Márfi Gyula, veszprémi érsek kifejezte aggodalmát  Európa látványos elkereszténytelenedése (dekrisztianizálódása) miatt. Olyan jó látni, hogy sokan aggódnak a kereszténység hanyatlása miatt. Az érsek úr aggódása is megható, hiszen jó abban a tudatban élni, hogy vannak még, akik számára fontos a kereszténység, és a keresztény értékek. Ám a kereszténység miatt aggódó vallási és politikai vezetők szavaiból nem azt olvasom ki, hogy valóban a kereszténység miatt aggódnak. Nekem úgy tűnik, hogy a kereszténység hanyatlása nem új keletű dolog. Nem az elmúlt két-három év iszlám bevándorlói tették az európai embert közönyössé a kereszténységgel szemben. A kereszténység hanyatlása valójában egy nem létező fogalom. Európában sosem létezett az a kereszténység, amit most visszasírnak, és ami miatt aggódnak. (Erről ITT    és ITT)

Teljesen egyetértek azzal, hogy a kereszténység berkein belül problémák vannak. Ám az ahogy ezt a kereszténység vallási és politikai vezetői meg akarják oldani, ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor valaki árvíz esetén, drótkerítéssel akarja megfogni a vizet. Sokkal kényelmesebb, könnyebb, mint a gát építése, azt az érzést kelti az építőben, hogy megtett minden tőle telhetőt, de viszont nem oldott meg semmit, és a probléma nagyobb lesz, mint volt. Ám innentől másra lehet azt hárítani.

A kereszténység problémái már hosszú évszázadokkal ezelőtt megvoltak. És az okai elsősorban a keresztény vezetőknél találhatóak. Ők voltak azok akik a kereszténységből egy olyan intézményt kreáltak, amire az ember csak megbotránkozva tud nézni, hiszen élesen látszik Európa történelmén a keresztény egyházak okozta súlyos véres seb, amely emberek tömegeinek életébe és nyomorába került. Az évszázados elnyomás, kirekesztés, háborúskodás, amit az egyházak Krisztus nevében árasztottak Európára, emberek millióit taszították el a kereszténységtől. Az emberek nem azért lettek ateisták, nem azért hagyták el az egyházat, hogy szabadon szexszelhessenek és lophassanak, hanem azért, mert olyan mértékben csalódtak az egyházak és egyházi vezetők keresztényietlen megnyilvánulásaiban, hogy képtelenek voltak azonosulni velük. (Erről ITT)

Miközben a mai keresztény vezetők, politikusok, a kereszténység hanyatlását külső erőknek tulajdonítja, addig Pál arra figyelmezteti a keresztényeket, hogy Isten nevét azok miatt káromolják, akik képmutató módon kereszténynek tartják magukat, de életükben megtapossák annak értékeit, gyalázva ezzel Istent. (Róma 2:17-24) És amíg a kereszténység vezetői számára fontosabb lesz az, hogy politikai, gazdasági ügyek mellett szálljanak síkra, és a saját problémáikra ott keressék a megoldást, addig a kereszténység hanyatlása nem fog megállni (bár kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy a kereszténység hanyatlik)

A kereszténység nem a más vallások, más nézetek elleni sikeres harc miatt lesz népszerű. Sőt inkább ezek miatt veszíti el a népszerűségét. A kereszténység problémáira egyetlen megoldás a valódi krisztusi értékek gyakorlatban történő felmutatása, illetve a keresztény egyházak ezek mellett történő állásfoglalása. (Erről ITT)

Amíg ez nem történik meg, addig minden Márfi érsekéhez hasonló siránkozás, csak képmutató hatáskeltés.