Vajon az idealizmus vezethet boldogsághoz? Azt hiszem a legtöbb ember valamilyen szinten idealista, és a helyzetétől teljesen független jövőképben  hisz. Például a kereszténység reménysége egy csodálatos jövőbe vetett hit.  Vallástól függően ez lehet a csodálatos, bajoktól mentes örök lét itt a földön, vagy a mennyben Isten mellett.Egy kommunista hiszi, hogy egyszer eljön egy olyan rendszer, amelyben az emberek közötti egyenlőség egy igazságos világot hoz el. A fiatal lány hiszi, hogy a jövendőbelijével együtt fognak megöregedni, és szerelemben meghalni. A szerencsejátékos hiszi, hogy egyszer be fog jönni, és az ő lapjai, számai lesznek a nyerők.

De mi is történik egy idealista személy elméjében? Az idealista ember ideákat határoz meg önmagában. Olyan képzeteket, amelyek nem a valóságból indulnak ki, hanem egy attól teljesen független elképzelésből. Például a kereszténység reménységének semmilyen valóságon alapuló tény nem áll rendelkezésére, hogy bízzon egy csodálatos jövőben. Sőt a keresztények még abban az értelemben is idealisták, hogy hiszik, hogy létre lehet hozni olyan közösségeket, amelyekben a krisztusi alapelvek a mérvadóak, és valódi szeretet közösségeket tudnak csinálni. A keresztények ezt az ideát, csupán a Bibliából emelik át, megidealizálják, és célul tűzik ki, miközben maga a Biblia sem tud felmutatni magában ilyen közösségeket. Az igazság ezzel szemben az, hogy a Biblia semmilyen módon nem tudja igazolni azt, hogy az általa felkínált reménységnek bármi köze lenne a valósághoz

Az idealista lány, vagy ember, a jövendőbelijét idealizálja. Nem abból indul ki, hogy mit tapasztal a szerelmén, hanem abból, hogy egy esetleges változás esetén mi lenne. Számtalan bántalmazott nő vetette abba a hitét, hogy a szerelme, aki durván bánik vele, majd bizonyos hatásokra megváltozik. Mint pl esküvő, gyermekek születése stb. A valóság viszont az, hogy az emberek kapcsolatában nem a körülmények okozzák a fő hatásokat, hanem a szereplők jelleme, ami nem változik. És mivel a jellemek alapvonásai nem változnak, az életben megváltoztatott helyzetek újra és újra ugyanazokat a problémákat fogják megszülni két ember között.

A szerencsejátékos is hihet abban, hogy mindenkinek ott van valahol a nyerő szám, vagy lap, ami az egész életét megváltoztatja, de a valóság az, hogy a legtöbb szerencsejátékos elszegényedik, és mások fognak meggazdagodni abból a pénzből, amit befektetett.

Tehát mit is csinál az idealista? Egy álomképet, a vágyait tűzi ki célul. Ezek a vágyak álomképek nem kötődnek a valósághoz. Filozófiai értelemben, vagy tudatosan, vagy tudat alatt abban hisz, hogy az ő esete különleges és van valami természet feletti ok, ami miatt az ő esetében a vágyott boldogság el fog jönni. Például a keresztény abban hisz, hogy mivel ő jó, és hisz például a megváltásban, alanyi jogon jár neki a boldogság, akár itt a földön, de a halál után mindenképp. A lány abban hisz, hogy ő jó, és megérdemli, hogy a herceg fehér lovon érkezve tegye őt boldoggá, amíg meg nem halnak. A szerencsejátékos azt hiszi, hogy ő a sors különös kegyeltje, csak ki kell tartania bármi áron és újra és újra pénzt áldozni a szenvedélyére.

Mivel minden idealizmus valamilyen módon kapcsolódik valamilyen természetfeletti irányítóhoz, teljesen fegyelmen kívül hagyja a valóságot, és a statisztikákat. A keresztények esetében a valóság az, hogy nem lehet eszményi gyülekezeteket létrehozni. A párkapcsolatok szinte minden esetben elveszítik a romantikájukat, kiüresednek, és unalmasakká válnak, a párok tagjai képtelenek felülemelkedni saját magukon. És a valóság sokkal inkább elveszi a pénzt a szerencsejátékostól, mint adja.

