Előre szeretnék figyelmeztetni minden olvasót, hogy ez a poszt nem egy szokványos keresztény szemérmetességgel megírt poszt. Ezért a jobb érzésű szégyenlős keresztények inkább el se olvassák. Elég kendőzetlenül írok a témáról, és még így is önuralmat gyakoroltam :)

Pál apostol a Galata 5: 19-21-ben konkrétan megfogalmazza azokat a bűnöket, amelyek gyakorlása kizárhatja az egyént Isten országából. Nemrég  három posztot is írtam egymás után arról, hogy gyakorlatilag egyetlen ember sincs a földön, aki ne követné el ezen bűnök valamelyikét. Ám ami miatt most idézem ezt a verset, az az egyetlen, apró szavacska, vagy fordítástól függően szókapcsolat, ami a bűnök felsorolása után közvetlenül következik: "és effélék" vagy "ezekhez hasonlók" Számomra úgy tűnik, mintha Pál szabad kezet adna a gyülekezet vezetőinek abban, hogy a felsorolt bűnök mellett, maguk is meghatározzanak olyan viselkedésformát, cselekedetet, gondolkodásmódot, amelynek gyakorlása szerintük kizáró ok lehet Isten országából. De hogy milyen szempontok alapján döntsék el, hogy mi tartozik még az "efféle" bűnök közé, azt nem írja.

Ezért a vallások vezetői figyelve a világot, az azt jellemző viselkedésformákat, cselekedeteteket, időről időre kibővítették a Pál apostol által fesorolt bűnök listáját újabbakkal. Hogy melyik vallási vezető, guru, újkori apostol mit tekintett 'efféle' bűnnek, arról lexikonokat lehetne készíteni. Én most csak egyetlen tevékenységre szánnám ezt a posztot, az pedig nem más, mint az önkielégítés. Nem is gondoltam volna, hogy a tudomány mennyi féle névvel tudja illetni ezt a tevékenységet, amit mi csupán rejszolásnak, vagy matyizásnak hívtunk. Persze most nem szeretnék ebből egy "hol, hogy hívják" kvízműsort készíteni, de a tudományos nevei az önkielégítésnek megérnek némi klaviatúra koptatást. Maszturbáció, onanizálás(ezeket ismertem), ipsatió, autoerotizmos, monoszex. Bárminek is hívjuk ezt, akkor is csak az marad, ami: nemi vágyaink, saját kezüleg történő kielégítése. Teljesen mindegy, hogy fiúról, vagy lányról legyen szó, a tevékenység célja, a nemi örömszerzés saját magunknak, egészen a kielégülésig.

A kérdés az, hogy Isten miként tekint az önkielégítésre, és miként tekinti azt az embert, aki azt gyakorolja? Az hogy ez miért kérdés, és hogy kinek jutott eszébe a maszturbációt a teológia részévé tenni, és ezáltal lelkiismereti, testi szenvedést okozni sok millió embernek, azt nem tudom. De ha már megtörtént, foglalkozni kell vele, ugyanis fiatalok és egyedülállók milliói görcsölnek ezen a kérdésen. Főleg lefekvés után.

 Soltész János katolikus erkölcsteológiát oktató tanár, "A szexualitás jelenségének fejlődésének és problémáinak vázlata a házasság előtti párkapcsolatban" című erkölcsteológiai tanulmányában a következőt írta az önkielégítésről: "Történeti szempontból vizsgálva, a Szentírásból kiindulva megállapíthatjuk, hogy ott kifejezetten nem szerepel ez a téma. Az egyházatyáknál is alig található utalás erre a bűnre. (kiemelés tőlem)"

Jehova Tanúi egyik kiadványa ezt írja az önkielégítésről: "A maszturbáció valóban egy tisztátalan szokás (kiemelés tőlem) (2Korinthus 7:1). A Biblia azonban ezt nem sorolja az olyan súlyos bűnök közé, mint amilyen a paráznaság. Valójában egyáltalán nem említi." Itt ugyan tisztátalan szokásnak nevezi az önkielégítést a kiadvány, ám máshol bűnnek, ami kezelhető, és megbocsátható. Bár nem mintha számítana, hiszen az Úv fordítás a tisztátalanságot is azon bűnök közé sorolja, amelyek gyakorlói kizáratnak Isten országából. Ezt egy bibliaverssel is alátámasztja, aminek azonban az égvilágon semmi köze a témához. Ennyi erővel  a sajtos makaróni receptjére is utalhattak volna.

