Ezt az írást Karalábé készítette, és megkért, hogy tegyem ki. A saját történetét tartalmazza, amit az elmúlt időszakban élt át, miközben a társulattól szerette volna elkérni az adatait. Nekem is volt egy hasonló levelezésem a társulattal, amit ITT OLVASHATSZ

Most pedig jöjjön Karalábé írása:

A 2011. évi CXII törvény 14. és 15. § értelmében kértem a Magyarországi jehova Tanúi Egyházat, hogy tájékoztassanak a nyilvántartásukban szereplő adataimról, és miután megtették ezt, töröljék azokat abból.

Az Egyház válasza szerint:

„Ezeket az adatokat abban az esetben tudja az egyház Önnel közölni, ha erre vonatkozó kérelméhez közjegyző által hitelesített aláírási címpéldányt mellékel vagy személyazonosságát hitelt érdemlő módon igazolja. Mindez lehetővé teszi, hogy személyes adatai harmadik személy birtokába ne kerülhessenek.”

A 2011. évi CCVI tv. 10 § (3) és az Info tv. 6§ (1) bekezdéseire hívatkozva kijelentették, hogy az egyháznak nem áll módjában az adataim törlésére vonatkozó kérésemnek eleget tenni.

Sem a közjegyző által hitelesített aláírási címpéldánynak, sem a személyazonosságomat hitelt érdemlő igazolásnak nem tettem eleget, ellenben az Adatvédelmi Hatósághoz fordultam panasszal. Ahogy a Hatóság elkezdett kutakodni, egy levelet kaptam a Jehova Tanúi Egyháztól, melyben közölték az náluk nyilvántartott adataim egy részét. Ebben a levélben a 2011. évi CCVI tv. 10§(4) bekezdésére hívatkozva kifejtik, hogy a vallásos tevékenységhez kapcsolódó személyes adataimat – melyeket én bocsátottam rendelkezükre - az egyháznak jogában áll a belső szabályai szerint kezelni egyházi anyakönyvezés és az én érdekemben folytatott pásztori tevékenység céljából.

Az Adatvédelmi Hatóság levelében arról tájékoztatott, hogy a Jehova Tanúi Egyházzal több levélváltást igényelt az adatkezeléssel kapcsolatos helyes eljárások tisztázása. Ők a kizárt tagok újrefelvételével indokolják az adatkezelés szükségességét, állításuk szerint ha nem őriznének adatokat a kizárás tényéről, az veszélyeztetné a gyülekezet egységét. Továbbá arra az esetre is felkészülnek, ha esetleg kártérítési pert indítanának ellenük, ezért is szükségesnek tartják a dokumentációk megőrzését. Ezeket a hívatkozásokat azzal igazolják, hogy az egyházi törvény ún. lex specialis, ami annyit jelent, hogy önálló jogalapot biztosít az egyházaknak a belső egyházi szabály szerinti adatkezelésre, így ők eltérhetnek az adatkezelésre vonatkozó általános szabályoktól.

Az egyházi törvény lex specialis mivoltát az Adatvédelmi hatóság elfogadható érvnek tekintette, bár nem fogadta el azt az érvet, hogy az Egyházi törvény felhatalmazást adna az egyházaknak arra, hogy az Infotörvénnyel ellentétes gyakorlatot alakítsanak ki. Ennek érdekében a Hatóság a következő javaslatokat tette, melyeket a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház adatkezelési szokásaiban ki kell igazítani:

• A Hatóság az adatminimum és a célhoz kötött adatkezelést elvének maximális tiszteletben tartásának elve mellett, az adatkezelést akkor tekinti jogszerűnek, ha a kezelt személyes adatok közül az Egyház törli azokat, melyek további kezeléséhez nem fűződik cél, ilyen különösen az érintett telefonszáma. A többi személyes adatot pedig zárolja és addig harmadik fél részére nem továbbítja, amíg az érintett erre vonatkozóan hozzájároló nyilatkozatot nem tesz. Az adatokat zártan kell kezelni. (Az egyház tájékoztatása szerint az adatokat tartalmazó hirnőkkártyát egy zárt borítékban kezelik és a gyülekezet irattárába kerül, melyet csak az erre illetékes bizottság bonthat ki.)

