A kereszténység megujhodása régóta vágyott. mindig jönnek hullámok,amelyekről azt hiszik, hogy végre helyre teszi a kereszténység lagymatagságát, aztán ők is beleszürkülnek a valóságba. Az, hogy a kereszténységben évszázadok óta várják, hogy valami változzon, az azt jelenti, hogy valójában sosem volt a kereszténység ideális. Bár bizonyos változásokat, mint például a reformáció, sokan örömmel üdvözölnek, és tulajdonítanak Istennek, valójában  az sem biztos, hogy Istennek bármi köze lenne hozzá, és a reformáció is elavult már.

A személyes véleményem az, hogy a kereszténység soha nem volt olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ennek az az elsődleges oka, hogy senki sem tudja milyennek kellene lennie a kereszténységnek. Valójában az elmúlt kétezer évben nem történt más,minthogy a kereszténység arrafelé haladt, amerre az emberek vitték. A dogmafejlődés, az egyház szerkezeti fejlődése nem más, mint az adott korhoz és a hatalomhoz való viszonyulás. Sokan szeretnék azt hinni, hogy a kereszténység történelme egy Isten által irányított folyamat, de akkor ez azt jelentené, hogy Isten nagyon le van maradva önmagától. Már pedig ez egy igen furcsa paradoxon lenne.

A múlt hét végén részt vettem egy kerekasztal beszélgetésen, ami a fundamentalizmussal foglalkozott. A beszélgetés alatt egyre biztosabb lettem abban, hogy a kereszténység soha nem fog megváltozni. Mindig is olyan lesz, amilyen mindig is volt. Széttagolt, ezerfelé szakadt, önmagának ellentmondó, a valóságtól lemaradt. És bár mindig lesznek, ahogy mindig is voltak olyanok, akik változásokra vágynak, valami jobbra, ezek az emberek csupán egy újabb szektája lesz annak a kereszténységnek, amely megszámlálhatatlan szektából rakódik össze.

Az emberi erőfeszítések ahogy eddig sem, úgy a jövőben sem fognak változást hozni, hiszen ahhoz semmi sincs meg. Nincsenek meg azok a fogalmak sem, amelyekre alapozva ezt meg lehetne tenni. De mivel már azt sem lehet meghatározni, hogy milyennek kellene lennie a kereszténységnek, így eleve a cél meghatározása is lehetetlen. Ám ha mégis sikerülne ezt a célt meghatározni, és mire el lehetne érni az emberek tömegeit a céllal, addigra már az is elavulttá válik, mert a kererszténység nem képes a gyors reagálásra és a radikális változásra.

Az egyetlen megoldás az lenne, ha maga Isten tenne valamit az ügy érdekében, de a történelem azt mutatja, hogy Istent nem igazán foglalkoztatja a kereszténység, és nem igazán törődik a keresztényekkel. Bár ők szeretnék ezt másképp hinni, valójában semmi alapjuk nincs erre. És nincs is semmi ami alapot szolgáltatana erre a hiedelemre. Isten nem reformálja meg az egyházát. és nem is segít ebben. Isten csak hagyja, hogy az emberek úgy éljenek a tőle kapott élettel, ahogy akarnak.

Tehát csak mi emberek lennénk erre képesek,de a fent említett okok miatt ez nem fog sikerülni. Ahhoz, hogy elinduljuk a változás felé, arra lenne szükség, hogy pontosan meghatározzuk, hogy mi rossz, mi jó. De már itt falakba ütközne a változást akaró. Amit az egyik keresztény jónak tart, azt a másik rossznak. És mindkettő azért van a véleményén, mert úgy gondolja, hogy Isten ezt várja el tőle. És ezért nem fog belőle engedni. A szakadékok pedig megmaradnak.

Szóval kétlem, hogy Istent foglalkoztatja a kereszténység. És épp ezért azt is kétlem, hogy azt akarja, hogy megváltozzon