Bár mindenki hisz abban, hogy ő különleges, és megérdemel egy különleges jövőt, a valóság ezzel szemben az, hogy senki sem különleges. Mindenki a maga átlagosságában, középszerűségében éli az életét. És bár vannak mindig ellenpéldák, vannak, akik nyernek, vannak akik jó házasságban élnek, vannak akik jól érzik magukat egy közösségben. Ezek a példák olyan ritkák, hogy statisztikailag érzékelhetetlenek. Ám néhányan jó üzletnek tartják, hogy ezeket kihangsúlyozva elhitessék az emberekkel, hogy számukra is ott a lehetőség, csak ki kell nyújtani érte a kezüket.

Tehát mit csinál az idealista? Nem számol a megélt valósággal. Sokszor szándékosan figyelmen kívül hagyja azt. Az idealista a jelenét feláldozza a teljesen bizonytalan jövőért. A keresztény lemond a örömteli,az adott pillanatot kihasználó életről. A nő vagy férfi lemond az akkor megélhető boldogságról. A szerencsejátékos lemond a meglévő vagyona normális felhasználásáról.

Nem veszik figyelembe a tényeket, statisztikákat, egyszóval a valóságot. Így elszalasztják a megélt pillanatokat azért, mert abban bíznak, hogy később úgyis jobb lesz. Sokak így éveket, évtizedeket pazarolnak el az életükből, gyakran önmaguknak sem beismerve, hogy az idealizmusuk rossz döntésekhez vezetett. Gyakran mérhetetlen csalódás, szívfájdalom az eredménye annak, hogy a tények, a valóság figyelmen kívül hagyásával az ember nem élte meg a jelen adott valóságát.

Az életet ugyanis nem irányítja semmilyen igazságosság. Senki sem különleges. És bár mindenki azt hiszi, hogy ő többet érdemel, mert miért ne, de mi van akkor, "ha kamu a duma az, és az élet csak folyik, ahogy a Duna" Az ember szeretne többet. Vágyik a jól megérdemelt boldogságra. Sokszor irigykedve nézi, hogy másoknak sikerült, de azzal nincs tisztában, hogy azok a mások ugyanúgy szenvednek a saját valóságukban.

Ez az idealizmus oda vezet, hogy az álomképek, vágyak, ideák miatt a legtöbb ember a jövőjében él, feláldozza a jelenét, és azért a jelen mindig elveszik. Vannak olyan emberek is akik ugyanezt a múlttal teszik meg. Mindkét esetben a jelen elveszik. Alá van rendelve a bizonytalan jövőnek, és az ember csak évek múltán jön rá, hogy mindig olyan után futott, ami sosem valósult meg. Az igazi boldogság nem a jövőben van. A boldogságot igazából sosem lehet elérni. A boldogság nem cél, hanem melléktermék. Az ember nem tehet semmit, hogy a jövőben boldog legyen. A boldogság a jól kihasznált, megélt jelen eredménye.

A boldogság sosem álomképek, eszmények, vágyak, ideák hajszolása. Ez szinte mindig csalódáshoz vezet. A boldogság a valóság, a tények, a megélt körülmények kihasználása, figyelembe vétele. És az azokból fakadó pillanatnyi öröm. A valódi boldogság nem idealizmus eredménye. Hanem a sztoikusságé. A sztoikus ember a valóságból indul ki. Kicsiket lép, és csak azokat a lépéseket teszi meg, amelyek az adott pillanatban megtehetők. Míg az idealista csupán vár arra, hogy valami sokkal jobb legyen. A sztoikus csak azokat a lépésekre fókuszál, ami fölött hatalma van, és amit meg tud tenni. Míg az idealista feláldozza a jelenét a bizonytalan jövőért, ami a legtöbb esetben nem is valósul meg, a sztoikus a jelen lehetőségeit aknázza ki, megélve a pillanatot.

Az élet alapja a valóság. Aki a valóságot figyelmen kívül hagyja, az boldogtalan lesz