Úgy döntöttem, hogy a gondolataimat ezentúl nem leírom, hanem elmondom. Egyenlőre csak kísérleti jelleggel, de aztán, ha kedvet kapok hozzá, akkor itt találhattok majd meg. Ha kíváncsiak vagytok az agymenéseimre, iratkozzatok fel, aztán hallgassatok meg. És akár beszélgethetünk is a videó alatt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Discipline 2020.11.28. 21:38:21
Jó ötlet ez a videózás, remélem ezzel újra életet lehelsz a blogba!
Én nem hiszem, hogy van olyan értelmes, felnőtt ember, aki azt gondolná, hogy volt valaha is olyan keresztény korszak, amikor minden, vagy legalábbis majdnem minden szép és jó volt.
A dolog nem erről szól. Nem a kereszténységet sírják vissza, hanem a hagyományos, megszokott életformánkat, kultúránkat, amit nevezhetünk keresztény kultúrának is olyan alapon, hogy mégis a kereszténység volt benne a meghatározó ideológia, még ha a gyakorlatban nem is úgy valósult meg, ahogy kellett volna. Szóval különbséget kell tenni a kereszténység és a keresztény kultúra között. Aki ma Magyarországon kereszténységről beszél, szinte biztosan a keresztény kultúrára gondol, nem pedig a kereszténységre, mint vallásra. Nem egy vallás védelmében szólalnak fel, hanem azért próbálnak küzdeni, hogy a gyerekkorukban megtanult fogalmak, szokások, hozzáállások ne változzanak, illetve ne tűnjenek el. És ez a küzdelem annyiban mindenképpen jogos, hogy ezek a fogalmak, szokások, berögződések, sőt mondhatjuk, hogy értékek is, valóban egyfajta támadás alatt állnak. Vitathatatlanul folyik egyfajta kultúrharc, a társadalmi változást kívánó erők és az ezt megakadályozni vagy legalább lassítani kívánó erők között. Ebben a harcban a kereszténység egy komoly hivatkozási alap, de mint írtam, nem mint vallás, hanem sokkal inkább mint társadalmi-kulturális hagyományok és szokások összessége.
Én egyébként úgy gondolom, hogy mind a kereszténység, mind a keresztény kultúra inkább a saját belső válsága miatt van veszélyben, mint a külső támadások miatt. Abban teljesen egyetértek, hogy a kereszténység védelmében fellépő oldal hajlamos erről a válságról nem tudomást venni, és a problémákat teljesen a külső támadások számlájára írni. De ez nem azt jelenti, hogy akkor nem is léteznének külső támadások, és ezekről ezekről nem szabadna, vagy ne lenne érdemes beszélni. Ezekkel is lehet, és kell is foglalkozni, de ugyanakkor ezeknél nagyobb súllyal kellene a belső problémákat a felszínre hozni, és azokra megoldásokat keresni.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2020.11.28. 21:47:50
Igazság Kereső 2020.11.29. 17:29:55
Pontosabban fogalmazva, mindezek mitől nevezhetőek kereszténynek, vagy keresztényinek?
Én is a Jézus által tanított elveket és normákat nevezem, keresztényinek, és azok mellett tevőlegesen is állást foglalókat keresztényeknek.
Szét lehet vagy érdemes választani a kereszténységet, ahhogyan azt Jézus képviselte, alapította, és a keresztény kultúrát?
Mégis mi az alapja ennek a szétválasztásnak?
Szétválasztva még marad benne valami, a krisztusi keresztényiségből?
Mint a nyomokban csokoládét tartalmazó csokoládé...
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2020.11.29. 17:31:36
Discipline 2020.11.30. 18:16:26
Értem ezt a megközelítést, és bizonyos szempontból egyet is értek vele. De akkor felmerül az a probléma, mint a kommunizmus esetében is, hogy hogy hívjuk azokat a megvalósult rendszereket, amik önmagukat kommunista rendszernek tartották, de valójában nem azok voltak, csak esetleg nyomokban tartalmaztak kommunista jellemzőket. Hogy hívjuk azt a hagyományos kultúrát, amit megőrizni szeretnénk, még ha nem is feltétlenül olyan formában, ahogy a múltban megvalósult? Hogyan nevezzük az utóbbi majdnem 2000 év európai kultúráját?
Abban pedig nem értek egyet, hogy semmi keresztényi nincs az európai kultúrában. Igenis beépültek az európai kultúrába a keresztény elvek már a kezdetektől fogva, és végigvonulnak a kultúra fejlődésén, egészen napjainkig. A felvilágosodás és a modern humanizmus eszmerendszere és értékrendje is szinte tisztán keresztény alapú. Más kérdés, hogy a társadalomban ritkán érvényesültek megfelelően ezek az elvek, de legalább ideaként léteztek és továbböröklődtek. Az, hogy te most emberi jogokat tudsz bárkin számonkérni, azt az európai keresztény kultúrának köszönheted, semmi másnak.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2020.11.30. 20:40:15
Attól, hogy egy rendszert nem tudunk egy bizonyos kifejezéshez kötni, nem biztos, hogy a hasunkra ütünk és elnevezzük valami olyasmiről, ami amúgy nem az. Én nem azt tagadom, hogy Európában a kultúrában nem fedezhetők fel keresztény elemek. Hanem csak azt mondom, hogy ettől nem az. Én rengeteg ékszert hordok. Néha van rajtam szoknya és két körmömet műkörmös csinálja. Azaz felfedezhetőek bennem nőies elemet, de ettől egyáltalán nem vagyok nőies és főleg nem nő.
