európai filozófia nem más, mint egy sor, Platónhoz fűzött lábjegyzet. Tehát, bár a lélekről alkotott nézetét senki nem fogadja el, ám más területeken végzett kutatásai, elmélkedései, mind a mai napig megállják a helyüket.

Jelenlegi ismereteim szerint nincs egyetlen bevett keresztény egyház sem, amely akár egy kicsit is, de tanítaná a Platón által felállított lélek reinkarnáció elméletét. Ez viszont azt bizonyítja, hogy Jehova Tanúi vezetői, szándékosan, egy félretájékoztatással szeretnék becsapni az olvasóikat, hamis képet alkotva a vallásokról.

A Katolikus dogmatika kézikönyve a következőt állítja: „„A „nefes”-t az Ószövetség görög fordításában(LXX) gyakran „pszükhé”-nek fordítják, a magyarban „léleknek”. Nem szabad azonban valami „szellemi princípiumra” (alap. Sefa) gondolnunk az ember testi valóságától elkülönítve, hanem az egész eleven emberre.”

Egy hivatalos református honlapon pedig a következőket olvashatjuk: „Tegyük fel a kérdést egy keresztyén embernek, protestánsnak vagy római katolikusnak, értelmiséginek vagy nem értelmiséginek: Mit tanít az Újszövetség az egyén sorsáról a halál után; kevés kivételtől eltekintve mindig ugyanazt a választ fogjuk kapni: A lélek halhatatlanságát. Pedig ez a vélemény – bármily elterjedt is legyen – az egyik legnagyobb félreértés a keresztyénség vonatkozásában”

Ezek után pedig szeretném kérdezni minden olvasótól: Tisztességesnek tartjátok a Társulat egyoldalú, félrevezető információ közlését?