Ezt a tanulmányt a Máté 20:1-16 verseiről írom. Ez a történet számomra mindig többet jelentett annál, mint amilyen magyarázatot kaptam rá. Íme, a történet az Új világ fordítás szerint:

Mert az egek királysága hasonló egy emberhez, egy házigazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel szőlőjébe.  Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.  Kimenve a harmadik óra körül, látott másokat is dologtalanul álldogálni a piactéren,  és ezt mondta nekik: »Ti is menjetek a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.«  Azok tehát elmentek. A hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment, és hasonlóképpen tett.  Végül a tizenegyedik óra körül is kiment, és másokat is talált, akik álldogáltak, és így szólt hozzájuk: »Miért álldogáltok itt egész nap dologtalanul?«  Ezt mondták neki: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Így szólt hozzájuk: »Ti is menjetek a szőlőbe.«  Amikor beesteledett, a szőlő ura ezt mondta megbízottjának: »Hívd a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsóktól kezdve az elsőkig.«  Amikor azok jöttek, akik a tizenegyedik órában kezdtek, mindegyikük kapott egy dénárt.  Így aztán, amikor az elsők jöttek, úgy következtettek, hogy ők majd többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak fizetségül.  Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a házigazda ellen,  és ezt mondták: »Ezek az utolsók egyórai munkát végeztek, mégis egyenlővé tetted őket velünk, akik a nap terhét és a tikkasztó hőséget viseltük!«  De ő ezt felelte az egyiküknek: »Barátom, nem vétek én ellened. Egy dénárban egyeztél meg velem, nem?  Fogd, ami a tiéd, és menj. Én ennek az utolsónak ugyanannyit akarok adni, mint neked.  Vajon nem szabad a magam dolgaival azt tennem, amit akarok? Vagy azért gonosz a szemed, mert én jó vagyok?« Ekképpen lesznek az utolsók elsők, az elsők pedig utolsók.”

Milyen furcsa történet. Egy olyan emberről szól, aki olyat tesz, amit valószínűleg soha egyetlen vállalkozó, vagy cégtulajdonos nem tett meg. Ugyanannyi bért adott annak a munkásnak, aki egész nap dolgozott neki, és annak is, aki csak egy órát. Mindezt a saját kárára, hiszen ezzel a saját bevételeit csökkentette. Senki nem szólhatott volna egy rossz szót sem, ha a munkások szőlőben eltöltött idejével arányosan fizette volna ki a bérüket. Azok, akik reggel óta kint dolgoztak, és látták, hogy az egy órát dolgozók ugyanazt a bért kapták, mint amiben ők is megegyeztek nagyon megörültek, arra gondolva, hogy ők valószínűleg többet kapnak majd a megegyezett összegnél. Ám mikor a fizetésnél ők is sorra kerültek csalódottan tapasztalták, hogy ők is ’csak’ annyit kapnak, mint a többiek.

Ez komoly problémát jelentett nekik. Nem azért mert kevesebb fizetést kaptak, mint amennyiben megegyeztek, hanem azért, mert fájt nekik, hogy azok, akik jelentősen kevesebbet dolgoztak, mint ők, szintén ugyanannyit kapnak. Vajon kit szemléltet, a szőlősgazda? Kit szemléltet az, aki kilenc, hat, három vagy egy órát dolgozott? Ezen történet magyarázásánál nem szeretném magam olyannak beállítani, mint akinek joga vagy képessége lenne a szentírás magyarázatára. Viszont van, ami számomra nagyon fontos ebben a történetben, és nem mehetek el mellette szó nélkül. A legnagyobb ember, aki valaha élt című amúgy nagyszerű kiadvány a következőképpen magyarázza ezt a szemléltetést. A szőlősgazda Jehova Isten. A szőlőültetvény Izrael nemzete. A szőlőmunkások a törvényszövetség alá tartozó személyek, főleg azok a zsidók, akik Jézussal egy időben éltek. A legkorábban munkába állt dolgozók azok a zsidó vallásvezetők, akik állandóan vallási szolgálatban foglalják el magukat. Az egy órát dolgozó munkások, pedig Jézus követői, akik életük nagy részét nem szellemi, hanem fizikai munkával töltötték.