Tehát mindkét egyház elismeri, hogy ez a bűn egyáltalán nem szerepel a Szentírásban, és még csak utalás sincs rá, ám mégis bűnnek tartják. Hogy milyen mértékű a bűn, az mindkét egyháznál más, de a bűn kezelése ugyanaz. Régen volt olyan felfogás, miszerint az önkielégítés gyilkosság. Persze ez mára megszelidűlt. A Magyar Katolikus Lexikon ezt a véleményt formálja az önkielégítésről:"önkielégítés, önfertőzés (lat. masturbatio, ipsatio): a nemi szervek szándékos izgatása nemi öröm szerzése céljából, halálos bűn". Soltész János a következőképpen határozza meg az önkielégítés bűnének súlyosságát: "Megfontolt szándékkal, teljes tudatossággal elkövetve súlyos bűn lehet, mivel meg nem engedett módon keresi a gyönyört, és mivel"magányos bűn" nem fejez ki igazi szeretetet a másik iránt, csak önmagát "boldogítja" önzően. Az emberi szexualitásnak pedig a lényege a másikra való irányultság, s a hozzákapcsolódó élvezet is akkor növekszik viszonthatásként, ha a másik javát akarja." Magyarra lefordítva ha valaki teljesen véletlenül elégíti ki magát, úgy hogy észre sem veszi, csak valamikor később jön rá, hogy a nap folyamán valamikor véletlenül kielégült, akkor az nem súlyos bűn. Ám ha szándékosan teszi, akkor az bizony súlyos bűn. A magányos bűn gondolata is kissé fura az önkielégítés megitélésében, mert azt sugallja, hogy ha csoportosan követünk el önkielégítést, akkor megvan az esélye annak, hogy ezzel örömet okozzunk a másiknak, és már egészen más a gyerek fekvése. Érdekes még a tanulmányában az éjszakai magömlés megitélése is,mert azt mondja, hogy : "amennyiben az éjszakai magömlés akaratlanul, spontán módon előfordul, [akkor az] természetesnek vehető, nem tekinthető bűnnek. Gyakorlati tanács az, hogy ha ilyenkor az ifjú felriad, igyekezzen passzív maradni; valószínű, hogy megakadályozhatatlan a folyamat. Amennyiben arra ébred, hogy maga idézi elő, de mintegy félálomban, nem tudja abbahagyni, hanem befejezi a cselekedetet, szinte bizonyos hogy a teljes tudatosság ebben az esetben is kizárható, és ezért súlyos cselekedetről nem beszélhetünk."

Egy internetes honlap így fogalmaz az önkielégítésről: "A Biblia sehol sem említi konkrétan az önkielégítést, nem jelenti ki, hogy bűn-e. Ez a tény nem feltétlenül teszi helyessé az önkielégítést. A Biblia azt mondja, hogy még szóba se jöjjön bármilyen szexuális erkölcstelenség (Efézus 5:3). Nem tudom, hogy mehetne át ezen a teszten az önkielégítés. Néha jó teszt lehet annak eldöntésére, hogy valami bűn-e, hogy büszkén elmesélnéd-e másoknak is, amit tettél. Ha rosszul éreznéd és szégyellnéd magad miatta, ha mások rájönnének, akkor valószínűleg az egy bűn. Szintén jó teszt, hogy tudod-e őszintén, jó lelkiismerettel kérni Istent, hogy áldja meg ezt a tevékenységet és használja a saját céljaira. Nem hiszem, hogy az önkielégítésre büszkék lehetünk, vagy őszintén megköszönhetjük Istennek."

