Nem hiszem, hogy én vagyok az első, aki azon gondolkodik, hogy honnan származik mindaz, ami számunkra rossz. Keresztényként az ember egyből Sátánra gondol, aki lázadásával magával rántotta az első emberpárt egy olyan világba, amely tele van fájdalommal, gyásszal, keserűséggel. Minden rossz, amivel a történelem során szembenéztünk, visszavezethető az első bűnre. Ám minél többet jártatom az agyam a témán, olyan gondolatokhoz jutok el, amelyek teljesen más megvilágításba helyezik a rosszat. Jó lenne a gondolataimat nálam okosabb, képzettebb emberekkel is megosztani. Remélem a kommentek segítenek.

Szóval...

"Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett." Miután az ember életre kelt, "az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas". Tehát az élő ember számára rendelkezésre állt a növényvilág összes gyümölcse, amivel jóllakhatott. Miután Ádám szükségleteiről Isten ilyen módon gondoskodott, "kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.", majd ezt mondta: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.”

Tudjuk, hogy Ádám egyik feladata az volt, hogy "minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott.". Arról nem olvasunk, hogy a növényeket is Ádám nevezte volna el, de az biztos, hogy az állatokat igen. Ám az is biztos, hogy az Éden közepére sarjasztott két fát, az élet fáját, és a jó és rossz tudásának fáját nem Ádám nevezte el, hanem a Teremtő. Miért fontos ez? Azért, mert Ádám számára a rossz nem létezett. Ilyen fogalom nem szerepelt a fogalomtárában. Sosem tapasztalta, és épp ezért elnevezni sem tudta volna. Az élet fájának, és a jó és rossz tudása fájának fogalma Istentől, Istenből ered. Amikor Isten megalkotta a világot, és bele az embert, akkor ő határozta meg annak határait.

"A világot s a benne találhatókat teremtő Isten...ad mindennek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát."(Apcsel 17: 24-26) Minden ember által hozott döntés lehetősége a teremtéskor előre meg volt határozva. Így azok a tettek, amelyek évezredek óta megkeserítik az emberek életét, már a teremtés előtt meg voltak fogalmazva Istennél. Ezt úgy tudom elképzelni, mint egy számítógépes játékot. A kisfiammal nagyon sokat játszunk a Minecraft nevű játékkal. A szoftver készítői megalkottak egy digitális világot, de abban a világban csakis olyan dolgok történhetnek meg, amelyek a szoftverkészítő elméjében, még a játék elkészítése előtt megfogalmazódtak. Megvannak a játék határai, és a játékos döntési lehetőségei. Ám ezek a lehetőségek, döntések nem a játékos elméjében fogannak meg, hanem csupán kihasználja a szoftverkészítő által biztosított lehetőségeket. Azok határain nem képes túllépni.

Tehát minden, ami ebben a világban megtörtént és megtörténhet, csakis azért valósulhat meg, mert belefér abba a keretbe, azon határok között mozog, amit Isten, még a teremtés előtt kigondolt. Azok a fogalmak(ideák) melyeket használunk, melyekről azt hisszük, hogy mi találtuk ki, valójában csupán felfedezései annak a sok ezer évvel ezelőtti gondolatnak, amit Isten belehelyezett a teremtett világ keretei közé. És legyünk őszinték: a tömeggyilkosságok, a lelkiismeretlen gonosz tettek, szexuális bűnök, a háborúk, az éhinségek és mindenféle gyötrelmek, betegségek, a sok kellemes dologgal együtt, már ott voltak abban a fában, amit Isten a kert közepébe helyezett. Az ember ezeket nem kitalálta, hanem csupán az Isten által alkotott fogalmak manifesztálódtak általunk.

Tehát a rossz eredete nem Sátánban, nem Ádámban keresendő, hanem abban, aki ennek a világnak a határait meghúzta. Isten volt az, aki az ember által választható lehetőségeket beleteremtette a világba. Ő volt az, aki a jót és a rosszat megtervezte. Ő húzta meg e két fogalom közé a világ határait. Mi nem teszünk mást, mint élünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a szoftver engedélyez. A felelősség, hogy a lehetőségeink közül melyiket válasszuk, a mienk. Ám felmerül a kérdés, hogy Isten miért ezt a két végletet választotta? Miért nem a jó és a még jobb tudásának a fáját tette a kert közepébe? Vagy miért nem a sdurter és a felhurt tudásának fája volt a próbánk oka? A fogalmakat és az azokat manifesztáló tetteket, Isten határozta meg. Miért nem olyan keretek közé helyezte az emberi döntés, választás lehetőségeit, amelyek sokkal kevesebb fájdalommal és rettegéssel jártak volna?

Jó lenne tudni mi volt Isten valódi célja azzal a fával. Én nem tettem volna oda.