Jehova Tanúi történelmének közel 150 évében gyakran fordult elő, hogy változtatták a nézőpontjukat különböző hitnézetekben. Míg az egyik nap még a legnagyobb bűnök közé soroltak egy tettet, vagy egy hitnézetet és kiközösítés járt érte, addig néhány hónap múlva pont az ellenkezőjéért járt kiközösítés. A Jehova Tanúit kritizáló oldalakon már sokszor volt erről szó. A legnagyobb gond ezzel, hogy a Hű és értelmes rabszolga mind a korábbi, mind az új álláspontjánál azzal hitette el az őrtorony olvasóit, hogy az új igazságot Jehova szent szelleme jelentette ki számukra. És mindkét egymásnak ellentmondó állítást a Szentírásból vett tanításnak állították be. Tehát amit korábban Szentírás ellenesnek tartottak, azt most már Szentírásinak, illetve amit korábban szellem által kijelentett szentírási igazságnak tartottak, azt később elvetették, mint Szentírás ellenes eretnekséget. Sok cikk foglalkozik ezekkel az ellentmondásokkal az interneten. Most én is bővítem ezek sorát.

A napokban a Vének testületeinek írt leveleket böngésztem, és találtam egy ilyen érdekes változtatást. Egy 1995-ös levélben a vének a következő utasítást kapták a gyermek megbecstelenítőkkel kapcsolatban:

„Írásellenes azt mondani, hogy egy korábbi gyermekbecstelenítő sohasem élvezhet példamutató szolgálati kiváltságokat a gyülekezetben… Mielőtt kiváltságokat kapna szükséges, hogy az a személy megfeleljen annak a képesítési tényezőnek, hogy jó bizonysága legyen… Ez azt jelenti, hogy el kell feledtetnie a szégyent, amit helytelen tette okozott” (Levél minden vének testületének, 1995. szept. 1.)

Tehát egy bizonyos idő eltelte után egy gyermekbecstelenítő újra felhasználható a gyülekezetben, és akár vénként, illetve úttörőként is szolgálhat. Minden más állítást Írás ellenesnek kell tekinteni. Tehát aki az ellenkezőjét állítja, annak a gondolkodása nincs összhangban sem a Bibliával, sem annak ihletőjével, Istennel. Ám alig telt el két év, az Őrtorony lapjain a következő gondolat jelent meg:

„Ha valaki gyermekmolesztáló volt, mielőtt megkeresztelkedett volna, ennek más következményei is lehetnek. Amikor megismeri az igazságot, megbánást tanúsít, és megtér, s nem viszi be ezt az iszonyatos bűnt a gyülekezetbe. Ezek után nagyszerűen haladhat előre, teljes mértékben leküzdve helytelen gerjedelmeit, sőt talán szeretne felelősségteljes beosztásra ’törekedni’ a gyülekezetben. De mi a helyzet akkor, ha az életével még mindig bizonyítania kell, mert arról híres a környezetében, hogy gyermekmolesztáló volt korábban? Vajon így ’feddhetetlen volna, jó híre volna a kívülállók körében, kifogástalan volna’? (1Timótheus 3:1–7, 10, Katolikus fordítás; Titus 1:7). Nem, nem volna az. Épp ezért nem lenne alkalmas kiváltságokra. Annak az országnak a törvényétől függően, amelyben él, nagyon is meglehet, hogy a molesztálónak börtönbüntetést kell letöltenie, vagy más megtorlással kell szembenéznie az állam részéről. A gyülekezet nem fogja őt megvédeni ettől. Ezenkívül ez az ember súlyos gyengeség tanújelét adta, amit ettől kezdve figyelembe kell venni. Ha úgy tűnik, megbánást tanúsít, arra fogják buzdítani, hogy haladjon előre szellemileg, vegyen részt a szántóföldi szolgálatban, sőt, hogy vállaljon részt a Teokratikus Szolgálati Iskolán és a Szolgálati Összejövetel nem tanító jellegű programjaiban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy alkalmas lesz arra, hogy felelősségteljes beosztásban szolgáljon a gyülekezetben. Milyen szentírási okok vannak erre? Először is, egy vénnek „maga tűrtetőnek” kell lennie (Titus 1:8). Igaz, egyikünk sem tud tökéletesen uralkodni magán (Róma 7:21–25). De ha egy önátadott, felnőtt keresztény abba a bűnbe esik, hogy szexuálisan megbecstelenít egy gyermeket, az a hústest természetellenes gyengeségét bizonyítja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen felnőttnél nagyon is lehetséges, hogy más gyermeket is molesztálni fog. Igaz, nem minden gyermekmolesztáló ismétli meg bűnét, de sokan megteszik. S a gyülekezet nem tud a szívekben olvasni, hogy megmondhassa, ki hajlamos és ki nem hajlamos arra, hogy újra gyermekeket molesztáljon (Jeremiás 17:9). Ezért Pál tanácsának, melyet Timótheusnak adott, különleges jelentősége van az olyan megkeresztelt felnőttek esetében, akik gyermekeket molesztáltak: „ A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben” (1Timótheus 5:22). Gyermekeink védelme érdekében, ha egy férfiról tudják, hogy már molesztált gyermeket, nem alkalmas felelősségteljes beosztásra a gyülekezetben. Ezenkívül úttörőként sem szolgálhat, illetve bármely más, különleges, teljes idejű szolgálatot sem végezhet ” (W.1997.01.01.)

Külön felhívnám a figyelmet a vastagon szedett részekre, amelyeket én emeltem ki a lényeg kihangsúlyozása végett. Ez alapján tehát megtörtént az, amiről azt hittem soha nem történhet meg. A Biblia Szentírásellenes gondolatokat tartalmaz.

Én ezek alapján ajánlanám, hogy a Bibliát egy háromtagú, érett vénekből álló bírói bizottság vizsgálja meg, hogy egyáltalán alkalmas-e arra a feladatra, amivel megbízták. Ugyanis szerintem a Bibliának sincs joga Szentírásellenes nézeteket hangoztatni… Vagy most hogy is van ez? Akkor most ki hangoztat szentírás ellenes gondolatokat?