Most pedig le szeretném írni, hogy számomra mit jelent ez a történet, mivel én másként látom a történet egy két részét. Főleg azért, mert a szőlősgazda, a történet minden tagjának megadja a bért. Ha a 9 órán keresztül dolgozó munkások a farizeusokat szemléltetik, aki a keresztények üldözésében jelentős szerepet játszottak a legnagyobb ember című könyv magyarázata szerint is, akkor ők miért kapják meg ugyanazt a fizetséget, jutalmat, mint azok, akik csak egy órát dolgoztak, azaz a keresztények, akiket ők üldöztek? Vajon a szőlősgazda Jehova Isten, miért fizetné ki a bért a farizeusoknak, azért mert ők üldözik, sőt megölik Jézus követőit? Sőt! Igazából, a történetből az derül ki, hogy mindegy hogy mennyi ideig, de ugyanazt a munkát végezték. Tehát nem egymás ellen dolgoztak, hanem egymás mellett, ugyanazért a célért.

Számomra ez a történet teljesen másról szól. Olyan emberekről, akik régóta szolgálják az Istent, és ezért úgy érzik, hogy előjogaik vannak másokhoz képest. A fizetség a megmentés, és Jehova Tanúi gyakran utalnak arra, hogy ez a történet azt szemlélteti, amikor az idősebb keresztény szolgák, akik hosszú évtizedek óta szolgálnak, ugyanazt a bért kapják majd, mint az újak, akik csak néhány éven, vagy hónapon keresztül teszik ugyanezt. És emiatt féltékenység alakul ki bennük az újak iránt, mivel hosszú ideig tartó szolgálatikért, ugyanazt a bért fogják kapni, mint azok, akik nemrég keresztelkedtek meg. Ám ez a magyarázat azért nem jó, mert a legtöbb esetben a régóta szolgáló emberek örülnek az újaknak, és nem háborodnak fel azon, hogy ugyanabban az örök életben reménykedhetnek, és kapják is meg végül.

Tehát amikor a fizetés időpontjára sor kerül, olyan dolog fog történni, ami megdöbbenti, felháborítja azokat, akik régóta szolgálnak. Azt fogják tapasztalni, hogy sok, szerintük arra méltatlan ember ugyanazt a bért fogja kapni, mint ők, és emiatt mélységesen csalódni fognak, mert ők addig azt hitték, hogy ők többet, míg mások kevesebbet kapnak. Tehát ez a történet az én olvasatomban azt jelenti, hogy amikor eljön a fizetés időpontja, akkor sokan fogják megkapni azt, még akkor is, ha a régóta dolgozó munkások nem így gondolják. Olyanok is részesülnek a megmentésben, akiken meg fognak döbbenni, sőt! Zúgolódni fognak, hogy erről nekik teljesen más a véleményük, azaz úgy érzik, sokan nem érdemlik meg ugyanazt a bérezést, mint ők.

Ha ezt a történetet a saját életünkben elképzeljük, akkor valószínűleg mi is hasonlóképpen reagálnánk. Ha egy munkatársunk, aki épphogy csak részt vett egy munkában, amiben mi heteket-hónapokat dolgoztunk, és ugyanazt a bért, prémiumot kapná érte, mint mi, hasonlóképpen szóvá tennénk. Ám a szőlősgazda így szól: »Barátom, nem vétek én ellened. Egy dénárban egyeztél meg velem, nem? Fogd, ami a tiéd, és menj. Én ennek az utolsónak ugyanannyit akarok adni, mint neked.  Vajon nem szabad a magam dolgaival azt tennem, amit akarok? Vagy azért gonosz a szemed, mert én jó vagyok?« Ebből a beszámolóból az derül ki, hogy a régóta dolgozó munkásoknak gonosz lett a szeme, azaz helytelen Istennek nem tetsző tulajdonságokat kezdenek kimutatni, a bennük lévő harag, és féltékenység miatt. Ám azt is láthatjuk, hogy a szőlősgazda irgalmasan megoldja ezt a hirtelen felmerült problémát, És ahelyett, hogy büntetést szabna ki rájuk, vagy bármilyen más módon hátrányt okozna nekik a viselkedésükért, inkább saját jóságára helyezi a hangsúlyt, és arra jogára, hogy ő a saját vagyonával, a saját szőlőjében azt csinál, amit akar. Így aztán mindenki megkapja a dénárját, aki bármilyen módon, vagy éppen bármennyi ideig részt vett a munkában, amivel meg lett bízva. MINDENKI!