Tegnap (2012.08.19.) voltam nyilvános előadáson. A körzetfelvigyázó tartotta. Furcsa volt hallgatni most, hogy már a másik oldalon állok. Véleményt formálhattam, és azt gondolhattam a mondanivalójáról, amit akarok. Hát mit ne mondjak semmitmondó egy előadás volt, ráadásul afféle posztkommunista szöveg is volt benne arról, hogy a világiak mennyire szenvednek, bezzeg mi milyen boldogok vagyunk. (mint a haldokló kapitalizmusról, és a virágzó szocializmusról szóló előadások azoknak, akiknek fogalma sem volt arról, hogy mi van nyugaton) Ugyanaz volt az érzésem, mint kedden, amiről néhány posttal korábban írtam. Egy nagy papírdobozban élő kiskutya, aki azt hiszi, hogy csak annyi a világ, mint amennyit lát. Aztán mikor kiszabadul onnan, akkor jön rá, hogy a világ sokkal nagyobb, mint hitte. Azt mondta, hogy ha most körülnézünk, akkor csupa boldog arcot látunk. Persze Trifin, és rajtam kívül senki nem nézett körül. De boldog arcot nem láttunk, csak azt, hogy az embereket nyomasztja valami.

Na de nem erről akarok írni, hanem a záró előadásáról. A végig gördülékenyen, nyugodtan, kissé unalmasan beszélő köf egyszer csak elkezdett zavartan, hebegve-habogva beszélni. Egész pontosan nem is beszélni, hanem a jegyzeteibe merülve olvasni. Fel sem nézett. Mi váltotta ki ezt nála? Azt hiszem én voltam. Elkezdett a hitehagyottakról beszélni, és arról, hogy mekkora bűn nekik köszönni, velük kapcsolatot ápolni. Szerintem normál esetben nem lett volna gond, de ott ültem vele szemben, és tudom, hogy a két nappal korábbi megbeszélésen a vénekkel, én voltam a központi téma. Biztosan megbeszélték a blogomat, a nézeteimet, és a problémáimat a vénekkel. Hogy mire jutottak azt még nem tudom, de majd kiderül. A lényeg, amit meg szeretnék említeni az a néhány bibliavers, amit felolvasott. A felolvasás célja az volt, hogy a gyülekezet tagjait amennyire lehet, távol tartsa tőlem. 2János 9-11

„ Aki előretolakszik, és nem marad meg a Krisztus tanításában, annál egynél sincs ott Isten. Aki viszont megmarad ebben a tanításban, annál ott van az Atya is, és a Fiú is. Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha. Mert aki köszön neki, az részes annak gonosz cselekedeteiben.”

A gyülekezetet elhagyó személyekről azt mondta, hogy:

’nem maradtak meg a Krisztus tanításában’. Ez hazugság! Én ugyanis megmaradtam a Krisztus tanításában

’annál egynél sincs ott Isten’ Ezt ő honnan tudja? Hogy mer valaki Isten nevében nyilatkozni? Mit képzel magáról az az ember, aki azt meri állítani egy másikról, hogy annál biztos nincs ott Isten? Azt hiszem túl sokat.

’Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, Egész pontosan milyen tanításra gondolt? Tipikus példája az írások kifordításának. Ugyanis János egy mondattal korábban pontosan meghatározta, hogy milyen tanításra gondolt: „ Mert sok ámító ment ki a világba, olyanok, akik nem vallják Jézus Krisztus testben való eljövetelét. Ez az ámító és az Antikrisztus” Tehát csakis olyanok társaságára gondolt, akik tagadják Krisztus testben való megjelenését. Szeretném felhívni mindenki figyelmét, aki ezt a postot olvassa, hogy VALLOM Jézus Krisztus testben való eljövetelét, VALLOM, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért. VALLOM, hogy Isten „feltámasztotta őt a halottak közül, és jobbjához ültette az égi helyeken, sokkal feljebb minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél és minden névnél, amit említenek, nemcsak ebben a világrendszerben, hanem az eljövendőben is.” És VALLOM, hogy a megmentésem csakis neki köszönhető.

'Soha na fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha' Ezek után kérdezem, hogy melyik tanítással van probléma, ami miatt rám kell alkalmazni ezt a verset? Milyen Istentől jövő személyes megbízatása van annak az embernek, aki meri venni a bátorságot, és emberi kapcsolatokat szakít szét csupán azért, mert nem hajlandó azt beleolvasni egy bibliaversbe, ami bele van írva? Ki meri venni a hatalmat magához, hogy megmondja, hogy ha köszönsz valakinek, aki rokonod, barátod akkor olyan súlyos bűnt követsz el, hogy Isten elvet magától? Ki mer Isten és Krisztus helyébe lépni az ítélkezésben? Micsoda gőg, büszkeség kell ahhoz, hogy valaki Isten helyébe lépjen, és az ő földi bírójának képzelje magát, felülbírálva a Mindenhatót? Hozzájuk szól Jakab a 4: 11,12-ben:

„ Ne beszéljetek tovább egymás ellen, testvérek. Aki a testvére ellen beszél, vagy megítéli a testvérét, az törvény ellen beszél, és törvényt ítél meg. Mármost, ha törvényt ítélsz meg, akkor nem törvényt cselekvő vagy, hanem bíró. E g y van, aki törvényadó és bíró, az, aki képes megmenteni és elpusztítani. De te, ki vagy te, hogy megítéled a felebarátodat?”