A felvilágosodás érdekes téma. én is úgy érzem, hogy a felvilágosodás keresztény gyökerű változás. Imádom a korabeli gondolkodókat. És mégis mit látunk? A keresztény kultúránkat védő jobboldali konzervatívok a kereszténység ellenségének tekintik a felvilágosodást.
Discipline 2020.12.01. 11:51:28
Hát oké, maradjunk annyiban, hogy én is szerencsésebbnek tartanám, ha nem a keresztény kultúra védelméről beszélnének, hanem mondjuk a hagyományos európai kultúra megőrzéséről. Ez sem teljesen pontos, mert ugye a konzervatívok sem akarják a múlt társadalmi és kulturális jelenségeit egy az egyben megőrizni, vagy visszahozni, hanem csak azt. ami érték, ami érdemes a megőrzésre. A magukat komolyan vevő konzervatívok legalábbis, nem pedig a politikai érdekből magukat annak mondók. Mindenesetre sokkal világosabb lenne a kép, ha a hagyományos európai kultúra megőrzését és védelmét tűznék ki jelszónak. Csak úgy tűnik, a kereszténység hatásosabb hívószónak bizonyul, nálunk is, a lengyeleknél meg még inkább.
A felvilágosodás megítélése szerintem összetett. Egyrészt a keresztény alapértékekhez való visszatérésre irányul az azoktól eltávolodott hatalmi rendszerrel szemben, másrészt viszont megnyitja a teret az olyan eszmei irányok előtt, amik akár a vallás létjogosultságának tagadásáig, másrészt olyan torz társadalmi képződményekig vezetnek, mint pl. a nácizmus és a sztálinizmus. Viszont a felvilágosodás nem hoz létre semmilyen új értéket vagy eszmét, ami a keresztény tanításban már nem lett volna benne, csak más megvilágításba helyezi a keresztény tanítást, azokra a dolgokra fókuszálva, amik az évszázadok alatt elsikkadtak. Ezért szerintem mégsem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy nem volt keresztény kultúra, mivel az európai történelemben felmerülő szinte minden eszmei irányzat a keresztény tanításban gyökerezik, a vallási megújulási mozgalmaktól, a felvilágosodáson át, a mai liberális-humanista eszmékig. Az ókori görög és római kultúrától is sok mindent örököltünk, főleg a művészetek, az anyagi kultúra terén, de mégsem az ő értékrendjüket tartjuk mérvadónak, hanem a keresztény alapú értékrendet. Szóval, érezhető szerintem, hogy hol sántít ez a megközelítés, hogy ''soha nem volt keresztény európai kultúra".
Discipline 2020.12.01. 12:55:54
Végső soron minden nagyobb kultúra vallási alapú, de a keresztény kultúrkörön kívül senkinek nem jutna eszébe a kultúrájának alapjait megkérdőjelezni. Ha egy indiaitól azt kérdeznéd, hogy "biztosan joggal nevezheted a kultúrádat hindu kultúrának", nem is értené a kérdést. Egy muszlimban soha nem merülne fel, hogy a kultúrája nem iszlám kultúra, legfeljebb annyit ismerne el, hogy nem mindig tartották be az iszlám alapelveit. Egy buddhistát talán nem izgatná, hogy minek nevezik a kultúráját, de szintén nem értené, hogy ha egy országban évszázadok óta Buddha tanait próbálják követni, jól vagy rosszul,, akkor miért ne lehetne azt az országot buddhistának nevezni.
Csak a kereszténységben van meg ez az önreflexiós hajlam, amiből az általad képviselt hozzáállás fakad. Van ennek persze jó oldala is, ezt nem is vitatom, csak nem tartom teljesen objektív hozzáállásnak, és emellett megvan az a veszélye is, hogy a "fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöd".
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2020.12.02. 06:37:33
Hol látod te a kultúránkban a keresztény alapú mértékrendet?
"sántít ez a megközelítés, hogy ''soha nem volt keresztény európai kultúra"."
Ez nézőpont kérdése. De én túl jól ismerem az újszövetséget ahhoz, hogy párhuzamot találjak közte és az európai kultúra és morál között.
"vallás létjogosultságának tagadásáig,"
Miért? van a vallásnak létjogosultsága?
Discipline 2020.12.03. 13:12:41
Minden lényeges erkölcsi kérdésben. Más kérdés, hogy nagyon kevesen vannak, akik valóban komolyan veszik és tartják magukat ehhez az értékrendhez.