• A Hatóság álláspontja szerint az Infotörvémy 14. §-ban szabályozott tájékoztatáshoz való jog nem köthető feltételhez és az érintett nem kötelezhető ezzel kapcsolatban semmilyen anyagi teher viselésére. Ugyanakkor az adatbiztonsági követelmények biztosítása érdekében az adatkezelő azon gondossága figyelemreméltó, hogy a bejelentést tevő személyazonosságáról meg kíván bizonyosodni. A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III tv. 196 §-a értelmében teljes bizonyító erejű okiratnak kell tekinteni azt, amit az érintett maga ír és aláír, vagy nem ő írja, de két tanú jelenlétében aláírja. Nem fogadható el az a gyakorlat, mely a teljes bizonyító erejű okiratnál szigorúbb formai követelményekhez köti az érintett joggyakorlását, vagyis a közjegyző előtt hitelesített aláírási címpéldány.

• Az érintett tájékoztatásával kapcsolatban a 26.K 32.704/2012/5. ügyszámú döntésben a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy sem az Infotörvény céljával, sem az érintett jogaival nem egyeztethető össze az az értelmezés, amely szerint a tájékoztatásnak az adat tartalmára nem kell kiterjednie. Ennek megfelelően az érintett kérelmére a róla kezelt teljes dokumentációt köteles az adatkezelő a rendelkezésére bocsátani. Amennyiben az iratok más érintettek személyes adatait is tartalazzák, akkor ezeket anonimizálni kell és így kell az érintettnek átadni.

• Az Egyház az adatkérő személyi azonosságának meghatározására az útlevél vagy személyi igazolvány másolatát tartja megfelelőnek. A hatóság azonban a fényképes igazolvány lemásolását és tárolását nem tekinti a személyazonosság igazolásának, és annak jogszerűtlensége miatt kerülendőnek tekinti ezt a gyakorlatot.

Tanulságok azoknak, akik még a gyülekezetben vannak, vagy akik oda szándékoznak csatlakozni:

• Nagyon vigyázni kell, hogy kinek milyen adatot adnak ki. Természetes, hogy a tagok megbíznak a helyi vénekben, így nem gondolják, hogy az adataikkal esetleg visszaélhetnek. De a véneknek nem sok közük van az adatok további sorsával, ugyanis minden a Társulat útmutatása szerint történik, melybe a vének nem feltétélenül látnakbele, illetve nem mindenki és nem a teljes képet. Ezért bátran meg lehet tagadni az adatok kiadását, a gyülekezeti regisztrációnak nem feltétlenül kell személyes részletekre kiterjedniük.

• Semmiféle indokkal ne engedjék lemásoltatni az útlevelüket vagy egyéb személyes fényképes igazolványukat.

• A volt tagoknak az adataik kikéréséhez joguk van. Egy saját kézzel írott kérelem vagy egy géppel írott, és két tanú jelenlétében aláírt kérelem elegendő ehhez. (Személyesen én nem vennék igénybe két tanút, mivel azok adatai is szerepelnek az okíraton, és pont aza cél, hogy az adatokat kikérjük a visszaélések megelőzése céljából.)

• A kérésre MINDEN adatot ki kell adni, beleértve az S-21-es hirnökkártyát és az S-77-es nyomtatványt is. Ebben az utóbbiban lehetnek olyan infók, amiket nem biztos, hogy tudunk magunkról. Erről a terelgessétek Isten nyáját könyv a 110. oldalon a 34. bekezdésben ezt írja: „Az ügy lezárásakor az elnöklőnek egy lezárt borítékban el kell helyeznie a gyülekezet bizalmas irattárába a szükséges feljegyzéseket és dokumentumokat, az ügy részletes összefoglalását és az S-77-es nyomtatványokat. A bizottságban szolgáló vének a lezárt borítékon kívül semmit nem tarthatnak meg (a személyes feljegyzéseket sem). A borítékra rá kell írni a helytelenül cselekvő nevét, azoknak a neveit, akik a bírói bizottságban szolgáltak (megjelölve, hogy ki volt az elnöklő), a meghozott döntést és a bejelentés dátumát."

• Amint a Jehova Tanúi Egyház érveléséből kitűnik, az egyház „lex specialis” mívoltát a törvények kijátszására próbálják használni. Az adatokat nem azért kérik, mert valóban segítséget nyújtanának azoknak, akiknek erre szükségük van, hanem azért, hogy ha valaki felháborodna az eljárásukon, akkor MAGUKAT tudják megvédeni a saját áldozataiktól. Mivel az S-77-es nyomtatványon tárolt információ azt tartalmaz, amit ők gondolnak, a hivatalos kérésre pedig csak az S-21-est küldik el – amit úgyis tudunk -, így egy vallásban károsult személy gyakorlatilag esélytelen lehet velük szemben, ráadásul még az egyházi törvényt is maguk mellett tudhatják.