Előzmények: ITT

Az önkielégítés erkölcsi megítélésében nagyon sok olyan szempont van, amit nem vizsgáltam meg az előző posztban. De nemcsak én, hanem azok sem, akik emberek millióinak  életére vannak hatással véleményükkel. Most ezeket a szempontokat fogom megvizsgálni, majd pedig megnézem, hogy az egyházak szerint hogyan kell kezelni az önkielégítés bűnében vétkes, eltévelyedett személyeket, és hogy ez a kezelési mód mennyiben egészséges, és tartja tiszteletben az ember méltóságát, önbecsülését.

Először is kezdjük azzal, hogy mi vezet oda, hogy valaki önkielégítést folytat. Általában a serdülőkor az életnek az a szakasza, amikor egy fiatal elkezdi ezt a tevékenységet. Ilyenkor indul be a fiatalban a nemi érés, ami felerősíti a vágyat. A barátokkal folytatott beszélgetések a másik nemről ,  vagy erotikus töltetű fantáziálások, esetleg filmek, könyvek olvasása szintén felerősíti a nemi vágyat, amit aztán a serdülő (vagy egyedülálló felnőtt) a saját kezével elégít ki. Mondhatnánk, hogy kellő önuralommal lehet uralkodni ezen a helytelennek tűnő vágyon, és Isten segítségével rendszeres imával legyűrhetjük ezeket a vágyakat. De van itt valami, ami miatt az egészet más szemszögből kell tekinteni.  Ugyanis a nemi vágy, és az önkielégítés sok esetben nem serdülőkorban kezdődik, és semmi köze nincs a másik nemhez, vagy épp erotikus fantáziálásokhoz, filmekhez.

Az igazság az, hogy nagyon sok kisgyermek, már igen korán 3-5 éves korában rájön arra, hogy a  nemi szervének simogatása igen kellemes érzés. És most megkérdezném a szülőket, hogy előfordult-e, hogy rajtakapták a kisfiúkat amint a kádban füröve 4 évesen kényezteti magát? Mert bizony ez a fiúknál elég gyakran, és néha a lányoknál is előfordul. Sok fiúgyermek 6 évesen már rendszeresen önkielégítést végez. A kisgyermekek ezen tevékenységéhez semmi köze nincs a másik nem meztelen látványának, vagy a barátokkal folytatott szexuális töltetű beszélgetéseknek. Egyszerűen a testük, maga a természet az oka annak, hogy már ilyen korban önkielégítést végeznek. De vajon egy kisgyermeket, aki csupán a teste "szavaira" reagál, meg lehet vádolni halálos bűnnel? Nem inkább arról van szó, hogy ez egy olyan része az életünknek, amivel nem kéne foglalkozni? Nem lehet, hogy a  Teremtő az oka ennek aki létrehozott bennünket és azt mondta ránk, hogy "ez nagyon jó"? (1Mózes 1:31)

Ahogy az előző posztban írtam, van az életünknek rengeteg olyan területe, ami senkire sem tartozik Még Istenre sem. Hiszen ő nem azért teremtett minket ilyennek, hogy utána állandóan árgus szemekkel figyelje, hogy mit csinálunk. Néha az az érzésem , hogy a vallásos emberek szerint Isten egy peep showt csinált magának, amit állandóan nézhet, és figyelemmel kisérhet. Azok az emberek, akik ezt így gondolják, valószínüleg sosem tudnak felszabadultak lenni, mert mindig nyomasztja őket az érzés, hogy juuuj, Isten most figyel engem, és mit szól ahhoz amit csinálok. Vajon milyen hatással lenne egy házaspár szexuális életére az, ha szerelmeskedés közben arra gondolnak, hogy most Isten minden apró részletében végignézi amit csinálunk, aztán kielemzi, és véleményt formál róla? Hogy őszinte legyek én el nem tudom képzelni a szeretet Istenét ilyennek. Vagy ha ilyen, akkor meg had menjünk mi is mások szerelmi életét nézni, hiszen ő a példaképünk. Az hogy a Szentírás egyáltalán nem foglalkozik az önkielégítéssel, és a szexuális örömszerzéssel is csak épphogy, az számomra azt jelenti, hogy Isten kedvesen tiszteletben tartja az intim szféránkat, és bár ő mindent lát, és mindent tud, mégis bizonyos esetekben magunkra hagy. Ha nem így van, akkor valaki néhány bibliaverssel cáfoljon meg.

Most térjünk át arra, hogy az egyházak szerint súlyos bűnt elkövető maszturbáló emberek bűnét, hogyan kell kezelni.

