"Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja." (János 8:44) Ezt mondta Jézus az ördögről. Ezzel mélyen elítélve a hazugságot, és a hazug embereket. A Biblia nem igazán bánik kesztyűs kézzel a hazugságot gyakorló emberekkel. Számtalan elítélő gondolat van benne.Amikor Isten városáról ír, ezt mondja:"Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy hatalmuk lehessen az élet fája fölött, és bemehessenek a kapukon a városba. A kutyák, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és mindazok, akik a hazugságot szeretik és hazug módon élnek, kint maradnak." (Jelenések 22:14)

A hazugság azon gyakorlatok közé tartozik, amelyet egyénenként és társadalomként is mélyen elítélünk. Oda sorolható, ahová az irigység, a házasságtörés vagy a lopás. Mindenki elítéli ha más csinálja, de teljesen elfogadható, ha ő. Mert ugye a saját tetteinkre mindig találunk valami elfogadható magyarázatot, ami másokat természetesen nem illet meg.

A kereszténység kezdetektől fogva elítélte a hazugságot. Mégis végig kíséri a történelmét a hazugság, a képmutatás, az ármány. Aztán hogy ettől el tud-e vonatkoztatni napjaink kereszténye, aki igyekszik magát távol tartani a hazugságtól, az egy jó kérdés.Az ember úgy nő fel, hogy rendszeresen találkozik hazugsággal. Igazából az első hazugságok önkéntelenül, minden előképzettség nélkül jönnek az ember szájára, már kiskorában, mikor el akar kerülni valami rosszat. És a szülei már ott megtanítják neki, hogy nem igazat mondani az egyik legcsúnyább dolog a világon.

Aztán, hogy ez igaz-e, azt döntse el mindenki maga. A történelem tele van hazugságokkal. Némelyik gonosz, mások kárára törő. Más hazugságok senkinek nem ártottak, megint más hazugságok rengeteg jó dolgot eredményeztek. Gondoljunk azokra az emberekre, akik mások érdekében hazudtak. Akik üldözötteket bújtattak, akik pozitív változások érdekében félrevezették a hatóságokat. Vagy gondoljunk a kegyes hazugságra, amikor valakinek azért mondunk mást, mint az igazságot, mert tudjuk, hogy jobb lesz neki.

Aztán, hogy ezzel ártunk vagy sem, az legkevésbé sem számít abból a szempontból, hogy a hazugságok mennyire játszanak szerepet az ember, vagy az emberiség életében, történelmében. Én azt látom, hogy a hazugság amúgy elég nehezen meghatározható fogalom, mivel bár mindenki tudja mi az, mégsem tartja hazugságnak a sajátját. Keres rá másik kifejezést.

Az ember általában akkor szokott hazudni, amikor a körülményei kényszerítik erre. Nem magától, önként teszi, hanem olyan helyzetbe kerül, amit nem ő idézett elő, és ki kell  vágnia magát valahogy. Szeretné megőrizni a titkát, és a látszatát is elkerülni annak, hogy neki titka van. Ez pedig akkor fordul elő, mikor mások kíváncsiskodnak valami felől, ami leleplezhetné azt a titkot. A titkaihoz pedig mindenkinek joga van. És a titok azért titok, mert senkinek nem szabad róla tudni. "Más titkát ne fedd föl," mondja a Biblia. És ha más titkára rákérdeznek, akkor felelősséged azt megőrizni. Viszont ha a kérdező már tudja, hogy te a titok birtokában vagy, magadat hozod kellemetlen helyzetbe. Így az a legjobb, ha egy hazugsággal tiszta helyzetet teremtünk, hogy ne kelljen elárulnunk más titkát. És ez a helyzet a saját titkainkkal is. A titkokat meg kell őrizni.

A vallásos ember megpróbálja azzal csökkenteni a hazugság számát, hogy a hazugságot mélyen elítélő Istennel fenyeget, aki megbünteti a hazugokat. De valljuk be, Isten véleményét a hazugságról igen ritkán olvasni a Bibliában. Persze hazugságot elítélő gondolatot sokat, de az nem Istentől származik, hanem egy embertől.

Hogy pontosan megértsük, hogy Isten hogyan áll hozzá a hazugsághoz, olyan történekre van szükségünk, amiben ő maga szerepel, és szólal meg. De ilyen nem nagyon van. Illetve egyet találtam, és ennek a történetnek a kielemzése segíthet abban, hogy Isten fejével gondolkodjunk a hazugságot illetően.

A történet arról szól, hogy Isten már nagyon unja a gonosz király Akháb uralmát. Ezért azon spekulál, hogy valahogy le kéne taszítani a trónról. Akháb király megkérdezi Isten egyik prófétáját, hogy mire számítson. Isten prófétája azzal kezdi, hogy hazudik. A király erre azonnal rájön, és követeli, hogy mondjon igazat. A próféta erre elmondja, hogy az égben Isten tartott egy tanácskozást, hogy miként lehetne megoldani, hogy ne Akháb legyen a király. Ez a gesztus Istentől önmagában is igen pozitív, hiszen mindenhatóként nála jobban ezt senki nem tudta volna, de azért megkérdezte a beosztottait is (jó példa a főnököknek). Erre előáll az egyik angyal, és azt mondja Istennek: Hazudjunk neki! Isten átgondolja a módszert, és ahelyett, hogy letorkolná az angyalt, hogy az ördög módszerét akarja alkalmazni, aki a hazugság atyja, inkább lelkesen elfogadja az ötletet, és mondja hogy ez jó. Hazudjunk neki, hogy elveszejtsük. (1királyok 22: 13-28)

Szóval ez egy érdekes sztori. A hazugságot mélységesen elítélő Mindenható, nem talált jobb megoldást, mint egy hazugságot.

Ebből több következtetést is levonhatunk. De a legfontosabb az, hogy Istent biztos, hogy nem a kényszer vitte bele a hazugságba. Inkább arról van szó, hogy abban a helyzetben azt tűnt jó megoldásnak. Ráadásul az sem mellékes, hogy a prófétája is hazudott először.és senki nem szidta le érte.

Szóval érdemes óvatosan bánni azzal, hogy elítéljük a hazugságot. Nem minden esetben számít gonoszságnak az, ha valakinek olyat mondunk, ami nem igaz. Persze ezt nehéz megítélni. Elsősorban a szándék az, ami minősíti a hazugságot. De bárhogy is legyen, mindenki hazudik. Nem ismerek senkit, aki ne mondott volna kisebb-nagyobb hazugságot. Esetleg csak én :D Ezért amikor mások hazugságait vizsgáljuk, először nézzünk magunkba, és valljuk be magunknak, hogy hányszor füllentettünk már mi is bizonyos érdekekből.

Amikor meg neked van lelkifurkád egy füllentés miatt, akkor gondolj bele abba, hogy a hazugság egy idős az emberiséggel, és mindenki hazudik olykor. Nem leszel rosszabb ember, mert olyan helyzetbe kerülsz önhibádon kívül, amikor nem akarod, hogy mások megtudják az igazat, de gyanús sem akarsz maradni.