Ez a hozzáállás már sokkal emberibb. Úgy tekinti az önkielégítést, mint ahogy azt a Bibliában olvashatjuk."A Biblia sehol sem említi konkrétan az önkielégítést, nem jelenti ki, hogy bűn-e." Tehát nem megy tovább annál mint ami írva van, vagy ebben az esetben írva nincs. De azért mégsem megy el szó nélkül e tett mellett, és felhozza a szexuális erkölcstelenséget, majd egy érdekes érveléssel máris a bűn kategóriájába emeli, miközben alig pár sorral korábban írta, hogy a biblia nem jelenti ki bűnnek. Az érvelése igen  érdekes, és egy kissé megmosolyogtató. Egy teszten kell átmennie a tevékenységnek, és a teszt eredményétől függ, hogy az adott cselekedet, jelen esetben az önkielégítés, bűn-e. A teszt két részből áll, és a következőképpen néz ki:

1, "büszkén elmesélnéd-e másoknak is, amit tettél. Ha rosszul éreznéd és szégyellnéd magad miatta, ha mások rájönnének, akkor valószínűleg az egy bűn."

Tehát ha van az életedben olyan dolog amivel nem szívesen  büszkélkednél, és ami miatt rosszul éreznéd, és szégyellnéd magad, akkor az valószínüleg bűn. Azt hiszem a cikk írója nem igazán gondolta át a saját magánéletét sem, hiszen az életünk teli van olyan történésekkel amelyek miatt rosszul éreznénk magunkat, és szégyellnénk, hogy mások is tudnak róla. Nézzünk erre egy példát. A bányászok között van egy szállóige, hogy mitől igazi férfi egy férfi. Több feltétele is van, és büszkén elmondhatom, hogy eszerint én igazi férfi vagyok. Nem akarom felsorolni a kritériumokat, mert nem keresztényeknek való, de az egyik most pont ide illik, és segít rálátnunk a teszt hibájára. Tehát a bányászok szerint az nem is igazi férfi, aki még nem fosott be. Hát én megfelelek ennek a kritériumnak. Ráadásul többszörösen is. Az egyiket elmesélem. Mivel már kétszer voltam rákos, rendszeresen orvosi vizsgálatokra kell mennem, hogy nincs-e valami gond a szervezetemben. Az egyik ilyen alkalommal az Országos Onkológiai Intézet (Kék Golyó) egyik épületében CT vizsgálaton estem keresztül. Ez azzal járt, hogy meg kellett innom két liter kontraszt anyagot. Gondolom többen is tudják miről van szó. Miután megittam, elvégezték a vizsgálatot, egy folyosón mentem vissza a váróba, ahol a többi beteg is várta a sorát. A folyosó teljesen üres volt. Már nem sok kellett, hogy odaérjek az ajtóhoz, amikor éreztem, hogy a kontraszt anyagnak köszönhetően a gyomrom bizony nem megfelelően működik. Hirtelen belém nyilalt, hogy ha még egyet lépek, akkor a záróizmaim nem fogják megfelelően ellátni a feladatukat, és olyan fog velem történni, aminek nem biztos hogy örülnék. Gyorsan kellett döntenem. Vagy ott maradok a folyosón, és ácsorgok, vagy megpróbálom még azt kb. tíz métert megtenni, ami az ajtó utáni vécéig volt. Rosszul döntöttem. Léptem. És annak rendje és módja szerint be is fostam. Hogy miért mondom el ezt a történetet? Két okból. Az egyik az, hogy  a szégyenérzet minden embernél más és más határon nyugszik. Én nagyon vastag bőrrel rendelkezem az átlaghoz képest. Másrészt pedig azért mondom el, mert pont egy olyan helyzetben voltam, ami a fenti író szerint bűnnek számít. Amikor óvatos léptekkel, összeszorított combbal beléptem a váróba, eszemben sem volt büszkén elmesélni betegtársaimnak, hogy "gyerekek, mekkora nagy menő vagyok, mert befostam", hanem inkább rosszul éreztem és szégyeltem magam, és mindent megtettem, hogy mások rá ne jöjjenek, hogy mi van velem. Szóval a fenti érvelés szerint bűnt követtem el.

De gondoljunk egy házaspár szerelmi életére. Ha egy keresztény férfi büszkén kérkedne a gyülekezetben azzal, hogy tegnap este hogy megdöngette a feleségét, és, hogy szegény utána alig bírt menni, akkor az mit jelent? Nemde inkább titokban kellene tartania, hogy soha senki meg ne tudja, hogy milyen a nemi életük? A fenti érvelés teljesen kizárja annak lehetőségét, hogy az ember életének vannak intim, és igen érzékeny, de emellett teljesen természetes területei, amit nem szívesen osztunk meg másokkal, nem büszkélkedünk vele, sőt kényelmetlenül érezzük magunkat , és szégyelljük magunkat ha mások megtudják. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy bűnt követtünk volna el.