Jehova Tanúi ezt írják az egyik kiadványukban: "Jóllehet az „önkielégítés” szó nem fordul elő a Bibliában, lehet-e bármi kétségünk afelől, hogy ez elmebelileg és érzelmileg egyaránt beszennyez? Ha valaki folyamatosan így szennyezi magát, azzal vajon nem okoz súlyos kárt a Jehovával ápolt kapcsolatában, és nem teszi-e tisztátalanná magát Jehova szemében?" Tehát bár fogalmunk sincs arról, hogy Istennek mi a véleménye az önkielégítésről, mégis semmi kétségünk nem lehet arról, hogy az önkielégítést végző személy elmebelileg és érzelmileg szennyezett. Ezáltal Jehova elítéli őt, megromlik a kapcsolatuk. Egy másik kiadványban idéznek egy fiatalt: "

„Nyolcéves koromban kezdtem maszturbálni. Később megtudtam, hogy mi a véleménye az önkielégítésről Istennek. Borzasztóan éreztem magam, ahányszor csak engedtem a kísértésnek. »Hogy is szerethetne Isten egy ilyen alakot, mint én!« – gondoltam magamban” (Levente)

Tehát Levente barátunk nyolcéves kora óta élvezte a maszturbáció nyújtotta örömöket. Semmi problémát nem okozott neki, aztán később megtudta, hogy Istennek lesújtó véleménye van az önkielégítésről. De honnan tudta meg? Hiszen ahogy ezt már többször is megemlítettem, a Biblia sehol nem említi ezt a tevékenységet. A saját érzései nem helytelenítették a tevékenységét. Tehát ha sem a lelkiismerete, sem a Biblia nem szólt egy rossz szót sem az önkielégítésről, akkor honnan tudta meg, hogy Isten mélységesen elítéli az önkielégítést végző fiatalokat? Egyetlen lehetőség van. Valaki, aki úgy érezte, hogy hatalmában áll Isten helyett véleményt formálni, ezt állította Istenről neki. Milyen hatással volt Leventére mindez? "Borzasztóan éreztem magam... »Hogy is szerethetne Isten egy ilyen alakot, mint én!« – gondoltam magamban” És már el is jutottunk oda, hogy miért gusztustalan dolog amit a vallásvezetők csinálnak. Létrehoznak egy bűnt, ami soha sehol nem szerepel az Istennel kapcsolatos iratokban, és máris több millió ember önbecsülését, személyiségét, Istennel ápolt kapcsolatát döntik romba. Innentől kezdve a fiatal folyamatos bűntudatban él, azzal az érzéssel küszködve, hogy Isten nem szereti őt. Ezzel a legérzékenyebb korban, amikor a személyiség még kialakulóban van, egy olyan szőrnyű vágást ejtenek a személyiségén, ami valószínüleg az egész életében el fogja kísérni. Ha kielégíti magát akkor azért bűnös, ha nem, akkor pedig kínok között kell élnie, és amiatt fogja szennyesnek érezni magát. Akármelyik megoldást is válassza szerencsétlen Levente barátunk, és a hozzá hasonló fiatalok, a személyisége torzulni fog.

Jehova tanúi miután súlyos bűntudatot okoztak a fiatalnak, megértő módon közelítenek a problémához, amit ők okoztak. Még azt is mondják, hogy nem baj ha visszaesel és nem tudod abbahagyni, mert: "Már önmagában az is azt bizonyítja, hogy nem mentél túl messzire, hogy bánatos vagy, és haragszol magadra. Sose fáradj bele abba, hogy Istenhez fordulj alázatosan és őszintén, kérve a bocsánatát, a megtisztítást és a segítségét." Tehát a lényeg az, hogy folyamatosan bánatos legyél, és haragudj magadra. nem baj, ha visszaesel, de haragudj magadra. és ha mégjobban szeretnéd magad megalázni, kifejezve ezzel azt, hogy nagyon bánod azt súlyos, gusztustalan bűnt, amit elkövettél, akkor "Beszélj róla valakinek. A szégyenérzet megnehezítheti, hogy előhozakodj a témával. De ha beszélsz róla valakinek, akiben megbízol, győztesen kerülhetsz ki a harcból" A kiadványok két lehetőséget adnak meg arra, hogy kivel beszélj. Az egyik az édesapád, a másik pedig a gyülekezet egyik vezetője. De hogy miért kénebeszélni vele azt nem írják. A cél egyértelműen a megalázás. Szerencsétlen gyerek. Már eddig is szétalázták azzal, hogy elérték nála, hogy haragudjon magára, és bánatos legyen, de még beszéljen is erről valakivel. És akkor még egy fiú hagyján, de egy fiatal lány.  Szerintem ez az egész nem való másra, csak arra, hogy torzult személyiségű felnőtteket neveljen ki magának az egyház, és ezzel elérje, hogy az állandóan bűntudattól szenvedő embert könnyebben irányítsa.