Mondjuk a 30-as évek Szovjetuniójában a kommunista értékrend volt mérvadó, mégis, ha komolyan vetted és próbáltad következetesen betartani, akkor elég hamar a gulágon találhattad magad. Ma meg, ha következetesen tartod magad a keresztény értékrendhez akkor egyszerűen baleknak számítasz. Te erre azt mondod, hogy akkor nincs is keresztény értékrend a társadalomban. Pedig az van, mi más is lenne? Senki nem hozott be új értékrendet (a fasizmus és a kommunizmus epizódjától eltekintve). Keresztény értékrend van, kissé torzult, korrumpálódott formában, és a társadalom nagy része még ezt sem képes komolyan venni és a saját életére alkalmazni. Ez a nagy helyzet.
Már akkor is fényévekkel jobb lenne a világ, ha legalább ezt az emberek önzéséhez és a hatalom érdekeihez hozzátorzított kvázi-keresztény értékrendet következetesen betartanánk. De persze te még arra is azt mondanád, hogy ez nem keresztény értékrend. És ebben bizonyos szempontból igazad is lenne, de csak bizonyos szempontból.
"van a vallásnak létjogosultsága?"
Ez egy jó kérdés. Szerintem mindenképpen van, már csak azért is, mert ha esetleg megszüntetnének minden vallást, meg vagyok győződve arról, hogy akkor természetes módon kialakulna ismét valamilyen (nyilván primitívebb formájú) vallás.
Ta0066 2020.12.09. 09:40:30
Szerintem sincs keresztény értékrend Európában. Észak-Amerikában sincs, és sehol másutt sem, ahová az európai ember a maga kultúrájával terjeszkedett.
Ami van az egy ellen-keresztény értékrend. Annyiban keresztény, hogy a valódi keresztény értékeknek az ellenképe.
Vegyünk egy példát. A kereszténység értékként tekint az emberre. Legmagasabb formájában az ember Isten képmása; de legalábbis felebarát (embertárs). Az embernek helye, sorsa, rendeltetése van, ami csak az övé.
A mai európai kultúra termelőerőként, statisztikai számként tekint az emberre, akinek vannak bizonyos hasznos és fejleszthető tulajdonságai. Istenhez semmi köze nincs, mert az állatvilágból emelkedett ki (fejlődött, evolúció útján); és egyik a másikkal felcserélhető (egyenlőség). Csak addig érték, amíg hasznot hajt (ez lehet gazdasági, vagy politikai haszon).
A keresztény kultúra, célja, legfőbb alapelve Isten. Akkor is, ha nem tud egy ideális társadalmat megteremteni, vagy fenntartani.
A mai európai kultúra célja, legfőbb alapelve a pénz. Nem is akar egy ideális társadalmat megteremteni, vagy fenntartani; a pénztermeléshez ugyanis ez nem elengedhetetlen feltétel, sőt.
A kereszténység az egyetlen vallás a világon (eddig), ami annyira elvesztette az erejét, hogy önmaga ellenképébe fordult át. Ennek persze megvannak a maga negatív következményei.
Azok, akik a keresztény kultúra védelmében szólalnak fel döntően ezek ellen a negatív következmények ellen teszik, anélkül azonban, hogy az ellen-keresztény gyökerekkel szembefordulnának, vagy ezeket felismernék.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2020.12.09. 14:43:40
balivi 2022.04.23. 10:39:29
Az államnélküliség manapság még egy idea, aminek az ellenkezője ez: egészen egyszerűen államista az, aki hisz az állam szükségességében. Pont.
Gyakorlatilag bárki államisággal átszőtt, aki kormányt akar. A kormány emberek, vagy egy hely feletti hatalomgyakorlást jelent. Ez pedig lényegében az "uralkodás joga". Nem csak arról van szó, hogy másokat képes uralni. A "jogról" van szó, arról az elképzelésről, hogy egyes emberek törvény alapján kényszerrel irányithatnak másokat. A kormányba vetett bizalom nem más, mint az emberekbe belénevelt, hit alapú vallás. Ez önmagában vallás. Minden szempontból. Olyan államhatalom, aminek olyan jogai vannak, ami másoknak nem jár. Mindenféle parancsolatot tartalmaz, és ha valaki nem engedelmeskedik neki, akkor büntetést kap. Az igazi hívők (nem a kerik) mélyen hisznek ezekben a rituálékban: a választásokban, a kinevezésekben, a törvényhozásokban.
Amire az embereket tanítják nyilvánvalóan nevetséges. Én nem Hitler, Sztálin, vagy Mao miatt félek, hanem a több ezer vagy millió olyan ember miatt, akik a hatóságnak hiszik magukat, és ezért teljesítik a parancsokat. Adót fizetnek és vérehajtják az utasításokat. Ha nem hiszel a hatóságban, akkor nincs veszély. Ha hiszel a hatóságban, akkor nagy veszélyben élhetünk.
balivi