2, Szintén jó teszt, hogy tudod-e őszintén, jó lelkiismerettel kérni Istent, hogy áldja meg ezt a tevékenységet és
használja a saját céljaira. Nem hiszem, hogy az önkielégítésre büszkék lehetünk, vagy őszintén megköszönhetjük Istennek."

Ez is jó érvelés. Egy tevékenység helyességét azon lemérni, hogy kérném-e istent, hogy áldja meg a tevékenységemet, és használja saját céljaira, valamint, hogy őszintén megköszönhetem-e Istennek, szerintem megint butaság. Az író megint abba a hibába esik, mint amit az előbb mondtam, hogy nem veszi figyelembe, hogy vannak az életünknek olyan területei, amelyekre nem kérjük Isten áldását, és nem köszönjük meg neki, és nem is kérjük őt, hogy használja a saját céljaira. Én még soha nem köszöntem meg Istennek, egy nagyvécézés után,hogy  erőt adott hozzá, és hogy áldja meg a tevékenységemet, és használja fel a saját céljaira. És büszke sem voltam rá, hogy "látod Istenem, hogy mekkora adag lett?" De attól még nem vált bűnné, hogy bezárt ajtók mögött, titokban olyat tettem amire nem vagyok büszke, és Isten áldását sem kértem rá.

El kell fogadnunk, hogy az életünknek vannak olyan területei, amelyek senkire, még bizony Istenre sem tartoznak. Az életünknek ezeket a területeit vallásos öltözetbe bújtatni egészségtelen, és gusztustalan. Ráadásul, ha elkezdjük keresni a lehetőségeket a szabályozásukra, megítélésükre, akkor lelki nyomorékká tehetünk embereket, mint ahogy valószínűleg sok millió Istent szerető fiatalnak okozott az önkielégítéssel kapcsolatos vallásos nézőpont olyan súlyos lelki terhet, ami talán egy életre megnyomorította őket.

Tehát az önkielégítésről van három nézőpontunk. Mindhárom bűnnek tekinti.Sőt halálos bűnnek, de semmit nem tudnak felmutatni a nézőpontjuk támogatására egy nevetséges érvelésen, és egy oda nem illő bibliaversen kívül. Elismerik, hogy egyetlen Bibliaíró, és korai egyházatya sem foglalkozott a kérdéssel. Vajon miért? Miért nem csinált Pál teológiai kérdést abból, hogy Ádám ébredt-e merev hímvesszővel, vagy hogy Mózes végzett-e önkielégítést? Vagy éppen abból, hogy Timotheusz hogyan kezelte, ha éjszakai magömlése volt? És akkor még a földi testben élő Jézus Krisztust meg sem említettem. Nem lehet, hogy pont azért, mert maga a Teremtő is tiszteletben tartja az emberek intim szféráját? Vagy talán Isten angyalokat nevezett ki, hogy kísérjék figyelemmel azt, hogy mi történik a hálószobákban? Talán ő maga nézi, amint egy házaspár nemi életet él? De akkor Isten egy kukkoló?

Azt hiszem Isten nevében néhányan olyan területeken szeretnének felügyeletet gyakorolni az emberek életében, amihez nincs joguk, és Isten soha nem is akart ilyet. Hogy az önkielégítés is ilyen azt nem tudom. Fogalmam sincs, hogy Istennek mi a véleménye az önkielégítésről. nem tudom, hogy miként tekint rá, mert a Szavában egy szót sem írt erről. Egyszerűen csak gondolkodom, és próbálom megfejteni, hogy jó -e az embernek, ha 12 évesen halálos bűnnel vádolják meg.

Ennek a témának még nincs vége. Sok elgondolkodtató kérdés merült fel bennem, és gondolom sokakban erről, amit szeretnék még kitárgyalni. De már így is túl hosszú lett ez a poszt. Majd folytatom.

Folytatás: ITT