Most pedig nézzük a katolikus egyház megoldását. Az egyház az önkielégítésről ezt mondja: "a folyamatos hagyományban mind az egyház tanítóhivatala, mind a hívők erkölcsi érzéke habozás nélkül azt állítja, hogy a maszturbáció önmagában is súlyosan rendetlen cselekedet." Ahogy azt az előző posztban már idéztem, az egyház szerint az önkielégítés súlyos, halálos bűn. Milyen megoldást ajánl az egyház azoknak akik ebben az önző bűnben vétkesek? "Szabályos időközökben ajánlatos gyónni, áldozni, s az imádságra, a szív megtisztítására nagyobb hangsúlyt fektetni. Nem kell szégyellni az emiatti gyakori gyónást, hisz az a kegyelmet növeli"

Amint látható, itt is ugyanaz a helyzet, mint az előzőleg említett egyházban. A fiatalban bűntudatot keltenek, azt állítják, hogy Isten mellett a hívők egész közössége elítéli a cselekedete miatt, és ebből a sötét, tisztátalan állapotból csak akkor kecmereghet ki, ha meggyónja, azaz, a szégyenét mégjobban megnöveli azzal, hogy másnak elmondja. De vajon a gyónáskor mit kell figyelembe venni a gyóntatónak, hogy el tudja dönteni, hogy milyen súlyú bűnről van szó, és mekkora penitenciát kell kiszabni érte? A gyóntatónak szoló tanács így hangzik: "Ahhoz, hogy az alany erkölcsi felelősségéről igazságos ítéletet alkothassunk és a lelkipásztori cselekvésnek irányt szabhassunk, figyelembe kell venni az érzelmi éretlenséget, a kialakított szokások erejét, a szorongásos állapotot és egyéb pszichikai vagy társadalmi tényezőt, amelyek csökkentik vagy akár meg is szüntetik az erkölcsi bűnösséget"

Na ez érdekes. Elkövettél egy halálos bűnt,amit mind az Isten, mind az egyház, és a hívők erkölcsi érzéke is súlyosan rendetlen cselekedetnek minősít, ám lehet, hogy egyáltalán nem vagy erkölcsileg bűnös. Hogy lehet ezt kideríteni? A gyóntató atyának részletesen el kell mondanod az önkielégítésedet, és az ahhoz vezető utat. Mit is jelent ez?

Tegyük fel, hogy van egy fiatal keresztény lány, aki az utóbbi időben önkielégítést folytat. Mivel tudja mi az egyház álláspontja a bűnéről, ezért szeretné azt rendezni Isten és az emberek előtt. Ez  a csinos fiatal lány egy vasárnap délelőtt beül a középkorú Arisztid atya mellé a gyóntatófülkébe, és szégyenkezve elmondja, hogy vétkezett. Az atya szeretne igazságos ítéletet hozni az ügyben, és ezért kikérdezi a lányt, hogy hányszor, milyen körülmények között elégíítette ki magát, mi vezetett oda, stb. Mire az atya eljut oda, hogy milyen penitencia jár a bűnért, addigra igen valószínű, hogy a hallottak hatására ő maga is olyan nemi izgalomba jön, hogy legszívesebben átmenne a rács másik oldalára, vagy legalább is gyorsan felfut a szobájába könnyíteni magán. Na erről ennyit.

Akárhonnan nézem azt hiszem az önkielégítés soha sehol nem említett tevékenységéből, néhány száz év alatt csináltunk egy olyan komolynak tűnő társadalmat sújtó problémát, amibe lassan belefullad mindenki. Pedig lehet, hogy egyszerűen csak hagyni kéne, hogy mindenki a lelkiismeretének, és az igényeinek megfelelően járjon el. A nemi vágyból, elmebeli, érzelmi és szellemi problémát csinálni szerintem nagy tévedés.  A vallások úgy állítják be az önkielégítést, mint olyan cselekedetet, amire csak azt istentelen emberek hajlandóak. Tehát, csakis olyan emberek maszturbálnak, akik számára Isten már nem fontos. Ezért nem a nemi vágy okozta problémát kezelik, hanem a problémát áthelyezik egy másik dimenzióba, és ott próbálnak meg csinálni ellene valamit. Arról nem is beszélve, hogy szerintem teljesen feleslegesen akarják kezelni. Kicsit ez olyannak tűnik nekem, mintha egy család elutazna nyaralni, de nem tudják, hogy az alatt az időszak alatt hogyan legyenek locsolva a virágok, és etetve a macska. Erre kitalálják, hogy bekamerázzák a lakást, és a nyaralás alatt az interneten keresztül locsolják a virágot a monitoron, és etetik a macskát. A lelkiismeretük tiszta, mivel megcsinálták azt a tevékenységet, ami ahhoz kell hogy ezek az élőlények életben maradjanak. Az hogy ezt egy másik helyen tették, az már a macska meg a virágok hibája. Miért nem szívták át a kamerán keresztül a tápanyagot.

Tehát a vallások csináltak egy problémát, amit nem is kellett volna, aztán nem tudják rendesen megoldani, ezért másként kezelik, és mivel  a megoldás rossz, ráfogják a bűnösre, hogy az ő hibája minden.